A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.10.913/2011/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1.1. Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.10.913/2011/5. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt.
[3] Kérelme indokolásában hivatkozott az Alaptörvény Nemzeti hitvallás azon részére, amely kimondja: „Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye”. Felhívta az M) cikk (1) bekezdését, amely kinyilvánítja, hogy Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik. Utalt az R) cikk (3) bekezdésére, amely szerint az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. Felsorolása érintette továbbá az Alaptörvény II., III., XIII., XV., XVII., XXIV., XXVIII. és 28. cikkét.
[4] 1.2. Az Alkotmánybíróság főtitkára az Abtv. 52. § (1) bekezdésére hivatkozással tájékoztatta az indítványozót, hogy indítványa hiányos, határozott kérelmet nem tartalmaz. A felhívás nyomán az indítványozó alkotmányjogi panaszát kiegészítette.
[5] A tulajdonhoz való jog körében arra utalt, hogy a tulajdonvédelem kiterjed a rendszeres keresőtevékenységből származó jövedelemre. Ebben a körben hivatkozik az ítélettel elvont járandóságaira, valamint arra is, hogy a jogellenes munkaviszony-megszüntetés jövőbeni tulajdonát, mint tulajdoni várományt is elvonta.
[6] A támadott kúriai ítélet szerinte a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát is sérti, mert visszamenőlegesen von el jogszerűen megszerzett jövedelmet, s így a jogállamiság elvével ellentétes.
[7] Álláspontja szerint az e-mailen történő felmondás sérti az emberi méltósághoz való jogot, valamint a megalázó bánásmód tilalmába is ütközik.
[8] Úgy véli, hogy a diszkrimináció tilalma is sérült ügyében, mert nem érvényesült a felek törvény előtti egyenlősége annak folytán, hogy alperesi (munkáltatói) oldalon állami gazdálkodási feladatokat ellátó szerv állt, így panasza nem csupán magánjogi jogvitának tekintendő.
[9] Végezetül rámutatott arra, hogy a munkáltatója megsértette a munkavállalók és a munkaadók Alaptörvényben lefektetett együttműködési kötelezettségét, s éppen ezen együttműködési hiány következtében veszítette el állását.
[10] 1.3. Az alkotmányjogi panaszt és az előiratokat felterjesztő közigazgatási és munkaügyi bíróság a felterjesztéssel egyidejűleg arról tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy az ügyben perújítás van folyamatban. A perújításnak azonban nincs halasztó hatálya az Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panasz befogadását érintő eljárására.
[11] 2. Az alkotmányjogi panaszt benyújtó indítványozó vezérigazgatói munkakörre létesített munkaviszonyát a munkáltató 2010. szeptember 7-én rendkívüli felmondással megszüntette. Egyoldalú jognyilatkozatát azért tette, mert a panaszos külföldi útjaira napidíjat vett fel annak ellenére, hogy azokat nem a munkáltató szervezte és finanszírozta. További felmondási ok volt, hogy az utazásokat nem az arra feljogosított engedélyezte.
[12] A rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt a panaszos munkaügyi bírósághoz fordult. A bíróság kereseti kérelmének helyt adva a jogellenességet megállapította, egyúttal kötelezte az alperes munkáltatót, hogy bizonyos járandóságokat a panaszosnak fizessen meg. Az első fokon eljárt bíróság álláspontja szerint a rendkívüli felmondás közlésével a munkáltató elkésett. Ezt meghaladóan a bíróság azt is kifejtette, hogy a rendkívüli felmondási ok nem valós, a napidíjra vonatkozó hivatkozás pedig nem okszerű. Egyebekben a bíróság a keresetet elutasította.
[13] A felek fellebbezése nyomán eljárt megyei bíróság részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva rendelkezett a felperes munkaviszonya megszűnésének konkrét időpontjáról, az elmaradt munkabér összegéről, valamint az átalány-kártérítés összegének felemeléséről, mindezt meghaladóan a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság tehát egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított történeti tényállással, s azzal is, hogy a perbeli alperesi rendkívüli felmondás jogellenes volt. A megyei bíróság részítéletének meghozatalán túl az elsőfokú bíróságot végzésben kötelezte a felperesi elmaradt természetbeni és szociális juttatások alperesi megfizetésére irányuló kereset elbírálása körében a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Az elsőfokú bíróság ennek eleget téve ítéletében megállapította, hogy a felperes egyéb járandóságok iránti keresete megalapozott. A másodfokú bíróság ezt az ítéletet helybenhagyta.
[14] A másodfokú bíróság döntéseivel szemben az alperes munkáltató nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Kúriához. A Kúria rámutatott: azért tévedtek a bíróságok, amikor a rendkívüli felmondás elkésettségét állapították meg, mert nem vették figyelembe az idevonatkozó joggyakorlat meghatározó elemeit. A Kúria ezen túlmenően úgy döntött, hogy a jogszerű rendkívüli felmondás indoka helytálló, mert a vezérigazgatóként alkalmazott felperestől különös súllyal volt elvárható a munkáltató belső szabályainak betartása, utazási céljának, idejének és díjazásának részletes ismertetése az igazgatósággal. Mivel a rendkívüli felmondás jogellenessége nem volt megállapítható, a megállapított járandóságok egy részét érintő követelések nem voltak alaposak.
[15] 3. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[16] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában, illetve annak kiegészítésében hivatkozott több alapvető jogra (tulajdonhoz való jog, emberi méltósághoz való jog), a diszkrimináció tilalmára, továbbá számos alaptörvényi jogelvre és deklarációra, történeti alkotmányunk vívmányaira. Panaszát azért tekinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek, mert az Alkotmánybíróság a valódi alkotmányjogi panasz hatáskörében még nem értelmezte a munkavállalói alapjogok érvényesülési követelményeit a munkajogi jogviszonyokban, illetve a munkajogi jogvitákban a bírósági ítéletek során.
[17] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén. A bírói döntés irányának, önmagában a bírósági joggyakorlat tartalmának (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban nem rendelkezik hatáskörrel.
[18] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megállapította, hogy az indítványozó sem a bíróság eljárásával, sem az ítélet érdemével kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel. Így az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, annak befogadására nincs lehetőség.
[19] 4. Mivel a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.10.913/2011/5. számú ítéletével összefüggésben az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg, az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |