A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.22680/2017/3. és Pfv.V.22680/2017/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Szabó Tamás ügyvéd, 6721 Szeged, Teleki utca 5.) eljáró indítványozó bank (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló perben megállapított tényállás szerint a peres felek „szabad felhasználású kölcsönszerződés szakaszos folyósítással és türelmi idővel” megnevezésű kölcsönszerződést kötöttek, amely szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indított pert a felperes. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a szerződés felperes által kifogásolt pontja tisztességtelen, ezért érvénytelen.
[3] A pervesztes alperes (indítványozó) a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élt. A Kúria Pfv.V.22.680/2017/2. számú végzésével az indítványozót elutasítás terhével a felülvizsgálati illetéknek az eljárási illetékek megfizetésének és a megfizetés ellenőrzésének részletes szabályairól szóló 44/2004. (XII. 20.) PM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 6/A. § (3) bekezdés szerinti kiegészítésére hívta fel. A Kúria ezt követően 3. számú végzésével a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 237. § alapján hivatalból elutasította, mert az indítványozó a Kúria álláspontja szerint a hiánypótlásra történő felhívásnak nem tett eleget.
[4] Az indítványozó kérelmet terjesztett a Kúria elé, amelyben a 3. számú, felülvizsgálati kérelmét elutasító végzés hatályon kívül helyezését arra hivatkozással kérte, hogy a Rendelet 6/A. § (4) bekezdés c) pontja szerint, és határidőn belül eleget tett a felhívásnak azzal, hogy az első fokon eljárt Fővárosi Törvényszék számlájára átutalta az illeték összegének hiányzó részét. Kérelméhez az átutalásról bankszámlakivonatot csatolt.
[5] A Kúria az indítványozó kérelmét igazolási kérelemnek tekintette, és azt 5. számú végzésével a régi Pp. 270. § (1) bekezdés folytán alkalmazandó 109. § (1) bekezdés alapján elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a kiegészítő illeték összegének a Fővárosi Törvényszék számlájára történő átutalásával az indítványozó nem tett eleget a hiánypótlásra történő felhívásnak, a R. 6/A. § (3) bekezdése szerint ugyanis az illetéknek átutalással történő megfizetése esetén annak a bíróságnak az illetékbevételi számlájára kell az illetéket megfizetni, amely bíróság – jelen esetben a Kúria – előtt folyó eljárásban az illetékfizetési kötelezettség keletkezik.
[6] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria 3. és 5. számú végzése megsemmisítését kérte, mert azok megítélése szerint sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogát. Állította, hogy a Kúria felhívására a Rendeletben meghatározott módon teljes körűen eleget tett illetékfizetési kötelezettségének, és az elsőfokú bíróság feltehetően adminisztrációs hiba miatt nem utalta tovább a Kúriának az illeték-kiegészítés összegét. Az indítványozó szerint felülvizsgálati kérelme a törvényben meghatározott feltételeknek mindenben megfelelt, ezért alappal számíthatott arra, hogy annak érdemi elbírálására sor kerül. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a régi Pp. 272–273. §-ai nem teszik lehetővé a felülvizsgálati kérelemnek illeték hiánya miatt történő elutasítását, ezért a Kúria akkor járt volna el helyesen, ha érdemben elbírálja felülvizsgálati kérelmét, és leletezés terhével az ő terhén hagyja a „meg nem fizetettnek” tekintett illetéket. Az indítványozó álláspontja szerint a jogorvoslathoz való jog a felülvizsgálatra, mint rendkívüli jogorvoslatra is vonatkozik, így a Kúria felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasító döntése jogorvoslathoz való jogának sérelmét okozta.
[7] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben előírt feltételeknek.
[8] Az Abtv. 29. §-a alapján a befogadhatóság alaki és további tartalmi feltételeinek egyébként megfelelő alkotmányjogi panasz is csak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be. E két feltétel vagylagos, vizsgálatuk az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[9] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogának sérelmét felülvizsgálati kérelme érdemi vizsgálatának a kúriai jogértelmezés miatt bekövetkezett elmaradása okából állította. Az indítványozó azt sérelmezte egyrészt, hogy a Kúria nem tekintette a felhívásban szereplő hiány pótlásának az illetéknek nem a felhívásban megjelölt jogszabályi rendelkezés alapján történő kiegészítését, másrészt arra hivatkozott, hogy a Kúria jogszabályi felhatalmazás nélkül utasította el a hiányosság miatt felülvizsgálati kérelmét.
[10] Az Alkotmánybíróság elöljáróban hangsúlyozza, hogy következetes gyakorlata szerint az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {3272/2018. (VII. 20.) AB végzés, Indokolás [38]}.
[11] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozónak a Kúria végzéseivel szemben felvetett eljárásjogi, jogértelmezési kifogásai a támadott döntések törvényességi felülvizsgálatára irányulnak, a panasz így nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[12] A jogorvoslathoz való jog alkotmányos tartalmát illetően az Alkotmánybíróság fenntartotta és megerősítette azt a töretlen gyakorlatát, amely szerint „az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik. Tárgyát tekintve a bírói, illetőleg hatósági döntésekre terjed ki, tartalma szerint pedig az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy a magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét jelenti. A felülvizsgálat – mint rendkívüli jogorvoslat – ugyanakkor az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel nem hozható összefüggésbe” {3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [24]}. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálat nélkül történő elutasítása alkotmányjogi összefüggés hiányában nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog vonatkozásában.
[13] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem felel meg az Abtv. 29. §-ában szabályozott feltételek egyikének sem, ezért az alkotmányjogi panaszt –figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére is – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |