A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.886/2018/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselővel eljárva (dr. Flumbort András ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.886/2018/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és – a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.082/2017/4/II. számú, illetve a Fővárosi Törvényszék 34.M/P.23.287/2016/13. számú ítéletére is kiterjedő hatályú – megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott bírósági ítéletek sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az R) cikk (2) bekezdését, a XIII. cikket, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege – a bírósági határozatokban megállapított tényállás és az indítványozó előadása alapján – a következőképpen foglalható össze.
[3] Az indítványozó, a későbbi per felperese, 2013. februárjában és márciusában két támogatási szerződést
kötött a Pénzügyminisztériummal (jelenleg Nemzetgazdasági Minisztérium), a későbbi per alperesével.
A GOP-1.3.1-11/A-2012-0159. számú szerződés (a továbbiakban: Szerződés1.) tárgyát „LED alapú fényterápiás fekvőkabin kifejlesztése”, a GOP-1.3.1-11/A-2012-0367. számú szerződés (a továbbiakban: Szerződés2.) tárgyát pedig „LED panelekből álló kombinált szolárium kifejlesztése” képezte. A támogatások forrása az Európai Unió fejlesztési alapjából származott. Az alperes helyszíni ellenőrzést végzett az indítványozónál, amely során megállapította, hogy szabálytalanság történt a támogatási szerződések teljesítésével kapcsolatban. Az indítványozó jogorvoslattal élt a megállapításokkal szemben. A Központi Koordinációs Szerv (a Miniszterelnökség Jogi Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkársága) 2015. szeptemberében hozott határozataiban a szabálytalanságokat megállapító döntéseket helybenhagyta, és felhívta a figyelmet arra, hogy további jogorvoslatnak nincs helye. Az alperes 2015. október 13-án a szabálytalanságok megállapítása miatt elállt a Szerződés1.-től és a Szerződés2.-től. Az indítványozó az elállás folytán visszakövetelt támogatási összeget (mintegy 125 millió forint) nem fizette vissza, ezért az adóhatóság végrehajtási eljárást indított az indítványozóval szemben. Az indítványozó bírósághoz fordult, kérve a két támogatási szerződés vonatkozásában tett alperesi elállási nyilatkozatok érvénytelenségének a megállapítását. Előadása szerint a szabálytalansági eljárás valótlan megállapításokat tartalmazott, mert a teljesítés szerződésszerű volt, így nem lett volna helye elállásnak. Sérelmezte, hogy az alperes kizárta a jogorvoslat lehetőségét, ami ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével.
[4] 1.2. A Fővárosi Törvényszék mint elsőfokú bíróság az indítványozó keresetét elutasította. A törvényszék rögzítette, hogy a szabálytalansági eljárás részletes szabályait a 2007–2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) tartalmazza. Az R. 99. § (4) bekezdése szerint a központi koordinációs szerv jogorvoslati kérelem tárgyában hozott döntése ellen további jogorvoslati kérelem előterjesztésének nincs helye. A törvényszék álláspontja szerint a szerződéses jogviszonyba beékelődő szabálytalansági eljárás lényegében minden elemében közigazgatási jellegű, amelynek eredménye köti a feleket, a döntés felülvizsgálatára pedig a polgári bíróságnak nincs hatásköre. Tárgyi ügyben mindkét szerződés kapcsán szabálytalanságot állapítottak meg (így például: az indítványozó a kért hiánypótlásoknak nem tett eleget, illetve olyan berendezést kívánt elszámolhatóvá tenni, amely nem felelt meg a pályázati feltételeknek). Az alperes a fentiekre tekintettel élt az elállás jogával, az indítványozó pedig kimerítette a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőséget. A törvényszék szerint az alperes elállása okszerű volt és megfelelt jogszabályi előírásoknak, az indítványozó felperes pedig kizárólag a szabálytalansági eljárás hibáira hivatkozott (amelyek csak a szabálytalansági eljárásban vizsgálhatóak), ezért a keresetet – hatáskör hiányában – el kellett utasítania.
[5] 1.3. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a törvényszék ítéletét – a tényállás kiegészítése mellett – hatályában fenntartotta. Az ítélőtábla rögzítette, hogy a Szerződés1. kapcsán szabálytalanságként merült fel, hogy az indítványozó vállalta, hogy 300 fő tesztalanyon kipróbálja a készüléket, ám ezt nem tudta igazolni, illetve az indítványozó felperes nyilatkozatából valószínűsíthető, hogy a projekt keretében megvalósított eszköz nem rendelkezik több funkcióval, mint egy átlagos szolárium, így nem felel meg a pályázati kiírásban foglaltaknak. A Szerződés2.-vel összefüggésben a tényállást annyival egészítette ki a másodfokú bíróság, hogy az indítványozó – amellett, hogy itt sem tudta igazolni a 300 tesztalanyon való kipróbálás tényét – nem rendelkezett olyan engedélyekkel, amelyek orvostechnikai eszköz forgalomba hozatalához szükségesek lettek volna, illetve olyan dokumentumokkal, amelyek tartalmazták volna az eszköz technikai specifikációját (UV kibocsátás, a káros hatásokat kizáró szakvélemény).
[6] Az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját az ügy érdemét illetően, így egyetértett azzal, hogy bár az indítványozó pro forma az elállási nyilatkozatok érvénytelenségének a megállapítását kérte, a kereset tartalmában a nyilatkozatok jogszerűtlenségének a megállapítására irányult. A másodfokú bíróság szerint helytálló volt a törvényszék álláspontja abban a vonatkozásban is, hogy az R. 99. § (4) bekezdése, valamint 92. § (1) bekezdése, 94. § (1) bekezdése és a 97. § (1) bekezdése szerint a szabálytalansági eljárásban hozott döntések bírósági felülvizsgálatára nincs mód, ezért hatályában fenntartotta az elsőfokú bíróság ítéletét.
[7] 1.4. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.886/2018/5. számú ítéletével a jogerős másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta, azonban más indokok alapján látta megalapozottnak a kereset elutasítását. A felülvizsgálati bíróság hivatkozott a 3385/2018. (XII. 14.) AB határozatra (a továbbiakban: Abh.), amelyben bírói kezdeményezés alapján az Alkotmánybíróság vizsgálta az R. 99. § (4) bekezdését az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése tükrében. Az Abh. kimondta
„A Korm.r. [R.] a szabálytalansági eljárásban a lebonyolításban résztvevő szervezet által tett megállapítással szemben egyszeri jogorvoslatot tesz lehetővé [Korm.r. 92. § (1) bekezdés, 99. § (4) bekezdés], amely a Korm.r. által bevezetett szabálytalansági eljáráson belüli jogorvoslatra utal.
Ez azonban nem jelenti és nem is jelentheti a polgári perrendtartás alkalmazásának kizárását az ügyben: erről ugyanis a Korm.r. nem rendelkezik. A támogatási szerződéstől mint polgári jogi szerződéstől való elállás esetén a szerződésszegéssel kapcsolatban tett megállapítások a polgári bíróság előtt vitathatók (lásd a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 7. §, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 1:6. §). Erre tekintettel a Korm.r. 99. § (4) bekezdése nem értelmezhető a bírói út kizárásának, kizárólag a Korm.r. szerinti szabálytalansági eljáráson belüli jogorvoslat további igénybevételét korlátozza. Ez a korlátozás ugyancsak nem értelmezhető a polgári perrendtartás szerint a feleket és a bírót megillető jogosultságok és kötelezettségek korlátozásaként, így a bizonyítás vagy a jogorvoslat vonatkozásában is a polgári perrendtartás szabályai alkalmazandók.
Mindebből következően a Korm.r. 99. § (4) bekezdése nem képezi akadályát a bírósági út igénybevételének, illetve a polgári perrendtartás szerinti jogorvoslati lehetőségek igénybevételének sem, továbbá annak sem, hogy a bíróság a szerződéstől elállás jogszerűségét érdemben megvizsgálja.” (Indokolás [29]–[31])
[8] A fentiek alapján a Kúria rögzítette, hogy az indítványozó (támogatott) a szerződéstől való elállás jogszerűségét polgári perben vitathatja, azonban a szabályozás sajátosságai okán csak megállapítási keresetet terjeszthet elő.
[9] A tárgyi ügy vonatkozásában a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság a támogatási szerződéstől elállás jogszerűségét, a közpénz felhasználásának ahhoz vezető módját érdemben megvizsgálta, ennek érdekében a tényállást kiegészítette. A kúriai ítélet indokolása szerint az ítélőtábla értékelte a bizonyítékokat és azokból helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az alperes jogszerűen állt el a támogatási szerződéstől, mivel az indítványozó nem szerződésszerűen teljesített, a támogatás jogszabályi és szerződéses feltételeinek nem tett eleget. A Kúria rámutatott arra is, hogy a felülvizsgálati eljárásban a szabálytalansági eljárásban tett hiánypótlási felhívások már nem voltak teljesíthetőek, a hiányzó okiratok nem voltak pótolhatóak, ugyanígy az elállást követően keletkezett bizonyítékok sem voltak felhasználhatóak.
[10] A Kúria álláspontja szerint tehát a kereset elutasításának oka nem a bírósági út hiánya volt, hanem az, hogy az indítványozó alaptalanul vitatta a szerződésszegés megállapítását.
[11] 2. Az indítványban és annak kiegészítésében kifejtett indítványozói álláspont szerint a Kúria ítélete sértette a tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz, a tulajdonhoz való jogot, valamint ellenétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével és az R) cikk (2) bekezdésével.
[12] A nyilvános tárgyaláshoz való joga sérült az indítványozó szerint akkor, amikor – kifejezett kérése ellenére – a Kúria mellőzte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 274. § (1) bekezdésének az alkalmazását a perben. Ez a rendelkezés előírja, hogy a Kúriának a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kell elbírálnia, amennyiben azt a felek valamelyike kéri. Az indítványozó szerint a Kúria – annak ellenére, hogy hivatkozott rá – nem alkalmazta az Abh.-ban foglaltakat, ezáltal kiüresítette a jogorvoslathoz való jogát azzal, hogy teljeskörűen figyelmen kívül hagyta az ő bizonyítási indítványait. Mindezek oda vezettek, hogy a jogorvoslat csak formális volt, a Kúria érdemben nem vizsgálta meg az alperes elállási nyilatkozatának a jogszerűségét.
[13] Az indítványozó előadása szerint mintegy 50 millió forint önrészt biztosított a támogatott eszközök kifejlesztéséhez, amelyet az alperes elállása miatt lényegében elveszített. Ez álláspontja szerint sérti a tulajdonhoz való jogát, mivel az alkotmánybírósági gyakorlat alapján a tulajdonjogi védelem – kivételese esetekben – a tulajdoni várományokra is kiterjed.
[14] 3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[15] Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
[16] 3.1. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári peres eljárásban félként vett részt, így indítványozói jogosultsága megállapítható. A határidőben előterjesztett alkotmányjogi panasz a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt követelményeinek csak részben tesz eleget. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának a törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont, 52. § (1b) bekezdés b) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget, ugyanis az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot az Alaptörvény R) cikk (1)–(3) bekezdése {3058/2017. (III. 20.) AB végzés, Indokolás [12]; 3153/2018. (V. 7.) AB végzés, Indokolás [14]}.
[17] Az indítványozó a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmét is állította. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogbiztonság önmagában nem Alaptörvényben biztosított jog, a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén – lehet alkotmányjogi panaszt alapítani {3164/2019. (VII. 10.) AB határozat, Indokolás [41]; 3062/2021. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [18]}. Jelen esetben az indítvány nem ebben az összefüggésben hivatkozott az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére.
[18] Az indítványozó a tulajdonjog sérelmére [Alaptörvény XIII. cikk] is hivatkozott, azonban e körben csak állította az alapjogi sérelmet, de alkotmányjogilag releváns indokolást nem adott elő [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont], ami szintén az érdemi vizsgálat akadályát képezi.
[19] Mindezek alapján az indítvány csak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése tekintetében felelt meg a határozottság törvényi követelményeknek, ezért az Alkotmánybíróság a továbbiakban az alkotmányjogi panasz kizárólag ezen elemét vizsgálta.
[20] 3.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[21] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy a bírói döntéseket kizárólag az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik. Következésképpen az Alkotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}.
[22] 3.3. Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga sérelmének a megállapítását kérte, mivel a Kúria – a felperes indítványozó kérelme ellenére – nem nyilvános tárgyaláson bírálta el a felülvizsgálati kérelmét. A régi Pp. 274. § (1) bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet – főszabály szerint – tárgyaláson kívül bírálja el, köteles azonban tárgyalást tartani, ha a felek bármelyike azt kéri. Az indítványozó álláspontja szerint a tárgyalás mellőzése önmagában is megvalósította az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét. A Kúria valóban figyelmen kívül hagyta az indítványozó tárgyalás tartására irányuló kérelmét és ítéletében sem tett említést arról, hogy a törvényi előírás ellenére miért tárgyaláson kívül bírálta el a felülvizsgálati kérelmet. Az Alkotmánybíróságnak arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy a törvénysértés egyben megvalósította-e a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét is. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a tisztességes eljárás (fair trial) olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek a figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes {6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 95; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [24]}.
[23] A Kúria ítéletében kifejtette, hogy a szabálytalansági eljárásban a szabálytalanság megállapítása és az annak kapcsán hozott jogorvoslati döntés nem tekinthető önálló hatósági aktusnak, így nem támadhatóak a közigazgatási bíróság előtt. Ugyanakkor a támogatott, jelen esetben az indítványozó, a szerződéstől való elállást polgári perben vitathatja, illetve lehetősége van arra is, hogy a támogatás visszafizetésére kötelező hatósági határozatot közigazgatási bíróság felülvizsgálja. A fenti eljárási mechanizmus sajátosságai miatt a Kúria az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló perben már nem vizsgálhatta azokat a bizonyítékokat, amelyeket az indítványozó a szabálytalansági eljárásban terjesztett elő, illetve azokat, amelyek az elállást követően keletkeztek. A fentieken túl a Kúria – szemben az első- és a másodfokú bírósággal – érdemben vizsgálta a kereseti kérelemben foglaltakat, azonban a felülvizsgálati eljárásban a régi Pp. 275. § (1) bekezdése alapján bizonyítás felvételének nem volt helye, így a Kúria csak a rendelkezésre álló iratok alapján hozhatott döntést. Mindezek alapján megállapítható, hogy tárgyalás tartása esetén sem lett volna mód az indítványozó bizonyítási indítványainak figyelembevételére, ezért az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a nyilvánvaló törvénysértés nem érte el az alaptörvény-ellenesség szintjét.
[24] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmén keresztül az indítványozó valójában azt kifogásolta, hogy a bizonyítási indítványait a Kúria mellőzte. Az Alkotmánybíróság – következetes gyakorlata szerint – nem vizsgálja azt sem, hogy az indokolásban megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.
[25] 3.4. Az indítványozó a jogorvoslathoz való joga sérelmére is hivatkozott, mivel véleménye szerint a Kúria azzal, hogy figyelmen kívül hagyta az Abh.-ban foglaltakat, és így nem vizsgálta érdemben a kereseti kérelmét, kiüresítette a jogorvoslathoz való jogát. Az indítványozó állításával szemben megállapítható, hogy a perben eljáró bíróságok közül épp a Kúria volt az, amely érdemben foglalkozott az elállás jogszerűségének a vizsgálatával. A perben az elsőfokú bíróság hatáskörének hiányát állapította meg, a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában ugyan kitért az alperesi magatartás jogszerűségének vizsgálatára, de egyetértett a törvényszék azon megállapításával, hogy az R. 99. § (4) bekezdése alapján a bíró út kizárt. Ezzel szemben a Kúria az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás, a rendelkezésre álló iratok és a vonatkozó bírósági gyakorlat alapján hozta meg döntését, amelyben részletesen indokolta a kereset elutasításának okát, ti., hogy az indítványozó miért állította alaptalanul az alperesi elállás jogsértő mivoltát. A fentiek alapján a jogorvoslathoz való jog sérelme fel sem merülhetett a Kúria döntésével szemben.
[26] 4. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglalt követelményeknek, részben pedig az Abtv. 27. §-ában és 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre
előadó alkotmánybíró
. | Dr. Horváth Attila
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró
. |
. |