A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VI.20.533/2020/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó egyesület jogi képviselője (dr. Karsai Dániel András ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az egyedi ügy II. rendű alperese volt. A felperes vadásztársaság a 2017. április 5-én tartott tulajdonosi közösségi gyűlésen nyilatkozott előhaszonbérleti jogáról való lemondásáról. A Pest Megyei Kormányhivatal a megismételt eljárásában hozott, 2018. augusztus 22-én kelt határozatával kijelölte a perbeli vadászterület határát. A határozat nyomán jött létre az I. rendű alperes mint tulajdonosi közösség (a továbbiakban: I. rendű alperes). Majd a 2018. november 27-én tartott tulajdonosi közösségi gyűlés kizárta a felperes előhaszonbérleti jogát, és elhatározta, hogy a perbeli vadászterületet az indítványozónak adja haszonbérbe.
[3] Kereseti kérelmében a felperes az alperesek között megkötött haszonbérleti szerződés felperessel szemben való hatálytalanságának, valamint az I. rendű alperes és a felperes között azonos tartalommal bíró haszonbérleti szerződés létrejöttének megállapítását kérte a bíróságtól.
[4] A Bonyhádi Járásbíróság a felperes keresetének helyt adott. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint azt kellett vizsgálni a perben, hogy az előhaszonbérleti jog gyakorlása idején, vagyis a 2018. november 27-én tartott gyűlésen, a haszonbérleti szerződés megkötésekor megillette-e a felperest az előhaszonbérleti jog. A bíróság kiemelte: az alapeljárásban hozott közigazgatási határozat folytán létrejött tulajdonosi közösség jogi értelemben nem azonos személy a megismételt eljárásban hozott közigazgatási határozat folytán létrejött tulajdonosi közösséggel – vagyis az I. rendű alperessel. A felperes részéről az előhaszonbérleti jogról történő lemondás csak a korábbi tulajdonosi közösséggel szemben volt érvényes, az I. rendű alperes vonatkozásában az előhaszonbérleti jog fennállt.
[5] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperesek fellebbeztek és kérték, hogy a Szekszárdi Törvényszék azt változtassa meg, és a felperes perköltségben való marasztalása mellett utasítsa el a keresetet. Hangsúlyozták, hogy a keresetlevél benyújtásának dátuma 2019. január 10., az alperesek között azonban január 14-én jött létre haszonbérleti szerződés, amelyet ráadásul január 18-án a felek megszüntettek, ezért az elsőfokú bíróság fogalmilag nem állapíthatta volna meg a szerződés érvénytelenségét, azért sem, mert a keresetlevél benyújtása napján az még nem jött létre, és azért sem, mert az ítélethozatal idejére az megszűnt. Az alperesek sérelmezték, hogy ezeket a körülményeket a járásbíróság nem vizsgálta. Ismételten hivatkoztak továbbá az előhaszonbérleti jogról való lemondás tényére a felperes részéről. Előadták azt is, hogy az I. rendű alperes már 2016 nyarán, a 2017. február 28-i határidő előtt benyújtotta a vadászterület kijelölése iránti kérelmet, az alapeljárásban pedig szintén e határidő előtt megszületett a másodfokú közigazgatási döntés. Ennek fényében a hatósági határozat véglegessé válását követő első tulajdonosi gyűlésen megilleti a tulajdonosokat az előhaszonbérleti jog kizárása, a tulajdonosokat pedig az eljárás elhúzódása (megismétlése) miatt nem érheti hátrány, illetve jogkorlátozás. Előadták továbbá, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) előhaszonbérleti jogot biztosító 16. § (4) bekezdése nem volt hatályban a szerződés megkötésének napján, ugyanis 2019. január 10-ével hatályát veszítette.
[6] A Szekszárdi Törvényszék az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, mindössze annyiban változtatta meg, hogy az alperesek között 2019. január 14-én kötött haszonbérleti szerződés felperessel szembeni hatálytalanságát, valamint a felperes és az I. rendű alperes között azonos tartalmú szerződés létrejöttét állapította meg, továbbá mellőzte az alperesek egyetemleges kötelezését az államnak feljegyzett eljárási illeték megfizetésére. A jogerős ítélet indokolásában megerősítette azt az érvet, hogy az I. rendű alperes nem azonos az alapeljárásban létrejött tulajdonosi közösséggel, ezért a lemondó nyilatkozat vele szemben hatálytalan. Azzal kapcsolatosan, hogy az alperesek közötti haszonbérleti szerződés a keresetlevél benyújtását követően jött létre, majd nem sokkal később azt fel is bontották, arra mutatott rá, hogy a felperes jogsérelme abban áll, hogy a 2018. november 27-én tett kötelemkeletkeztető nyilatkozatok után az I. rendű alperes nem vele kötötte meg a haszonbérleti szerződést. A törvényszék felhívta a figyelmet arra is, hogy a keresetlevél benyújtására az I. rendű alperes képviselőjének 2019. január 4-i közlése alapján került sor, mely szerint az I. rendű alperes a szerződést a II. rendű alperessel írta alá. A jogerős ítélet szerint ezért nem foghatott helyt a Vtv. 16. § (4) bekezdésének hatályon kívül helyezésére vonatkozó alperesi érv sem.
[7] A jogerős ítélettel szemben az indítványozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok tévesen értelmezték az I. rendű alperes nyilatkozatát haszonbérleti szerződési ajánlatnak, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg a haszonbérleti szerződés létrejöttét. Hivatkozott a Vtv. 16. § (4) bekezdésének hatályvesztésére. Sérelmezte annak megállapítását, hogy a felperesnek 2019. január 14-én fennállt az előhaszonbérleti joga. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta; ítéletének indokolásában megismételte és megerősítette a jogerős ítélet indokait, továbbá hangsúlyozta, hogy a január 14-i keltezésnek nincs jelentősége, a haszonbérleti jogviszony 2018. november 27-én jött létre.
[8] 2. Az indítványozó ezt követően nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panaszát, melyben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseinek sérelmére történő hivatkozással kérte a Kúria ítéletének megsemmisítését.
[9] Az indítványozó állítása szerint a bíróságok tisztességtelen eljárást folytattak vele szemben, és túlterjeszkedtek a kereseti kérelmen a január 14-i szerződés érvénytelenségének megállapításával, illetve az elsőfokú ítélet ezzel kapcsolatos kijavításával. Sérelmezte, hogy a 2019. január 10-én előterjesztett kereset alapján indult per eredményeként a bíróságok egy időben később megkötött szerződés érvéntelenségét állapították meg. A kijavítással a Szekszárdi Törvényszék, majd a kijavított ítélet hatályában fenntartásával a Kúria a fellebbezés, valamint a felülvizsgálati kérelem keretein is túlterjeszkedtek, mert a kijavítást senki sem kérte. Álláspontja szerint a bíróságok a január 14-én kelt szerződés vonatkozásában nem voltak tekintettel arra, hogy a Vtv. 16. § (4) bekezdése korábban (2019. január 10-ével) hatályát veszítette, ezért contra legem jogalkalmazást valósítottak meg. Mindez az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát és a jogbiztonságot, továbbá a jogorvoslathoz való jogát sérti.
[10] 3. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. E vizsgálat elvégzése során az alábbiakat állapította meg.
[11] Az indítványozó a jogbiztonság sérelmét állította panaszában arra tekintettel, hogy álláspontja szerint a bíróságok az irányadó bírói gyakorlattal ellentétesen jártak el. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése – a visszaható hatály tilalmának és a kellő felkészülési idő követelményének kivételével – önmagában nem tekinthető az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, Alaptörvényben biztosított jognak {vö. pl. 3480/2020. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [23]}. Önmagában e rendelkezés alapján tehát a panasz befogadásának a törvény erejénél fogva nincs helye.
[12] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[13] Az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljárással összefüggésben megfogalmazta, hogy nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}. Az alkotmányjogi panasz „nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}.
[14] Az egyedi ügy megítéléséhez azt a két kérdést kellett megválaszolni, érvényesen lemondott-e a felperes az előhaszonbérleti jogáról az I. rendű alperes vonatkozásában, illetve létrejött-e a haszonbérleti jogviszony a felperes és az I. rendű alperes között. Az eljáró bíróságok az első kérdésre nemmel, a másodikra igennel válaszoltak, továbbá az utóbbi válaszból következett az is, hogy az alperesek között nem jöhetett létre haszonbérleti jogviszony. A bíróságok mindennek keretében részletesen megindokolták álláspontjukat, ennek során kitértek az indítványozó által kiemelten hangsúlyozott körülményre, a keresetlevél benyújtásának, illetve a perbeli szerződés megkötésének időbeli diszkrepanciájára, e diszkrepancia irrelevanciájára, továbbá a Vtv. 16. § (4) bekezdésének hatályvesztésére történő hivatkozás tévességére is. A bíróságok tehát az ítéleteik indokolásában rámutattak a per fő kérdéseire és kifejtették azt is, miért nem foghatnak helyt az alperesek által előadott érvek. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog értelmezésének fent bemutatott kritériumai fényében nem merült fel olyan sérelem, ami a panasznak az Abtv. 29. §-a alapján történő befogadását indokolja.
[15] Az indítványozó a jogorvoslathoz való jogának sérelmét azon az alapon állította, hogy a másodfokú bíróság, valamint a Kúria nem adtak helyt a fellebbezésben, illetve a felülvizsgálati kérelemben előadott érveire, ezáltal alaptörvény-ellenes jogértelmezést erősítettek meg. A fent kifejtetteknek megfelelően azonban nem merült fel a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét érdemben valószínűsítő körülmény, a jogorvoslati fórumok pedig megválaszolták a jogorvoslati kérelmekben foglalt kifogásokat. A jogorvoslathoz való jog sérelme alapján ezért a panasz szintén nem fogadható be.
[16] 4. Tekintettel arra, hogy az indítvány nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve nem mutatott rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, azt az Alkotmánybíróság – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Márki Zoltán
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
alkotmánybíró helyett
. |
. |