English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00117/2020
Első irat érkezett: 01/21/2020
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.IV.35.283/2019/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (kézbesítési vélelem)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 02/17/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. § alapján - a Kúria Kfv.IV.35.283/2019/5. számú ítélete és a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.27.667/2018/21. számú ítélete megsemmisítését kérte.
Az indítványozót - perbeli felperest - a perbeli alperes hatóság végzésében kérte nyilatkozatok megtételére. Az indítványozó részére a végzés kétszer került kipostázásra, azonban a küldemények a címzett ismeretlen jelzéssel visszaérkeztek. A perbeli alperes végzésével az eljárást megszüntette és határozatával előírta meghatározott összeg visszafizetését. Az indítványozó jogi képviselője kérte az iratok részére történő megküldését. Az indítványozó keresetet terjesztett elő - többek között - kézbesítési vélelem megdöntése iránt. A bíróság a keresetet elutasította. A Kúria az ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó szerint sérült a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joga, mivel a jogorvoslati lehetőséget nem biztosították a részére, a jogorvoslati kioktatás nem volt megfelelő, a bíróság döntésével a közigazgatási döntés hibái nem voltak orvosolhatók..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Kfv.IV.35.283/2019/5. számú ítélete
    Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.27.667/2018/21. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_117_0_2020_indítvány_anonimizált.pdfIV_117_0_2020_indítvány_anonimizált.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3346/2021. (VII. 23.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 07/06/2021
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.07.06 8:30:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3346_2021 AB végzés.pdf3346_2021 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.35.283/2019/5. számú ítélete alaptörvény-­ellenessége megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó alapítvány jogi képviselője (dr. Molnár Angelika ügyvéd) útján alkotmányjogi panaszt ­nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
      [2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.35.283/2019/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól a Miskolci ­Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.27.667/2018/21. számú ítéletére kiterjedő hatállyal, mivel azok véleménye szerint ellentétesek az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdésével valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel.

      [3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege az ügyben előterjesztett beadvány és a bíróságok által hozott határozatok alapján a következőképpen foglalható össze.
      [4] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az elsőfokú hatóság a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.K.27.154/2016/9. számú ítélete alapján megismételt eljárást folytatott le. A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 11.K.27.154/2016. számú ügyben a felperes benyújtotta az őt képviselő egyéni ügyvéd részére adott meghatalmazást, mely „a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 11.K.27.154/2016. szám alatt közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában folyamatban lévő bírósági eljárásban (beleértve az esetleges rendkívüli perorvoslati eljárást is)” történő képviseletre vonatkozott.
      [5] Az indítványozó szervezetet, egy alapítványt – perbeli felperest – a perbeli alperes hatóság végzésében kérte nyilatkozatok megtételére. Az indítványozó részére a végzés kétszer próbálták meg postai úton kézbesíteni, azonban a küldemények a címzett ismeretlen jelzéssel visszaérkeztek. A perbeli alperes végzésével az eljárást megszüntette és határozatával előírta meghatározott összeg visszafizetését.
      [6] Az elsőfokú hatóság a 2018. május 11. napján kelt BOR-ÁHI/556-18/2018. számú végzésével az indítványozó által benyújtott kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet „nem fogadta el”, egyúttal arról tájékoztatta az indítványozót mint felperest, hogy a végzés ellen önálló jogorvoslatnak az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 112. § alapján helye nincs, az kizárólag az eljárást lezáró határozat elleni jogorvoslat útján támadható meg. Az indítványozó mint felperes a végzést 2018. május 15-én vette át, majd az elsőfokú hatóság a jogorvoslat körében pontosító tájékoztatását követően 2018. június 13. napján fellebbezést terjesztett elő, részletesen kifejtve abban azt, hogy milyen okból tartotta a korábbi kézbesítéseket jogellenesnek.
      [7] Az alperes 2018. július 10. napján kelt KINCSTK/17849-2/2018. számú végzésével a fellebbezési eljárására irányuló másodfokú eljárást megszüntette. A végzésben részletesen kifejtette, hogy Ákr. 46. §-a szerint a kérelem visszautasításának lenne helye, így az Ákr. 47. § (1) bekezdés a) pontja szerint az eljárást meg kellett szüntetni figyelemmel arra, hogy a fellebbezés súlyos utólag nem korrigálható hiányosságokban szenved, mivel az elkésett.
      [8] Az alperes a végzésében kifejtette, hogy az eljárás azon szakaszában már a BOR-ÁHI/467-8/2017. számú határozat jogszerűsége nem támadható, arra vonatkozó álláspontját a felperes már nem adhatja elő, továbbá a folyamatban lévő másodfokú eljárás nem alkalmas arra, hogy abban fellebbezéssel nem támadott határozat semmisségét megállapítsa, az eljárás ugyanis csupán a BOR-AHI-18/2018. számú végzésre vonatkozott. Kifejtette továbbá, hogy az állami támogatásra való jogosultság megállapítását éppen az indítványozó mint felperes ­felróható magatartása akadályozta, mivel székhelyének megváltozását nem jelentette be.
      [9] Az alperes végzésével szemben az indítványozó mint felperes terjesztett elő keresetet, melyben kifejtette, hogy az eljárás során megvalósult kézbesítések nem voltak szabályszerűek, továbbá az első- és másodfokú hatóság jogellenesen alkalmazta az Ákr. rendelkezéseit a 2018. január 1. napja előtt kézbesítettnek tekintett és jogerőre emelkedett határozatok vonatkozásában. Kifejtette, hogy a fellebbezés előterjesztésére az elsőfokú végzés fellebbezhetőségéről szóló tájékoztatástól számított 15 napon belül került sor, így ez nem volt elkésettnek tekinthető, továbbá kézbesítés szabálytalanságának külön igazolására nem lett volna szükség, ugyanis a hatóságnak a kézbesítés szabálytalanságát hivatalból is észlelnie kellett volna. A visszaérkezett postai küldemények alapján egyértelműen megállapítható volt ugyanis, hogy a hatóság által feltüntetett címhelyen a postai szolgáltató meg sem kísérelte a kézbesítést.
      [10] Kifejtette, hogy a másodfokú hatóság jogszabálysértő módon állapította meg, hogy a semmisségre való hivatkozás nem volt alapos, mivel a véleménye szerint a visszafizetésre kötelező határozat a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 121. § (1) bekezdés f) pontja alapján semmisnek minősült. Egyebekben az ügy érdemére vonatkozó álláspontját fejtette ki. Hangsúlyozta, hogy a megismételt eljárás lefolytatásának indokolatlan késedelme az indítványozót mint felperest lényegében minden jogorvoslati lehetőségétől megfosztotta, ugyanis az alperes érvelésével ellentétben joghatályosan előterjesztett kézbesítési kifogással sem lehetett volna érdemben vitatni a visszafizetésre kötelezést, hiszen annak alapja lényegében a megismételt eljárást megszüntető végzés volt, melynek következtében az indítványozó, mint fenntartó nem volt jogosult a 2015. évi támogatásra. A megszüntető végzés kapcsán 2017. július 19-én állt be a kézbesítési vélelem, így a jogvesztő határidő 2018. január 19-én járt le, melyet a ­külön határozattal elrendelt visszafizetésre kötelezés alapján sem oldott volna fel a külön meghozott visszafizetésre kötelező határozat alapján indított végrehajtási eljárásról való tudomásszerzés.
      [11] Az alperes védiratában kifejtette, hogy megkísérelte a kérelmet érdemben elbírálni, azonban nem tekinthetett el a jogszabályi környezet alkalmazásától. Kérte ezért a kereset elutasítását, fenntartva a végzésében foglaltakat, hivatkozva továbbá arra, hogy a felperes levelezési címének megváltozását csak a 2018. február 14. napján kelt levelében jelentette be, ezt követően 2018. március 22. napján tekintett be az eljárás irataiba, ekkor tudomást szerzett arról, hogy feltételezhetően a postai szolgáltató nem szabályszerűen járt el a kézbesítés során, ezért a 2018. február 15. napján kelt levele nem volt a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelemnek tekinthető.
      [12] A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2019. február 12. napján kelt 13. K.27.667/2018/21. számú ítéletével az indítványozó mint felperes keresetét elutasította. Az ítéletben megállapította, hogy az indítványozó felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az ügyben az Ákr. 143. § rendelkezései szerint a Ket. rendelkezései szerint kellett volna eljárni, figyelemmel arra, hogy a felperes kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelme nem volt új eljárás lefolytatása iránti kérelemnek tekinthető, ennek alapján nem indult új hatósági eljárás.
      [13] Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy mind a Ket. 79. § (4) bekezdése, mind az Ákr. 86. § (2) bekezdése a kézbesítésről való tudomásszerzést követő 15 napos határidőben határozza meg a kézbesítési vélelem előterjesztésének szubjektív határidejét. Ennek kapcsán megállapította, hogy a felperes a jogi képviselője útján 2018. március 22. napján tekintett be az eljárás iratanyagába, ekkor szerzett tudomást a kézbesítés körülményeiről, a 15 napos szubjektív határidő utolsó napja így 2018. április 6. napja volt, tehát az ezt követően előterjesztett kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem elkésett volt, azt érdemben elbírálni nem lehetett. Másrészt a 2018. február 15. napján kelt beadvány nem volt a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelemnek tekinthető, figyelemmel arra, hogy ezt követően szembesült a kézbesítés tényével a felperes.
      [14] Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy az elsőfokú végzéssel szembeni jogorvoslati kioktatás valóban jogellenes volt, ebben az esetben önálló fellebbezési jogot kellett volna engednie a hatóságnak, azonban megállapítható, hogy a felülvizsgálattal érintett alperesi eljárást megszüntető döntés ténylegesen az elsőfokú végzés teljes felülvizsgálatát elvégezte, a felperesi hivatkozásokat érdemben megvizsgálta és számot adott ­indokolásában a jogi álláspontjáról.
      [15] Az elsőfokú bíróság végül kifejtette, hogy sem a döntés saját hatáskörben történő visszavonása, sem a felülvizsgálati eljárás nem olyan eljárás, melyet az ügyfél kérelmére kötelezően le kellene folytatni, így ezzel kapcsolatos alperesi jogszabálysértés sem volt megállapítható. Mindezért megállapította, hogy bár a hatósági eljárásban történtek jogszabálysértések, azonban azok az indítványozó, mint felperes jogának jogos érdekének közvetlen sérelmét nem okozták, azoknak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt, hiszen a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem elkésetten került előterjesztésre, annak elutasítása jogszerű volt, a téves jogorvoslati kioktatás ellenére a másodfokú hatóság a fellebbezésben foglaltakat érdemben megvizsgálta, jogi álláspontjáról számot adott, így tehát a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés b) és c) pontja szerint a kereset elutasításának volt helye.
      [16] A jogerős ítélettel szemben az indítványozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, hivatkozva a Kp. 85. § (3) bekezdés a) és b) pontjára, így arra, hogy a bíróságnak hivatalból figyelembe kell venni a vitatott közigazgatási cselekmény semmisségi vagy törvényben meghatározott más érvénytelenségi okát, valamint az olyan lényeges alaki hiányosságot, amely miatt a közigazgatási cselekményt nem létezőnek kell tekinteni, illetve a közigazgatási cselekménynek az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezésre alapítását. A véleménye szerint a Ket. kézbesítési vélelemmel kapcsolatos rendelkezései szerint a közigazgatási döntések nem voltak közöltnek tekinthetők, így azokhoz joghatás nem fűződhet. Végül utalt a tisztességes eljárás követelményére, figyelemmel arra, hogy az álláspontja szerint jogszabálysértő alaphatározatokkal szemben érdemi jogorvoslatra nem nyílt lehetősége.
      [17] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Kifejtette, hogy a felülvizsgálattal érintett döntés kézbesítési vélelem megdöntése tárgyában született, így az indítványozó mint felperes ezen túli hivatkozásai az eljárásban nem nyerhetnek értékelést. Fenntartotta a másodfokú végzésben is kifejtett érdemi álláspontját, utalva arra, hogy az elsőfokú hatóság a kézbesítést a számára a felperes által közölt székhelyre kísérelte meg, az iratok kézbesíthetetlensége a felperes csak utóbb ismertté vált székhelyváltoztatásának, az azzal kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásának volt a következménye. Kiemelte továbbá, hogy a felperes a kézbesítési vélelem ­megdöntése iránti kérelmét elkésetten terjesztette elő.
