A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság az egyes fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2015. évi CXLV. törvény 1. § (1) bekezdés b) pontja, 1. § (2) bekezdés d) pontja, 3. § b) pontja, 4. §-a, 5. §-a, 15. §-a, 18. §-a, 20. §-a, 21. §-a és 24. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján benyújtott kérelmében a panaszos az egyes fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2015. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Tv.) egyes rendelkezéseivel összefüggésben fordult az Alkotmánybírósághoz. A panaszra okot adó ügy lényege szerint az indítványozó 2007-ben készfizető kezességet vállalt egy motorkerékpár megvásárlására irányuló, devizaalapú kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettség teljesítéséért. A kölcsönszerződést a bank 2010-ben nemfizetés miatt felmondta, a követelést pedig 2013-ban egy követeléskezelő cégre engedményezte, mely annak megfizetésére az indítványozót mint kezest szólította fel.
[3] Az indítványozó elsődlegesen azt kifogásolja, hogy a Tv. hatálya a már felmondott szerződésből eredő követelésre csak akkor terjed ki, ha azt még devizában tartják nyilván. Ezért, mivel az ő esetében „a pénzügyi intézmény a követelést a felmondást követően is már, illetve később a követeléskezelő is […] már forintban tartották nyilván”, ő „nem kapta meg a forintosítás kedvezményét”. A Tv. 1. § (1) bekezdés b) pontja, a 1. § (2) bekezdés d) pontja, a 3. § b) pontja, a 15. § (1) bekezdése és a 24. § (2) bekezdése tehát – hangzik az érvelés – diszkriminatívak [sértik az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdését], mert a már felmondott szerződések esetében különbséget tesznek a fogyasztók vonatkozásában azon az alapon, hogy tartozásukat bármilyen okból – „a kölcsönszerződésük alapján a szerződés szerinti árfolyamon és feltételek mellett” vagy esetleg a pénzügyi intézmény saját döntése alapján – korábban forintosították-e vagy sem. A forintra történő átváltás feltételei pedig a két esetben „bizonyára eltérnek”. A Tv. szerinti forintosítást az indítványozó azért tartja előnyösebbnek, mert ebben az esetben biztosított a kívülmaradás lehetősége („a kötelezett eldöntheti, hogy elfogadja-e a forintosítás eredményét; amit nyilván nem tesz meg, ha a forintosított összeg számára nem megfelelő”).
[4] Az indítványozó emellett kifejti, hogy a Tv. „csupán a főadóst tekinti a forintosításra vonatkozó kommunikáció címzettjének” (csak ő kérheti például a forintosítás mellőzését, stb.), ebből következően pedig a Tv. szerinti forintosítás eredménye akkor is kiterjed a kezesre, ha „ez nagyobb terhet jelent számára, mint amelyre a kötelezettség vállalása szólt”. A Tv. továbbá nem biztosítja az „adósi kifogások érvényesíthetőségének a lehetőségét” a kezes számára. Mindezek miatt a Tv. 4. §-a, 5. §-a, 15. § (2) bekezdése és 18. §-a az indítványozó szerint sérti a szerzett jogok védelmének a jogállamiság elvéből levezetett követelményét [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés], az emberi méltósághoz való jogból levezetett önrendelkezéshez való jogot (Alaptörvény II. cikk), a tulajdonhoz való jogot (Alaptörvény XIII. cikk) és a diszkrimináció tilalmát [Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdés].
[5] Végezetül pedig az indítványozó a Tv. 20–21. §-át az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe ütközőnek tartja azért, mert e rendelkezések alapján a forintosítás elmaradását vagy nem megfelelő voltát csak a Tv. szerinti panaszeljárásban lehet vitatni, a pénzügyi intézmény döntése ellen azonban nem lehet bírósághoz fordulni.
[6] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról kell döntenie, ennek keretében pedig először az Abtv.-ben írt formai feltételeknek való megfelelést vizsgálta.
[7] Az alkotmányjogi panaszt 2016. április 2-án, tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében írtaknak megfelelően a jogszabály hatályba lépésétől (mely a Tv. 22. §-a alapján a jogszabály a kihirdetését követő 3. nap, tehát 2015. október 5. napja volt) számított 180 napon belül nyújtották be.
[8] Az alkotmányjogi panasz – eleget téve az Abtv. 52. § (1) bekezdésében és a (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt feltételeknek – határozott kérelmet tartalmaz.
[9] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit.
[10] Az alkotmányjogi panaszt benyújtó az Abtv. 26. § (2) bekezdés szerinti hatáskörben kérte az Alkotmánybíróság eljárását. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen kezdeményezhető, mégpedig abban az esetben, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be az Alaptörvényben biztosított jog sérelme, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás. Ez azt jelenti, hogy „[a]z Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz az absztrakt utólagos normakontrollt felváltó speciális eljárás-fajta, mely személyes érintettséget feltételez. A panaszra tehát a jogszabály alkalmazása vagy hatályosulása ad okot, azonban úgy, hogy konkrét (bírósági) eljárás nem folyt/folyik az ügyben.” {3208/2013. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [42]}
[11] A panaszos elsődlegesen azt kifogásolja, hogy a Tv. előírásai nem vonatkoznak az ő tartozására (mivel a szóban forgó, már felmondott kölcsönszerződésből eredő tartozást a pénzügyi intézmény a Tv. hatályba lépésekor már nem devizában tartotta nyilván), a törvény hatályát megállapító előírásokon kívül pedig a jogszabály egyéb előírásait is alaptörvény-ellenesnek tartja. Tekintettel tehát arra, hogy a Tv. hatálya nem terjed ki a panaszos tartozására, felmerül a panaszos érintettségének a kérdése.
[12] Az Abtv. 26. § (2) bekezdésére alapított panaszok esetében az érintettség alapvetően akkor állapítható meg, ha a támadott jogszabályi rendelkezés a panaszossal szemben alkalmazásra került, tehát az a személyét, jogviszonyait közvetlenül érinti {3277/2012. (X. 12.) AB végzés, Indokolás [6]; a 3198/2015. (X. 14.) AB végzésből következően ez megvalósulhat úgy is, hogy „a kifogásolt jogszabályok a norma címzettjei által történő alkalmazásuk révén” vannak közvetlen kihatással az indítványozóra, Indokolás [16]}. Értelemszerűen ez elsősorban akkor valósulhat meg, ha a támadott jogszabály hatálya kiterjed az indítványozóra. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor kivételesen a valamely jogosultságot megállapító jogszabály esetében a jogszabály hatálya alá nem tartozó személyek esetében sem látta akadályát a diszkriminációra alapított panaszok érdemi elbírálásának {lásd pl. 32/2015. (XI. 19.) AB határozat, Indokolás [52]}. Le kell szögezni ugyanakkor azt is, hogy az alkotmányjogi panasz nem az absztrakt normakontroll eszköze, a jogszabály hatálya alá nem tartozó jogalanyok esetében az érintettség kizárólag akkor állhat fenn, ha a jogalkotó úgy állapít meg jogosultságot, hogy abból meghatározott tulajdonsággal rendelkező csoportot kizár, és kifejezetten ezáltal jön létre a hátrányos megkülönböztetést jelentő helyzet.
[13] Jelen ügyben azonban az indítványozó ilyen körülményekre nem utalt. A Tv. célja a devizában fennálló tartozások forintra történő átváltásával az adósokat terhelő árfolyamkockázat jövőre nézve történő megszüntetése. Az indítványozó tartozása azonban forintban áll fenn, azt ugyanis a pénzügyi intézmény – az indítványban nem részletezett okok miatt – már a Tv. hatálybalépését megelőzően forintra váltotta át. Amennyiben a forintra történő átváltás ténye vagy eredménye az indítványozó megítélése szerint számára esetleg hátrányos, ezt nem a Tv. okozta. Az indítványozó továbbá a Tv. szerinti „kötelező forintosítás kedvezményeként”, egyetlen előnyeként a forintosításon való kívülmaradás (opt-out) lehetőségét jelölte meg, ez pedig azt jelenti, hogy a panaszos lényegében azért kívánja elérni a Tv. hatályának a saját jogviszonyára történő kiterjesztését, hogy élhessen a jogszabály hatálya alól való kikerülés lehetőségével. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ez az érvelés az érintettség alátámasztására nem alkalmas.
[14] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az indítványban foglaltak alapján a Tv. előírásaival összefüggésben az indítványozó érintettsége nem állapítható meg, ezért az alkotmányjogi panaszt – mivel az nem felel meg az Abtv. 26. § (2) bekezdésének – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |