English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00239/2023
Első irat érkezett: 01/31/2023
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.20.448/2022/16. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (személyiségi jog megsértése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 02/23/2023
.
Előadó alkotmánybíró: Schanda Balázs Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó egyesület az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszában a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.897/2021/5/II. számú ítélete és a Kúria Pfv.IV.20.448/2022/16. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri.
Az indítványozó egyesület fő tevékenysége a leszbikus és biszexuális nők láthatóságának erősítésére irányul, céljával összefüggésben publikációkat jelentet meg, ismeretterjesztő és lobbitevékenységet végez. Az alkotmányjogi panasszal érintett ügy előzménye, hogy az indítványozó által felelős kiadóként megjelentetett gyermekeknek szóló kiadványról egy sajtótermék internetes oldalán cikk jelent meg, amelyben a szerző megállapítja, hogy a szóban forgó meseantológiát a pedofíliához, az indítványozót pedig egy pedofil szervezethez hasonlóan kell megítélni. Az indítványozó a cikk nyomán keresetet terjesztett elő jóhírneve megsértésének megállapítása miatt, amelynek az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék helyt adott, és az alperest sajnálkozása kifejezésére, valamint sérelemdíj megfizetésére kötelezte. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla az alkotmányjogi panaszban támadott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az indítványozó keresetét - a kifogásolt közlés szövegösszefüggéseinek vizsgálata alapján - elutasította, a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó a másodfokú ítéletet és a Kúria felülvizsgálati ítéletét egyaránt alapjogsértőnek tartja. Álláspontja szerint a támadott ítéletek alaptörvény-ellenesen tágítják ki a közügyek megvitatása érdekében védett szólás jogszerűségének határait, mivel a minden alap nélkül használt megbélyegző minősítés tűrésére még közszereplő civil szervezetként sem köteles. A támadott ítéletek ezért az Alaptörvény VI: cikk (1) bekezdését sértik. Hivatkozik arra is, hogy a tárgyaláson nem engedélyezték számára a kép- és hangfelvétel készítését, ezért sérült az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt véleménynyilvánításhoz való joga..
.
Indítványozó:
    Labrisz Leszbikus Egyesület
Támadott jogi aktus:
    A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.897/2021/5/II. számú ítélete, a Kúria Pfv.IV.20.448/2022/16. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
VI. cikk (1) bekezdés
IX. cikk (1) bekezdés
IX. cikk (2) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_239_0_2023_Inditvany_anonim.pdfIV_239_0_2023_Inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3408/2023. (X. 11.) AB határozat
    .
    Az ABH 2023 tárgymutatója: személyiségi jogok; véleménynyilvánítási szabadság; közügyek megvitatása; közéleti vita teszt; jóhírnév védelme
    .
    A döntés kelte: Budapest, 09/26/2023
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    VI. cikk
    VI. cikk (1) bekezdés
    IX. cikk (1) bekezdés