      [18] A Kúria döntése szerint a felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan. A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem, és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül. Minderre tekintettel elsődlegesen azt a kérdést kellett vizsgálni, hogy az eljárás során hozott döntések közlése megtörtént-e. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság indokolása helytálló volt abban a tekintetben, hogy az első- és másodfokú hatóságoknak az ügyek eldöntése során a Ket. és nem az Ákr. szabályait kellett volna alkalmazniuk.
      [19] Helyesen hivatkozott továbbá az indítványozó mint felperes arra, hogy a bíróság hivatalból veszi figyelembe a vitatott közigazgatási cselekmény semmisségi vagy törvényben meghatározott más érvénytelenségi okát, illetve az olyan lényeges alaki hiányosságot, amely miatt a közigazgatási cselekményt nem létezőnek kell tekinteni, továbbá a közigazgatási cselekménynek az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezésre alapítását.
      [20] A felülvizsgálati bíróság elsődlegesen kiemelte, hogy a Kp. 85. § (3) bekezdésének fentiekben hivatkozott rendelkezése nem korlátlan. A közigazgatási bíróság nem vizsgálhatja ugyanis az eljárásban vitatott közigazgatási cselekményen túl más, olyan közigazgatási cselekmény esetleges semmisségét, amelyre a joghatályosan elő­terjesztett kereset nem terjedt ki. A közigazgatási bíróság ugyanis általános törvényességi felügyeleti jogkörrel nem rendelkezik, az eljárása a felperes által a jogszabályi keretek között benyújtott kereseti kérelem korlátain túl csak a jogszabály kifejezett rendelkezése esetén terjedhet. Ebből következően jelen eljárásban
      a BOR-ÁHI/467-7/2017. számú eljárást megszüntető végzés, a BOR-ÁHI/467-8/2017. számú határozat, valamint a BOR-ÁHl/2-225/2017. számú végrehajtás kezdeményezése érdemben nem volt vizsgálható. Ezekkel szemben ugyanis – a megállapított kézbesítési vélelemre tekintettel – határidőben előterjesztett jogorvoslati kérelem (sem fellebbezés, sem felülvizsgálati kérelem) nem került előterjesztésre. Az eljárás tárgya ugyanis az volt, hogy a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem elutasítása kapcsán az indítványozó mint felperes azzal szembeni jogorvoslati kérelme megalapozott-e, így a bíróságnak szükséges-e számára hatékony jogvédelmet biztosítani [Ket. 2. § (1) bekezdés].

      [21] A közigazgatási cselekménynek az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezésre alapítása kapcsán rámutat a Kúria, hogy az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezésre alapítás az adott ügy egyedi tényállásától függően csak abban az esetben vezethet a határozat megsemmisítésére, amennyiben az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezés alkalmazása az ügy érdemére lényeges kihatással bírt, továbbá amennyiben az a felperes jogának vagy jogos érdekének közvetlen sérelmét jelenti. Minderre tekintettel tehát amennyiben olyan, az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezés alkalmazása történt meg, amely tartalmát tekintve azonos az ügyben ténylegesen alkalmazandó jogszabályi rendelkezéssel, az az ügy ­érdemére kihatással nem bír, a fél részére önmagában a jogszabályi hivatkozás téves megjelölése közvetlen érdeksérelmet nem okoz, így ezzel kapcsolatosan a kereset elutasításának van helye. Mindenre tekintettel vizsgálni kellett azt, hogy az ügyben történt kézbesítések a Ket. szabályainak megfeleltek-e.
      [22] A Ket. 78. § (5) bekezdése értelmében a hatóság döntést írásbeli kapcsolattartás esetén hivatalos iratként vagy elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvény szerint elektronikus úton kézbesíti. Ebből következően a döntés írásbeli kapcsolattartás esetén történő hivatalos iratkénti kézbesítése a jogszabályoknak megfelelt.
      [23] A Ket. 79. § (2) bekezdés b) pontja értelmében, ha a kézbesítés azért volt sikertelen, mert a küldemény a címzett személyadat és lakcímnyilvántartásban szereplő lakcíméről vagy a hatósági eljárásban bejelentett tartózkodási helyéről, szálláshelyéről, illetve székhelyéről a hatósághoz „ismeretlen” jelzéssel érkezett vissza, az iratot az ellenkező bizonyításáig a kézbesítés megkísérlésének napját követő 5. munkanapon kézbesítettnek kell ­tekinteni.
      [24] A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem előterjesztésére a Ket. 79. § (4) bekezdés 15 napos szubjektív és 6 hónapos objektív határidőt rendel. Ezen határidők célja éppen az, hogy ne lehessen bármilyen időpontig a kézbesítéshez fűződő jogszabályi vélelmet feltörni.
      [25] A Kúria ezzel kapcsolatosan a vizsgált ügy kapcsán megjegyezte, hogy az indítványozó mint felperes tudomással rendelkezett arról, hogy a bíróság a lefolytatott közigazgatási eljárás megismétlését rendelte el, így ebben a tekintetben őt is együttműködési kötelezettség terhelte, azaz elvárható lett volna tőle, hogy legalább a 6 hónapos objektív határidőn belül a hatóságnál érdeklődjön az ügyének állásásáról.
      [26] Másrészt a Kúria kiemeli, hogy felperesi jogi képviselő megelőző eljárásban történt meghatalmazása csupán a peres eljárásra terjedt ki, az így a közigazgatási eljárásban joghatással nem bírt. Ebből következően a közigazgatási hatóság éppen abban az esetben követett volna el jogszabálysértést, amennyiben nem közvetlenül a felperes, hanem a csupán a bírósági eljárásra meghatalmazással rendelkező jogi képviselője részére kézbesíti a küldeményeket.
      [27] A kifejtettek szerint a hatóságnak az ellenkező bizonyításáig az iratok felperes részére történő kézbesítését jogszerűnek kellett tekintenie, a felperes pedig a beálló törvényi vélelmek megdöntését 15 napos szubjektív és 6 hónapos objektív határidőn belül kérhette. A BOR-ÁHI/467-7/2017. számú eljárást megszüntető végzés kézbesítésének vélelmezett napja 2017. július 19., a BOR-ÁHI/467-8/2017. számú határozaté 2017. szeptember 21. napja volt, ezekkel szemben a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem – az objektív határidő elmulasztása miatt – már a felperesi iratbetekintés 2018. március 22-i időpontjában sem lehetett határidőben előterjeszthető.
      [28] A felperes kérte, hogy a 2018. február 15-i beadványát tekintse a hatóság és a bíróság a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelemnek. Ezzel kapcsolatban a Kúria az elsőfokú ítéletben foglaltakkal egyetértett, azt megismételni nem tartja szükségesnek. Megjegyezte azonban, hogy az a beadvány a kézbesítést nem az iratbetekintést követően bejelentett okból tartotta szabályszerűtlennek, hanem arra hivatkozott, hogy az iratokat a már kifejtettek szerint meghatalmazással nem rendelkező jogi képviselő nem kapta meg. Ez a beadvány tehát nem kézbesítési vélelem megdöntése, hanem iratkézbesítési kérelemnek volt tekinthető. Az iratokból nyilvánvaló volt, hogy a felperes a kézbesítési vélelemről az ekkor, a már meghatalmazással rendelkező jogi képviselő útján a 2018. március 22-i iratbetekintés során egyértelműen tudomást szerzett. Ennek ellenére a vélelem megdöntése iránt semelyik kézbesítéssel szemben nem terjesztett elő kérelmet a 15 napos szubjektív határidőben, így tehát helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, amikor a kézbesítési vélelmet elutasító döntés jogszerűségét állapította meg.
      [29] A Kúria egyetértett az elsőfokú ítéletben foglaltakkal abban is, hogy az alperesi eljárásban megvalósult jogszabálysértéseknek érdemi kihatása az ügy elbírálásra nem volt. A közigazgatási eljárás garanciális szabályai nem sérültek, az elsőfokú végzéssel szemben az indítványozó mint felperes jogorvoslati kérelmet (fellebbezést) elő tudott terjeszteni, azt a fellebbezés elbírálására jogosult alperes érdemben megvizsgálta, jogi álláspontjáról a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező végzésében számot adott. Az indítványozó mint felperes azzal szemben bírósági felülvizsgálati kérelemmel is élhetett, amely szintén érdemi vizsgálat tárgyát képezte. A felperes jogorvoslathoz való joga így nem sérülhetett.
      [30] A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem megalapozatlan volt, így a ­jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.

      [31] 2. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő az Abtv. 27. §-a alapján az alkotmányjogi panaszát. Az indítványozó panaszában az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdése valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései sérelmére hivatkozott.
      [32] Az indítványozó elsősorban kérte az Alkotmánybíróságot, hogy az Abtv. 43. §-a alapján állapítsa meg a Kúria Kfv.IV.35_283/2019/5. számú ítéletének, amely a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.27.667/2018/21. számú ítéletét hatályában fenntartotta, az alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt, mivel az sérti az Alaptörvény rendelkezéseit, az Alaptörvényben biztosított jogokat. Továbbá kérte, hogy „[a]z ítélet megsemmisítése esetén az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében elsősorban a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítani szíveskedjenek, vagy másodsorban a felülvizsgálati eljárásban új határozat hozatalát elrendelni szíveskedjenek”.
      [33] Az indítványozó többek között arra hivatkozott, hogy a Kúria ítélete sérti az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) bekezdésében biztosított, tisztességes eljáráshoz való jogát abban a vonatkozásban is, hogy a bíróság jogértelmezése szerint nem lehetett vizsgálni az elutasított, kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelemmel érintett hatósági döntések (eljárást megszüntető végzés, és támogatási előleg visszafizetésére kötelező határozat) semmisségét, annak ellenére, hogy a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy elsősorban azt a kérdést kell vizsgálni, hogy a hatósági döntések közlése joghatályosan megtörtént-e. Amennyiben közigazgatási döntések joghatályos közlése nem állapítható meg, figyelemmel a Ket. 78. § (1) bekezdésének azon rendelkezésére, miszerint a határozatot közölni kell az ügyféllel és azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, az egyben azt is jelenti, hogy a közigazgatási döntés semmilyen joghatás kiváltására nem lehet alkalmas, annak jogereje sem állapítható meg, melynek feltöréséhez kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem előterjesztése volna szükséges, úgyszintén nem állapítható meg keresetindítási határidő sem, így az elévülés szabályai élednek fel.
      [34] Hivatkozott továbbá arra, hogy álláspontja szerint, még abban az esetben is, ha a döntések joghatályos közlése megtörtént, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelemmel érintett hatósági döntések (eljárást megszüntető végzés, és támogatási előleg visszafizetésére kötelező határozat) semmissége érdemi vizsgálat tárgya lehet, mellyel ellentétes jogértelmezés sérti az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) bekezdésében biztosított, tisztességes eljáráshoz való jogát. Álláspontja szerint ugyanis végeredményben a bíróságok részéről elmaradt annak érdemi vizsgálata, hogy a hatóság a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. május 10-én kelt 11.K.27.154/2016/9. számú ítéletében foglaltaknak eleget tett-e. A Ket. 109. § (4) bekezdése szerint a hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a döntéshozatal során annak megfelelően jár el, míg a Ket. 121. § (1) bekezdés f) pontja szerint semmis a közigazgatási döntés, melynek tartalma a 109. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel ellentétes.
      [35] Az indítványozó hivatkozott tehát az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére, miszerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. Álláspontja szerint ezen alapjogból levezethetően, és figyelemmel a jelen ügyben irányadó Ket. azon rendelkezéseire, miszerint a hatóságot a bíróság által elrendelt új eljárásban a bíróság ítéletének rendelkező része és indokolása köti, sérti az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát, hogy sem a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, sem a Kúria nem vizsgálta érdemben azon indítványozói érvelést, hogy a hatóság a bíróság által elrendelt új eljárásban nem az ítélet rendelkezései szerint járt el – mely jogerős ítélet ilyenformán nem került végrehajtásra –, annak ellenére, hogy a hatóság egyébként az eljárás érdemi jogszerűsége kérdésében is egyértelműen állást foglalt, hiszen indítványozónak a hivatalból történő döntés felülvizsgálati eljárások kezdeményezésére előterjesztett kérelmeit arra tekintettel utasította el, hogy álláspontja szerint a hatóság döntései és eljárása érdemben jogszerűek voltak. Indítványozó álláspontja szerint tehát úgy köteles 2015. évben folyósított támogatási előleget visszafizetni, hogy egyrészt erről rendelkező döntés „joghatályosan” közöltnek nem minősülhet, és másrészt sem a hatóság, sem a bíróságok nem vizsgálták érdemben a támogatási előleg visszafizetetésére kötelező döntés indítványozó által hivatkozott semmisségét. Az indítványozói álláspont szerint e semmisség „abban áll”, hogy a hatóság eljárása nem felelt meg a Ket. 109. § (4) bekezdésének, miszerint a hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, és a megismételt eljárás és a döntéshozatal során annak megfelelően köteles eljárni.
