A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 83. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján 2014. július 7-én kelt beadványában alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé.
[3] Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 83. § (1) bekezdését az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésébe ütközés miatt visszamenőleges hatállyal semmisítse meg, valamint e törvényi rendelkezés mint alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának „tényét” az alapul szolgáló bírósági eljárás tekintetében mondja ki, és ezáltal a kérelmezőnek az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt tisztességes eljáráshoz való joga sérelmét állapítsa meg. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 45. § (6) bekezdése alapján (az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán) a jogerős ítélettel befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát rendelje el.
[4] Az indítványozó előadta, hogy a Budapesti VI–VII. Kerületi Ügyészség 2012. június 29-én kelt B.VI-VII.K.5292/2011/8-I. számú vádiratában – a közvetítői eljárásra utalásra irányuló kérelem elutasítása után – egy rendbeli, a Btk. 187. § (1) bekezdésébe ütköző és eszerint minősülő közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vádat, melyet végindítványában egy rendbeli, a Btk. 187. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és eszerint minősülő, közúti baleset gondatlan okozásának vétségére és egy rendbeli, a Btk. 187. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő, maradandó fogyatékosságot okozó közúti baleset gondatlan okozásának vétségére módosított. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2013. február 28-án hozott, 10.B.917/2012/7. számú ítéletében az indítványozót egy rendbeli maradandó fogyatékosságot okozó közúti baleset gondatlan okozásának vétségében bűnösnek mondta ki, de a másik vádpont alól felmentette. A bíróság a vádlottat 375 000 Ft pénzbüntetésre és egy év időtartamú, a „B” kategória hatálya alá tartozó közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2014. január 22-én jogerőre emelkedett, 29.Bf.7997/2013/8. számú ítéletével az első fokú ítéletet úgy változtatta meg, hogy a felmentő rendelkezést mellőzte. A Kúria 2014. május 14-én tanácsülésen hozott Bfv.II.528/2014/2. számú végzésében a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elutasította.
[5] Az indítványozó a vádemelés előtt kérelmezte az ügy közvetítői eljárásra utalását, de az ügyészség megállapította, hogy annak törvényi feltételei nem állnak fenn, mivel a bűncselekmény elkövetési magatartását képező, a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) szerinti szabályszegések alapvető jellegű közlekedési normákat érintenek, ezért a bírósági eljárás lefolytatása nem mellőzhető.
[6] Az indítványozó szerint a bíróság a törvény teljes szigorát alkalmazta vele szemben, annak ellenére, hogy tettét megbánta, a sértettek megbocsátottak neki, az okozott kárt maradéktalanul megtérítette, a sértettek vele szemben további követeléssel nem éltek. A kiszabott büntetés ennek következtében nem felel meg a Btk. 83. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, mivel nem igazodik az elkövetett bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához és legfőképpen az enyhítő körülményekhez, amelyek közül a legjelentősebb a sértettek teljes mértékű kompenzációja volt. Álláspontja szerint a büntetés célja járművezetéstől eltiltás nélkül is megvalósult volna.
[7] Az indítványozó szerint a Btk. 83. § (1) bekezdése ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével, mivel a büntető anyagi jogszabályhely nem juttatja érvényre a bűncselekmény elkövetője által okozott kár kompenzációjának megfelelő értékelését a büntetés kiszabása során.
[8] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, az Abtv.-ben foglalt követelményeknek.
[9] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve. Az indítványozó a Kúria végzését 2014. június 16-án vette át, az alkotmányjogi panaszt pedig 2014. július 30-án adta postára, ezért a beadvány az Abtv. 30. § (1) bekezdésének megfelelően határidőben beérkezettnek tekinthető.
[10] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a panasz csak részben felel meg az Abtv. 52. §-ának (1b) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott követelményeknek.
[11] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [az Abtv. 26. § (1) bekezdését], az alaptörvény-ellenesnek tartott jogszabályi rendelkezést [Btk. 83. § (1) bekezdését], valamint az Alaptörvény megsértett rendelkezését [XXVIII. cikk (1) bekezdését].
[12] Az indítványozó kérelme – annak ellenére, hogy alapvetően a büntetőeljárásban hozott bírói döntések felülvizsgálatát kívánja elérni, amely az Abtv. 27. §-a körébe tartozó kérdés – az alkalmazott jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására irányul. Az Alkotmánybíróság ennek következtében az Abtv. 26. § (1) bekezdése körében folytatta tovább a vizsgálatát.
[13] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítvány azért nem felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott törvényi követelményeknek, mert nem tartalmaz alkotmányossági szempontból értékelhető indokolást.
[14] Az indítványozó szerint a Btk. támadott rendelkezése azért ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésével, mert nem juttatja érvényre a bűncselekmény elkövetője által okozott kár kompenzációjának megfelelő értékelését a büntetés kiszabása során. Álláspontja szerint az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelménye nem valósulhat meg anélkül, hogy a sértett kárának az elkövető általi jóvátétele, megtérítése ne kerüljön szükségképpen értékelésre. Az érvelés a továbbiakban ugyanezen okra alapozva még a kiszabott büntetés mértékét is kifogásolja.
[15] Az Alkotmánybíróság szerint az indítvány indokolása teljes mértékben a büntetéskiszabással kapcsolatos szakjogi dogmatika körében marad, és nem mutatja be azt, hogy álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott elvrendszer melyik elemével (pl. a bírói függetlenséggel, a pártatlansággal, az ésszerű időn belüli eljárással) összevetve tekinthető aggályosnak, illetve milyen egyéb alkotmányos körülmények következtében ütközik az Alaptörvénybe.
[16] A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére tekintettel, az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Stumpf István s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |