A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
1. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 67.Pkf.630.359/2023/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 9. § „amelyeket e törvény eltérően nem szabályoz” és „a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel” fordulatai, a 38. § (2) bekezdése és a 173. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A jogi személy indítványozó jogi képviselői (Ormai, Papp, Czike és Társai CMS Cameron McKenna Nabarro Olswang LLP Ügyvédi Iroda, Okányi Ügyvédi Iroda és Bibók Ügyvédi Iroda) útján előterjesztett alkotmányjogi panaszában elsődlegesen az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §
(1) bekezdése alapján a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 0105-9.Vh.723/2022/23. számú végzésére is kiterjedően a Fővárosi Törvényszék 67.Pkf.630.359/2023/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint az Abtv. 46. § (3) bekezdése szerinti alkotmányos követelmény megállapítását indítványozta, másodlagosan az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 9. § „amelyeket e törvény eltérően nem szabályoz” és „a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel” fordulatai, a 38. § (2) bekezdése és a 173. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá egyedi alkalmazási tilalom vagy az Abtv. 46. §
(1) bekezdése alapján a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítását kérte.
[2] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti panaszelem – az Abtv. 43. § (4) bekezdésére hivatkozással – indítványozta továbbá a 079.V.1983/2021. ügyszámú végrehajtási eljárás keretében 2022. augusztus 18. napján kelt, 079.V.1983/2021/78. számú döntés, a 2022. augusztus 26. napján lefolytatott helyszíni ellenőrzés és az arról készült 079.V.1983/2021/94. számú jegyzőkönyv megsemmisítését is.
[3] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és a panasz az alábbiak szerint foglalható össze.
[4] 2.1. Az alapügy felperese légi személyszállítási főtevékenységet végző gazdasági társaság (a továbbiakban: felperes vagy végrehajtást kérő), aki 2020. június 24-én egyes szóvédjegyeinek indítványozó általi megsértésének megállapítására irányuló keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszéken. A peres ügy száma: 3.P.21.796/2020.
[5] A perindítást megelőzően – 2019. december 20-án – a végrehajtást kérő ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő. A Fővárosi Törvényszék felhívta az indítványozót, hogy fejtse ki álláspontját a kérelemmel kapcsolatban, majd a 2020. június 5. napján kelt, 3.Pk.23.433/2019/19. számú végzésével az indítványozót eltiltotta a kérdéses szóvédjegy légitársasági szolgáltatások nyújtása, felajánlása és reklámozása körében történő magyarországi használatától, az ilyen szolgáltatásokkal kapcsolatos kereskedelmi névként való magyarországi használatától és kötelezte őt a szóvédjegyet tartalmazó domain név légitársasági szolgáltatások körében való magyarországi használatának azonnali abbahagyására. Az indítványozó fellebbezése nyomán másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla 2020. augusztus 10. napján kelt, 8.Pkf.25.631/2020/3. számú végzésével az elsőfokú végzést helybenhagyta.
[6] A felperes ideiglenes intézkedés végrehajtásának közvetlen elrendelése iránt előterjesztett kérelme nyomán a Fővárosi Törvényszék 0100-3.Vh.400.372/2021/3. számú végzésével, 2021. szeptember 6. napján elrendelte a végrehajtást. A végrehajtás foganatosítása során a végrehajtó 2021. december 6-án és 2022. január 14-én helyszíni ellenőrzéseket tartott a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. A végrehajtható okiratot a végrehajtó 2022. január 14-én kézbesítette az indítványozónak (kötelezettnek).
[7] A következő, 2022. augusztus 26-án tartott helyszíni ellenőrzésről a végrehajtó az indítványozót nem értesítette, arra az indítványozó jogi képviselőjének távollétében került sor. Ez utóbbi ellenőrzésen a végrehajtó megállapította, hogy két járat személyzetének egyenruháján (zakókon, ingeken és blúzokon) megtalálható volt a vitatott szóvédjegy, amelyet a személyzet jelvénnyel és névtáblákkal igyekezett eltakarni, a személyzet nyakába akasztott kártyán, illetve az ún. crew cardon a felirat nem volt eltakarva. A végrehajtást kérő képviselője észrevételére rögzítésre került, hogy az indítványozó applikációjában és a honlapján a foglalás során megtalálható a szóvédjegy. A végrehajtási cselekményről készült jegyzőkönyv rögzítette továbbá, hogy a vitatott szóvédjegyet is tartalmazó domain név Magyarországról nem elérhető.
[8] A helyszíni ellenőrzés eredményét mérlegelve a végrehajtást foganatosító kerületi bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó nem tett eleget az ideiglenes intézkedéssel előírt kötelezettségének, ezért a 2022. szeptember 5-én kelt 0105-9.Vh.723/2022/7. számú végzésével az indítványozót pénzbírság megfizetésére kötelezte. A pénzbírságot kiszabó döntéssel szemben mindkét fél fellebbezett. A másodfokon eljárt Fővárosi
Törvényszék 2023. február 16. napján kelt, 67.Pkf.630.358/2023/3. számú végzésével a bírság összegét – korrigálva az elsőfokú bíróság által vétett számítási hibát – felemelte, egyebekben az elsőfokú döntést helybenhagyta.
[9] 2.2. 2022. június 14-én az indítványozó az ideiglenes intézkedés végrehajtásának megszüntetése iránt indított pert a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt. Keresetlevelében kérte az ideiglenes intézkedés végrehajtásának felfüggesztését is. E kérelmét a bíróság 2022. augusztus 2. napján kelt, 27.G.301.233/2022/7. számú végzésével elutasította. A döntés indoka az volt, hogy a végrehajtás felfüggesztésére kizárólag pénzbírság kiszabása esetén lenne lehetőség, amelynek kiszabására akkor még nem került sor. Az indítványozó fellebbezése nyomán eljáró Fővárosi Törvényszék 2022. november 9. napján kelt 117.Pkf. 634.754/2022/3. számú végzésével az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta és az ideiglenes intézkedés végrehajtását a végrehajtás megszüntetése iránti per jogerős befejezéséig felfüggesztette. A végrehajtás megszüntetésére irányuló kereseti kérelmet a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2023. július 11. napján kelt, 28.G.301.233/2022/7. számú ítéletével elutasította. Az elutasításnak az volt az indoka, hogy nincs helye a végrehajtás megszüntetésének, ha a rendelkezésre álló bizonyítékokból megállapítható, hogy a kötelezett nem tett eleget az ideiglenes intézkedésben foglaltaknak. Az ideiglenes intézkedésben foglaltak teljesítésének vizsgálata során nincs jelentősége annak, hogy a mulasztás egyszeri volt vagy több alkalommal is előfordult. A döntés ellen mindkét fél fellebbezett, az eljárás a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság előtt az indítvány előterjesztésekor folyamatban volt.
[10] 2.3. Időközben – 2022. szeptember 12. napján – az indítványozó a 2022. augusztus 26-án tartott végrehajtói cselekménnyel, a helyszíni ellenőrzéssel szemben végrehajtási kifogást terjesztett elő, arra hivatkozva, hogy a végrehajtó megsértette a feltétel nélküli tájékoztatási kötelezettségét, a kötelezett eljárási cselekményen való részvételi jogát és a tisztességes eljárás alapelvét azzal, hogy előzetesen nem értesítette sem az indítványozót, sem jogi képviselőjét a helyszíni ellenőrzés időpontjáról. A végrehajtást foganatosító bíróság a kifogást 0105-9.Vh.723/2022/23. számú, 2022. november 11. napján kelt végzésével elutasította, a végrehajtó intézkedését
hatályában fenntartotta, mert az volt az álláspontja, hogy a kötelezett értesítését a Vht. nem zárja ki, de nem
is teszi kötelezővé. Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék
67.Pkf.630.359/2023/3. számú, 2023. február 16. napján kelt végzésével az elsőfokú döntést helybenhagyta.
A döntés indokolása – egyebek mellett – rámutatott, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 110. § (2) bekezdéséből még alkalmazhatósága esetén sem következne a kötelezett eljárási cselekményről való értesítésének kötelezettsége. A végrehajtási kifogást elutasító végzéssel szemben az indítványozó felülvizsgálati eljárást kezdeményezett, amelyet a Kúria 2023. július 4-én kelt, Pfv.II.20.546/2023/5. számú végzésével visszautasított.
[11] A Vht. támadott rendelkezései mellett a végrehajtást foganatosító Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság és a Fővárosi Törvényszék végrehajtási kifogással kapcsolatos döntései képezik a jelen alkotmányjogi panaszeljárás tárgyát.
[12] 3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jog, illetve részjogosítványai – bírósághoz fordulás joga, fegyverek egyenlőségének elve, contra constitutionem jogalkalmazás – sérelmére hivatkozással a végrehajtási kifogást elutasító, valamint az azt helybenhagyó másodfokú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság a támadott jogerős végzés alaptörvény-ellenességét nem állapítaná meg, az Abtv. 26. § (1) bekezdésére hivatkozással a Vht. 9. § „amelyeket e törvény eltérően nem szabályoz” és „a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel” fordulatai, a 38. § (2) bekezdése és a 173. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte.
[13] Az indítványozó jogalkotói mulasztás és alkotmányos követelmény megállapítását is kérte, arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság a támadott bírói döntés és a sérelmezett jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint egyedi alkalmazási tilalom megállapítására vonatkozó kérelmének nem adna helyt.
[14] 3.1. Az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés szerinti tisztességes eljáráshoz való jogból eredő bírósághoz fordulás joga és a fegyverek egyenlőségéhez való jog sérelmét azonos okokra – a 2022. augusztus 26. napjára kitűzött helyszíni ellenőrzés időpontjáról a végrehajtó sem őt, sem jogi képviselőjét nem értesítette előzetesen – alapítja. Olvasatában a támadott bírói döntések alaptörvény-ellenességére vezet, hogy a végrehajtási kifogással megindított jogorvoslati eljárásban a bíróságok a végrehajtó intézkedése révén az indítványozót ért alapjogsérelmet nem orvosolták, hanem contra legem – egyben contra constitutionem – értelmezésükkel megfosztották az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt alapjogától. Értelmezésében az eljárt bíróságok – meghaladva a jogértelmezés kereteit – alaptörvény-ellenesen egészítették ki a Vht. 38. §-nak a normatív tartalmát, s akként alkalmazták mintha az mindkét félre vonatkozna, ráadásul eltérő jelentéstartalommal. Álláspontja szerint a Vht. 38. §-nak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés szerinti tisztességes eljáráshoz való jogból eredő bírósághoz fordulás jogával és fegyverek egyenlőségéhez való joggal csak olyan jogértelmezés áll összhangban, amely alapján nemcsak a végrehajtást kérő, hanem a kötelezett előzetes értesítése is kötelező, hiszen az értesítés elmaradása az indítványozó jogainak gyakorlását jelentősen korlátozta.
[15] Álláspontja alátámasztására felhívta az Alkotmánybíróság több döntését, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának néhány, a fegyveregyenlőséggel kapcsolatos ítéletét is. Az indítványozó álláspontja szerint a végrehajtás hatékonyságát és eredményességét több jogszabályi rendelkezés is biztosítja – többek között és kiemelten az állami kényszer alkalmazásának lehetősége – ezért a foganatosítás során végzett helyszíni ellenőrzés időpontjáról való előzetes értesítés elmaradása a tisztességes eljáráshoz való jog szükségtelen és aránytalan, az alapjog lényeges tartalmát érintő korlátozása.
[16] Az indítványozó a támadott bírói döntések contra legem és contra constitutionem voltát elsődlegesen abban látja, hogy a bírói jogértelmezés törvényi rendelkezés hiányában korlátozta a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogot és annak egyes részjogosítványait, s az Alaptörvény 28. cikkével ellentétesen figyelmen kívül hagyta a Vht. 9. § „amelyeket e törvény eltérően nem szabályoz” fordulatának értelmezése során. A Vht. 38. § (2) bekezdését pedig úgy értelmezte, hogy annak kizárólag a végrehajtást kérőre vonatkozó rendelkezéseiből eredően a kötelezettre vonatkozó, jogot elvonó szabályt alkotott. Olvasatában a támadott másodfokú végzés alaptörvény-ellenességét igazolja a Vht. 173. §-nak értelmezése is, amely szerint a kötelezett értesítéshez és nyilatkozattételhez való jogának gyakorlásához nem szükségeltetik a helyszíni ellenőrzés időpontjáról történő előzetes értesítés.
[17] 3.2. Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában az Abtv. 27. § (1) bekezdésére alapított panaszában megfogalmazott érveire hivatkozott.
[18] 4. Az Abtv. 56. § (1)–(2) bekezdései alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek.
[19] 4.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 26. § (1) bekezdése és a 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Jelen alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntéssel és kifogásolt jogszabályi rendelkezésekkel szemben az indítványozó 2022. május 26. napján előterjesztett és az Alkotmánybíróságon IV/1270/2023. számon iktatott alkotmányjogi panasz befogadását, a folyamatban lévő felülvizsgálati eljárásra tekintettel az Alkotmánybíróság – az Ügyrend 32. § (3) bekezdése alapján, egyesbíróként eljárva – visszautasította. Az Ügyrend 32. § (4) bekezdése szerint, ha a határidőben benyújtott alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság a folyamatban lévő felülvizsgálati eljárás okán utasította vissza, a Kúria felülvizsgálati eljárást lezáró határozatának kézbesítésétől számított, az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül ismételten benyújtható az alkotmányjogi panasz. Az indítványozó a Kúria felülvizsgálati kérelmét visszautasító végzését 2023. augusztus 7. napján vette át, alkotmányjogi panaszát pedig 2023. október 6. napján, határidőben terjesztette elő.
[20] Az indítványozó jogi képviselői szabályszerű meghatalmazásukat csatolták. Az indítványozó jogosult és érintett is, mert saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. A panasz a befogadás jogorvoslatok kimerítésével kapcsolatos feltételének is megfelel.
[21] 4.2. A jogalkotói mulasztás és alkotmányos követelmény megállapítására valamint egyedi alkalmazási tilalom kimondására irányuló indítványozói kérelemmel kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutat, hogy konzekvens gyakorlata értelmében „[a]z Abtv. 46. § (1) és (2) bekezdése a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítását, továbbá az Abtv. 46. § (3) bekezdése az Alaptörvény szabályozásából eredő, és az Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelmények megállapítását nem önálló eljárásokként, hanem az Alkotmánybíróság által hatáskörei gyakorlása során alkalmazható jogkövetkezményekként szabályozza. Ebből következik, hogy külön mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására, illetve alkotmányos követelmény kimondására irányuló indítvány előterjesztésére – az Abtv. hatálybalépése, 2012. január 1. óta – nincs jogszabályi lehetőség.” {3375/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [14]} Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz ebben a részében érdemi vizsgálatra alkalmatlan {lásd hasonlóan: 3030/2024. (I. 24.) AB végzés (a továbbiakban: Abv.), Indokolás [42]; 3342/2023. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [18]}.
[22] 4.3. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése olyan jogosultságot hordoz, amely Alaptörvényben biztosított jognak minősül, így arra alkotmányjogi panasz alapítható {3003/2019. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [24]}.
[23] 4.4. Az Alkotmánybíróság ezt követően az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasz befogadhatóságát vizsgálta.
[24] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[25] Az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal kizárólag az ügy érdemében hozott, vagy a bírósági eljárást befejező egyéb bírói döntések alkotmányossági vizsgálata kérhető, így az Alkotmánybíróságnak arról kellett döntenie, hogy az indítványozó által sérelmezett bírói döntés az ügy érdemében hozott határozatnak minősül-e.
[26] A Fővárosi Törvényszék jelen alkotmányjogi panasszal támadott végzésében az indítványozó által előterjesztett végrehajtási kifogás jogerős elutasításáról döntött. Az Alkotmánybíróság korábban már vizsgálta, hogy a végrehajtási kifogás elutasítása tárgyában hozott bírói döntéssel szemben lehet-e az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszeljárást kezdeményezni {lásd pl. 3179/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [9]; 3260/2016. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [13]}. Tartva magát konzekvens gyakorlatához az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy a végrehajtási kifogást elutasító jogerős végzést a bíróság nem az ügy érdemében és nem is a végrehajtási eljárás befejezése tárgyában, hanem a végrehajtási eljárás során hozza meg, ezért a döntés ellen alkotmányjogi panasznak nincs helye (lásd legutóbb: Abv., Indokolás [36]).
[27] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott bírói döntés nem tartozik az Abtv. 27. § (1) bekezdésének tárgyi hatálya alá, ezért az alkotmányjogi panasz befogadhatósága további feltételeinek vizsgálatát mellőzte.
[28] 4.5. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz befogadhatóságát vizsgálta.
[29] Az Alkotmánybíróság korábban már foglalkozott azzal, hogy az Abtv. 27. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasszal azonosan a 26. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panasznak is kifejezett előfeltétele-e az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés megléte. Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdése – a 27. §-ban foglaltakkal ellentétben – nem teszi a kérelem benyújtásának kifejezett feltételévé, hogy az ügy érdemében hozott vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntést érintsen az alkotmányjogi panasz {3057/2015. (III. 31.) AB határozat, Indokolás [21]; 3306/2021. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [24]}.
[30] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdése értelmében csak a határozott kérelmet tartalmazó alkotmányjogi panasz fogadható be, ezért az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panaszelem kapcsán az Alkotmánybíróság megvizsgálta e feltétel teljesülését is.
[31] Az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében meghatározott feltételeinek részben tesz eleget. Tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást, megjelöli az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit és az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, illetve a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, és kifejezetten kéri azok megsemmisítését.
[32] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panasz nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a Vht. támadott rendelkezései miért ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésben foglalt tisztességes eljáráshoz való joggal, az indítványozó mindössze visszautalt a végzés indokolásának 3.1. pontjában (Indokolás [14] és köv.) előadottakra. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ezen panaszelem nem felel meg a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelménynek, mert a bírói döntés alaptörvény-ellenessége tekintetében különálló, azaz az Abtv. 27. § szerinti panasz indokolásában felhozott érveken túlmutató indokolást nem mutat be {lásd hasonlóan 3142/2015. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [13]}.
[33] 5. A kifejtettek alapján az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában meghatározott befogadhatósági feltételeknek, ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján,
figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
. | Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Réka s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |