English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01698/2019
Első irat érkezett: 10/22/2019
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 21.Bpkf.9518/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (fogvatartás körülményei miatti kártalanítás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 10/30/2019
.
Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Törvényszék 21.Bpkf.9518/2019/2. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 25.Bv.3815/2018/16. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
A fogvatartott indítványozó az alapvető jogokat sértő fogvatartási körülmények miatt kártérítési kérelmet terjesztett elő egyfelől az Emberi Jogok Európai Bírósága felé, másfelől a Szegedi Fegyház és Börtön útján a bírósághoz, a jogszabályban előírt élettér hiányára és ehhez kapocsolódó más, kínzás és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülményeire hivatkozva.
Az elsőfokú bíróság a végzésével érdemi vizsgálat nélkül elutasította a 2009. június 16. és 2013. szeptember 13. közötti időszak tekintetében a kártalanítási kérelmet arra való hivatkozással, hogy számára a 2013. augusztus 1. és 2013. szeptember 12. napja közötti időtartamban 30 napot meghaladóan a jogszabályban előírt élettér biztosítva volt, amelyre tekintettel megállapítható az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények megszűnése.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírósági döntések nem felelnek meg a kártalanítás jogintézményéhez kötődő céloknak, s miután a jogszabályok szövegét a bíróságok nem azok céljaival és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezték a jogbiztonságot veszélyeztetik, megsérteve ezzel az Alaptörvény B) cikkébe foglalt jogállamiság követelményét. Szerinte a fogvatartás alapvető jogokat sértő körülményei a rabkórházban is fennálltak és az ennek ellentételezésekénti kártalanítás megtagadása az Alaptörvény embertelen bánásmód tilalmáról szóló III. cikkébe, az I. cikkébe foglalt alapjogok korlátozhatóságának követelményébe és az E) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogbiztonság követelményébe ütközik.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok döntéseikkel közvetlenül megsértették a II. cikkben foglalt emberi méltósághoz való alapjogát is.
          .
.
Támadott jogi aktus:
    Fővárosi Törvényszék 21.Bpkf.9518/2019/2. számú végzés, Fővárosi Törvényszék 25.Bv.3815/2018/16. számú végzés
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
E) cikk (1) bekezdés
I. cikk
II. cikk
III. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1698_0_2019_indítvány_anonim.pdfIV_1698_0_2019_indítvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3249/2021. (VI. 11.) AB határozat
    .
    Az ABH 2021 tárgymutatója: kártalanítás; fogvatartottak elhelyezése; jogbiztonság mint visszaható hatályú jogalkalmazás tilalma
    .
    A döntés kelte: Budapest, 06/01/2021
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    B) cikk (1) bekezdés
    .
    Összefoglaló a döntésről:
    Összefoglaló a döntésről:
    Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a
    Fővárosi Törvényszék és a Fővárosi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja
    fogvatartás körülményei miatti kártalanítás tárgyában hozott végzéseit. Az
    eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó az alapvető jogokat sértő
    fogvatartási körülmények miatt kártalanítási kérelmet terjesztett elő 2017-ben.
    Az elsőfokú bíróság végzésével, amelyet a másodfokú bíróság is helybenhagyott,
    érdemi vizsgálat nélkül elutasította a kártalanítási kérelmet a fogvatartás
    2009–2013 közötti időszaka tekintetében, arra való hivatkozással, hogy az
    indítványozó számára 2013-ban 30 napot meghaladóan biztosítva voltak a
    jogszabályban előírt fogvatartási körülmények. Ezzel, mivel akkor megszűntek az
    alapjogsértő fogvatartási körülmények, a 2017-ben beadott kérelme nem felelt
    meg a büntetés-végrehajtási törvényben foglalt, utóbb előírt beadási
    határidővel kapcsolatos követelményeknek. Az indítványozó alkotmányjogi
    panaszában kifejtette, hogy az igényérvényesítésre előírt 30 napos törvényi
    jogvesztő határidő (amelyet az alapjogsértő fogvatartási körülmények
    megszűnésétől kell számítani) 2013-ban, amikor egy időre megszűntek az
    alapjogsértő elhelyezési körülményei, még nem volt hatályban, az ezzel
    kapcsolatosan beiktatott átmeneti rendelkezéseket ugyanis 2017. január 1.
    napjától kellett alkalmazni. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította,
    hogy az eljáró bíróságok a büntetés-végrehajtási törvény átmeneti
    rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva olyan körülményt értékeltek az
    indítványozó terhére, amelyet 2017. január 1. napját megelőzően nem
    ismerhetett, azt teljesíteni nem tudta. Az eljáró bíróságok tehát a vizsgált
    időszakban még nem létező jogszabályi kötelezettség megkövetelésével döntöttek
    az indítványozó számára hátrányosan a kártalanítási igényről, ami a visszaható
    hatályú jogalkalmazás tilalmába ütközik, így az Alkotmánybíróság a támadott
    végzéseket megsemmisítette.
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.06.01 9:30:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3249_2021 AB határozat.pdf3249_2021 AB határozat.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

      h a t á r o z a t o t:

      Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Fővárosi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 25.Bv.3815/2018/16. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 21.Bpkf.9518/2019/2. számú végzése alap­törvény-ellenes, ezért azokat megsemmisíti.
    I n d o k o l á s

    I.

    [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Fahidi Gergely ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.

    [2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy a következőképpen foglalható össze: az indítványozó fogvatartottként, védője útján alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt 2017. január 12. napján kártalanítási kérelmet nyújtott be az illetékes büntetés-végrehajtási intézetnél, 2009. június 16-tól 2015. augusztus 11. napjáig tartó időszak tekintetében. Kérelmében többek között hivatkozott a jogszabályban előírt élettér hiányára, valamint az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülményekre.
    [3] Az indítványozó jogi képviselőjén keresztül korábban az Emberi Jogok Európai Bíróságánál (a továbbiakban: EJEB) is nyújtott be kérelmet 2015. július 6. napján, amelyet nyilvántartásba vettek, majd 2017. december 7. napján elfogadhatatlanná nyilvánítottak.

    [4] 1.2. A Fővárosi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja a kérelmet részben alaposnak találta és a fogvatartott részére a 2013. augusztus 1. napja és 2015. augusztus 10. napja közötti 740 nap szabadságvesztésben töltött időszak tekintetében 643 nap után 840 000 forint kártalanítást állapított meg az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények által előidézett sérelem miatt.
    [5] Az eljáró bíróság a 2009. június 16. napja és 2013. július 31. napja közötti időszak tekintetében a kártalanítási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
    [6] Az elsőfokú végzés azzal indokolta a döntésének elutasító részét, hogy a jogsértő elhelyezési körülmények 2013. augusztus 1. napja és 2013. szeptember 12. napja közti időszakban több mint 30 napon keresztül biztosítva voltak, erre tekintettel a jogsértő helyzet megszűnt.
    [7] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az indítványozó fogvatartási körülmények miatt az EJEB-hez intézett kérelmét 2015. július 6. napján nyújtotta be. Mindez pedig – az elsőfokú bíróság indokolása szerint – a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 10/A. § (4) bekezdésének utolsó mondata értelmező rendelkezésének alkalmazásával azt jelenti, hogy a Bv. tv. 436. § (10) bekezdés b) pontjának értelmében a 2013. augusztus 1. napját megelőző időszakra kártalanítási igény nem nyújtható be, mivel a jogsértés megszűnése és az EJEB-hez benyújtott kérelem benyújtása között több mint hat hónap telt el.

    [8] 1.3. Az indítványozó védőjén keresztül élt fellebbezéssel, amelyben kérték a kérelmezett alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekkel érintett teljes időszak érdemi elbírálását.
    [9] A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 21.Bpkf.9518/2019/2. számú végzésével az elsőfokú döntést helybenhagyta.

    [10] 2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Fővárosi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 25.Bv.3815/2018/16. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 21.Bpkf.9518/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert véleménye szerint sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, E) cikk (1) bekezdését, I. cikkét, II. cikkét és a III. cikk (1) bekezdését.
    [11] Alkotmányjogi panaszában az indítványozó kifejtette, hogy a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló 2016. évi CX. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) által bevezetett ideiglenes rendelkezések értelmezése során az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták a törvény és a jogalkotó célját, ezáltal nincs összhang az Alaptörvény és a támadott végzések között. Az indítványozó szerint ezen rendelkezéseknek az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésében, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkében foglalt kínzás és embertelen bánásmód megsértését kellene kompenzálnia, a bíróságok téves jogértelmezése folytán viszont nem jut érvényre a jogalkotó akarata, a Bv. tv. preambulumában foglalt alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás intézménye.
    [12] Az indítványozó kifogásolta, hogy utólagosan kialakult és a jogértelmezéssel szembemenő joggyakorlat miatt sok kártalanítási kérelmet elutasítanak, amely az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonságot veszélyezteti. Az eljáró bíróságok jogértelmezése azáltal, hogy kérelmét 2009. július 16. napja és 2013. július 31. napja közötti időszak tekintetében érdemi vizsgálat nélkül elutasították, a jogszabály hatálybalépését megelőző időre támasztottak az indítványozóval szemben olyan kötelezettséget, amelyeknek nem tehetett eleget, mert a vonatkozó időszakban az igényérvényesítésre előírt jogvesztő határidő nem volt hatályban. Az ezzel kapcsolatos Mód. tv. által beiktatott átmeneti rendelkezések egységesen 2017. január 1. napjától léptek hatályba. Az indítványozó szerint ez a jogalkalmazás tehát téves és a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába ütközik. Álláspontjának alátámasztásaként utalt az indítványozó az Alkotmánybíróság jelen üggyel kapcsolatosan releváns, korábbi gyakorlatára.
    II.

    [13] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:

    „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”

    „E) cikk (1) Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében.”

    „I. cikk (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”

    „II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”

    „III. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.”

    „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”

    [14] 2. A Bv. tv. ügyben érintett rendelkezései:

    „10/A. § (1) Kártalanítás jár az elítéltnek vagy az egyéb jogcímen fogvatartottnak a fogvatartása során a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiánya és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülmény, különösen az illemhely elkülönítésének a hiánya, a nem megfelelő szellőztetés, világítás, fűtés vagy rovarirtás (a továbbiakban együtt: alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények) által előidézett sérelem miatt. A kártalanítás minden egyes, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között eltöltött nap után jár. A kártalanítás megfizetésére az állam köteles.
    (2) Az (1) bekezdésben meghatározott jogcímen további kártérítésnek vagy sérelemdíjnak helye nincs, de az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott jogosult az ezt meghaladó igényét polgári bíróság előtt érvényesíteni.
    (3) A kártalanítás egy napra eső összege legalább ezerkettőszáz forint, de legfeljebb ezerhatszáz forint.
    (4) A kártalanítás iránti igény attól a naptól számított hat hónapon belül érvényesíthető, amelyen az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények megszűntek. E határidő elmulasztása jogvesztő. E bekezdés alkalmazásában nem tekinthető az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmény megszűnésének, ha e körülmény fennállása rövid időtartamra, de legfeljebb harminc napra megszakad azért, mert az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott elhelyezése során a jogszabályban előírt élettér biztosítva volt.”

    „436. § (10) E törvénynek a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló 2016. évi CX. törvény 22. §-ával megállapított 10/A. § szerinti kártalanítási igény benyújtására az az elítélt és egyéb jogcímen fogvatartott is jogosult,
    a) akinek az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekből eredő sérelme a módosítás hatálybalépése előtt egy éven belül szűnt meg,
    b) aki az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt az EJEB-hez nyújtott be kérelmet, ha a kérelmet az EJEB a módosítás hatálybalépésének napjáig nyilvántartásba vette, kivéve, ha a fogvatartott az EJEB-hez címzett kérelmét 2015. június 10. napját követően nyújtotta be és a kérelem benyújtásakor a jogsértés megszűnésétől számítottan több mint hat hónap telt el.
    (11) A (10) bekezdés esetén a 10/A. § (4) bekezdésben meghatározott jogvesztő határidő e rendelkezés hatálybalépésének napjával kezdődik. […]”
    III.

    [15] 1. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.

    [16] 1.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőn belül terjesztette elő.
    [17] Az alkotmányjogi panasz a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek az alábbiak szerint felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozók jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét, az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit és megfelelő indokolást is tartalmaz. Ezenkívül megjelöli a sérelmezett bírói döntéseket és kifejezetten kéri azok megsemmisítését.
    [18] Ugyanakkor az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az Alaptörvény E) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság alkotmányos követelménye nem minősül az indítványozó Alaptörvényben biztosított és védett alapjogának, így e rendelkezésre alkotmányjogi panasz nem alapítható.

    [19] 1.2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az Abtv. 27. §-ában, valamint az Abtv. 29–31. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket az alkotmányjogi panasz kimeríti-e.
    [20] Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügyekben – elítéltként – kártalanítás megállapítása iránti kérelme alapján indult eljárásban vett részt. Megállapítható továbbá, hogy az indítványozónak a támadott határozatokkal szemben további jogorvoslati lehetősége nem állt fenn.
    [21] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
    [22] Az Alkotmánybíróság e körben megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszban a visszaható hatályú jogalkalmazás sérelmével összefüggésben állított alapjogi sérelem a bírói döntést érdemben befolyásolhatta, ami ­felveti a bírói döntés alaptörvény-ellenességének kételyét.

    [23] 2. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a panaszt – az Ügyrend 31. § (6) bekezdését alkalmazva, külön befogadási eljárás mellőzésével – érdemben bírálta el.

    IV.

    [24] Az indítvány megalapozott.

    [25] 1. Az Alkotmánybíróság korábban – hasonló ügyben eljárva – megállapította, hogy az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt igénybe vehető kártalanítás lehetőségét a Mód. tv. teremtette meg, a Bv. tv. szabályainak kiegészítésével. A rendelkezések 2017. január 1. napjától léptek hatályba, ezt követően lehet tehát kártalanítási igényt előterjeszteni {lásd: 3154/2019. (VII. 3.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.), Indokolás [27], [28]}.
    [26] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Bv. tv. 10/A. §-a 2021. január 1. napján hatályát veszítette, jelen ügyben azonban még kétségtelenül irányadó volt. A – támadott végzések meghozatalakor hatályos – leglényegesebb szabályok értelmében kártalanítás iránti igény attól a naptól számított hat hónapon belül érvényesíthető, amelyen az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények megszűntek, a határidő elmulasztása jogvesztő. Nem tekinthető az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmény megszűnésének, ha e körülmény fennállása rövid időtartamra, de legfeljebb harminc napra megszakad azért, mert az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott elhelyezése során a jogszabályban előírt élettér biztosítva volt [Bv. tv. 10/A. § (4) bekezdés]. Ebből az is következik, hogy a kártalanítási igény megállapítása szempontjából – az ismertetett rendelkezés tekintetében – az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmény megszűnésének minősül, ha az több mint harminc nap időtartamra azért szakad meg, mert az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott elhelyezése során a jogszabályban előírt élettér biztosítva volt számára. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban azonban azt is hangsúlyozta, hogy a rendelkezés természetesen nem azt jelenti, hogy a kártalanítási igényt a megelőző időszakra ne érvényesíthetné az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott. Az értelmező rendelkezés csupán annyit mond, hogy amennyiben a fogvatartás során harminc napot meghaladó időszakra olyan körülmények között volt az érintett elhelyezve, hogy a jogszabályban előírt élettér biztosítása következtében nem sérültek az alapvető jogai, akkor az azt megelőző időszakra vonatkozó kártalanítási igény érvényesítésére biztosított hat hónapos jogvesztő határidő ettől az időponttól veszi kezdetét, a további fogvatartás időtartamától és az elhelyezési körülmények további alakulásától függetlenül (lásd: Abh., Indokolás [29]–[31]).
    [27] Az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy a jogalkotó a Bv. tv. átmeneti rendelkezéseinek Mód. tv. általi – a támadott végzés meghozatalakor hatályos – kiegészítésével a kártalanítási igény lehetőségét kiterjesztette azokra az elítéltekre, illetve az egyéb jogcímen fogvatartottakra is, akiknek az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekből eredő korábban bekövetkező sérelme a módosítás hatálybalépése előtt egy éven belül megszűnt, vagy akik az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt az EJEB-hez nyújtottak be kérelmet, ha a kérelmet az EJEB a módosítás hatálybalépésének napjáig nyilvántartásba vette, kivéve, ha a fogvatartott az EJEB-hez címzett kérelmét 2015. június 10. napját követően nyújtotta be és a kérelem benyújtásakor a jogsértés megszűnésétől számítottan több mint hat hónap telt el. E különleges esetekre a kártalanítás általános szabályaihoz képest bizonyos körben – értelemszerűen – eltérő rendelkezések megállapítására volt szükség, így a jogalkotó egyértelművé tette, hogy utóbbi esetkörben az igény benyújtására nyitva álló jogvesztő határidő egységesen a módosítás hatálybalépésének időpontjától, azaz 2017. január 1. napjától kezdődik (lásd: Abh., Indokolás [33]).

    [28] 2. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok végzései – más alaptörvényi rendelkezések mellett – sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, mivel a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába ütköznek annak következtében, hogy a bíróságok olyan követelményeket állítottak az indítványozó jogainak érvényesítéséhez, amelynek megfelelni nem tudott, hiszen a bírósági döntésekben felhívott és terhére értékelt, az igényérvényesítésre előírt jogvesztő határidő a vizsgált időszakban még nem is létezett, nem volt hatályban. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság mindenekelőtt a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás tilalmával kapcsolatos gyakorlatát vázolja fel.

    [29] 2.1. Az Alkotmánybíróság korábban rögzítette, hogy az ad malam partem visszaható hatály tilalma elsősorban a normaalkotással szemben megfogalmazott elvárás, hiszen a jogbiztonság elvéből vezethető le a visszaható hatályú jogalkotás tilalma is, amelynek magját a jogalkotási törvényben is megfogalmazott azon tilalom adja, mely szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [106]; 3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [15]}. Az Alkotmánybíróság megállapította azonban azt is, hogy alaptörvény-ellenesség nemcsak a jogalkotással, hanem a visszaható hatályú szabályalkalmazással összefüggésben is felvethető, ha a jogviszony vagy a jogvita létrejöttekor még nem létező – vagy nem hatályos – előírás alapján bírálnak el egy ügyet {3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [16]; 3314/2017. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [32]}.

    [30] 2.2. Az Alkotmánybíróság korábban – az Abh.-ban – kifejtette, hogy a Bv. tv. 10/A. § (4) bekezdés utolsó mondata nyilvánvalóan az új kártalanítási jogintézmény hatálybalépését – azaz 2017. január 1. napját – követően előforduló megszakadási körülmények tekintetében alkalmazandó. Ez a jogszabály szövegéből is egyértelműen következik, hiszen az értelmező rendelkezés alkalmazási körét egyértelműen a 10/A. § (4) bekezdés – a rendelkezés szóhasználata szerint: „[e] bekezdés”– vonatkozásában állapítja meg. A Bv. tv. – jelen ügy indítványozójára is – irányadó átmeneti szabályai, így a 436. § (10) és (11) bekezdései azonban nem tartalmazzák a fenti, megszakadásra vonatkozó előírást, sőt kifejezetten rögzítik, hogy a jogvesztő határidő 2017. január 1. napjától indul. Magától értetődő ugyanis, hogy a fentiekben említett időszakban még nem is létező jogintézmény vonatkozásában előírt kötelezettség (igényérvényesítési határidő) betartása fogalmilag kizárt a jogintézmény hatálybalépését megelőzően. Amennyiben tehát az eljáró bíróság a vizsgált időszakban még nem létező jogszabályi kötelezettség megkövetelésével, azaz az elbírált időszakban még nem hatályos jogszabály alkalmazásával dönt a kérelmező számára hátrányosan a kártalanítási igényről, abban az esetben ezzel a jogértelmezéssel megsérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében garantált visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát (lásd: Abh., Indokolás [37]–[39]).

    [31] 3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó jelen ügy vonatkozásában 2009. június 16. napjától 2015. augusztus 11. napjáig tartózkodott büntetés-végrehajtási intézetben és kérelmet nyújtott be az EJEB-hez 2015. július 6. napján, amelyet nyilvántartásba vettek. Az indítványozó a Bv. tv. szerinti kártalanítási kérelmét 2017. január 12. napján – tehát a Bv. tv. 436. § (11) bekezdésében előírt határidőn belül – nyújtotta be. Az eljáró bíróságok a fentiekben ismertetett fogvatartási időszakból a 2013. augusztus 1. napját megelőző időre nem tartották megállapíthatónak a kártalanítást, mivel 2013. augusztus 1. napja és 2013. szeptember 12. napja közti időintervallumban – több mint 30 napig – megszűntek a jogsértő elhelyezési körülmények.
    [32] Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a bíróságok a kifogásolt döntéseikben egyértelműen az ügy elbírálása idején hatályban volt Bv. tv. 10/A. § (4) bekezdésének utolsó mondatában található értelmező rendelkezést alkalmazva döntöttek az ismertetett módon, annak ellenére, hogy – amint ezt az Alkotmánybíróság korábban megállapította – a szóban forgó értelmező rendelkezés nyilvánvalóan az új kártalanítási jogintézmény hatálybalépését – azaz 2017. január 1. napját – követően előforduló megszakadási körülmények tekintetében alkalmazandó (vesd össze: Abh., Indokolás [37]).

    [33] 4. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az eljáró bíróságok – az átmeneti rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva – a Bv. tv. 10. § (4) bekezdésének alkalmazásával olyan körülményt értékeltek az indítványozó terhére, amelyet 2017. január 1. napját megelőzően nem ismerhetett, annak eleget nem tehetett. Az eljáró bíróságok említett jogértelmezése tehát a vizsgált időszakban még nem létező jog­szabályi kötelezettség megkövetelésével, azaz az elbírált időszakban még nem hatályos jogszabály alkalmazásával döntött az indítványozó számára hátrányosan a kártalanítási igényről és ezzel megsértette az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében garantált visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát.

    [34] 5. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 25.Bv.3815/2018/16. számú és a Fővárosi Törvényszék 21.Bpkf.9518/2019/2. számú, az alkotmányjogi panaszban megsemmisíteni kért végzéseikben az eljáró bíróságok az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét eredményező jogértelmezést fejtettek ki, ezért az említett végzéseket megsemmisítette.
    [35] Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az ügyben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmét megállapította – állandó gyakorlatának megfelelően – a támadott bírói döntések alkotmányosságát az Alaptörvény további, sérülni vélt rendelkezéseivel összefüggésben nem vizsgálta.

    [36] 6. Az Alkotmánybíróság mindezekkel együtt hangsúlyozza, hogy jelen döntése nem eredményezi azt, hogy az ismételt eljárás során minden sérelmesnek vélt körülmények között töltött fogvatartási napra helyt kell adni az indítványozó kártalanítási kérelmének. Jelen döntés következménye ugyanis csupán annyi, hogy a jogállamiság követelményének megfelelően a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmának betartásával az indítványozó által sérelmesnek vélt fogvatartási időszakot a fentebb leírtaknak ismeretében kell vizsgálni, az Alaptörvény és az irányadó alkotmánybírósági gyakorlat alapján.
        Dr. Handó Tünde s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Handó Tünde s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott

        dr. Pokol Béla

        alkotmánybíró helyett

        Dr. Handó Tünde s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott

        dr. Szalay Péter

        alkotmánybíró helyett
        .
        Dr. Handó Tünde s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott

        dr. Schanda Balázs

        alkotmánybíró helyett

        Dr. Handó Tünde s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott

        dr. Szívós Mária

        előadó alkotmánybíró helyett
        .

        .
        English:
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        10/22/2019
        Subject of the case:
        .
        Constitutional complaint against the ruling No. 21.Bpkf.9518/2019/2 of the Budapest-Capital Regional Court (compensation due to detention conditions)
        Number of the Decision:
        .
        3249/2021. (VI. 11.)
        Date of the decision:
        .
        06/01/2021
        Summary:
        The Constitutional Court declared a conflict with the Fundamental Law and annulled the rulings delivered by the Budapest-Capital Regional Court and the Penal Group of the Budapest-Capital Regional Court in a case of compensation for the conditions of detention. In the case underlying the proceedings, the petitioner filed a claim for compensation in 2017 for the detention conditions that violated fundamental rights. By its ruling, which was upheld by the court of second instance, the court of first instance dismissed the application for compensation for the period of detention from 2009 to 2013 without examining the merits, on the ground that the petitioner was provided with the conditions of detention required by law for more than 30 days in 2013. Thus, since the conditions of detention in breach of the fundamental rights had then ceased to exist, his application submitted in 2017 did not comply with the requirements of the subsequent deadline for submission laid down in the Penal Enforcement Act. In his constitutional complaint, the petitioner explained that the 30-day statutory limitation period for the enforcement of claims (which is to be calculated from the end of the detention conditions violating the fundamental rights) was not yet in force in 2013, when the conditions of detention violating the fundamental rights ceased to exist for a while, as the transitional provisions introduced in this regard had to be applied from 1 January 2017. The Constitutional Court found in its decision that the proceeding courts – by neglecting the transitory provisions of the Penal Enforcement Act – had evaluated to the detriment of the petitioner a circumstance that he could not have been aware of and could not have complied with before 1 January 2017. The proceeding courts therefore decided on the claim for compensation to the detriment of the petitioner by imposing a legal obligation that did not exist at the time under review, which is contrary to the prohibition of the retroactive application of law, for this reason the Constitutional Court annulled the contested rulings.
        .
        .