A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.20.750/2013/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó önálló bírósági végrehajtó – jogi képviselője útján – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára hivatkozva 2014. március 31-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Pfv.I.20.750/2013/3. számú ítéletével szemben, annak alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó szerint a végzés ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, továbbá a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel.
[2] 2. Az indítványozóval mint önálló bírósági végrehajtóval szemben az általa foganatosított végrehajtási eljárásban egy „egyéb érdekelt” végrehajtási kifogást terjesztett elő. E kifogást az Orosházi Városi Bíróság 2012. augusztus 30-án meghozott, 0405-1.Vh.554/2009/15. számú végzésében elutasította. Az egyéb érdekelt fellebbezése folytán másodfokon eljáró Gyulai Törvényszék 2013. február 19-i, 3.Pkf.25.054/2013/3. szám alatt meghozott végzésében a városi bíróság elsőfokú végzését megváltoztatta, és az indítványozó intézkedését megsemmisítette, továbbá kötelezte őt arra, hogy fizessen be a végrehajtói letéti számlára 276 169 forintot. E másodfokú, jogerős végzéssel szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyet azonban a Kúria érdemi vizsgálat nélkül, a fellebbezési jog hiányára hivatkozva Pfv.I.20.750/2013/3. számú, 2013. december 4-i keltezésű végzésével hivatalból elutasított. Az indítványozó e végzés alaptörvénye-ellenessége megállapítását és megsemmisítését kérve fordult az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, arra hivatkozva, hogy a Kúria végzése ellentétes a jogállamiság részét képező jogbiztonsággal [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés], a tisztességes eljáráshoz való joggal [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés], valamint a jogorvoslathoz való joggal [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés].
[3] A panaszos érvelése szerint a Kúria tévesen és ezáltal alaptörvény-ellenesen állapította meg az indítványozó jogorvoslati jogosultságának a hiányát, mivel a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) alapján kifejezett kizáró törvényi rendelkezés hiányában végrehajtási ügyekben is helye van felülvizsgálatnak, és a kérdéses ügyben ilyen kizáró ok nem merült fel. Az indítványozó érvelése szerint a Vht. 214. § (1) bekezdése csak a végrehajtás elrendelése tekintetében korlátozza a felülvizsgálat lehetőségét, a végrehajtás foganatosításával kapcsolatos jogorvoslatok tekintetében nem. A panaszos a jogállamiság részét képező jogbiztonság sérelmét abban látja, hogy az általa adott értelmezéssel ellentétes, a felülvizsgálatot lehetővé nem tevő értelmezést a Kúria a miniszteri indokolás alapulvételével állapította meg, a miniszteri indokolás azonban nem lehet ellentétes a jogszabály egyértelmű szövegszerű értelmével, így arra bírósági határozat nem alapítható. Azzal, hogy a Kúria – véleménye szerint – ez alapján értelmezte a Pp. és a Vht. rendelkezéseit, megsértette a jogbiztonság alkotmányos követelményét. Ugyancsak a jogállamiságot és a jogbiztonságot sérti az is, hogy az ilyen típusú bírósági eljárásokban nincs egységes jogalkalmazói gyakorlat, a különböző törvényszékek eltérő módon ítélnek meg hasonló ügyeket, így a Kúrának már biztosítania kellett volna az egységes jogalkalmazást. Azzal, hogy ezt nem tette meg, szintén megsértette az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését.
[4] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét abban látja az indítványozó, hogy a bírósági gyakorlat nem illeszkedik a hatályos törvényi szabályozáshoz; az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét pedig abban, hogy a Kúria azon – a panaszos szerint téves – jogértelmezése, miszerint a Vht.-nak a felülvizsgálatról való hallgatása is a felülvizsgálat lehetőségét érintő megszorítást jelent, elvonja az ő, egyébként őt a Pp. és a Vht. szövege és kontextusa alapján megillető jogorvoslati, vagyis az őt kizárólag másodfokon kötelező jogerős döntéssel szembeni felülvizsgálathoz való jogát.
[5] 3. Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz alkalmas-e az érdemi elbírálásra, azaz megfelel-e befogadási feltételeknek. Ennek alapján a következő megállapításokra jutott.
[6] Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt az alaptörvény-ellenes(nek tartott) kúriai döntés kézbesítésétől számított 61. napon nyújtották be írásban az Alkotmánybírósághoz; mivel azonban a 60. nap vasárnapra esett, az határidőn belül érkezett be [Abtv. 30. § (1) bekezdés]. Az indítvány tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog indítványozó szerinti sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvény – indítványozó szerint – megsértett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont]. Az indítvány megfelel annak a tartalmi feltételnek, mely szerint az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva [Abtv. 27. § b) pont]. Az indítványozó jogosultnak tekinthető [Abtv. 51. § (1) bekezdés]; az indítványozó érintettnek tekinthető [Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pont].
[7] Azonban az indítvány egyrészt nem felel meg annak a tartalmi feltételnek, hogy a sérelmezett döntés az ügy érdemében hozott vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés legyen (Abtv. 27. §), mivel a végzést a bíróság nem az ügy érdemében, de nem is a végrehajtási eljárás befejezése tárgyában, hanem a végrehajtási eljárás során hozta meg. Másrészt az indítvány annak a tartalmi feltételnek sem felel meg, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó (Abtv. 29. §). A bírói eljárás során, illetve a kúriai döntésben nem történt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, továbbá a bírói döntések alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetnek fel. Valójában az indítványozó e vonatkozásban egyrészt a bírói jogértelmezéssel nem ért egyet, és alkotmányjogi panaszának lényege, hogy a bíróságok az ügyében tévesen értelmezték a Pp. és a Vht. rendelkezéseit, a törvényi szabályok értelmezése azonban – amennyiben az alaptörvény-ellenességet nem vet fel – nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, arra kizárólag a rendes bíróságoknak van hatásköre. Az indítványozó másrészt a bírói gyakorlat – szerinte – divergáló jellegét tartja alaptörvény-ellenesnek, és az egységes bírósági jogalkalmazást szeretné elérni; az egységes jogalkalmazás biztosítása azonban – különösen a jogegységi eljárás lefolytatása és jogegységi határozat meghozatala révén – a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdése alapján a Kúria kizárólagos hatásköre, melynek indítványozására a Bszi. 33. § (1) bekezdése értelmében kizárólag a Kúria elnöke vagy kollégiumvezetője, illetve helyetteseik, az ítélőtábla elnöke, a Kúria tanácselnöke, továbbá a legfőbb ügyész jogosult, az Alkotmánybíróság nem.
[8] 4. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.20.750/2013/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Stumpf István s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |