A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.084/2015/4. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.821/2014/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az ügyvéd által képviselt alapítvány (a továbbiakban: I. rendű indítványozó) és egy magánszemély (a továbbiakban: II. rendű indítványozó) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozók a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.084/2015/4. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.821/2014/4. számú ítélete ellen terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt 2015. augusztus 7-én, a Fővárosi Törvényszék útján az Alkotmánybírósághoz. Az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróságra 2015. szeptember 10-én érkezett be. Az indítványozók az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására 2015. október 28-án kiegészítették, majd 2016. február 15-én ismételten kiegészítést terjesztettek elő. A panaszbeadvány a támadott bírói döntéseket az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével tartotta ellentétesnek.
[3] 2. Az alkotmányjogi panaszból és a mellékletként csatolt dokumentumokból megállapítható, hogy az I. rendű indítványozó egy alapítvány, kiemelten közhasznú szervezet, a II. rendű indítványozó pedig ezen alapítvány kuratóriumának elnöke. Az indítványozókról a hir24.hu internetes hírportálon 2013. december 17. és 2013. december 27. között öt cikk jelent meg, melyeknek számos közlését az indítványozók sérelmesnek találták. 2014. január 16-án ezért az indítványozók helyreigazítási kérelemmel fordultak az internetes hírportálhoz. Az általuk közzétenni kért helyreigazító közlemény a cikkekben foglalt azon állításokat kívánta kijavítani – az indítványozók által helyesnek ítélt tartalommal –, amelyek az I. rendű indítványozó gazdálkodására (bevételei, tartalékai, támogatásokra és orvosi műszervásárlásra fordított kiadásai pontos összegére); a II. rendű indítványozó fizetésének eredetére; egy a II. rendű indítványozóhoz és családjához kapcsolódó, az Egyesült Államokban bejegyzett alapítványra, valamint ezen alapítvány honlapjának az elérhetetlenné tételére vonatkoztak. Az internetes hírportál szerkesztősége a helyreigazítási kérelemnek nem tett eleget, ezért az indítványozók sajtó-helyreigazítás iránti pert indítottak.
[4] 2.1. A Fővárosi Törvényszék 2014. március 14-én kelt, 31.P.20.537/2014/6. számú elsőfokú ítélete az indítványozók keresetét részben alaposnak találta, és az alperes internetes hírportált helyreigazítás közzétételére kötelezte az I. rendű indítványozó által juttatott támogatások célja és pontos összege; a II. rendű indítványozó fizetésének eredete; valamint az Egyesült Államokban bejegyzett alapítvány honlapjának az elérhetetlenné tétele kapcsán. Ítéletében a bíróság a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 12. §-ára és a PK 12. sz. állásfoglalásra hivatkozott, továbbá áttekintette az Alkotmánybíróság relevánsnak tartott gyakorlatát is. Az egyes sérelmezett közlések megítélése kapcsán az adott cikk egészéből és az átlagolvasó értelmezéséből indult ki. Az I. rendű indítványozó az internetes hírportálon megjelenthez képest kétszer akkora összegű támogatásait számlakivonatokkal támasztotta alá, e körben ezért elrendelte a bíróság a helyreigazítást, de a gazdálkodására vonatkozó egyéb közléseket az I. rendű indítványozó nem tudta cáfolni. Az ítélet több, a cikkekben az I. rendű indítványozó gazdálkodásával kapcsolatos pénzösszeg helytelen feltüntetését a cikk egészének és témájának a szempontjából lényegtelen pontatlanságnak minősített. A II. rendű indítványozó fizetésének eredete kapcsán elrendelt helyreigazítás alapja egy vele készített interjú volt, amelyből egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy a II. rendű indítványozótól nem hangzott el a cikkben neki tulajdonított kijelentés. A II. rendű indítványozóhoz és családjához kötődő, az Egyesült Államokban bejegyzett alapítvány honlapjának elérhetetlenné tétele kapcsán nem tudta bizonyítani az alperes, hogy ez a cikkek megjelenésével összefüggésben állna, arra visszavezethető lenne, ezért a bíróság erre nézve is helyreigazítás közzétételét rendelte el.
[5] 2.2. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2014. október 2-án kelt, 2.Pf.20.821/2014/4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és a helyreigazítás szövegének első részét – amely az I. rendű indítványozó által juttatott támogatások céljára és pontos összegére vonatkozott – mellőzni rendelte, mert az elsőfokú bírósággal szemben, a cikkben leírthoz képest kétszer akkora összegű támogatás tényleges kifizetését bankszámlakivonatokkal, illetve bizonylatokkal nem látta alátámasztottnak.
[6] 2.3. A jogerős bírói döntéssel szemben a felperesek – az indítványozók – felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő a Kúriához. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a 2015. április 29-én kelt, Pfv.IV.20.084/2015/4. számú ítéletével a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartotta.
[7] 3. A Kúria ítéletével szemben az indítványozók alkotmányjogi panaszt nyújtottak be, és kérték – a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.821/2014/4. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal – a döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, az Alaptörvény fent hivatkozott cikkei alapján.
[8] 3.1. Az indítványozók álláspontja szerint a támadott bírói döntések a sajtó szabadságát a jó hírnévhez való jog [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés] kárára részesítették előnyben. A helyreigazítani kért közléseket valótlan tényállításoknak tartják, és kifogásolják, hogy a cikkekben a I. rendű indítványozó felhasználatlan tartalékait az internetes hírportál „parkoltatásként” értékeli. Az indítványozók szerint ez a minősítés az átlagolvasókat elbizonytalaníthatja abban, hogy van-e értelme adományt juttatniuk egy ilyen alapítványnak. Hivatkoznak a 13/2014. (IV. 18.) AB határozat azon megállapítására, amely szerint „[…] a közügyeket érintő, ámde hamisnak bizonyult tényállításokat már csak abban az esetben oltalmazza a véleményszabadság, ha a tényt állító vagy híresztelő jóhiszemű volt” (Indokolás [31]); továbbá arra is, hogy az „EJEB felfogása szerint amennyiben egy állítás igazságtartalma legalább részben ellenőrizhető, igazolható akkor tényállításról van szó” (Indokolás [37]). Az indítványozók úgy vélik, okiratok becsatolásával bizonyították, a kérdéses vagyontömeget miért tartalékolják az I. rendű indítványozó bankszámláján, és erről az internetes hírportál is tudott, ennek ellenére rosszhiszeműen hamis tényeket közölt.
[9] Összegezve, az indítványozók szerint az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében foglalt jó hírnévhez való joguk azért sérült, mert róluk a kifogásolt cikkekben számos valótlan tényállítás, híresztelés jelent meg, amelyek a társadalomban kialakult képet hátrányosan befolyásolják, ezek helyreigazítását azonban nem rendelte el minden tekintetben a bíróság, mert egyes közléseket a szerkesztőség értékítéletének, illetve „lényegtelen pontatlanságnak” tekintett. Az indítványozók szerint ezzel a bíróság túlzottan kiterjesztően értelmezte a „lényegtelen pontatlanságnak” minősíthető közlések körét, ami a jó hírnévhez való jog sérelméhez vezetett. Mindezekre az indítványozók – az alkotmányjogi panaszban, és annak kiegészítésében is – különösen az I. rendű indítványozó felhasználatlan tartalékainak a cikkekben „parkoltatásként” történő értékelése kapcsán hivatkoztak, mert ez a szóhasználat a közfelfogásban arra a következtetésre vezethet, hogy a kiemelten közhasznú szervezet nem arra fordítja az adományozók pénzét, amire hivatkozással azt elkéri tőlük.
