A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.21.489/2019/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó társasház jogi képviselője (dr. Tóth György ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az egyedi ügyben alperesként vett részt. Az indítványozó 2016. augusztus 20-25. folyamán írásbeli szavazást bonyolított le a társasház egyes ügyeit illetően. Az egyedi ügy felperese nem kapott szavazólapot; általános meghatalmazással rendelkező meghatalmazottja biankó szavazólapot töltött ki. A biankó szavazólap tulajdoni hányadot, nevet és címet nem tartalmazott. A felperes a szavazásra bocsátott szervezeti és működési szabályzat tervezetét (a továbbiakban: SZMSZ-tervezet) nem kapta meg előzetesen.
[3] A felperes keresetében az írásbeli szavazás során született, szám szerint összesen hét társasházi közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítását kérte. Keresetének a Pesti Központi Kerületi Bíróság a következők szerint adott helyt.
[4] A bíróság mindenekelőtt arra alapította ítéletét, hogy a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.) szűkszavúan határozza meg a társasházi írásbeli szavazás kereteit, e kereteket a szervezeti és működési szabályzatok töltik meg tartalommal. Ennek fényében megállapította, hogy a felperes sem írásban, sem személyesen nem vette át a szavazólapot, illetve annak mellékleteit, az aláírási ív mellett nem szerepelt az aláírása. A szavazólapon nem volt feltüntetve a felperes neve, címe és tulajdoni hányada, ez pedig a társasházi szervezeti és működési szabályzatába (a továbbiakban: SZMSZ) ütközött. Az SZMSZ-tervezetet a felperes nem kapta meg a szavazásra kitűzött határidőt megelőző, a Tht. 14. § (3) bekezdése szerinti 15 munkanapot megelőzően. Az egyik határozati javaslathoz az indítványozó nem mellékelte a Tht. és az SZMSZ által előírt számvizsgáló bizottsági állásfoglalást, véleményt. A határozati javaslatok többsége esetében a csatolt árajánlatok nem voltak alkalmasak az összehasonlításra, a javaslatok nem voltak írásbeli szavazásra előkészítve.
[5] Az indítványozó fellebbezése nyomán a Fővárosi Törvényszék helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Az indítványozó elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett a per megszüntetését, másodlagosan a felperes keresetének elutasítását, harmadlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását, továbbá mindhárom esetben a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani, illetve a pert meg kellett volna szüntetni, mert a felperesi meghatalmazott meghatalmazása nem terjedt ki sem a keresetlevél benyújtására, sem a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 132. § (1) bekezdése szerinti beadvány benyújtására. Álláspontja szerint a felperes nem hivatkozhatott kizárólag más tulajdonostársat érintő jogsértésre. A Tht. és az SZMSZ vonatkozó rendelkezései szerint nem a szavazólapnak, hanem az írásbeli szavazásra való felhívásnak vannak mellékletei, és maga a szavazólap is a felhíváshoz tartozó melléklet, ezért értelmezhetetlen az a megállapítás, hogy a felperes nem vette át a szavazólapot és mellékleteit. A meghatalmazás a felperes képviselőjét az írásbeli szavazáson való képviseletre is feljogosította, ezért azon a felperesnek nem kellett személyesen szavaznia. A felperes a 2016. október 5-én kelt keresetlevelében nem hivatkozott a szavazási anyag kézbesítésével kapcsolatos érvénytelenségi okra, ezt először a 2018. június 12-i tárgyaláson adta elő, ezért a 60 napos igényérvényesítési határidő miatt ez nem volt vizsgálható. Hasonlóképp nem kifogásolta a keresetlevélben a felperes azt sem, hogy nem kapott SZMSZ-tervezetet. A szavazatszámlálással és a szavazás eredményével kapcsolatos vizsgálatával az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen. Továbbá az elsőfokú bíróság nem foglalt állást arról, lehet-e írásbeli szavazás útján határozni a feltett kérdésekben. Az elsőfokú bíróság bizonyítás és indokolás nélkül állapította meg az árajánlatok összehasonlíthatatlanságát. A felperes keresetében a 2016-os és 2017-es hődíj-elszámolások érvénytelenségének megállapítását is kérte, de az elsőfokú bíróság e tárgyban nem döntött, és nem volt megállapítható, elállt-e a felperes ettől a kérelemtől.
[6] A Fővárosi Törvényszék ítéletének indokolása szerint a 2016-ban kelt keresetlevélből egyértelműen kitűnik, hogy azt a felperesi meghatalmazott a felperes nevében eljárva utóiratként nyújtotta be. A hődíj-elszámolások kérdésében úgy foglalt állást, hogy az arra vonatkozó kérelmet az elsőfokú bíróság nem tekintette önálló kereseti kérelemnek. A felperes ezzel összefüggésben úgy nyilatkozott, eláll a keresettől, ez a téves szóhasználat azonban nem adott okot a per megszüntetésére.
[7] A törvényszék a felperes által előadott érvénytelenségi okok közül azt tekintette perdöntőnek, hogy a becsatolt szavazólapok úgy kerültek átadásra, hogy azokon nem szerepeltek a tulajdonostársak adatai. Ezt a Tht. alapján az SZMSZ írja elő, mivel az írásbeli szavazás e szabályok megsértésével történt, ezért a közgyűlési határozatok érvénytelenek. A többi érvénytelenségi ok alapján azonban mellőzte az érvénytelenség megállapítását.
[8] Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. A felülvizsgálati kérelmet a Kúria hivatalból elutasította a Pp. 271. § (4) bekezdés b) pontja alapján, melynek értelmében nincs helye felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre utalással hagyta helyben a társasház tulajdonostársai közösségének szervei által hozott határozatok tárgyában hozott döntéssel szemben. Az egyedi ügyben a másodfokú bíróság nem azonos érvekkel hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, azonban a Kúria szerint ennek ellenére teljesült a Pp. 471. § (4) bekezdés b) pontjában előírt feltétel, mert ugyan a másodfokú bíróság mellőzte az elsőfokú ítélet indokolásának egyes elemeit, ezeken túlmenően azonban egyetértett az elsőfokú ítélet indokaival és jogszabályi hivatkozásaival.
[9] 2. Az indítványozó ezek után nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz hiánypótlással kiegészített alkotmányjogi panaszát, melyben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, XXVIII. cikk (1) bekezdésének, valamint 28. cikkének sérelmére történő hivatkozással kérte a Kúria felülvizsgálati végzésének megsemmisítését – a Fővárosi Törvényszék, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéleteire kiterjedően.
[10] A panasz indokolásában az indítványozó részletekbe menően bemutatja a pertörténetet, valamint tételesen kifejti, álláspontja szerint a Pp. és a Tht. mely rendelkezéseit sértették meg a bíróságok eljárásuk során. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok megsértették az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát, mert nem tettek eleget a kellő alapossággal való indokolás követelményének. A Kúria egyáltalán nem adott számot döntése indokairól, továbbá az első- és másodfokú ítéletek tartalmát iratellenesen és hiányosan ismertette. Sérelmezte, hogy a Kúria annak ellenére állapította meg a Pp. 471. § (4) bekezdés b) pontjának teljesülését, hogy a törvényszék az elsőfokú ítélet indokainak jelentős részét mellőzte. Az indítványozó kifogásolta azt is, hogy a felülvizsgálati végzés indokolása nem tér ki a hődíjelszámolások perben elbírálatlan kérdésére, és arra sem, miért nincs helye a per megszüntetésének az indítványozó által előadott okokból. Ezek a mulasztások sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (1) bekezdését és 28. cikkét.
[11] 3. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. E vizsgálat elvégzése során az alábbiakat állapította meg.
[12] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja alapján értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott bírói döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti.
[13] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését következetesen oly módon értelmezi, hogy arra alkotmányjogi panasz csak a visszaható hatály tilalmának vagy a kellő felkészülési idő követelményének megsértése esetén alapítható {3334/2020. (VIII. 5.) AB végzés, Indokolás [15]}. A jelen ügyben az indítvány a B) cikk (1) bekezdéssel összefüggésben ezek egyikére sem hivatkozik, ezért a panasz e vonatkozásban nem fogadható be. Ugyanebből az okból nem fogadható be a panasz az Alaptörvény 28. cikkére alapított részében sem {pl. 3339/2020. (VIII. 5.) AB végzés, Indokolás [12]}.
[14] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[15] Az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog alapján történő befogadhatóság kereteinek meghatározása körében rögzítette azt az Abtv. 29. §-ának alkalmazása során követett általános elvet, mely szerint az Alkotmánybíróság nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}; továbbá az alkotmányjogi panasz „nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}.
[16] A jelen ügyben benyújtott alkotmányjogi panasz indokolása túlnyomórészt azon alapul, hogy az eljáró bíróságok az indítványozó álláspontja szerint a Pp. rendelkezéseinek megsértésével hozták meg a döntéseiket; másfelől pedig azon, hogy álláspontja szerint a Kúria helytelenül alkalmazta a Pp. 271. § (4) bekezdés b) pontját. Az előadottak azonban nem indokolják a panasz Abtv. 29. §-a alapján történő befogadását. Az indítványban állított jogsértések olyan kérdésekre vonatkoznak, amelyekre az első- és másodfokú bíróságok kitértek ítéleteik indokolásában, és ennek során nem találták megalapozottnak az indítványozó kifogásait. A bíróságok kifejtették jogi álláspontjukat a meghatalmazás terjedelmével, a kereseti kérelem való túlterjeszkedéssel, valamint a hődíjelszámolásokkal kapcsolatosan, az indítvány pedig nem mutatott rá olyan körülményre, amely a puszta jogértelmezési vitán túlmutató alkotmányjogi jelentőséggel ruházná fel az ügyet. Hasonlóképp, a Kúria a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító végzésében kifejtette, miért nem vizsgálható érdemben a felülvizsgálati kérelem, illetve a konkrét esetben miért meríti ki a Pp. 271. § (4) bekezdését az, ha a másodfokú bíróság mellőzi az elsőfokú ítélet indokolásának számottevő részét, egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet a benne megfogalmazott jogi indokokkal egyetértve hagyta helyben. Mivel a Kúria formai okok alapján ítélte úgy, hogy a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának nincs helye, és ennek jogszabályi indokait megjelölte, ezért az indítványozó által állított további jogszabálysértések vizsgálatára nem volt lehetőség.
[17] 4. Tekintettel arra, hogy az indítvány nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve nem mutatott rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, továbbá egyéb okból nem felel meg a törvényi feltételeknek, azt az Alkotmánybíróság – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
[18] 5. Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság a jogerős ítélet végrehajtását az alkotmányjogi panasz eljárásának befejezéséig függessze fel. Az Alkotmánybíróság kivételesen, az Abtv. 61. § (1) bekezdésében foglalt körülmények fennállása esetén hívhatja fel a bíróságot a kifogásolt döntés végrehajtásának felfüggesztésére, jelen ügyben azonban a visszautasításra tekintettel erről nem kellett rendelkeznie.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szalay Péter
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
alkotmánybíró helyett
. |
. |