A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.21.513/2018/5. számú részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (Lomnici Ügyvédi Iroda, képviseli: dr. ifj. Lomnici Zoltán ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria Pfv.IV.21.513/2018/5. számú részítélete ellen annak alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és a panaszban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.
[3] 2.1. Az indítványozó védjegybitorlási per alperese volt. Az ügyben első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék mint európai uniós védjegybíróság részítéletében megállapította, hogy az indítványozó 2013. február 8-tól az „OR” és „OCS” megjelölések erdészeti, kertészeti, mezőgazdasági berendezések és alkatrészeik forgalmazása során, valamint üzleti levelezésében, továbbá az „OREGON” szó cégnevében történő használatával bitorolja a felperes európai uniós védjegyeit, ezért az indítványozót a jogsértés abbahagyására kötelezte és a további jogsértéstől eltiltotta. Az elsőfokú védjegybíróság kötelezte arra is az indítványozót, hogy tizenöt nap alatt intézkedjen a jogsértő termékek kereskedelmi forgalomból történő visszavonása és megsemmisítése, offline és online marketing és reklámanyagainak, hirdetéseinek törlése, visszavonása, megsemmisítése iránt, ennek megtörténtét a felperes felé igazolja. Emellett arra is kötelezte őt, hogy honlapjának kezdő oldalán három hónap időtartamban tegye közzé a részítélet jogsértést megállapító rendelkezését magyar és angol nyelven. A bíróság az indítványozó viszontkeresetét – amelyben a perbeli védjegyek törlését kérte – elutasította.
[4] 2.2. A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság döntését részben megváltoztatta, az „OR” és „OCS” megjelölések használatával megvalósított védjegybitorlás megállapítására és jogkövetkezményeinek alkalmazására vonatkozó keresetet elutasította, egyebekben az elsőfokú részítéletet azzal a szövegezésbeli pontosítással hagyta helyben, hogy az indítványozó az „OREGON” megjelölés cégnévben, üzleti levelezésben és reklámozásban való használatával valósította meg a védjegybitorlást.
[5] 2.3. A jogerős részítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. A Kúria a jogerős részítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta. A felülvizsgálati döntés szerint az indítványozó által használt megjelölések formai kialakítása gyakorlatilag megegyezik a perbeli ábrás védjegy kialakításával és az ellentartott megjelölések szóelemeinek hangsúlyos első betűi is megegyeznek, az indítványozó megjelölései a perbeli védjegyszó rövidítéseként is értelmezhetők, amit a perben csatolt közvélemény-kutatás eredménye is alátámaszt. A Kúria szerint helytállóan vette figyelembe az elsőfokú bíróság a perbeli védjegyszó és az indítványozó által használt megjelölések együttes használatát, és értékelte akként, hogy az téves fogyasztói asszociációt és összetéveszthetőséget eredményezhet. A másodfokú bíróság álláspontjával szemben, jelentősége van az indítványozó internetes oldalán nyújtott tájékoztatásnak, mely szerint az „OR” jelentése: „OREGON Reliability” (Oregon megbízhatóság), az „OCS” az „Oregon Customer Service” (Oregon ügyfélszolgálat) rövidítése. A karakterekhez az internetes oldalon fűzött magyarázat – függetlenül attól, hogy az árukon ténylegesen nem jelenik meg – az online reklámozás és vásárlás esetében nem vonatkoztatható el a használattól.
[6] 2.4. A Kúria döntésével szemben az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Az indítvány és kiegészítése szerint a támadott bírósági döntés az Alaptörvény M) cikk (1) és (2) bekezdésével, a XII. cikk (1) és (2) bekezdésével, a XXIV. cikk (1) bekezdésével, a XXVIII. cikk (1) bekezdésével, valamint a 28. cikkével ellentétes.
[7] A panasz az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésének sérelmét azért állította, mert értelmezésében a Kúria érvelése alkalmas arra, hogy egy speciális piaci szegmensben veszélyeztesse az Alaptörvény védelmét élvező piaci versenyt.
[8] Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmével kapcsolatban több okra hivatkozott. Egyrészt kifogásolta, hogy a Kúria nem indokolta meg érdemben a jogerő feltörését eredményező döntését. Másrészt hangsúlyozta, hogy a bíróság elmulasztotta megfelelő bizonyítékokkal alátámasztani a védjeggyel kapcsolatos összetéveszthetőség lehetőségének kétségtelen fennállását. Szintén a bizonyítással összefüggésben sérelmezte a közvélemény-kutatás eredményeinek perben történő felhasználását, amelyet csak alaposabb előkészítés mellett tartott volna elfogadhatónak. Harmadrészt az egységes jogalkalmazás hiányát vetette fel, mert szerinte a támadott részítélet ellentétes egy 2016-ban született kúriai döntéssel.
[9] Az alkotmányjogi panasz a felhívott többi alaptörvényi rendelkezéssel összefüggésben indokolást nem tartalmazott.
[10] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[11] 3.1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó a panaszát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt határidőben terjesztette elő, továbbá jogosult alkotmányjogi panasz benyújtására, mivel az alapügyben fél volt, ami érintettségét megalapozza. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint alkotmányjogi panasz kizárólag az ügy érdemében hozott döntéssel vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntéssel szemben nyújtható be. E követelménynek a Kúria mint felülvizsgálati bíróság által meghozott részítélete megfelel.
[12] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerint alkotmányjogi panasz az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának megsértése esetén nyújtható be, amely követelménynek az alkotmányjogi panasz csak részben – az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében – felel meg, mivel az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény M) cikke – azon belül sem az (1), sem a (2) bekezdés – {3079/2021. (III. 4.) AB végzés, Indokolás [21]}, a XII. cikk (2) bekezdése {3002/2020. (II. 4.) AB határozat, Indokolás [25]} és a 28. cikke {3044/2018. (II. 13.) AB végzés, Indokolás [7]} sem hordoz az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogosultságaként értelmezhető tartalmat.
[13] 3.2. A panasz a határozott kérelem követelményeinek [Abtv. 52. § (1b) bekezdés] csak részben tesz eleget. Az indítványozó megjelölte a támadott bírói döntést, az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó jogszabályi rendelkezést, s a panasz az Alkotmánybíróság döntésére vonatkozó kérelmet is tartalmaz. Ugyanakkor a vélelmezett alapjogsérelemmel kapcsolatos indokolás hiányzik az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben. „Indokolás hiányában a kérelem nem felel meg határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség. Az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására […].” {34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]} A kérelem tehát ebben a tekintetben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában írt feltételnek.
[14] 4. Az Abtv. 29. §-a alapján az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz akkor fogadható be, ha a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét támasztja alá vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[15] 4.1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alapügyben kizárólag bírósági eljárás volt folyamatban, ekképpen azzal az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében szabályozott tisztességes hatósági eljáráshoz való jog nem hozható összefüggésbe. Az érdemi alkotmányjogi összefüggés hiánya pedig a befogadhatóság akadályát képezi {lásd például 3359/2018. (XI. 20.) AB végzés, Indokolás [8]}.
[16] 4.2. Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggő indokolást nem tartalmaz ugyan, azonban az indítványozónak az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére vonatkozó érvelése – szóhasználatát tekintve is – a bírósági eljárásra irányult, ezért az Alkotmánybíróság ezen panaszelemet tartalmára tekintettel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése körében értékelte {3470/2020. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [10]}.
[17] E körben elsőként arra mutat rá az Alkotmánybíróság, hogy a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik „az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]}” {3093/2021. (III. 12.) AB végzés, Indokolás [17]}. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 275. § (3)–(4) bekezdései akkor biztosítanak lehetőséget a Kúriának mint felülvizsgálati bíróságnak a jogerő áttörésére, ha a jogerős határozat az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértésben szenved. A jogerős részítélet jogszabálysértő jellegét a Kúria az indokolásból kitűnően is kétséget kizáróan vizsgálta, a felülvizsgálati részítélet a jogerő feltörését tartalmazó rendelkező részével összefüggő indokolást tartalmaz. Emiatt nem merül fel az alaptörvény-ellenesség kételye abban a tekintetben, hogy a Kúria a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog körében értékelhető indokolási kötelezettségének az indítványozó által felvetett aspektusok vonatkozásában is eleget tett.
[18] Az alkotmányjogi panasz bizonyítással kapcsolatos elemei vonatkozásában az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a bíróság döntési jogkörébe tartozó bizonyítékértékelési, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben nem foglalhat állást {3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[19] Az indítványozó jogegységi tárgyú érveivel kapcsolatban az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy a jogegység biztosítása nem az Alkotmánybíróság, hanem – az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése értelmében – a Kúria feladata {3345/2018. (X. 26.) AB végzés, Indokolás [18]}. „A jogegységi eljárás szabályozásából nem vezethető le Alaptörvényben biztosított jog arra nézve, hogy a Kúria jogegységi eljárást folytasson le […]. Ennek megfelelően a támadott ítéletek alkotmányosságának megítélése szempontjából nem vet fel sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet az, hogy a hasonló ügyekben a bíróságok eltérő következtetésekre jutnak […].” {3136/2019. (VI. 13.) AB végzés, Indokolás [21]}
[20] 5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány nem tartalmaz olyan indokot, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét támasztaná alá, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére azt visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Miklós
előadó alkotmánybíró helyett
. | Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró helyett
. |
. |