[10] 3.2. Az indítványozók a tisztességes tárgyaláshoz való jogukat is sértőnek tartották a támadott ítéleteket. Véleményük szerint az Alaptörvény ezen alapjogot garantáló XXVIII. cikk (1) bekezdését a 28. cikkben foglalt, a bíróságokra vonatkozó értelmezési szabállyal együtt kell érvényre juttatni. Ez alapján kifogásolják, és a józan ésszel ellentétesnek tartják a bíróság azon értelmezését, amely az I. rendű indítványozó bevételeinek, tartalékának pontos összegével kapcsolatos tévedést „lényegtelen pontatlanságnak” ítélte a PK 12. sz. állásfoglalás alapján, és úgy mérlegelt, hogy emiatt nincs szükség korrekcióra. Az I. rendű indítványozó különböző pénzösszegekkel való gazdálkodása kapcsán azért is indokoltnak tartották volna a helyreigazítást, mert a cikkek hatására a Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozást is folytatott hűtlen kezelés vétsége miatt (ezt aztán az ügyészség megszüntette); ilyen körülmények között pedig minden egyes valótlan tényállítás korrekcióra szorul.
[11] Összefoglalva, az indítványozók szerint azért sérült a tisztességes tárgyaláshoz való joguk – összekapcsolva az Alaptörvény 28. cikkével –, mert a bíróság nem juttatta érvényre maradéktalanul az Smtv. 12. §-át, egyes kérdésekben nem ítélt meg sajtó-helyreigazítást annak ellenére, hogy az indítványozók az adott állítás valótlanságát alátámasztották. Ezen sérelmezett állítások „lényegtelen pontatlanságnak” minősítése az indítványozók szerint bírói jogalkotást jelent, mert nem lehet helye mérlegelésnek akkor, ha egy állítás objektíven nem felel meg a tényeknek. Az indítványozók által tévesnek tartott állítások ráadásul alkalmasak a közvélemény befolyásolására, figyelemmel arra, hogy ellenük „lejárató kampány zajlott a médiában”. Ilyen körülmények között – meglátásuk szerint – nem lényegtelen semmilyen pontatlanság az indítványozók pénzköltésével összefüggésben.
[12] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel az Abtv. 47. § (1) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1) és (2) bekezdéseire – tanácsban eljárva dönt. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel a törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek, különösen az Abtv. 26–27. és 29–31. §-aiban foglalt feltételeknek. Ezeken kívül az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt kritériumoknak.
[13] Jelen esetben a panasz nem felel meg ezeknek a követelményeknek, az alábbiak miatt.
[14] 5. Az alkotmányjogi panasz tartalmazza azt a törvényi rendelkezést – nevezetesen az Abtv. 27. § szakaszára történő hivatkozást –, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont].
[15] Az indítvány kitér az eljárás megindításának indokaira, és tartalmaz okfejtést Alaptörvényben biztosított jog (a jó hírnévhez való jog és a tisztességes tárgyaláshoz való jog) sérelmének lényege kapcsán [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az Alkotmánybíróság megjegyzi azonban, hogy az alkotmányjogi panasz indokolása lényegében azt kritizálja, hogy az ügyben eljárt bíróságok hogyan mérlegelték az I. rendű indítványozó gazdálkodásával, a neki juttatott adományok felhasználásával kapcsolatos bizonyítékokat; ezek közül melyeket fogadták el, és az így megállapított tényállás alapján mely alperesi közléseket ítéltek helytállónak, és melyeket nem. Az Alaptörvény XVIII. cikk (1) bekezdésére alapított indítvány-elem kapcsán pedig megállapítható, hogy az alaptörvény-ellenesség indokait csak általánosságban tartalmazza, arra hivatkozással, hogy nem juttatta maradéktalanul érvényre a bíróság az Smtv. 12. §-át, pedig az indítványozók ellen folyt „lejárató kampányban” minden egyes – általuk tévesnek tartott – közlés korrekcióra szorulna.
