A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény 15. §-a és 16. §-a – az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésére és 2. cikk (1) bekezdésére alapított – alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. § (1) bekezdése alapján, 2014. május 1-jén alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúriánál, az Alkotmánybírósághoz címezve.
[2] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban azt kérelmezte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény (a továbbiakban: Vjt.) 15. §-a és 16. §-a alaptörvény-ellenességét, mivel álláspontja szerint ezen jogszabályi rendelkezések sértik az Alaptörvény 2. cikk (1) bekezdését, valamint a XXIII. cikk (1) bekezdését.
[3] 2. Az alkotmányjogi panasz közvetlen előzményéhez tartozik, hogy az indítványozó 2014. április 15-én kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: NVB), melyben előadta, hogy álláspontja szerint „az Alaptörvény nem tartalmaz arra lehetőséget, hogy a választópolgárok által leadott szavazatokat a választási eredmény megállapításakor manipulálják, azaz a szavazókörökben kialakult eredményeket ilyen vagy olyan módon módosítsák, a szavazókörökben leadott szavazatokat ide-oda tologassák”. Erre hivatkozva kérte a Nemzeti Választási Bizottságot, hogy a „választási eredményt az Alaptörvényben foglaltak szerint” állapítsa meg.
[4] Ezen kifogást a Nemzeti Választási Bizottság a 1044/2014. számú határozatával a Ve. 215. § c) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította, mert a kifogás nem tartalmazta a Ve. 212. § (2) bekezdés a) és b) pontjaiban foglaltakat, vagyis az indítványozó elmulasztotta megjelölni a megsértett jogszabályt, és előadni a jogszabálysértés bizonyítékait. Az NVB határozata tartalmazta a jogorvoslatról szóló tájékoztatást, és e körben rámutatott, hogy a bírósági felülvizsgálat során a jogi képviselet kötelező.
[5] Az NVB 1044/2014. számú határozata ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelemben azonban nem a kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítását sérelmezte, hanem a Vjt. 15. § és 16. §-ait kifogásolta. A Kúria 2014. április 22. napján hozta meg a Kvk.II.37.502/2014/2. számú végzését, melyben érdemi vizsgálat nélkül elutasította az indítványozó felülvizsgálati kérelmét, mert azt érdemi vizsgálatra alkalmatlannak találta. Döntésében a Kúria rámutatott, hogy a Ve. 224. § (5) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező, melynek elmaradása a Ve. 231. § (2) bekezdése alapján érdemi vizsgálat nélküli elutasítást eredményez. Kitért a Kúria az indokolásában arra is, hogy az indítványozó által kezdeményezett pártfogó ügyvéd kirendelése iránti eljárás lefolytatását a Ve. nem teszi lehetővé, mert ezen kérelem szabályszerű elbírálása a Ve. szerinti határidők betartását veszélyeztetné, ezek túllépésével pedig a Kúria a választási eljárás alapelveit sértené meg. Mivel az indítványozó a felülvizsgálati kérelmét az előírt, kötelező ügyvédi képviselet nélkül nyújtotta be, pártfogó ügyvéd kirendelésének pedig nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Ve. 231. § (2) bekezdése alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
[6] Az indítványozó 2014. május 1-jén a Kúria Kvk.II.37.502/2014/2. számú végzése ellen terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján, mely az Alkotmánybírósághoz 2014. május 5-én érkezett. Az alkotmányjogi panasz a Vjt. 15. §-a és 16. §-a alaptörvény-ellenességét állította. Alkotmányjogi panaszában az indítványozó elsődlegesen amellett érvelt, hogy indítványa teljesíti az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott törvényi feltételeket. Több korábbi alkotmánybírósági határozat idézésével látta alátámasztottnak azt, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések ellentétesek az Alaptörvény 2. cikk (1) bekezdésével, valamint a XXIII. cikk (1) bekezdésével (választói akarattal, közvetlenséggel és a választójog egyenlőségével).
[7] 3. A Ve. 233. § (1) bekezdése szerint az e törvény alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be az Alkotmánybírósághoz. A (2) bekezdés kimondja, hogy az Alkotmánybíróság az e törvény alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panaszról az Abtv. 56. §-a szerint a beérkezésétől számított három munkanapon belül, a befogadott alkotmányjogi panaszról további három munkanapon belül dönt. A jelen ügyben az alkotmányjogi panasz a Vjt. 15. §-a és 16. §-a alaptörvény-ellenességét állítja.
[8] 4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek nem felel meg.
[9] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint előterjesztett alkotmányjogi panasz elbírálásának előfeltétele, hogy a támadott jogszabályi rendelkezéseket az ügyben folytatott bírósági eljárásban alkalmazzák. Megállapítható, hogy sem az NVB 1044/2014. számú határozatában, sem a Kúria Kvk.II.37.502/2014/2. számú végzésében a támadott jogszabályi rendelkezések nem kerültek alkalmazásra. Az NVB és a Kúria érdemi vizsgálat nélküli elutasító döntéseket hozott, a megsértett jogszabályhelyek, és az ezt alátámasztó bizonyítékok megjelölésének, illetve a kötelező ügyvédi képviselet hiánya miatt.
[10] Megjegyzi ugyanakkor az Alkotmánybíróság, hogy jelen alkotmányjogi panasz benyújtását követően, az alkotmányjogi panasszal érintett egyik jogszabályi rendelkezés – a Vjt. 15. § (1) bekezdés b) pontja – alkotmányosságát érdemben vizsgálta az IV/870/2014. számú ügyben hozott határozatával.
[11] 5. Az alkotmányjogi panasz elbírálása során az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az Ügyrend 5. § (1)–(2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság tanácsa járt el. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján a befogadás visszautasítása esetén rövidített indokolással ellátott végzést hoz.
[12] Az Alkotmánybíróság a fentiekre figyelemmel az Abtv. 56. § (1) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |