English

Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02021/2019
Első irat érkezett: 12/18/2019
.
Az ügy tárgya: A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 29. § (1) bekezdése, 48. § (1) bekezdés l) pontja, 102. § d) pontja, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 608. § (1) bekezdése, valamint az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény 9. § (1) bekezdés b) pontja elleni alkotmányjogi panasz (kötelező elektronikus kapcsolattartás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (1) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 01/13/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó az elsőfokú bíróság útján előterjesztett Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 29. § (1) bekezdés, 48. § (1) bekezdés l) pont és 102. § d) pont, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 608. § (1) bekezdés, valamint az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: Eüsztv.) 9. § (1) bekezdés b) pontja, valamint az e rendelkezések alkalmazásával meghozott, a Fővárosi Törvényszék 22.K.700.494/2018/3. számú végzése és a Kúria Kpkf.VI.37.805/2018/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri.
A panasz benyújtásának előzményeként az ügyvédként működő felperes a Budapesti Ügyvédi Kamara ellen indított közigazgatási pert. Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék a keresetlevelet visszautasította, mivel azt a felperes nem elektronikus úton nyújtotta be. A végzés ellen az indítványozó - papíralapú - fellebbezést nyújtott be a Kúriához, mivel álláspontja szerint saját ügyében járt el, jogi képviselőnek adott meghatalmazást nem csatolt, így rá a kötelező jogi képviselet keretében előírt, elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó feltétel nem vonatkozik. A papíron benyújtott fellebbezést a Kúria visszautasította, indokolásában kifejtve, hogy a jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében eljárhat, ez azonban nem mentesíti őt az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó kötelezettség alól, amely a kötelező jogi képviselethez kapcsolódik.
Az indítványozó a támadott bírói döntések, és az azokban alkalmazott támadott jogszabályi rendelkezések kapcsán több alapvető jogának sérelmét, nevezetesen az Alaptörvény I. cikk, II. cikk, IV. cikk (1) bekezdés, VII. cikk (1) bekezdés és XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés megsértését állítja..
.
Támadott jogi aktus:
    a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 29. § (1) bekezdés, 48. § 81) bekezdés l) pont, 102. § d) pont,
    a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 608. § (1) bekezdés
    az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2005. évi CCXXII. törvény 9. § (1) bekezdés b) pont

    a Fővárosi Törvényszék 22.K.700.494/2018/3. számú végzése, a Kúria Kpkf.VI.37.805/2018/2. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk (1) bekezdés
I. cikk (2) bekezdés
I. cikk (3) bekezdés
II. cikk
IV. cikk (1) bekezdés
VII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2021_0_2019_inditvany_anonim.pdfIV_2021_0_2019_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3241/2021. (VI. 4.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 05/18/2021
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.05.18 9:00:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3241_2021 AB végzés.pdf3241_2021 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 29. § (1) bekezdés, 48. § (1) bekezdés l) pont és 102. § d) pont, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 608. § (1) bekezdés, valamint az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény 9. § (1) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenessége megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Galambos Károly ügyvéd) útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
      [2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 29. § (1) bekezdés, 48. § (1) bekezdés l) pont és 102. § d) pont, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 608. § (1) bekezdés, valamint az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: Eüitv.) 9. § (1) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel az véleménye szerint ellentétes az Alaptörvény alábbi cikkeivel: I. cikk (1) bekezdés, I. cikk (2) bekezdés, I. cikk (3) bekezdés, II. cikk, IV. cikk (1) bekezdés, VII. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (7) bekezdés.

      [3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege az ügyben előterjesztett beadvány és a bíróságok által hozott határozatok alapján a következőképpen foglalható össze.
      [4] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló perben az indítványozó, aki ügyvédként működik, mint felperes egy területi ügyvédi kamara ellen közigazgatási pert indított.
      [5] A területi ügyvédi kamara Fegyelmi Tanácsa határozatával az indítványozót négy rendbeli szándékos fegyelmi vétség elkövetése miatt megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Az alperes Magyar Ügyvédi Kamara (a továbbiakban: MÜK) az FF/107/2017. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a fegyelmi eljárást megszüntette.
      [6] A jogerős határozattal szemben az indítványozó nyújtott be keresetlevelet. Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék a keresetlevelet visszautasította, figyelemmel arra, hogy azt az indítványozó mint felperes nem elektronikus úton nyújtotta be. Indokolásában hivatkozott a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontjára és Pp. 608. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Eüitv. rendelkezéseire.
      [7] A végzéssel szemben az indítványozó mint felperes papír alapon nyújtott be fellebbezést. Többek között sérelmezte, hogy a Fővárosi Törvényszéknek az eljárásra nem volt hatásköre, figyelemmel arra, hogy a keresettel támadott határozat nem köztestületi jogvitában keletkezett, hanem kamarai fegyelmi ügyben. Az indítványozó szerint ezért a Kp. 12. § (3) bekezdés d) pontja alapján a Fővárosi Törvényszék hatásköre nem állapítható meg, megítélése szerint az eljárásra a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság rendelkezik hatáskörrel.
      [8] Az indítványozó vitatta továbbá, hogy a perben elektronikus kapcsolattartásra lett volna kötelezett. Álláspontja szerint a perben a felperest jogi képviselő nem képviselte, meghatalmazást nem csatolt, a felperes így jogi képviselő nélkül járt el. Jogi képviselő hiányában pedig a felperes nem volt köteles a bírósággal a Kp. 29. § (1) bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 608. § (1) bekezdés szerint elektronikus kapcsolattartásra. E körben hivatkozott az Eüitv. 1. § 19. pontjára, mely a jogi képviselő fogalmát akként határozza meg, hogy az ügyfél képviseletében eljáró ügyvéd, ügyvédi iroda és kamarai jogtanácsos. Az Eüitv. 9. § (1) bekezdés b) pontja hatálya alá a per jogi képviselő hiányában nem tartozott. Hangsúlyozta továbbá, hogy amennyiben a Fővárosi Törvényszék hatáskörének megállapítására sor kerülne, az elsőfokú bíróság végzése ebben az esetben is jogszabálysértő, tekintettel arra, hogy a per ekkor a kötelező jogi képviseletre vonatkozó szabályok hatálya alá tartozik. Mivel a felperes nem adott meghatalmazást a jogi képviselet ellátására, és a kötelező jogi képviselet elmulasztása esetében a Kp. 48. § (1) bekezdése szerinti visszautasításnak nincs helye, a bíróságnak hiánypótlási eljárást kellett volna lefolytatnia, erre azonban nem került sor.
      [9] Az alperes észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.
      [10] A Kúria a fellebbezést visszautasította. A Kúria szerint a fellebbezés érdemi elbírálására – az alábbiak szerint – nincs lehetőség: A felperes hatásköri kifogásait illetően a Kúria hangsúlyozza, hogy a Kp. 12. § (3) bekezdés d) pontja alapján a köztestületi jogvitában a törvényszék rendelkezik hatáskörrel. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény és a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi L. törvény (a továbbiakban: Ákr.-Kp. Módtv.) 279. §-a értelmében a köztestület, illetve szervei és a köztestületi tagok, illetve az egyes köztestületi szervek, tisztségviselők közötti jogvitában, továbbá a köztestület, illetve szervei, tisztségviselői és a köztestület felett törvényességi felügyeletet vagy ellenőrzést gyakorló szerv közötti jogvitában a közigazgatási ügyben eljáró bíróság dönt. Ezen jogszabályhely és a Kp. hatásköri szabályainak együttes értelmezéséből egyértelműen kitűnik, hogy a fegyelmi határozatok bírósági felülvizsgálata is törvényszéki hatáskörbe tartozik.
