English

Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00418/2021
Első irat érkezett: 02/22/2021
.
Az ügy tárgya: A veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet elleni alkotmányjogi panasz (alapjogkorlátozás rendkívüli jogrend idején)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (2) bekezdés)
Soron kívüli eljárás.
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 05/05/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Schanda Balázs Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó saját nevében, valamint kiskorú gyermeke törvényes képviselőjeként, a gyermek nevében benyújtott - Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti - alkotmányjogi panaszában a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet egésze, ennek hiányában az indítványban hivatkozott egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri.
Indítványában különböző tanulmányokra hivatkozik, és lényegében azt állítja, hogy a támadott jogszabály, ezen belül különösen a megjelölt rendelkezések a járványügyi védekezéshez szükségtelenek, illetve az elérni kívánt célhoz képest aránytalanok..
.
Támadott jogi aktus:
    484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk (1) bekezdés
I. cikk (2) bekezdés
II. cikk
III. cikk (1) bekezdés
IV. cikk (1) bekezdés
IV. cikk (2) bekezdés
VI. cikk (1) bekezdés
VI. cikk (2) bekezdés
X. cikk (1) bekezdés
XI. cikk (1) bekezdés
XVI. cikk (1) bekezdés
XVI. cikk (2) bekezdés
XVI. cikk (3) bekezdés
XX. cikk (1) bekezdés
XX. cikk (2) bekezdés
XXVII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_418_0_2021_indkieg_egys_szerk_anonim.pdfIV_418_0_2021_indkieg_egys_szerk_anonim.pdf
.
A döntés száma: 3238/2021. (VI. 4.) AB végzés
.
A döntés kelte: Budapest, 05/18/2021
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2021.05.18 9:45:00 2. öttagú tanács
.

.
A döntés szövege (pdf):
3238_2021 AB végzés.pdf3238_2021 AB végzés.pdf
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    1. Az Alkotmánybíróság a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése a), b), c), d) pontjai, az f) pont fa), fb), fc) alpontjai, g) pontja, a h) pont hb) alpontja, valamint az 1. § (2) bekezdése, a 3. § (1) bekezdése, a 4. § (1) és (3) bekezdései, az 5. § (1) és (2) bekezdései, a 6. § (3)–(5) bekezdései, a 8. § (1) és (2) bekezdései, a 10. § (1) bekezdése, a 12. § (1) bekezdése, a 17. § (3), (4), (6) és (7) bekezdései, továbbá a 18. § (1)–(2) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

    2. Az Alkotmánybíróság a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. A személyesen eljáró indítványozó1. a maga nevében, továbbá kiskorú gyermeke mint indítványozó2. törvényes képviselőjeként az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Abban elsődlegesen a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020 (XI. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) egésze alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel az véleménye szerint ellentétes az Alaptörvény 53. cikk (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakkal. Másodlagosan az indítvány petituma az R. 1. § (1) bekezdése a), b), c), d) pontjai, valamint az f) pont fa), fb), fc) alpontjai, g) pontja, a h) pont hb) alpontja, és az 1. § (2) bekezdése, a 3. § (1) bekezdése, a 4. § (1) és (3) bekezdései, az 5. § (1) és (2) bekezdései, a 6. §-a, a 8. § (1) és (2) bekezdései, a 10. § (1) bekezdése, a 12. § (1) bekezdése, a 17. § (3), (4), (6) és (7) bekezdései, továbbá a 18. §-a alaptörvény-ellenességét állította. Ugyanakkor az indítványozók által benyújtott két indítvány indokolás részei, továbbá azon részei, amelyben felsorolásszerűen is megjelölésre kerül az R. alaptörvény-ellenesnek vélt „lényegi rendelkezései”, ettől részint eltérően, az alkotmányjogi panasz által kifogásolt rendelkezésekként az R. 1. § (1) és (2) bekezdése, illetve az R. 5. § (1) bekezdése, az R. 6. § (1), (3)–(5) bekezdései, az R. 8. § (1) bekezdése a) és b) pontja, továbbá az R. 18. § (1) és (2) bekezdéseit jelöli meg, ezért az Alkotmánybíróság azt, hogy az alkotmányjogi panasz pontosan mely rendelkezéseket kifogásolja, az indítvány tartalma szerint állapította meg. Az indítvány a kifogásolt rendelkezéseket ellentétesnek vélte az Alaptörvény I. cikk (1) és (2) bekezdéseivel, a II. cikkel, a III. cikk (1) bekezdésével, a IV. cikk (1) és (2) bekezdéseivel, a VI. cikk (1) és (2) bekezdéseivel, a X. cikk (1) bekezdésével, a XI. cikk (1) bekezdésével, a XVI. cikk (1), (2) és (3) bekezdéseivel, a XX. cikk (1) és (2) bekezdéseivel, a XXVII. cikk (1) bekezdésével és erre figyelemmel azok megsemmisítését kérte.
    [2] Az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlási felhívására kiegészített indítvány az R. egésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését egyrészt arra hivatkozással kérte, hogy bár az R. a SARS-CoV-2 koronavírus járvány terjedésére és veszélyességére alapozva különleges jogrend keretében jött létre, nézete szerint az Alaptörvény nem rendelkezik járványveszély esetére ilyen jogi lehetőségről. Erre vonatkozóan az Alaptörvény 53. cikk (1) bekezdését idézte. Hivatkozik arra, hogy a járványügyi helyzetekre Magyarország rendelkezik irányadó egészségügyi törvénnyel, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 74. §-a alapján minden szükséges járványügyi intézkedés megtehető, a rendkívüli állapot bevezetése nélkül, és a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény előírásai is alkalmazhatóak, annak 3. § 5. pontja figyelembevételével. Az indítványban foglaltak szerint továbbá az R. megalkotása nem felel meg a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 17. §-ában és a 17/A. §-ában foglalt előírásoknak, mivel azt nyilvánvalóan a korlátozó intézkedések egészségügyi és egyéb hatásainak előzetes felmérése, azaz előzetes hatásvizsgálat nélkül alkották meg. Értelmezése szerint az előzetes hatásvizsgálat mellőzése ellentétes az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdésével, továbbá nem felel meg a Jat. Preambulumában foglalt céloknak sem.
    [3] Az indítványozók kifejtik továbbá, hogy a beadványuk alapját képező tudományos bizonyítékok ismeretében a korlátozó intézkedéseknek bizonyítottan káros egészségügyi hatásuk van, így azokat általánosan kötelező magatartási szabályként nem lehetett volna jogszabályba foglalni. Az indítvány hivatkozása szerint nem vették figyelembe a T-sejtes immunitás és keresztimmunitás tanulmányok, illetve vizsgálatok eredményeit, amelyek nézete szerint egyértelműen mutatják, hogy a SARS-CoV-2-vel még sosem találkozott népesség nagyobb részének (80–90%) immunrendszere képes a védekezésre az új kórokozó ellen, és reaktív ellenanyagokat termel koronavírus fertőzéseiknek köszönhetően (erre vonatkozóan számos tudományos publicisztikát mellékelt az indítvány, illetve tudományos irodalmat jelölt meg). Hivatkozott az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében és az Alaptörvény Q) cikkében foglaltakra, majd megállapította, hogy hazánk alkotmánybírósági gyakorlatának alappillére az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata, melynek kiemelkedő jelentőségű nemzetközi jogi, illetve emberi jogi dokumentuma az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE). Álláspontja szerint az abban foglalt rendkívüli jogrendre vonatkozó szabályokat Magyarország nem hagyhatja figyelmen kívül, ezért az Alkotmánybíróság a magyar Alaptörvény feltétel nélküli veszélyhelyzeti alapjog-korlátozását nem fogadhatja el. Az EJEE nézete szerint lehetővé teszi, hogy egy „nemzet létét fenyegető” veszélyhelyzet esetében a rendkívüli helyzet megoldásához szükséges mértékben az „egyezményes kötelezettségektől eltérő” lépéseket tegyen az állam. Ezek a lépések nem lehetnek korlátlanok, hanem csak arányos mértékben érvényesíthetők és az egyes jogkorlátozások megengedhetősége kapcsán azok össztársadalmi „objektív” értékét és kárát is mérlegelni kell.
    [4] Az alkotmányjogi panasz befogadhatósági feltételeit illetően az indítványozó1. előadta, hogy a támadott R. szerinti jogkorlátozások közvetlen érintettje az általa képviselt kiskorú gyermekével (az indítványozó2.-vel) együtt, és megfelel a feltételeknek. Továbbá az R. előírásai által keletkezett alapjogsérelem miatt semmilyen jogorvoslati lehetőség nem áll az indítványozók rendelkezésére. Az Abtv. 29. §-ával összefüggésben az indítvány szerint a panaszeljárásban alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés lehet az alapvető jogok indokolatlan és jogtalan korlátozása. Az indítvány szerint az alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. § (4) bekezdése szerinti határidőben került benyújtásra, tekintettel arra, hogy az R. 2020. november 11-én lépett hatályba. Továbbá előadta, hogy a kérdéses R. Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság eddig nem hozott döntést, ezért az alkotmányjogi panaszeljárás érdemi vizsgálatának nézete szerint nincs akadálya. Az adott ügyben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés indokaként előadta, hogy ahol lehetőség van az alapjogok korlátozására, ott annak indoka csak a különleges jogrend alapjául szolgáló helyzet, tehát a járványveszély elhárítása lehet. A korlátozásnak észszerű kapcsolatban kell lennie a járványveszély elhárításával, így nem lehet olyan önkényes korlátozásokat előírni, amelyek alkalmatlanok a járványveszély csökkentésére. Továbbá nem lehet olyan korlátozásokat előírni, amelyeknél enyhébb korlátozásokkal is elérhető lenne a járványügyi cél. Hivatkozása szerint érintettségük folyamatos, az R. előírásai rajtuk közvetlenül hatályosulnak.
    [5] Az indítványozó1. előadta továbbá, hogy három kiskorú gyermeket nevel, családja, ő és az indítványozó2., aki a 2. osztályos gyermeke, folyamatosan alapvető jogai korlátozását szenvedi el az R. korlátozásai miatt. Az R. kifogásolt rendelkezései drasztikusan megváltoztatták az életüket, iskolás gyermekét megfosztják az emberi, minőségi és mennyiségi oktatástól, amely normál körülmények között biztosítva lenne számára, hátrányt szenvedve el emiatt. Nem járhat úszni, sportolni, zeneiskolai tanára nem oktathatja az iskola területén. (A gyermeket az iskolából át kell vinni a két buszmegállóra lévő zeneiskolába, ahol különleges biztonsági előírások mellett folyhat az oktatás.) Álláspontja szerint ez megzavarja a gyermek biztonságérzetét, mind az óra normál menetét, amely érvelése szerint a csatolt tanulmányok és tudományos nyilatkozatok alapján károsítja a gyermek egészségét, ami az iskolai oktatásra is igaz. Előadta továbbá, hogy az R. korlátozásai miatt alapvetően fontos szociális kapcsolataik sérülnek például barátokkal, iskolatársakkal, tanárokkal, óvodapedagógusokkal és az összes többi emberrel. Ezek szükségesek volnának a kiegyensúlyozott testi és lelki egészséges élethez való, Alaptörvényben is biztosított jogaikhoz. Álláspontja szerint az R. egyértelműen megzavarta a gyermekek biztonságérzetét és a tanórák normál menetét, az oktatás minőségét.
    [6] Utal a köznevelési intézmények működését érintő egyes veszélyhelyzeti intézkedésekről szóló 17/2021. (III. 5.) EMMI határozatára, melyet követően az oktatási intézmények, általános iskolák és zeneiskolák is digitális tanrendre tértek át. Amit, ha most meg is szüntetnek, a jövőben bármikor érvényesíthetnek újra. Ezzel felülírták az R. preambulumát, mely szerint a bölcsődék, óvodák és általános iskolák nyitva tartanak. Az online oktatási forma álláspontja szerint teljesen alkalmatlan bármilyen stabil tudás átadására, egy másodikos kisiskolás számára. Nézete szerint az Alaptörvényben biztosított tanuláshoz való joggal teljesen ellentétes, és nem oktatás az a kialakult gyakorlat, hogy a gyermek összes általános iskolai tanára elküldi a megtanulandó tananyagot és szülőként megtanítja azt, ahogy tudja. Hivatkozott arra is, hogy a monitorhoz kötöttség már rövidebb intervallumban is károsítja a gyermek egészségét, gyermekének látása tudományosan bizonyítottan romlást szenved. Valamint az iskolák által használt rendszerek feltörhetők, az online térben nem garantálható gyermeke személyes biztonsága.
    [7] Részletesen idézte az indítványozó2. oktatáshoz való jogának a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nktv.) tartalmát, különösen annak 1. § (1)–(3) bekezdéseit, 2. § (1) bekezdését, a 9. § (1) bekezdését, a 46. § (3), (6) bekezdéseit. Kifejtette, hogy az R. által létrehozott állapot a fenti törvény vonatkozó pontjaiban foglalt jogát sérti a kiskorú indítványozónak (indítványozó2.), illetve azok nem tudnak megvalósulni. Utalt továbbá gyermekek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény 31. cikk 1. pontjára, véleménye szerint az R. pontjai az abban foglalt gyermekjogokkal is ellentétesek. Egyben az indítványozó1. az Nktv.-ben, különösen annak 24. § (2) bekezdésében, 62. § (1) bekezdése f) pontjában, 72. § (5) bekezdésében rögzített szülői alapjogai sérelmét is állítja. Előadta, hogy semmilyen segítségben nem részesül, érdemi tájékoztatást nem kap, maximum az interneten keresztül kap tanácsokat és útmutatást.
    [8] Az R. egészének az alapvető jogokat sértő voltával összefüggésben az indítványozók arra hivatkoztak, hogy az R.-ben meghatározott kötelezettségek és korlátozások önmagukban is alaptörvény-ellenesen sértik az indítványozóknak az Alaptörvényben biztosított jogait, különös tekintettel a kötelezettségek elmulasztása, és az előírások nem teljesítése esetére kilátásba helyezett szankciókra is, továbbá a szabályozás egésze diszkriminatív módon korlátozza az Alaptörvényben biztosított jogokat. Emellett az R. intézkedései a szolgáltatásokat garantáló törvényekben természetes állampolgári jogosítványokat veszik el úgy, hogy az ellen nincs jogorvoslati lehetőség.
    [9] Az emberi méltóság és egészséghez való jog korlátozásával összefüggésben előadta, hogy az R. 1. § (1) bekezdés a), b), c), d) pontja, az f) pont fa), fb), fc) alpontjai, a g) pontja, a h) pont hb) alpontja és a (2) bekezdése kötelező maszkviselést írnak elő, melynek indokolása a SARS-CoV-2 koronavírus világjárvány elleni védekezés. Az indítvány különböző külföldön publikált tudományos kutatásra hivatkozással (melyek közül jónéhányat be is csatolt) kifejtette, hogy a World Health Organization (a továbbiakban: WHO) által is elismerten véleménye szerint nincs bizonyíték arra, hogy a maszk viselése megvédi az egészséges embereket a koronavírus fertőzéstől, ezzel szemben a maszk folyamatos hordásának károsító hatását állította. Emellett kifejtette, hogy a koronavírus fertőzés diagnózisának felállítását az egészségügyi szakemberek a PCR tesztek eredménye alapján, illetve a betegek által elmondott tünetek alapján diagnosztizálják, ugyanakkor különböző tudományos publikációkkal, illetve szakmai levél tartalmára hivatkozással állítja, hogy ezek az eredmények hibásak, illetve a PCR tesztek alapján kimutatott eredmények nem megbízhatóak, erre nézve több külföldi publikációt és tudományos (illetve részéről annak tekintett) álláspontot sorol fel. Ezen indokok alapján véleménye szerint a SARS-COV-2 koronavírus miatti járványhelyzet kihirdetése és fenntartása nem rendelkezik elegendő indokkal, mivel erősen valószínűsíthetően (a 40–45 ciklusszám miatti) álpozitív fertőzésszámokon alapul. Az indítványozók hivatkozása szerint ennek folytán sérülnek az Alaptörvény IV. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti alapjogaik.
    [10] Az indítvány szerint az R. 1. § (1) bekezdés a), b), c), d) pontjainak, valamint az f) pont fa), fb), fc) alpontjainak g) pontja, a h) pont hb) alpontjának és a (2) bekezdésének kötelező maszkviselési előírásai, azzal hogy az indítványozók kötelesek azt iskolai foglalkozásokon, külterületen, járműveken, kereskedelmi és egészségügyi intézményekben viselni, pszichológiai sérüléseket okoznak (melyre vonatkozóan külföldi kutatásokat jelöl meg), velük szemben e rendelkezések közvetlenül hatályosulnak, annak közvetlen elszenvedői. Az indítvány szerint a maszk intézkedés bevezetésének és alkalmazásának alapja a „tünetmentes fertőzés” elmélete, melynek igazolásául a koronavírus járvánnyal egy időben bevezetett PCR teszt szolgál. (Ennek alkalmatlan voltát az indítvány számos tudományos cikkel, illetve álláspontra utalással kívánja alátámasztani.) Nézete szerint annak egészségügyi hatásai miatt súlyosan sértik az Alaptörvény II. cikkébe foglalt élethez és emberi méltósághoz való jogukat, továbbá az indítványozó2. az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése szerinti, megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát. Az indítvány szerint az R. maszkviselési előírásai sértik továbbá az indítványozók Alaptörvény III. cikk (1) bekezdése szerinti alapjogát, mely alapján senkit nem lehet embertelen, megalázó bánásmódnak alávetni. Számukra a maszk használata olyan kommunikációs korlátokat jelent, amelyek megalázó és lelkileg igen megterhelő a számukra. A maszk viselése a pszichológiai károk mellett az indítványozók álláspontja szerint súlyos egészségügyi károkat is okoz, melyek ellentétesek az Alaptörvény XVI. cikk (1) pontjában biztosított gyermekjogokkal, illetve „sértik az indítványozónak” (nem jelölte meg, hogy pontosan melyikük) az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdése szerinti egészséghez való jogát. Kifejti, hogy a hat évnél idősebbek számára az R. úgy ír elő szinte egész napos maszkhordási kötelezettséget, hogy tudományosan nem bizonyított annak ártalmatlansága rájuk nézve. Azt azonban érvelése szerint számos kutatás megerősíti, hogy a gyermekek agyi, stb. fejlődése jóval tovább tart, mint régebben gondolták, így fokozottan szükségük van az oxigéndús levegőre és a társas érintkezésre. Mivel a maszk egészségügyi eszköz és eddig a hétköznapi életben tömeges alkalmazásra hosszú távon még nem került sor, nincsenek adatok arról, hogy milyen egészségügyi hatásokkal kell számolni.
    [11] Előadta továbbá, hogy a civil életben bevezetett maszkkötelezettség által bekövetkező mentális károk immár nyilvánvalóan megmutatkoznak a rengeteg új depressziós és pánikbeteg megjelenésével. Emellett fizikai egészségügyi következményeket is felsorol. Ugyanakkor hivatkozása szerint ez az egyszerhasználatos orvosi maszk, illetve a textilmaszk esetében állítható, a lakossági felhasználásra valós védelmet kizárólag a legalább „N95” jelölésű pormaszk, vagy az EN 149 szabvány szerinti „FFP2” maszk nyújt. Erre vonatkozóan szintén külföldi vizsgálatokra hivatkozik, megemlítve az anyagösszetételek jellemzőit és azok lehetséges egészségügyi hatását. A maszkhordás kapcsán kifejti még, hogy az azokra vonatkozó higiéniai szabályok be nem tartása (lévén kiskorú gyermekről van szó) növeli a megbetegedések kockázatát, ezért az R. kifogásolt rendelkezései szintén sértik az indítványozó2. Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdése szerinti egészséghez való jogát (erre vonatkozóan többek között különböző vizsgálatokra és azok laboratóriumi eredményére hivatkozik az indítvány). Tekintettel arra, hogy az iskolai maszkviselést illetően is anomália van, amennyiben lehetséges, az indítványozók kérték az Alkotmánybíróságot a kérdés tisztázására. Az indítvány szerint az iskolaigazgatóknak nincs joguk a maszkviselést elrendelni, az Eütv. 247. § (1b) bekezdés c) pontja kizárólag a Kormányt hatalmazza fel erre. Mivel az R. nem rendeli el iskolai keretek között a gyerekek maszkviselését, ezért az iskolaigazgató esetükben véleménye szerint jogszerűtlenül járt el.
    [12] Hivatkozott továbbá az Eütv. 5. § (1), (2) bekezdéseire, valamint a (3) bekezdés c) pontjára, melyekkel összefüggésben kifejtette, hogy az egyén egészséghez fűződő érdeke és jóléte elsőbbséget kell, hogy élvezzen, és mindenkinek az aktuális állapota alapján saját magának kellene eldöntenie, hogy a maszkviselés ártalmas-e rá. Utalt az NNK által kiadott tájékoztató plakátra, álláspontja szerint a Nemzeti Népegészségügyi Központ által és a WHO ajánlásai alapján kiadott plakát ellentétes az R.-rel, viszont megfelel az Eütv. általa idézett rendelkezéseivel. Megjegyezte továbbá, hogy azáltal is sérül nézete szerint az egészséghez való alapjoguk, hogy sok esetben lehetetlen a szakorvoshoz való bejutás, illetve a körzeti orvos csak egészséges embereket fogad előzetes bejelentkezés alapján. Hivatkozott arra is, hogy az Eütv. 2. § (2) bekezdése szerint az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele során érvényesülnie kell az esélyegyenlőségnek, és a 7. § (1) bekezdése szerint minden betegnek joga van a jogszabályban meghatározott keretek között az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz, ezek a pontok azonban véleménye szerint egyáltalán nem valósulnak meg.
    [13] Az R. fentiekben részletezett rendelkezései az indítványozók álláspontja szerint a személyi szabadságukat is sértette azzal, hogy nem mehetnek oda és nem tartózkodhatnak ott, ahol szeretnének. Ezért az R. 3. § (1) bekezdését ellentétesnek véli az Alaptörvény IV. cikk (1) és (2) bekezdésében rögzített alapjogával, valamint a XXVII. cikk (1) bekezdésével. Továbbá az R. 4. § (1) bekezdése, az 5. § (2) bekezdése, a 6. § (1), (3), (4) bekezdése és az (5) bekezdés a), b), c), d), e), f) pontjai, valamint a 8. § (1) bekezdésének a) és b) pontjai, valamint a 10. § (1) bekezdése szintén korlátozza az „indítványozónak” az Alaptörvény IV. cikk (1) és (2) bekezdéseiben és az Alaptörvény XXVII. cikk (1) bekezdésében rögzített alapjogát. Az R. 18. § (1) bekezdésével összefüggésben, amely megtiltja az indítványozó szülő belépését a nevelési, oktatási intézménybe előadja, hogy milyen hátrányokkal jár ez a rendelkezés a szülőre, és a gyermekre nézve. Ugyanakkor ez a rendelkezés álláspontja szerint azért irracionális, mert a szülővel közös családi környezetből érkezik a gyermek, így a közös bakteriális, virális flóra miatt nem jelent veszélyforrást. Emiatt a kifogásolt rendelkezés szintén sérti az Alaptörvény IV. cikk (1) bekezdésében, továbbá a kiskorú indítványozó (indítványozó2.) XVI. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjogát. Valamint az az egészségügyi és pszichológiai vonatkozásai miatt ellentétes az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdésében, valamint a XXVII. cikk (1) bekezdésében foglaltakkal.
    [14] Az R. 17. § (3) bekezdés a) és b) pontjai, valamint (4), (6) és (7) bekezdése kötelező hőmérést ír elő mind az indítványozó1. mind az indítványozó2. részére. Ez az intézkedés szintén olyan állapotokat eredményez, amelyek sértik az indítványozók testi és lelki egészséghez való Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdésében rögzített alapjogát. Az indítvány hivatkozása szerint a beléptetésre vonatkozó szabályok időjárástól függetlenek, így az arra való várakozás komolyabb betegségeket eredményezhet. Kifogásolta továbbá, hogy a hőmérőztetést nem egészségügyi személyzet végzi és a hőmérők nincsenek minősítve, így az ott mért adatok megbízhatatlanok, ezért az ezen adatok alapján történő elkülönítés sérti az indítványozó2. (kiskorú indítványozó) XVI. cikk (1) bekezdése szerinti alapjogát. Álláspontja szerint ezek alapján a beteg gyermekek egyébként sem szűrhetők ki, mert a gondatlan szülő a beteg, lázas gyermek lázát mesterségesen leviheti. Míg egészséges gyerek hőmérsékletét mérni felesleges, azzal ugyanis a téli hidegben történő várakozással felesleges kockázatnak teszik ki.
    [15] Az R. 6. § (3) bekezdésében foglalt, családi eseményekre vonatkozó létszámkorlátozás erősen befolyásolja az indítványozó családi kapcsolatait is, mivel nem lehetséges családi esemény megtartása minden érintett részvételével. Ezzel álláspontja szerint sérül az indítványozóknak az Alaptörvény VI. cikk (1) és (2) bekezdésében biztosított joga. Az R. 12. § (1) bekezdése, amely alapján tilos az összes művelődésre és kulturális időtöltésre szolgáló intézmények látogatása (pl. uszodák, művelődési házak, állatkertek, fürdők, jégpályák stb.). Előadta, hogy az indítványozó2. előtt bezárult a sportolás és az úszástanulás lehetősége, amely nézete szerint indokolatlan vírusvédelmi intézkedés, mert nagyon kicsi az esélye, hogy két ember ott megfertőzze egymást. A művelődésre és kikapcsolódásra szolgáló intézmények bezárása viszont megvonja tőlük a művelődés jogát, így az ellentétes az Alaptörvény XI. cikk (1) bekezdésében, valamint a X. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjogaikkal. Továbbá az indítványozó2. esetében megvonja a XVI. cikk (1) bekezdése szerinti testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez való jogát, míg az indítványozó1. XVI. cikk (3) bekezdése szerinti szülői kötelezettségét, mivel nem tudja gyermekeinek biztosítani a zenei, sportirányú taníttatását. Emellett utalt a gyermekek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény 31. cikk 1. pontjára. Hivatkozott arra is, hogy az R. 4. § (1) bekezdése álláspontja szerint indokolatlanul tiltja a gyülekezést, mivel az akár zárt térben, akár szabadtéren alacsony kockázatot jelent a fertőzés átadásának szempontjából, ezért az az Alaptörvény XXVII. cikk (1) bekezdése, valamint a VIII. cikk (1) bekezdése szerinti alapjogát sérti.
    [16] Az indítvány emellett felsorolásszerűen feltüntette, hogy nézete szerint melyik alapjog indokolatlan és jogtalan korlátozása az R. melyik általa kifogásolt rendelkezése folytán valósult meg. Eszerint az emberi méltóság és az egészséghez való jog korlátozását eredményezi az R. 1. § (1) és (2) bekezdése; a személyi szabadság jogának korlátozását az R. 3. § (1) bekezdése, az R. 8. § (1) bekezdése, az R. 10. § (1) bekezdése, az R. 17. § (3), (4), (6), (7) bekezdései továbbá az R. 18. § (1) és (2) bekezdései; a testi-lelki egészség jogának korlátozását az R. 4. § (3) bekezdése, az R. 5. § (1) bekezdése, és az R. 6. § (1) bekezdése; a családi kapcsolatok jogának korlátozásaként tünteti fel az R. 6. § (3)–(5) bekezdéseit, a művelődés jogának korlátozásaként jelöli meg az R. 12. § (1) bekezdését, míg a gyülekezés jogának korlátozását véli az R. 4. § (1) bekezdése folytán. Emellett az Alaptörvény megsértett rendelkezéseiként az Alaptörvény I. cikk (1) és (2) bekezdéseit, a II. cikkét, a III. cikk (1) bekezdését, a IV. cikk (1) és (2) bekezdéseit, a VI. cikk (1) és (2) bekezdéseit, a X. cikk (1) bekezdését, a XI. cikk (1) bekezdését, a XVI. cikk (1), (2) és (3) bekezdéseit, a XX. cikket, valamint a XXVII. cikk (1) bekezdését jelöli meg.

    [17] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy szól, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

    [18] 2.1. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. Az Abtv. 30. § (1) bekezdés második fordulata szerint az alkotmányjogi panaszt az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az R. 2020. november 11. napján lépett hatályba, az indítványozók az alkotmányjogi panaszukat 2021. február 22. napján – határidőben – küldték meg az Alkotmánybíróságnak. Az indítványozó1. személyesen, továbbá kiskorú gyermeke törvényes képviselőjeként járt el.

    [19] 2.2. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az indítványozók által támadott R. 6. § (1) bekezdését a védelmi intézkedések lépcsőzetes feloldásának harmadik fokozatára tekintettel a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedéseket szabályozó kormányrendeletek módosításáról szóló 194/2021. (IV. 26.) Korm. rendelet 10. § a) pontja 2021. május 1-jével hatályon kívül helyezte.
    [20] Ha az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, illetve az indítvány egyéb okból tárgytalanná vált, akkor az Alkotmánybíróság az Abtv. 59. §-a, illetve az Ügyrend 67. § (2) bekezdés e) pontja alapján megszünteti az eljárást. Az Abtv. 26. § (2) bekezdés alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányosságáról dönt, melynek lehetséges következménye a jogszabály megsemmisítése folytán annak hatályvesztése. Nem indokolt azonban az eljárás lefolytatása, ha a támadott jogszabály már nem hatályos, illetve nem alkalmazható. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. 6. § (1) bekezdése tekintetében az indítvány elbírálására okot adó körülmény már nem áll fenn.

    [21] 2.3. Az Abtv. 26. § (2) bekezdés a) pontja szerint alkotmányjogi panasszal élhet az, akinek Alaptörvényben biztosított jogát az alkalmazott, illetve közvetlenül hatályosuló jogszabályi rendelkezés sérti. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panasz befogadásának központi kérdése az indítványozó (közvetlen és aktuális, vagyis a panasz benyújtásakor fennálló) érintettsége, amelynek alkotmányos tartalmát az Alkotmánybíróság a következőképpen határozta meg: „a panasz befogadhatóságának feltétele az érintettség, nevezetesen az, hogy a panaszos által alaptörvény-ellenesnek ítélt jogszabály a panaszos személyét, konkrét jogviszonyát közvetlenül és ténylegesen, aktuálisan érintő rendelkezést állapít meg, s ennek következtében a panaszos alapjogai sérülnek” {33/2012. (VII. 17.) AB határozat, Indokolás [61]; 3053/2018. (II. 13.) AB végzés, Indokolás [10]}.
    [22] Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban azt is megállapította, hogy „[a]z Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz az absztrakt utólagos normakontrollt felváltó speciális eljárás-fajta, mely személyes érintettséget feltételez. A panaszra tehát a jogszabály alkalmazása vagy hatályosulása ad okot, azonban úgy, hogy konkrét (bírósági) eljárás nem folyt/folyik az ügyben. Az Alkotmánybíróság rámutat: amennyiben egy jogszabályi rendelkezés alkalmazásra került (hatályosult) és ez az indítványozó szerint alapjogi sérelmet okozott, a vizsgálat – határidőben érkezett kérelem esetében – akkor is lefolytatható, ha a támadott jogszabályt (jogszabályi rendelkezést) a jogalkotó időközben módosította – esetleg hatályon kívül is helyezte – ugyanakkor ezzel az állított alapjogi sérelmet nem szüntette meg.” {3208/2013. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [42]; 20/2014. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [227]}
    [23] Az Alkotmánybíróság a fentiekre figyelemmel megállapította, hogy az indítványozók az általuk kifogásolt R. rendelkezései tekintetében a becsatolt dokumentumokkal igazolták közvetlen, tényleges és aktuális érintettségüket, kivéve az R. 4. § (1) bekezdése, valamint az R. 5. § (1) bekezdése tekintetében. Az indítványozók nem igazolták, hogy gyülekezési jogukkal kívántak volna élni, illetve bármilyen konkrét rendezvényt, gyűlést kívántak volna tartani. (Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy ez esetben annak megtiltása esetén biztosított számukra a jogorvoslás lehetősége.)

