A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
1. Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.20.660/2019/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvénynek az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvény 27. §-ával módosított 33. §-a, továbbá a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló 2012. évi CXLIV. törvény 5. §-ával és 8. §-ával módosított 26. § (3) bekezdése és 40/A. §-a alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozók jogi képviselő (dr. Varga Zoltán ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő.
[2] Ebben kérték a Kúria Pfv.III.20.660/2019/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítását, és a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.716/2018/7/II. számú, valamint a Fővárosi Törvényszék 71.P.24.818/2016/29. számú ítéletére kiterjedő hatállyal történő megsemmisítését.
[3] Az indítványozók kérték továbbá a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvénynek (a továbbiakban: Szjtv.) az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Módtv1.) 27. §-ával módosított 33. §-a, valamint az Szjtv. módosításáról szóló 2012. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Módtv2.) 5. § és 8. §-aival módosított 26. § (3) bekezdése és 40/A. §-a alaptörvény-ellenességének a megállapítását.
[4] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló peres eljárásban az indítványozók felperesként vettek részt. A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. rendű indítványozó egy játékterem üzemeltető gazdasági társaság (a továbbiakban: Kft.) ügyvezetője volt. A II. rendű indítványozó a Kft. alapítója és egyetlen tagja volt. A Kft. 1998 óta pénznyerő automatákat üzemeltetett.
[5] A Módtv1. 2011. november 1-jével a pénznyerő automata tételes játékadóját havi 500 000 forintra felemelte, továbbá előírta, hogy a pénznyerő automata üzemeltetője negyedévente százalékos mértékű játékadó fizetésére is köteles. A Módtv2. 2012. október 10-én hatályba lépett rendelkezése alapján pénznyerő automata kizárólag játékkaszinóban volt üzemeltethető, a korábban kiállított játékterem-engedélyek a módosítás hatálybalépését követő napon hatályukat vesztették. Az engedélyeket a szerencsejáték-szervező a Módtv2. hatálybalépését követő 15 napon belül köteles volt leadni az állami adóhatóságnak.
[6] A Kft. a Módtv1. folytán bekövetkezett adóemelés hatására az általa üzemeltetett pénznyerő automaták számát csökkentette. A Módtv2. hatálybalépését követően a pénznyerő automaták hasznosításával felhagyott.
[7] Az Alkotmánybíróság 26/2013. (X. 4.) AB határozatának meghozatalát követően a II. rendű indítványozó arról határozott, hogy a Kft.-nek kártérítési pert kell indítania, amelynek eredményessége esetén a megítélt kártérítési összeg az I. rendű indítványozót – mint ügyvezetőt – illeti. A Kft. felszámolás folytán 2014. november 5-én megszűnt.
[8] Az indítványozók módosított keresetükben 137 753 649 forint megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Keresetüket elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. § (1) bekezdésére, másodlagosan a 349. § (1) bekezdésére, harmadlagosan a 6. §-ára alapították.
[9] A Fővárosi Törvényszék mint elsőfokú bíróság a 71.P.24.818/2016/29. számú rész- és közbenső ítéletével az I. rendű indítványozó keresetét elutasította. A II. rendű indítványozó vonatkozásában a Ptk. 339. §-a alapján megállapította: az alperes kártérítési felelősséggel tartozik a Kft. által 2011. szeptember 26-án üzemeltetett pénznyerő automaták értékvesztéséből, és az üzemeltetés megszűnéséhez kapcsolódó elmaradt haszonból eredő kár megtérítéséért. A II. rendű indítványozó ezt meghaladó keresetét elutasította.
[10] Az alperes fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság az 5.Pf.20.716/2018/7/II. számú ítéletével az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletének fellebbezett – közbenső ítéleti – rendelkezését megváltoztatta, és a II. rendű indítványozó keresetét teljes egészében elutasította. A másodfokú bíróság a Ptk. 339. §-ában foglaltakra tekintettel rögzítette, hogy a szerződésen kívüli károkozás esetén a polgári jogi jogviszony a károsult és a károkozó között jön létre. Kifejtette, hogy mivel a II. rendű indítványozót a más személyt ért kár érvényesítésére jogszabály nem jogosítja fel, ezért akkor léphetne fel eredménnyel, ha ő maga lenne a károsult. Kiemelte a másodfokú bíróság, hogy a II. rendű indítványozó kifejezetten a Kft. vagyonában bekövetkezett károk megtérítését kérte, ugyanakkor ebben a jogviszonyban nem ő volt a károsult. Emellett rámutatott arra is, hogy az indítványozó nem tekinthető a Kft. jogutódjának sem, mert az általános jogutódlás fogalmilag nem jöhet szóba, a szinguláris jogutódként pedig engedményezés hiányában nem tud eredménnyel fellépni. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a 2013. október 21-i taggyűlési jegyzőkönyv sem tartalmazott engedményezést.
[11] Az indítványozók felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria a Pfv.III.20.660/2019/9. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
[12] A Kúria döntésének indokolásában kiemelte, hogy az önálló jogalanyiságú Kft. vagyona elkülönült az egyetlen tagjának, a II. rendű indítványozónak a vagyonától. A keresetben megtéríteni kért károk vonatkozásában károsultnak a Kft., és nem a II. rendű indítványozó minősült, az állított károkozás miatt kötelmi jogviszony az alperes és a Kft. között jött létre. A Kúria ezért utalva a gyakorlatára (Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.20.474/2008/3., Kúria Pfv.III.20.588/2018/6. számú döntések) megállapította: a korlátolt felelősségű társaság tagja nem jogosult saját nevében a társaságnak okozott kárigényt érvényesíteni. A gazdasági társaság tagjainak nincs kereshetőségi joga a gazdasági társaság kárigényének érvényesítésére.
[13] 1.2. Az indítványozók – hiánypótlás keretében pontosított – alkotmányjogi panaszukban az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésének, E) cikk (2)–(3) bekezdésének, M) cikk (1) bekezdésének, II. cikkének, VI. cikkének, XII. cikkének, XIII. cikkének, XV. cikk (1) bekezdésének, XIX. cikkének, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének a sérelmét állították.
[14] Az indítványozók a hatalommegosztás elvének [Alaptörvény C) cikk (1) bekezdés] a sérelmét a Módtv2.-vel összefüggésben állították, mert álláspontjuk szerint e törvénnyel a jogalkotó jogalkalmazói döntést hozott jogszabályi formában.
[15] Az Alaptörvény E) cikk (2)–(3) bekezdéseiben foglaltak az indítványozók álláspontja szerint azért sérültek, mert a Módtv1. és Módtv2. az uniós joggal össze nem egyeztethető módon korlátozta a szolgáltatás nyújtás szabadságát. E körben – egyéb döntések mellett – hivatkoztak az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) C-98/14. számú, C-463/14. számú, C-151/13. számú ügyeire.
[16] A vállalkozás szabadságának [Alaptörvény M) cikk (1) bekezdés] sérelmét azért állították, mert a Módtv1. korlátozta, míg a Módtv2. megtiltotta a pénznyerő automaták játéktermi működtetését. Az érintett vállalkozásoknak ezért új tevékenységi formát kellett keresniük, míg a vállalkozások tulajdonosainak és ügyvezetőinek új foglalkozásba kellett kezdeniük. Erre tekintettel állították az Alaptörvény XII. cikk és XIX. cikkének a sérelmét is.
[17] Az indítványozók álláspontja szerint a Módtv1. és Módtv2. elfogadása során a pénznyerő automaták üzemeltetőivel kapcsolatban a jogalkotás eredményeként negatív megítélés alakult ki, mert a jogalkotó a közvélemény számára azt az üzenetet közvetítette, hogy a pénznyerő automaták üzemeltetői nemzetbiztonsági kockázatot hordoznak. Erre tekintettel a Módtv1. és Módtv2. sérti az indítványozók emberi méltóságát (Alaptörvény II. cikk), és a jóhírnévhez való jogát [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés].
[18] Az indítványozók álláspontja szerint a tulajdonhoz való jogot [Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés] a Módtv2. azért sérti, mert nem tárható fel a pénznyerő automaták betiltásának konkrét indoka. A tiltással elérni kívánt cél (szerencsejáték visszaszorítása) sem valósult meg, mert a játék lehetőségek helyeinek száma nem csökkent. Ezzel összefüggésben az indítványozók állították az Emberi Jogok Európai Egyezményének 1. Kiegészítő Jegyzőkönyve 1. cikkének, és az Alapjogi Charta 17. cikkének a sérelmét. E körben hivatkoztak továbbá a 26/2013. (X. 4.) AB határozatban foglaltakra, és az EUB C-375/12. számú és C-326/12. számú ügyeiben foglaltakra.
[19] Az indítványozók álláspontja szerint a Módtv1. és a Módtv2. támadott rendelkezései a vonatkozásukban egyértelműen hátrányos megkülönböztetésre vezettek. A Módtv1. kizárólag a játéktermekben működtetett pénznyerő automaták tételes játékadóját emelte meg az ötszörösére, és előírta meghatározott összegű negyedévi tiszta játékbevétel esetén százalékos mértékű játékadó megfizetését is. A Módtv2. pedig kizárólag a játéktermekben működtetett pénznyerő automaták további működétetését tiltotta meg egyik napról a másikra. A Módtv1. és a Módtv2. ezért a pénznyerő automaták működtetésének helyét illetően hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, amely sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését.
[20] Az indítványozók álláspontja szerint az eljáró bíróságok azzal sértették meg a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés], hogy nem tisztázták kellő alapossággal a tényállást, és abból nem megalapozott következtetést vontak le azzal összefüggésben, hogy az alperes által megalkotott szabályozást milyen nemzetbiztonsági kockázat indokolta.
[21] Az indítványozók a jogorvoslathoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés] sérelmét az Szjtv. 40/A. §-ával összefüggésben állították. E rendelkezés határozta meg, hogy a pénznyerő automaták és a játéktermek engedélyei a törvény erejénél fogva – hatósági határozat nélkül – érvényességüket veszítik. Ennek következtében az Szjtv. támadott rendelkezése kizárta az engedéllyel rendelkezők közigazgatási úton történő jogorvoslati jogosultságának gyakorlását.
[22] 1.3. Az eljárás során a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter az Abtv. 57. § (1b) bekezdése alapján amicus curiae beadványt terjesztett elő.
[23] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[24] Az Alkotmánybíróság a befogadási feltételek vizsgálata körében mindenekelőtt kiemeli, hogy az indítványozók – a hiánypótlási felhívást követően benyújtott – alkotmányjogi panaszukat az Abtv. 26. § (1) bekezdésére és az Abtv. 27. §-ára egyaránt alapították. Az Alkotmánybíróság a befogadási feltételek fennállását erre tekintettel végezte el.
[25] 2.1. Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság törvényi feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésén alapuló törvényi feltételeinek nem tesz eleget.
[26] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem felel meg a határozott kérelem feltételeinek az indítvány, ha nem tartalmazza „az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], illetve az „indítványban foglalt kérelem részletes indokolását” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Nem alkalmas ezért az indítvány az érdemi elbírálásra, ha megjelöli ugyan az Alaptörvénynek azt a rendelkezését, amelyet sérülni vél, de nem indokolja meg – nem tartalmaz részletes érvelést arra vonatkozóan –, hogy az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével miért ellentétes a támadott jogszabályi rendelkezés, illetve bírói döntés {3058/2021. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [26]}.
[27] Az alkotmányjogi panasszal támadott döntésében a Kúria kizárólag azt vizsgálta, hogy az indítványozók igényérvényesítési jogosultsága (kereshetőségi joga) fennáll-e. Következetes gyakorlata alapján pedig megállapította, hogy az indítványozók a Ptk. deliktuális kárfelelősségi szabályai alapján nem rendelkeznek kereshetőségi joggal a keresetben érvényesített kárigény tekintetében. A Kúria a kártérítési felelősség kérdésében nem foglalt állást.
[28] Az indítványozók ugyanakkor az Alaptörvény valamennyi sérelmesnek vélt rendelkezésével összefüggésben azt kifogásolták, hogy a Kúria nem állapította meg: az alperes a Módtv1. és Módtv2. megalkotásával kárt okozott, és ezért kártérítési felelősség terheli.
[29] Az Alkotmánybíróság erre tekintettel megállapította, hogy az indítványozók az Alaptörvény II. cikkének, VI. cikk (1) bekezdésének, XII. cikkének, XIII. cikkének, XV. cikk (1) bekezdésének, XIX. cikkének és XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének a sérelmét pusztán állították, de az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz érvelést azzal összefüggésben, hogy a konkrét esetben támadott bírói döntés, illetve a sérelmezett jogszabályi rendelkezések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[30] 2.2. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának a törvényi feltétele [Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pont, 27. § (1) bekezdés a) pont, 52. § (1b) bekezdés b) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek sem tesz eleget, ugyanis az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot az Alaptörvény C) cikke és M) cikke {3140/2020. (V. 15.) AB végzés, Indokolás [10]; 3054/2019. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [26]; 3249/2018. (VII. 11.) AB végzés, Indokolás [9]; 3121/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [89]}.
[31] Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá azt, hogy az Alaptörvény E) cikk (2)–(3) bekezdése sem tekinthető az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának {3039/2020. (II. 24.) AB végzés, Indokolás [22]}, hanem az uniós jogot teszi a magyar jogrendszer részévé {vö. 2/2019. (III. 5.) AB határozat, Indokolás [20]; 3282/2019. (XI. 5.) AB végzés, Indokolás [9]}.
[32] 3. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában, továbbá az Abtv. 26. §-ában, 27. §-ában foglalt követelményeknek, ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Miklós
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró helyett
. |
. |