      [36] Az indítványozó utalt a Ket. 72. § (2) bekezdésének rendelkezéseire, melyek szerint [visszautalva a Ket. 72. § (1) bekezdés da), illetve ef) pontjaira] a végzésnek is kötelezően tartalmazni kell egyrészt:
      – a jogorvoslat lehetőségéről, benyújtásának helyéről és határidejéről, valamint a jogorvoslati eljárásról bírósági felülvizsgálat esetén a tárgyalás tartása iránti kérelem lehetőségéről való tájékoztatást,
      – az indokolásnak pedig azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a döntését meghozta.
      [37] Amennyiben tehát megállapításra került, hogy a jogorvoslati kioktatás nem volt megfelelő, illetve a döntés során a hatóság nem megfelelő jogszabályt alkalmazott, a bíróság döntésével a közigazgatási döntés ezen hibái, illetve hiányosságai nem voltak orvosolhatóak, már csak azért sem, mert a felettes szerv a másodfokú eljárást megszüntette. Az indítványozói álláspont szerint a végzést hatályon kívül kellett volna helyezni, mely vonatkozásban nem volt mérlegelhető, hogy mi volt az alperesnek a nem érdemi döntésbe bújtatott „érdemi álláspontja” az indítványozó kérelmével összefüggésben.
      [38] Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy az indítványozónak a jogorvoslathoz való joga mindenképpen sérült, ugyanis az alperes kizárólag azon okból fejtette ki álláspontját a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem elutasításával összefüggésben az egyébként lényegében a fellebbezési kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, a másodfokú eljárást megszüntető döntésében, mert álláspontja szerint az indítványozói kérelem egyébként nem volt megalapozott, amennyiben azonban a fellebbezést megalapozottnak találta volna, annak nem adott volna helyt azon okból, mert alapvetően nem fellebbezhetőnek tekintette az elsőfokú hatóság végzését, mellyel összefüggésben előterjesztett fellebbezést továbbá elkésettnek is tekintette. A közigazgatási eljárásban tehát nem volt meg annak az elvi lehetősége sem, hogy a másodfokú szerv az indítványozó fellebbezését érdemben megvizsgálja. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti – erre az elsőfokú ítélet is hivatkozott – hívja fel a figyelmet az indítványozó.
      [39] A Kúria a Kfv.V.35.216/2014/8. számú ítéletét is idézi az indítványozó, melyben a Kúria már kifejtette, hogy a tisztességes eljárás a jogállamiság és a demokratizmus része, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezmény ének 6. cikkét, mely biztosítja a tisztességes eljáráshoz való jogot polgári és büntető perekben, továbbá hivatkozik az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdésére, mely rögzíti: mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni. Magyarországon tehát már az Alaptörvény előírja a közigazgatási eljárásokra a fair eljárás követelményét.

      [40] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben.
      [41] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. A tanács vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

      [42] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására – az Abtv. 27. §-ára hivatkozással – a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljáró bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani.
      [43] A Kúria a Kfv.IV.35.283/2019/5. számú ítéletét az indítványozó jogi képviselőjének 2019. november 13. napján kézbesítették, míg az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2020. január 13-án nyújtotta be elektronikus úton az első fokon eljáró bíróságra.
      [44] Az indítványozó tehát az alkotmányjogi panaszt a Kúria Kfv.IV.35.283/2019/5. számú ítéletével szemben a törvényi határidőn belül terjesztette elő.