    [24] 2.4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 24. § (1) bekezdés szerinti követelményeknek megfelelő indítványt – egyéb feltételek megléte mellett – abban az esetben fogadja be, amennyiben az Abtv. 52. (1) és (1b) §-a alapján határozott kérelmet tartalmaz.
    [25] A kérelem – többek között – akkor határozott, amennyiben megjelöli azt az alaptörvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, és amely az indítványozók indítványozói jogosultságát megalapozza. Tartalmaznia kell továbbá az indítványnak az eljárás megindításának indokait, meg kell jelölnie az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályt, illetve annak egyes rendelkezéseit és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Emellett Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjának megfelelően a kérelemnek tartalmaznia kell alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
    [26] Az elégtelen indokolás akadálya az érdemi elbírálásnak, továbbá az is, ha a támadott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés és az Alaptörvény megjelölt rendelkezése között nem állapítható meg összefüggés [3269/2012. (X. 4.) AB határozat, 12/2014. (IV. 10.) AB határozat, 3025/2014. (II. 17.) AB határozat, 37/2013. (XII. 5.) AB határozat, 3074/2013. (III. 14.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem követelményének nem tesz eleget. Az ugyanis terjedelmes volta ellenére egyrészt az R. egészének megsemmisítésére vonatkozó indítványi elem tekintetében, mind pedig az egyes sérelmesnek vélt, indítványozók által kifogásolt rendelkezéseknek az alaptörvény-ellenességét alkotmányjogilag értékelhető indokolás nélkül, csupán általánosságban állítja. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a kifogásolt, sérelmesnek vélt R. egyes rendelkezéseinek megjelölése mellett szintén csupán feltünteti az általa sérülni vélt konkrét alapjogokat, arra vonatkozóan azonban nem tartalmaz indokolást, hogy alkotmányjogi szempontból a támadott rendelkezések az indítványozók alapjogait mennyiben és milyen módon sértik. Az Alkotmánybíróság éppen ezért ezen indítványi elemek vizsgálatát határozott kérelem hiányában nem tudta lefolytatni [lásd: 3136/2013. (VII. 2.) AB végzés, 3193/2014. (VII. 15.) AB végzés, 3226/2013. (XII. 12.) AB végzés].
    [27] Az indítvány indokolása számos, de kizárólag egészségügyi tudományos publikációkra, kutatásokra, vizsgálatokra vonatkozó hivatkozásokat tartalmaz, a konkrét rendelkezések folytán csakis ezekre alapozottan állítja az indítványozók alapjogainak sérelmét. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság ugyanakkor rögzíti, hogy az alkotmánybírósági eljárásnak nem célja, hogy tudományos oldalról vitatott kérdésekben állást foglaljon, az ilyen irányú állásfoglalás nem tartozik a hatáskörébe. Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság az R. egészének alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény 53. § (1) és (2) bekezdéseibe ütközését állító indítványi résszel összefüggésben, hogy az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint az olyan alaptörvényi rendelkezés, amelynek címzettje nem az indítványozó, számára jogot nem biztosít, így az nem minősül az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának, ezért arra alkotmányjogi panaszt egyébként sem alapítható {lásd pl. 3267/2014. (XI. 4.) AB végzés, Indokolás [13]; 3039/2015. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [17]}.

    [28] 2.5. Az indítvány az R. egésze sérelmét az EJEE-be ütközésére tekintettel is állította. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja alapján a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát az indítványozók kezdeményezésére, illetve bármely eljárása során hivatalból végzi. Az eljárást az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kormány, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, valamint az alapvető jogok biztosa indítványozhatja. A bíró – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek nemzetközi szerződésbe ütközését észleli [Abtv. 32. § (2) bekezdés]. Mivel a fentiek alapján a jogszabály nemzetközi egyezménybe (az EJEE-be) ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány nem jogosulttól származó, az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban érdemben nem vizsgálhatta.

    [29] 3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése alkalmazásával, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c) és f) pontja alapján visszautasította, míg az eljárást az R. 6. § (1) bekezdése tekintetében – az Abtv. 59. §-a, illetve az Ügyrend 67. § (2) bekezdés e) pontja alapján – megszüntette.
        Dr. Handó Tünde s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Handó Tünde s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott

        dr. Pokol Béla

        alkotmánybíró helyett

        Dr. Handó Tünde s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott

        dr. Szalay Péter

        alkotmánybíró helyett
        .
        Dr. Handó Tünde s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott

        dr. Schanda Balázs

        előadó alkotmánybíró helyett

        Dr. Handó Tünde s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott

        dr. Szívós Mária

        alkotmánybíró helyett
        .

        .
        English:
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        02/22/2021
        Subject of the case:
        .
        Constitutional complaint against the Government Decree No. 484/2020. (XI. 10.) Korm. on the second phase of protective measures applicable during the period of state of danger (fundamental right restriction at the time of extraordinary legal order)
        Number of the Decision:
        .
        3238/2021. (VI. 4.)
        Date of the decision:
        .
        05/18/2021
        .
        .