      [11] A Kp. 27. § (1) bekezdése szerint a törvényszék előtt a jogi képviselet kötelező. A Kp. 26. § (1) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 75. § (2) bekezdés a) pontja szerint, ha a jogi képviselet kötelező – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében, jogi képviselő nélkül is eljárhat, őt úgy kell tekinteni, mintha jogi képviselővel járna el. Az Eüitv. 9. § (1) bekezdés b) pontja alapján, ha nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján törvény vagy nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik, elektronikus ügyintézésre köteles valamennyi, a 2. § (1) bekezdése szerinti ügy tekintetében az ügyfél jogi képviselője.
      [12] A Kúria rámutatott, hogy ezen rendelkezések alapján az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy elektronikus úton kellett volna előterjeszteni a felperesnek a keresetlevelét. A felperes – függetlenül attól, hogy keresetlevelét két tanú aláírásával látta el – saját ügyében jogi képviselőnek minősül, ily módon a felperes által sérelmezett hiánypótlási eljárás lefolytatásának sem volt helye.
      [13] A Kúria hangsúlyozta, hogy a Pp. 75. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a saját ügyében eljáró, jogi szakvizsgával rendelkező fél már kedvezőbb elbánásban részesül, mint a jogi szakvizsgával nem rendelkező fél, a kötelező elektronikus kapcsolattartás alóli mentesülés esetén ezen körülmény kétszeresen kerülne értékelésre. Eb-ben az esetben ugyanis kizárólag a saját ügyében eljáró, jogi szakvizsgával rendelkező fél mentesülne a kötelező elektronikus kapcsolattartás alól, azon felek, akiknek jogi képviselőt kell meghatalmazniuk azonban nem. Ez az értelmezés olyan pozitív diszkriminációt jelentene, amely ellentétes a Kp. és a Pp. eljárásrendjével, figyelemmel arra is, hogy e két eljárási jogszabály szerint az ilyen felet jogi képviselővel eljáró félnek kell tekinteni.
      [14] A Kúria rögzítette, hogy mindezen jogszabályi rendelkezések ellenére az indítványozó mint felperes a fellebbezését is papír alapon nyújtotta be, így annak érdemi elbírálására nem kerülhetett sor. A Kp. 112. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Kp. 102. § d) pontja értelmében a fellebbezést vissza kell utasítani, ha a beadványok elektronikus előterjesztésére köteles fellebbezésre jogosult a fellebbezést nem elektronikus úton, nem a kötelezően használandó elektronikus űrlapon vagy elektronikus elérhetősége megjelölése nélkül terjeszti elő.
      [15] A fentebb kifejtettek okán a felperes elektronikus kapcsolattartásra volt kötelezett, fellebbezését azonban papír alapon nyújtotta be, így a másodfokú bíróság végzésével a Kp. 102. § d) pontja alapján azt visszautasította.

      [16] 2. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panaszát.
      [17] Az indítványozó megítélése szerint Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján alapvető jelentőségű alkotmányossági kérdés, hogy a fél a bíróság előtti eljárásban azáltal elvesztheti-e az az igénye érvényesítése iránti peres eljárást kezdeményezésére vonatkozó jogát, ha a jogi képviselet kötelező.
      [18] Az indítványozó szerint a fél önrendelkezési joga [Alaptörvény IV. cikk (1) bekezdésében foglalt szabadsághoz való jog] körébe tartozó kérdés, hogy egy közigazgatási perben jogi képviselővel vagy személyesen kíván-e eljárni. A személyes eljárásból abban az esetben sem zárható ki, ha a bíróság előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselet kötelezősége ugyanis a felet nem foszthatja meg alapvető jogaitól azáltal, hogy a perben jogi képviselőnek is részt kell vennie.
      [19] Az indítványozó álláspontja szerint nem lehet abban az esetben tisztességes és pártatlan bírósági eljárásról beszélni, ha a fél nem fordulhat jogi képviselő nélkül bírósághoz, és nem adhatja be a kérelmét papír alapon a jogvita bírósági ítélettel történő elbírálása érdekében, mint ahogy a támadott jogszabályi rendelkezések ezt előírják. „Ennek hiányában nem lehet tisztességes és pártatlan bírósági eljárásról beszélni.” – állította az indítványozó.
      [20] Az indítványozó szerint a támadott jogszabályi rendelkezések az ügyében hozott bírói döntések alaptörvény-ellenességét alapvetően befolyásolták. Ezért indítványozó szerint a támadott jogszabályok megsemmisítése indokolt. Erre tekintettel indítványozó kérte a kifogásolt, alaptörvény-ellenes törvényi rendelkezések megsemmisítését.
      [21] Az indítványozó kiemelte, hogy lényeges tényező, hogy az Alaptörvény nem rendelkezik arról, hogy a jogi képviselőt választó fél a jogorvoslati eljárások megindításakor, lefolytatásakor e joggyakorlás okán az eljárásból ki lenne zárva. Különösen nem tartalmazza az Alaptörvény, hogy a jogi képviselő a képviselt fél érdekében csak elektronikus úton terjeszthet elő kérelmeket (keresetlevelet, fellebbezést stb.).
      [22] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében foglalt normaszövegben tehát nincs előírás arra, hogy
      – a fél, ha jogi képviselőt választ, ebben az esetben a bírósági és a jogorvoslati eljárásban a csak a jogi képviselő járhat és a fél nem;
      – a jogi képviselő kizárólag elektronikus úton terjeszthető elő a bírósági eljárást kezdeményező kérelmet és jogorvoslati kérelmet.
      [23] Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján – indítványozó álláspontja szerint – nem lehet olyan következtetésre jutni, hogy az Eüitv. kötelezettséget állapíthatna meg a jogi képviselő számára az elektronikus úton való igényérvényesítésre (fellebbezésre), miközben ez a fél számára nem kötelező. A félnél több jog és kötelezettség ugyanis a képviselőt sem illeti meg. Nincs olyan másik alapvető jog érvényesülése, vagy alkotmányos érdek védelme, amelyre tekintettel az ilyen szabályozás (a bírósági eljárásban jogi képviselő meghatalmazása esetében a kommunikációból a fél kizárása, illetve a fél számára nem, azonban a jogi képviselő részére a kötelező elektronikus kapcsolattartás előírása) megfelelne az Alaptörvénynek.
      [24] Az indítványozó álláspontja szerint az elektronikus kapcsolattartás joga – az ügyfelet illeti meg, független attól, hogy az ügyfélnek mi a végzettsége, képzettsége, tulajdoni állapota, beosztása, szakmája stb. Ebből következően a jogi képviselő ügyvéd sem kötelezhető – az ügyfele képviseletében való eljárás során – az elektronikus út választására.
      [25] Az indítványozó szerint, amennyiben a technikai, biztonsági és állandósági feltételek megengedik, feltételezhető, hogy a jogi képviselő is az elektronikus kapcsolattartást fogja választani a gyorsaság, az ügyről való gyorsabb információszerzés miatt, de – a magánszolgáltatók elektronikus jogosítványai, és a papír alapon történő iratmegőrzési megőrzés kötelezettsége miatt – közel sem költségmentesebb eljárásra tekintettel – ez ma még nincs feltétlenül így. A jogi képviselő számára azonban az elektronikus beadvány benyújtásnak olyan kötelezővé tétele, amely ennek hiányában a beadvány olyan minősítését írja elő a törvény, hogy az hatálytalan, nem létező, és a Kp. 48. § (1) bekezdés I) pontja alapján – később már soha nem pótolható módon – a visszautasítás szankciójával sújtja, az indítványozó szerint alaptörvény-ellenes, alapvetően sérti az AIaptörvény I. cikk (1) bekezdésében foglalt, az alapvető jogok védelmére vonatkozó rendelkezést.
      [26] Az indítványozó kifejtette, hogy az említett szabályozás az Eüitv. 9. § (1) bekezdés bevezető sorában említett nemzetközi kötelezettségvállalással is ellentétes, mert a nemzetközi szerződések ilyen kötelezettséget nem írnak elő.
      [27] Mindebből következően indítványozó úgy vélte, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések, kiemelten a Kp. 29. § (1) bekezdése és 48. § (1) bekezdés l) pontja, továbbá a Pp. 608. § (1) bekezdése, – amely a jogi képviselő számára az iratok elektronikus benyújtását előírja, és nem ezen formában történő igényérvényesítés lehetőségét (tehát a papír alapon való kérelem benyújtását) a jogi képviselővel eljáró fél számára megtagadja – alaptörvény-ellenes.
      [28] Kifogásolta az indítványozó, hogy sem a Fővárosi Törvényszék, sem a Kúria a fellebbezési eljárásban, nem az ő megítélése szerint értelmezte a jogszabályokat, amelyeknek alaptörvény-ellenessége miatt a meghozott határozatok az indítványban rögzített alapvető jogai sérelmét eredményezték.
      [29] Az indítványozó, bár a MÜK határozatát támadta, a bírósági eljárásokban és az alkotmányjogi panaszában is következetesen azt állította, hogy a bíróságok előtt mint személyesen eljáró magánszemély saját ügyében járt el, jogi képviselőnek adott meghatalmazást nem csatolt, így rá a kötelező jogi képviselet keretében előírt, elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó kötelezettség nem vonatkozott. Az állított alapjogi sérelmeit is részben ebből, részben az alkalmazott jogszabályok vélt alaptörvény-ellenes voltából vezette le.

      [30] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben.
      [31] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. A tanács vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

      [32] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására – az Abtv. 26. § (1) bekezdésére hivatkozással – a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése ­szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljáró bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani.
      [33] A Kúria Kpkf.VI.37.805/2018/2. számú végzését – az első fokon eljáró bíróság tájékoztatása szerint – 2019. október 2. napján vette kézhez, míg alkotmányjogi panaszát 2019. december 2. án nyújtotta be az ügyben első fokon eljárt bírósághoz.
      [34] Az indítványozó tehát az alkotmányjogi panaszt a Kúria Kpkf.VI.37.805/2018/2. számú végzésével szemben a törvényi határidőn belül terjesztette elő.
      [35] Az indítványozó a bírósági eljárásban félként részt vett, így érintettsége a támadott határozattal összefüggésben megállapítható. Az indítvány az Abtv. 26. § (1) bekezdés b) pontjának is eleget tesz, mivel az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.

      [36] 3.2. Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó hivatkozott többek között az Alaptörvény I. cikk (1)−(3) bekezdése sérelmére is. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény I. cikkére vonatkozó gyakorlata értelmében „az Alaptörvény vonatkozó rendelkezései az állam kötelezettségeit határozzák meg az alapjogok védelme és biztosítása érdekében, így közvetlenül ezen rendelkezések vonatkozásában sincs helye alkotmányjogi panasznak” {3231/2014. (IX. 22.) AB végzés Indokolás [8]; 3024/2015. (II. 9.) AB határozat Indokolás [32]}.
      [37] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, ennek feltételeit az 52. § (1b) bekezdése részletezi. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó kérelme e feltételeknek részben megfelel.
      [38] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértettnek vélt rendelkezéseit, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében az Alaptörvényben biztosított jog vélt sérelmének lényegét és továbbá a sérelmezett jogszabályi rendelkezést valamint kifejezett kérelmet terjeszt elő annak megsemmisítésére.

      [39] 4. Az Alkotmánybíróság tehát a XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében vizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt további feltételeinek való megfelelést. Vizsgálata során a következőket állapította meg.
      [40] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán a) az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és b) jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [41] Az Abtv. 52. § (4) bekezdése alapján az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia.
      [42] Az Alkotmánybíróság rámutat a következőkre. Az Ákr.-Kp. Módtv. 279. §-a az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény 8/A. §-át a következő (6) bekezdéssel egészítette ki: „(6) A köztestület, illetve szervei és a köztestületi tagok, illetve az egyes köztestületi szervek, tisztségviselők közötti jogvitában, továbbá a köztestület, illetve szervei, tisztségviselői és a köztestület felett törvényességi felügyeletet vagy ellenőrzést gyakorló szerv közötti jogvitában a közigazgatási ügyben eljáró bíróság dönt.” Az Ákr.-Kp. Módtv. 528. § (3) bekezdése értelmében e rendelkezés 2018. január 1-jén lépett hatályba.
      [43] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi CXXX. törvény „71. A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény módosítása” című fejezete 138. § (3) bekezdése értelmében a Kp. 12. § (3) bekezdése a következő szöveggel lépett hatályba: „(3) A törvényszék dönt […] d) a köztestületi jogvitában.” E rendelkezés a 144. § (1) bekezdése alapján 2017. december 31. napján lépett hatályba.
      [44] A Kp. „Átmeneti rendelkezések” című 157. § (1) bekezdése kimondja: „Ezt a törvényt a 2018. január 1. napján vagy azt követően előterjesztett keresetlevél alapján indult eljárásokban kell alkalmazni.”
      [45] Az alkotmányjogi panasz is rögzíti, hogy a MÜK Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa 2017. december 12. napján kelt határozatával szemben az indítványozó 2018. február 19-én kelt keresetlevelet terjesztett elő.
      [46] A Kp. 27. § (1) bekezdése értelmében a törvényszék előtt a jogi képviselet kötelező. E § (4) bekezdése pedig kimondja: „A kötelező jogi képviseletre egyebekben a polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni.” A Pp. 75. § (2) bekezdés a) pontja szerint, ha a jogi képviselet kötelező – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében, jogi képviselő nélkül is eljárhat, őt úgy kell tekinteni, mintha jogi képviselővel járna el.
      [47] Az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezések számozásának megfelelő jogszabályi rendelkezések hatályos szövege esetenként kiegészült, de e változások nem érintik az alkotmányjogi panasz indokolása által kiemelt, támadott, ma is hatályos szövegrészeket.
      [48] Az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezések a jogi képviselőre (is) vonatkozó, a kötelező elektronikus kapcsolattartásnak a Kp.-ben, Pp.-ben és az Eüitv.-ben található, a bírósági elbíráláskor hatályos szabályai a következők.
      [49] A Kp. „Elektronikus technológiák és eszközök alkalmazása” című 29. §-a (1) bekezdése értelmében az elektronikus kapcsolattartásra a polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Kp. 48. § (1) bekezdésének l) pontja értelmében a bíróság a keresetlevelet visszautasítja, ha a beadványok elektronikus előterjesztésére köteles felperes vagy a jogi képviselő a keresetlevelet nem elektronikus úton vagy elektronikus úton, de nem a jogszabályban meghatározott módon terjeszti elő. A Kp. 102. § d) pontja szerint az első fokon eljáró bíróság a fellebbezést visszautasítja, ha a beadványok elektronikus előterjesztésére köteles fellebbezésre jogosult a fellebbezést nem elektronikus úton, nem a kötelezően használandó elektronikus űrlapon vagy elektronikus elérhetősége megjelölése nélkül terjeszti elő. A Pp. „Kötelező elektronikus kapcsolattartás” című 608. § (1) bekezdése értelmében az Eüitv. alapján elektronikus úton történő kapcsolattartásra kötelezett minden beadványt kizárólag elektronikusan – az Eüitv.-ben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon – nyújthat be a bírósághoz, és a bíróság is elektronikusan kézbesít a részére. Az Eüitv. 9. § (1) bekezdés b) pontja alapján, ha nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján törvény vagy nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik, elektronikus ügyintézésre köteles valamennyi, a 2. § (1) bekezdése szerinti ügy tekintetében az ügyfél jogi képviselője.
      [50] Az indítvány a pertörténeten, a támadott jogszabályok indítványozó értelmezése szerinti meghatározásán és az ehhez kapcsolódó érveken túl arra vonatkozó érveket tartalmaz, hogy miért kéne az elektronikus kapcsolattartást szabadon választhatóvá tenni a jogi képviselő számára.
      [51] Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az indítvány nem tartalmaz indokolást arra vonatkozóan, hogy az Eüitv. 9. § (1) bekezdés a) pontja alapján az ügyfélként eljáró szervezetek, például a gazdálkodó szervezetek számára miért lenne inkább indokolható a kötelező elektronikus ügyintézés, mint a jogvégzett, saját ügyében eljáró személynek. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz indítvány akkor fogadható be, ha az abban kifejtettek a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet támasztanak alá, vagy ha alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetnek fel.
      [52] Az indítványozó a támadott jogszabályi rendelkezések kapcsán több alapvető jogának sérelmét, nevezetesen az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdés, I. cikk (2) bekezdés, I. cikk (3) bekezdés, II. cikk, IV. cikk (1) bekezdés, VII. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (7) bekezdés megsértését állítja.
      [53] Az alkotmányjogi panaszban az Alaptörvény I. cikke (1)–(3) bekezdései, II. cikke, IV. cikk (1) bekezdése, VII. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (7) bekezdése megsértésére vonatkozó indítványozói indokolás is azonban elsősorban az indítványozónak a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga sérelmét részletezi.
      [54] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése vonatkozásban az indítványozónak kell igazolnia, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be.
      [55] Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy amennyiben az Alaptörvény rendelkezéseit nem sérti, a jogalkotó felelőssége, hogy a polgári perek észszerű időn belüli lefolytatása érdekében a szükséges jogszabályi rendelkezéseket megalkossa.
      [56] A támadott jogszabályi rendelkezések fűzött miniszteri indokolások és a szakirodalom is egyaránt kiemeli, hogy a kötelező elektronikus kapcsolattartás több nemperes eljárásban történt alkalmazást követően a polgári perek vonatkozásában is széles körben történő bevezetésének célja az volt, hogy a jogalkotó a polgári perek észszerű időn belüli lefolytatását ezen az úton is elősegítse.
      [57] Az indítványozó nem terjesztett elő olyan indokolást, amelynek alapján megállapítható lett volna összefüggés az Alaptörvény általa felhívott cikkei sérelme és az indokolási elemek között.
      [58] A fentieken túlmenően az Alaptörvény indítványozó által felhívott cikkei és a támadott jogszabályi rendelkezések, illetve e cikkek alkotmányos védelmi köre között nincs tartalmi kapcsolat, ezért nem állapítható meg az Abtv. 29. §-ában foglalt „vagylagos” törvényi feltételek egyike sem. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszban nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel, ami a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolttá tenné.

      [59] 5. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 52. § (1b) pontjában, valamint 29. §-ában foglaltak, illetve az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontjai alapján visszautasította.
          Dr. Juhász Imre s. k.,
          tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Czine Ágnes
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Juhász Miklós
          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Horváth Attila
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Sulyok Tamás
          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          12/18/2019
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against Section 29 (1), Section 48 (1) (l), Section 102 (d) of the Act I of 2017 on the Code of Administrative Court Procedure, Section 608(1) of the Act CXXX of 2016 on the Code of Civil Procedure, and Section 9 (1) (b) of the Act CCXXII of 2015 on the General Rules for Trust Services and Electronic Transactions (mandatory electronic communication)
          Number of the Decision:
          .
          3241/2021. (VI. 4.)
          Date of the decision:
          .
          05/18/2021
          .
          .