[16] Az indítvány megjelöli az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést: a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.084/2015/4. számú ítéletét, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.821/2014/4. számú ítéletét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont].
[17] Az indítvány az Alaptörvény megsértett rendelkezéseként a VI. cikk (1) bekezdésére és a XXVIII. cikk (1) bekezdésére hivatkozik [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont].
[18] Az indítvány tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a támadott bírósági döntést miért tartja ellentétesnek az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az indokolás azonban – a fent írtak szerint – az eljárt bíróságok bizonyíték-értékelését és általánosságban az Smtv. 12. §-ának mikénti alkalmazását kifogásolja.
[19] Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[20] Az alkotmányjogi panasz benyújtása az Abtv. 53. § (1)–(2) bekezdésének megfelelően történt.
[21] 6. Az Abtv. 27. § b) pontja szerint az érintett az ügy érdemében hozott alaptörvény-ellenes döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb alaptörvény-ellenes döntés ellen akkor nyújthat be alkotmányjogi panaszt, ha jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének sérelmére alapított indítvány-elem azt kifogásolja, hogy a felhasználatlan tartalék „parkoltatásnak” nevezését a bíróság nem korrigálta a pontos jogi kifejezésnek megfelelően. Ezen alperesi közlés kapcsán az elsőfokú bíróság azt mondta ki, hogy az I. rendű indítványozó által felhalmozott, hosszabb ideje meglévő, nagy összegű készpénz vagyont – függetlenül annak távlati céljától, vagy a vélemény helyességétől – lehetett úgy értékelni, hogy ez a karitatív célokra fordítás helyett „parkoltatást” jelent; különösen azért, mert a II. rendű indítványozó a vele készült interjúban nem adott világos választ arra, hogy konkrétan mire kívánja elkölteni. Ezt a kritikus közlést az indítványozóknak mint közszereplőknek el kellett viselniük, helyreigazításnak ezért nincs helye.
[22] Az elsőfokú bíróság ezen döntését – az Alkotmánybíróság rendelkezésére álló dokumentumok alapján – az indítványozók fellebbezési ellenkérelmükben nem kifogásolták, nem is említették, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. Ezt követően jogorvoslatra irányuló kérést e közléssel összefüggésben nem tartalmazott az indítványozók felülvizsgálati kérelme sem. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság jogerős ítélete, valamint a Kúria ítélete – erre irányuló kérelem hiányában – ezt a közlést már nem is vizsgálta, és nem tartalmazott rendelkezést róla. A kifogásolt közlés jogszerűségéről tehát csak az elsőfokú bíróság döntött. Az indítvány ezen része ezért nem felel meg az Abtv. 27. § b) pontjában írt követelménynek.
[23] 7. Az Abtv. 29. §-a szerint: „[a]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.” Az alkotmányjogi panasz második része a tisztességes tárgyaláshoz való jogra hivatkozással az ügyben eljárt bíróságok mérlegelését kritizálja, amely alapján – értékelve a rendelkezésre bocsátott bizonyítékokat – nem rendeltek el minden, az indítványozók által sérelmesnek tartott közlés kapcsán helyreigazítást, mivel egyeseket csak „lényegtelen pontatlanságként” ítéltek meg.
[24] Ennek kapcsán hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy következetes gyakorlata szerint „tartózkodik annak vizsgálatától, hogy a bírósági döntések indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére, azonban nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára, így a bizonyítékok felülmérlegelésére, a tényállás megállapítására vagy a jogvitát lezáró határozat kizárólag szakjogi tartalmú kritikájára {3212/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [11], 3024/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [29]}” {3081/2016. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [10]}.
[25] A panaszban írtak tehát nem vetnek fel bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, és nem állnak összefüggésben a tisztességes tárgyaláshoz való joggal; hanem a döntés érdemét, a bizonyítékok mérlegelését és a jogkövetkezmény indokoltságát kifogásolják.
[26] 8. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva – az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) és e) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró |
. |