A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.III.686/2021/14. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó személyesen eljárva az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában kérte a Kúria Bfv.III.686/2021/14. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel az sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésében foglalt nullum crimen sine lege elvét.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege – a bírósági döntésekben megállapított tényállás és az indítványozó előadása alapján – a következőképpen foglalható össze.
[3] Az indítványozó (az alapügy terheltje) önhibájából eredő ittas állapotban telefonon, valótlan tartalmú, bűncselekmény – lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés – elkövetésére vonatkozó bejelentést tett a helyi rendőr-főkapitányság ügyeletére, amelyben előadta, hogy házában lőfegyverek vannak, azokkal „bárkit megöl, továbbá azt a személyt, aki molesztálta korábban a gyerekeit.” Az indítványozó bejelentése alapján rendőri intézkedésre, majd nyomozás elrendelésére került sor lőfegyverrel visszaélés bűntette miatt. A büntetőeljárás eredményeképpen a házkutatást követően megállapítást nyert, hogy az indítványozó nem rendelkezett lőfegyverrel. A tényállás alapján a Balassagyarmati Járásbíróság 1.B.70/2018/15. számú ítéletében bűnösnek mondta ki a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 271. § (1) bekezdésébe ütköző hatóság félrevezetésének vétségében és emiatt 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte.
[4] Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró Balassagyarmati Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a 14. Bf.92/2019/6. számú végzésében helybenhagyta. A fellebbezés indokolásának lényege szerint az ügy alapját képező cselekmény nem bűncselekmény, mivel nem hatóság előtt történt, továbbá, mert bejelentése nem bűncselekményre vonatkozott. Elsődlegesen bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta, másodsorban a kiszabott büntetés enyhítését kérte arra hivatkozással, hogy ügyében csak intézkedés alkalmazásának lett volna helye.
[5] Az indítványozó ezt követően felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, mivel – álláspontja szerint – a bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg bűnösségét. A terhelt felülvizsgálati kérelmében kifejtette, hogy az ügy tárgyát képező cselekmény nem bűncselekmény, mert a hívásfogadó központ közhatalmi jogosítványok hiányában nem hatóság, csak közfeladatot lát el. Emellett pedig bejelentése nem bűncselekményre vonatkozik, csak szabálysértésre, azaz a hatóság félrevezetése ebből a szempontból sem tényállásszerű. A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét, valamint a másodfokú bíróság végzését a Bfv.III.686/2021/14. számú végzésében hatályában fenntartotta. A Kúria végzésében kifejtette, hogy a segélyhívásokat fogadó szerv hatásköreiről, feladatairól, továbbá részletes feladatai ellátásának részletes szabályairól szóló 361/2013. (X. 11.) számú Korm. rendelet 1. § 4. pontja szerint a hívásfogadó központ az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv azon szervezeti egysége, amelynek feladata a segélyhívások fogadása, előszűrése, feldolgozása, a szükséges híváskezelési, hívástovábbítási feladatok ellátása. Ebből következően a rendőrség hatóság, melynek szervezeti egysége – azaz része – a hívásfogadó központ, így az indítványozó bejelentése a segélyhívó szám felhívása útján hatóság előtti bejelentésnek minősül. A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 1. § (2) bekezdés 1. pontja a rendőrség feladataként határozza meg a bűncselekmények megelőzését, valamint az 1a. pontja szerint általános nyomozó jogkört gyakorol. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 34. §-a alapján általános nyomozó hatóságként a rendőrség kijelölt szervei járnak el. A Kúria tehát rámutatott arra, hogy a terhelt bejelentése alkalmas volt arra, hogy büntetőeljárás alapjául szolgáljon, valamint bejelentése hatóság előtt történt. A Kúria az indítványozó valótlan bejelentés szabálysértési minősítését illetően megjegyezte, hogy a szabálysértési tényállás megvalósításának feltétele az egységes európai segélyhívó szám, illetve a nemzeti segélyhívó vonal alaptalan használata, ezzel szemben a büntetőjogi megfelelője a Btk. 271. §-a alapján megvalósítja a hatóság félrevezetése törvényi tényállását, aki a hatóságnál büntetőeljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz – mint az indítványozó is –, amelyről tudja, hogy valótlan – és a 268. § esete nem áll fenn.
[6] 3. Az indítványozó a fent ismertetett előzményeket követően fordult alkotmányjogi panaszával az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint a Kúria Bfv.III.686/2021/14. számú végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésében foglalt nullum crimen sine lege elvét, erre tekintettel kérte a végzés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó az eljáró bíróságok döntéseit részletesen ismertette, érvei alátámasztására számos alkotmányjogi határozatot idézett, majd panaszának indokolásaként a következőket adta elő. A Btk. 271. § (1) bekezdése alapján a hatóság félrevezetése csak hatóság előtt követhető el. A hatóság előtti elkövetés tényállási elem, megvalósulása a büntethetőség feltétele. A hatóság fogalma – álláspontja szerint – jogi fogalom, a Btk. értelmező rendelkezése alapján hatóság a bíróság és az ügyész is, így a törvény a hatóság fogalmát kitágítja. A panasz szerint, ha büntetőtörvény nem elég határozott, a norma címzettjei nem dönthetik el, milyen magatartástól kell tartózkodniuk, illetve milyen magatartás az, amely a törvény rendelése szerint büntetést vonhat maga után. Hivatkozik az indítvány a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet 67. § (2) bekezdésére, miszerint értelmező rendelkezést kell alkalmazni a jogszabály tervezetében, ha a fogalom jelentése eltér az adott jogszabály alkalmazásában a köznyelvi jelentésétől, a más jogszabályban meghatározott jelentésétől, és a fogalom jelentése a jogszabály tervezetének egyéb rendelkezései alapján nem egyértelmű.
[7] Az indítvány szerint a hatóság legális definícióját az elkövetéskor hatályos, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 12. §-a tartalmazza. A hatóság ez alapján a hatásköre miatt minősül hatóságnak, nem azért, mert közigazgatási szerv. Érvelése szerint a Kúria a hívásfogadó központot hatóságnak minősítette annak ellenére, hogy a hívásfogadó központnak nincs hatósági jogköre, hiszen nyilvánvaló, hogy a híváskezelési, hívástovábbítási feladatok nem minősülnek hatósági ügynek, hatóság ugyanis a legális definíció értelmében kizárólag a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező szerv lehet. Ebből következően az indítványozó szerint a Kúria jogértelmezése önkényes, az egyedi ügyön túlmutat. A panasz arra is hivatkozik, hogy a hatóság félrevezetése elkövetési magatartásának értelmezése nem egységes, a törvényi tényállásban „büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény” szerepel, míg a Kúria értelmezésében „bűncselekmény elkövetésére vonatkozó bejelentés, mely alkalmas volt arra, hogy büntetőeljárás alapjául szolgáljon”. Ez az értelmezés az értelmezési tartományt túlfeszíti a terhelt hátrányára, nem felel meg a büntetőjogi legalitás alkotmányos elvének, ezért sérül az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésében foglalt nullum crimen sine lege elve.
[8] 4. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[9] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-ára alapította. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett a befogadási feltételek teljesülését.
[10] Az Alkotmánybíróság vizsgálata eredményeként megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint nem fogadható be.
[11] 4.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 30. § (1) bekezdésben meghatározott hatvan napos határidőben nyújtotta be. A jogorvoslattal már nem támadható végzés az ügy érdemében hozott döntésnek minősül, így alkotmányjogi panasszal támadható. Az indítványozó a panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége – az Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakra figyelemmel – fennáll.
[12] 4.2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta azt is, hogy bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány a törvényi követelményeknek megfelel-e. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt – egyéb feltételek megléte mellett – abban az esetben fogadja be, amennyiben az az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt határozott kérelmet tartalmaz. E rendelkezésnek megfelelően a kérelem többek között akkor határozott, ha tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]; továbbá indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, bírói döntés vagy miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont].
[13] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt kritériumainak megfelel.
[14] 4.3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {lásd például: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}.
[15] Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a támadott bírósági döntés az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel. Jelen alkotmányjogi panaszban foglalt kifogások az eljáró bíróságok, valamint a Kúria döntéseinek jogértelmezésére irányultak. Az indítvány gyakorlatilag megismétli a fellebbezésben, valamint a felülvizsgálati kérelemben foglalt aggályait, melyekre mind az első- és másodfokon eljáró bíróság, mind pedig a Kúria részletes, kimerítő jogi érveléssel válaszolt. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság nem megfelelően értelmezte a jogszabályokat, ezáltal alaptörvény-ellenes döntést hozott. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy alkotmányjogi panasz alapján eljárva csak az alkotmányossági szempontokat vizsgálja, tartózkodik attól, hogy a jogszabályok értelmezésére és azok alkalmazására hivatott bíróságok tevékenységét törvényességi-jogalkalmazási kérdésekben felülbírálja. Az Alkotmánybíróság az 3268/2012. (X. 4.) AB határozatában kimondta, hogy „az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak {3268/2012. (X. 4.) AB határozat, Indokolás [28]}. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint „az a tény, hogy az eljárt bíróságok az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezték az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.” {3060/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [41]}
[16] Az Alkotmánybíróság eljárásának jelentős akadályát képezi az, hogy nem törvényességi kérdésekben jár el, és nem a felülbírálhatóság mércéje szerint vizsgálja a támadott ítéleteket. Az Alkotmánybíróság szerint az alkotmányjogi panasz ugyanis „nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb eszközzel már nem orvosolható.” {3145/2015. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [55]}
[17] 5. Tekintettel arra, hogy jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében, az Abtv. 29. §-a és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján rövidített indokolással ellátott végzésben visszautasította.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
. Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Márki Zoltán s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |
. |