Az indítvány lényege:
Az indítványozók - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Pfv.IV.20.553/2019/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozók egy család: szülők és gyermekeik. Az alkotmányjogi panasz előzménye, hogy a gyámhatóság a gyermekeket ideiglenes hatállyal kiemelte a családjukból, ettől kezdve több hónapon át nevelőszülőknél éltek. A szülők több alkalommal sikertelenül éltek fellebbezéssel, a gyámhatóság nem vette figyelembe a család életkörülményeiben végbement változást. A közigazgatási határozatok jogellenessége ellen bírósághoz fordultak, melynek eredményeként a bíróság megállapította a nevelésbe vételt elrendelő határozatok jogellenességét.
Az indítványozók a családi együttéléshez való joguk indokolatlan ellehetetlenítése miatt személyiségi jogi pert indítottak a gyámhatóság ellen.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította a felperesek családban való együttéléshez fűződő személyiségi jogának megsértését azáltal, hogy az első- és másodfokú gyámhatóság indokolatlanul késedelmesen tett eleget a védelembe vételt megsemmisítő bírói döntésnek, valamint a VI. rendű felperes (gyermek) nevelésbe vételének felülvizsgálata érdekében késedelmesen tett intézkedést. Erre tekintettel a másodfokú bíróság eltiltotta az alperes hatóságot a további jogsértéstől, és sérelemdíj megfizetésére kötelezte. A bíróság megállapította, hogy a keresetben érvényesített jogok ugyan alkotmányos jogok, de ezek nem mindegyike sorolható a személyiségi jogok körébe (pl. gyermekeket megillető védelemhez és gondoskodáshoz való jog, kapcsolattartás joga, a tisztességes eljáráshoz való jog)
A Kúria jogerős ítéletnek a jogsértést megállapító, az alperest a további jogsértéstől eltiltó és a sérelemdíj fizetésére kötelező rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozók álláspontja szerint a gyámhatóság eljárása sértette a családi élethez (családi együttéléshez) való jogukat. Hibásnak tartják azt a bíró gyakorlatot, ami a Ptk. 6:548. §-a alapján ítéli meg a közigazgatási szerv helytállási kötelezettségét (és a felróhatóság igazolását kéri), és nem a Ptk. 2:51. §-át alkalmazza, amely alapján az állami szerv felelősségre vonható lenne csupán a jogellenes, alapjogsértő eljárás alapján. Az indítványozók szerint tehát a Ptk. személyiségi jog objektív felelősségi szabályai (Ptk. 2:51. §) alapján kellett volna a bíróságnak eljárnia. .
. |