      [45] Az indítványozó a bírósági eljárásban félként részt vett. A jogi személy indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására jogosult [Abtv. 51. § (1) bekezdése]. Az Abtv. 27. § (2) bekezdése értelmében jogállásától függetlenül érintettnek minősül az a személy vagy szervezet, a) aki (amely) a bíróság eljárásában fél volt; b) akire (amelyre) a döntés rendelkezést tartalmaz; vagy c) akinek (amelynek) jogára, kötelezettségére, magatartása jogszerűségére a bíróság döntése kiterjed.
      [46] Az indítvány az Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pontjának is eleget tesz, mivel az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette.

      [47] 3.2. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó – Alaptörvényben biztosított – jogát sérti [a) pont első fordulat].

      [48] 3.3. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, ennek ­feltételeit az 52. § (1b) bekezdése részletezi. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó kérelme e feltételeknek csak részben, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése vonatkozásában felel meg.
      [49] Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése a hatósági eljárás vonatkozásában fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, így a panasszal támadott bírósági határozat és ezen alaptörvényi rendelkezés között nincs alkotmányjogi összefüggés. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a panasznak ez az eleme érdemben ezért sem volt vizsgálható {pl. 3179/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [6]; 3122/2017. (V. 30.) AB végzés, Indokolás [12] és 3124/2017. (V. 30.) AB végzés, Indokolás [13]}.
      [50] Az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz és megjelöli az Alaptörvény megsértettnek vélt rendelkezéseit, a sérelmezett bírói döntést továbbá kifejezett kérelmet terjeszt elő annak megsemmisítésére.
      [51] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése vonatkozásában megjelölte az Alaptörvényben biztosított jog vélt sérelmének lényegét is.

      [52] 4. Az Alkotmánybíróság tehát a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése tekintetében vizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényben előírt további feltételeinek való megfelelést. Vizsgálata során a következőket állapította meg.
      [53] Az Abtv. 52. § (4) bekezdése alapján az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia.
      [54] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó valójában a tisztességes bírósági eljáráshoz és jogorvoslathoz való jog állított sérelmén keresztül a bíróság által alkalmazott jogszabályok körét, a bírói törvényértelmezés és bizonyítékértékelés helyességét, valamint a bíróságok által mindezekből levont következtetéseket vitatja, azaz a számára kedvezőtlen bírói döntések tartalmi, törvényességi szempontú kritikáját jelenti. Az indítvány azt célozza, hogy a bíróságok által eldöntött tény- és jogkérdéseket felülbírálati bíróságként vizsgálja felül az Alkotmánybíróság, és a jogerős döntéstől eltérően értékelje.
      [55] A bírósági ítéletekkel kapcsolatos indítványozói felvetésekkel összefüggésben az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hangsúlyozza: „Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmány­bíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmány­bíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor.” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]} Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]}.
      [56] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó panasza nem fogadható be, mert az egészében nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésekre vonatkozik, a bíróságok jogértelmezését, jogalkalmazását vonja kritika alá, és a támadott ítéletben foglalt döntést magát (annak hátrányos voltát) tekinti alapjogi sérelemnek, a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében {vö. pl. 3119/2015. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [21]}.
      [57] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz indítvány akkor fogadható be, ha az abban kifejtettek a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet támasztanak alá, vagy ha alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetnek fel. Ezen alternatív feltételek bármelyikének megléte indokot ad a befogadásra.
      [58] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem felel meg ezeknek a követelményeknek, mert az indítványozó egyértelműen a Kúria jogértelmezését tartotta alaptörvény-ellenesnek.
      [59] A fentiekre tekintettel az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban felvetett aggályok a támadott bírói döntés érdemi alkotmányossági vizsgálatát nem teszik lehetővé, mert az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában meghatározott törvényi feltételek egyikének sem felel meg.
      [60] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszban nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel, ami a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolttá tenné.

      [61] 5. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 52. § (1b) pontjában valamint 29. §-ában foglaltak, illetve az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontjai alapján visszautasította.

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Czine Ágnes
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Juhász Miklós
          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Horváth Attila
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Sulyok Tamás
          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          01/21/2020
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. Kfv.IV.35.283/2019/5 of the Curia (presumption of service)
          Number of the Decision:
          .
          3346/2021. (VII. 23.)
          Date of the decision:
          .
          07/06/2021
          .
          .