    .
    Összefoglaló a döntésről:
    Összefoglaló a döntésről:
    Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria személyiségi jog megsértése tárgyában
    hozott támadott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és
    megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló
    ügyben az indítványozó egyesület fő tevékenysége a leszbikus és biszexuális nők
    láthatóságának erősítésére irányul. Az indítványozó által kiadóként
    megjelentetett gyermekeknek szóló kiadványról egy sajtótermék internetes
    oldalán cikk jelent meg, amelyben a szerző megállapítja, hogy a szóban forgó
    meseantológiát a pedofíliához, az indítványozót pedig egy pedofil szervezethez
    hasonlóan kell megítélni. Az indítványozó a cikk nyomán keresetet terjesztett
    elő jóhírneve megsértésének megállapítása miatt, amelynek az első fokon eljáró
    Fővárosi Törvényszék helyt adott. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla az
    elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az indítványozó keresetét elutasította, a
    Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indítványozó álláspontja
    szerint a másodfokú bíróság és a Kúria ítéletei alaptörvény-ellenesen tágítják
    ki a közügyek megvitatása érdekében védett szólás jogszerűségének határait,
    mivel a minden alap nélkül használt megbélyegző minősítés tűrésére még
    közszereplő civil szervezetként sem köteles. Az Alkotmánybíróság határozatában
    megállapította, hogy az alapügyben kifogásolt közlés elsődlegesen a könyv
    megítélésére vonatkozott, azt hasonlította a közlés szerzője pedofil
    tartalomhoz. E tekintetben az Alkotmánybíróság osztja a Kúria álláspontját:
    függetlenül a közlés értékétől, stílusától, attól, hogy ez az álláspont a
    többségi elgondolással találkozik-e, a közlés a véleménynyilvánítás
    szabadságának a védelmét élvezi. Az Alaptörvényből nem vezethető le olyan
    jogosultság, hogy egy könyv vagy egy eszmeiség tartalmát ne lehetne kritizálni,
    a szellemi termékek ugyanis nem rendelkeznek személyiségi jogokkal. Más a
    megítélése annak, hogy a közlés szerzője nem csupán a könyvvel, hanem az
    indítványozóval szemben is negatív értékítéletet fogalmazott meg. A sarkos
    véleményt tartalmazó vélemény azonban nem általánosságban az indítványozóra,
    hanem pusztán a könyvvel kapcsolatos tevékenységére vonatkozott, így nem
    állapítható meg, hogy a támadott döntések a véleménynyilvánítási szabadságot
    alaptörvény-ellenesen részesítették volna előnyben a jóhírnév védelmével
    szemben.
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2023.06.20 10:00:00 Teljes ülés
    2023.05.09 9:30:00 2. öttagú tanács
    2023.09.26 10:00:00 Teljes ülés

    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3408_2023_AB_határozat.pdf3408_2023_AB_határozat.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

      határozatot:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.20.448/2022/16. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
      Indokolás

      I.

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselő (dr. Fazekas Tamás ügyvéd) útján eljárva az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria Pfv.IV.20.448/2022/16. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt. Az indítványozó szerint a támadott döntés ellentétes az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével és IX. cikk (1) és (2) bekezdéseivel.

      [2] 2. A bíróság által megállapított tényállás szerint az indítványra okot adó ügy lényege az alábbiak szerint foglalható össze. Az alapügy alperese az általa üzemeltetett internetes oldalon cikket jelentetett meg, amely a „Meseország mindenkié” című könyv megjelenéséhez kapcsolódva fejtett ki állításokat a homoszexualitás kialakulásával kapcsolatban, melyben arra következtet, hogy az elsősorban környezeti hatásokra alakul ki. A cikk olyan közlést tartalmaz, amely a „Meseország mindenkié” könyvet pedofíliához, az indítványozót pedofil szervezethez hasonlítja.
      [3] Az indítványozó az alperes ellen keresetet indított, melyben kérte annak megállapítását, hogy az alperes megsértette a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. A Fővárosi Törvényszék a 35.P.23.664/2020/16. számú ítéletében a keresetnek helyt adott, és az alperest helyreigazítás közzétételére és sérelemdíj fizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a közlésre ugyan a közügyek megvitatása keretében került sor, és arra a véleményszabadság fokozott védelme vonatkozik, nem üresítheti ki az érintettek emberi méltóságát, magánéletét és jóhírnevének védelmét. Arra következtetett, hogy az indítványozó pedofilhoz hasonlítása súlyosan sértő, dehonesztáló vélemény, amit az indítványozó nem köteles eltűrni.
      [4] Az alperes fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 2.Pf.20.897/2021/5/II. számú ítéletében az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az Alkotmánybíróság gyakorlatára és a PK 12. számú állásfoglalására hivatkozva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a cikk teljes tartalmát, a sérelmezett közlések közvetlen szövegkörnyezetét vizsgálva kell a kifogásolt közlést megítélni, és ennek alapján a cikk tartalma értékítéletnek minősül. Ez alapján a kifogásolt közlések jelentős társadalmi vitát kiváltó témakörhöz kapcsolódó értékítéletek, amelyek – provokatív stílusuk és a bennük foglalt túlzások ellenére – a véleményszabadság védelmét élvezik. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az az alperesi állítás, miszerint a mesekönyv és a pedofília között párhuzam van, nem vonható értékalapú vizsgálat alá.
      [5] A jogerős ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság törvénysértő módon értékelte az alperesi közlést, és nem vette figyelembe, hogy az indítványozó semmilyen formában nem helyeselte vagy támogatta a pedofíliát; túllépi a védett véleménynyilvánítás határát, hogy a tevékenységét a társadalmi megvetés által övezett pedofíliával vonják párhuzamba. Álláspontja szerint a cikk szerzőjének a célja a gyűlöletkeltés és a megbélyegzés, amelyek nem esnek alkotmányos védelem alá.
      [6] A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a támadott döntésben megállapította, hogy a közlésre közéleti, társadalmi érdeklődésre számot tartó kérdésben került sor, és az alperes a közléssel értékítéletet fejezett ki; ezeket a felek sem vitatták. Ezt követően a Kúria vizsgálta, hogy a sérelmezett közlés – a társadalmilag kialakult közfelfogásra tekintettel – milyen információtartalmat hordozott. Ez alapján megállapította, hogy a cikk szerzője nem azt állította, hogy az indítványozó a pedofíliát népszerűsíti, hanem azt, hogy álláspontja szerint a gyermekek számára szóló, homoszexualitást bemutató kiadványt a pedofíliával azonos módon kell bemutatni. A közlés tartalma szerint az érzékenyítés az érintett korosztályra nézve ugyanolyan nemkívánatos és veszélyes, mint a társadalom által elítélt pedofília. Ezt az álláspontot a Kúria nem tartotta uszítónak vagy gyűlöletkeltőnek, ezért nem látta indokát a véleménynyilvánítási szabadsággal szembeni fellépésnek. Erre tekintettel nem látta megállapíthatónak, hogy a másodfokú döntés jogszabályt sértett, ezért azt hatályában fenntartotta.

      [7] 3. A Kúria döntésével szemben az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

      [8] 3.1. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntés sértette az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében rögzített, jóhírnévhez való jogát. Hivatkozik arra, hogy a támadott döntés alkotmányellenesen tágítja ki a védett véleménynyilvánítás határait, amikor teret enged olyan közlésnek, amely a tevékenységét összemossa egy társadalmilag megvetett tevékenységgel (a pedofíliával), amelyet ő soha, semmilyen formában nem támogatott.
      A cikkbeli párhuzamnak semmiféle távoli vagy hipotetikus ténybeli alapja nem volt. Álláspontja szerint a homofób gyűlöletkeltés nem része a demokratikus vitának.


      [9] 3.2. Az indítványozó az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdéseinek sérelmére hivatkozott amiatt, hogy a bíróság nem tette lehetővé számára, hogy a tárgyalásról kép- és hangfelvételt készítsen. Álláspontja szerint nem lehet pusztán a sajtó képviselőinek a jogosultsága a tárgyalásról való képi és hangfelvétel útján történő tudósítás.

      II.

      [10] Az Alaptörvény érintett rendelkezései értelmében:

      „VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.”

      „IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
      (2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.”

      III.

      [11] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

      [12] 1. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján az „alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva”.
      [13] Az indítványozó saját ügyében jár el, megjelölte az indítványozói jogosultságát, valamint az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását.
      [14] Az Abtv. 30. § (1) bekezdéséből következően az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani. A Kúria 2022. november 23-án kelt ítéletével szemben az indítványozó 2023. január 20-án – határidőben – nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
      [15] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, melynek részleteit az (1a) és (1b) bekezdések szabályozzák.
      [16] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. További feltétel, hogy az indítvány részletes indokolást tartalmazzon, kifejtve az Alaptörvényben foglalt jog sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó részletes indokolást adott elő arra vonatkozóan, hogy a támadott döntés mennyiben érinti az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében rögzített, jóhírnévhez való jogát, illetve az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdésben rögzített jogait.
      [17] Megállapítható az is, hogy a támadott döntéssel szemben nem állt további rendes jogorvoslat az indítványozó rendelkezésére.

      [18] 2. Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
      [19] Jelen ügy kapcsán alapvető alkotmányossági kérdés, hogy a támadott döntés az Alaptörvénnyel összhangban tárta-e fel, hogy hol húzódik a közügyek szabad vitatásának a határa az indítványozó jóhírnevének rovására. Az indítványozónak ugyanakkor az a kifogása, hogy a tárgyalásról nem tudósíthatott, nem vet fel alkotmányossági kételyt; sem a véleménynyilvánítási szabadságból, sem a sajtószabadságból nem vezethető le az eljárásban részt vevő feleknek arra vonatkozó alapjoga, hogy a bírósági tárgyalásról tudósíthassanak. Az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdésére alapított alkotmányjogi panasz erre tekintettel az Abtv. 29. §-a alapján érdemben nem bírálható el.
      [20] Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panasz azonban érdemi alkotmányossági kérdést vet fel: milyen elvek mentén ítélhető meg a véleménynyilvánítás és a személyiségvédelem kollíziója egy társadalmilag releváns téma megvitatása kapcsán.
      [21] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 31. § (6) bekezdése alapján, a panasz befogadásáról szóló döntést mellőzve, az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése vonatkozásában érdemben bírálta el.

      IV.

      [22] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

      [23] 1. Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése értelmében „mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák”. Alkotmánybíróság állandó gyakorlata értelmében – a magánélet fogalmának esszenciáját jelentő, általános érvényű – megállapítás, miszerint a magánszféra lényegi fogalmi eleme, hogy az érintett akarata ellenére mások oda ne hatolhassanak be, illetőleg be se tekinthessenek {a korábbi Alkotmány hatálya alatti gyakorlatot megerősítette: 32/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [83]}. A magánszférához való jog komplex védelmének része a jó hírnévhez való jog: az érintettek személyiségi jogaik védelmében felléphetnek az őket ért verbális támadásokkal szemben, és e joguk alkotmányos védelemben részesül.

      [24] 2. Az Alkotmánybíróságnak már számos alkalommal kellett vizsgálnia, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának és a jó hírnévhez való jognak a kollízióját milyen szempontok szerint kell megítélni. A mérlegelés tárgyilagossága érdekében alakította ki – a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatra támaszkodva – a 3329/2017. (XII. 8.) AB határozat azt a tesztet, amelynek első lépéseként azt kell vizsgálni, hogy az adott közlés a közügyekben való megszólalást, a közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, vagyis a közügyek szabad vitatásával áll-e összefüggésben. Második lépésként a bíróságoknak azt kell eldöntenie, hogy a közlés tényállításnak vagy értékítéletnek minősül-e. A közügyeket érintő értékítéletek szabad folyása biztosított, hiszen a tényállításokkal szemben az értékítéletek közös sajátossága, hogy igazságtartalmuk nem ellenőrizhető és nem igazolható. Végül vizsgálni kell, hogy a közlés nem lépte-e túl a véleménynyilvánítás határát: „a véleményszabadság már nem nyújt védelmet az olyan öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső, így a magán-, vagy családi élettel kapcsolatos közlésekkel szemben, amelyek célja puszta megalázás, illetve a bántó vagy sértő kifejezések használata, vagy más jogsérelem okozása” (Indokolás [30]–[32]).

      [25] 2.1. A teszt alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a közlés „közügyekben való megszólalásnak” minősül-e, és így vonatkozik-e rá a véleménynyilvánítási szabadság magasabb szintű védelme.
      [26] Az Alkotmánybíróság gyakorlata egységes abban, hogy a közéleti közlésekhez (amikor a megosztott információ a közélethez kapcsolódik) fokozott alaptörvényi védelem kapcsolódik. A 7/2014. (III. 7.) AB határozat rámutatott: „a szólásszabadság különleges védelmet követel akkor, amikor közügyeket és a közhatalom gyakorlását, a közfeladatot ellátó, illetve a közéletben szerepet vállaló személyek tevékenységét érinti. A közhatalom gyakorlásában résztvevő személyek védelmében a véleménynyilvánítás szabadságának szűkebb körű korlátozása felel meg a demokratikus jogállamiságból adódó alkotmányos követelményeknek” (Indokolás [17]). „A demokratikus jogállamokban ugyanis alapvető követelmény, hogy a társadalom valamennyi polgára szabadon fejthesse ki gondolatait, szabadon válhasson a közvélemény alakítójává. A társadalmi és politikai, vagyis a közéleti viták szabadsága és sokszínűsége nélkül ugyanis nincsen szabad közvélemény és nincsen demokratikus jogállam” (Indokolás [39]).
      [27] Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatában a közéleti vita körébe tartozó kérdések különös megítélés alá esnek, az ilyen esetekben a véleménynyilvánítás szabadsága csak szűkebb körben korlátozható.
      [28] Jelen ügyben az indítványozó sem vitatta, hogy a kifogásolt közlés a társadalom széles körének érdeklődésére számot tartó közügyre vonatkozott, és a támadott döntés is ekként foglalt állást.

      [29] 2.2. Nem vált vitatottá az sem, hogy a kifogásolt közlés nem tényállítást, hanem értékítéletet tartalmazott.
      A közlés a Meseország mindenkié! könyvet, illetve az indítványozó tevékenységét hasonlította pedofil tartalomhoz, illetve tevékenységhez, de nem állította, hogy az indítványozó maga pedofil tevékenységet folytatna vagy arra bátorítana másokat.


      [30] 2.3. Végül a teszt harmadik elemeként az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy maga a közlés az emberi méltóság olyan sérelmét valósította-e meg, amelyre a véleménynyilvánítás szabadsága már nem terjed ki.
      [31] E tekintetben az Alkotmánybíróság álláspontja a következő. Különbséget kell tenni az eszméket, szellemi termékeket, illetve a személyeket érő bírálat, kritika között. Valamennyi eszme (legyen az a korszellemnek megfelelő vagy azzal épp ellentétes) szabadon bírálható, tudományos, közéleti vagy bármely más írásról, képről vagy bármilyen más közlésről bárki szabadon elmondhatja az akár erős kritikát tartalmazó véleményét. A társadalom pluralizmusát, a demokrácia fennmaradását épp ezek a viták segítik elő, és fordítva: a demokratikus diskurzus ellen hat, ha a jogalkotás és jogalkalmazás nem enged teret a vélemények, meggyőződések szabad ütköztetésének. Nincs ez másképp a homoszexualitás megítélése terén sem; a demokratikus diskurzus azt követeli meg az államtól, hogy a különböző, egymással ellentétes véleményeknek engedjen teret, és azokat ne akadályozza jogalkotói, jogalkalmazói eszközökkel. Ezeknek a vitáknak csak a legszélsőségesebb esetben kell korlátozást szenvedniük: sem könyveknek, sem eszméknek nincs emberi méltósága, amelyekkel szemben a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozni kellene.
      [32] Más a véleménynyilvánítási szabadság megítélése akkor, amikor a kritika nem valamilyen nézetet, hanem az egyént éri, és a tárgyilagos vita személyeskedésbe torkollik. Ilyen esetben az egyén az emberi méltósága és jó hírneve védelmében alkotmányos alappal lép fel a becsületét sértő, öncélú gyalázkodással szemben. A jó hírnév védelme pedig nem csupán a természetes személyeket, hanem a személyegyesüléseket is megilleti.

      [33] 3. A fentieket a vitatott közlésre vonatkoztatva a következő megállapítások tehetők. Az alapügyben kifogásolt közlés elsődlegesen a „Meseország mindenkié!” könyv megítélésére vonatkozott, azt hasonlította a közlés szerzője pedofil tartalomhoz. E tekintetben az Alkotmánybíróság osztja a Kúria álláspontját: függetlenül a közlés értékétől, stílusától, attól, hogy ez az álláspont a többségi elgondolással találkozik-e, a közlés a véleménynyilvánítás szabadságának a védelmét élvezi. Az Alaptörvény VI. cikkéből nem vezethető le olyan jogosultság, hogy egy könyv vagy egy eszmeiség tartalmát ne lehetne kritizálni, a szellemi termékek ugyanis nem rendelkeznek személyiségi jogokkal.
      [34] Más a megítélése annak, hogy a közlés szerzője nem csupán a könyvvel, hanem az indítványozóval szemben is negatív értékítéletet fogalmazott meg. Az indítványozó mint személyiségi jogok alanya az Alaptörvény
      VI. cikke alapján felléphet jó hírneve védelmében. Erre tekintettel az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett, hogy a közlés a becsületét sértő, öncélú gyalázkodásnak minősült-e.

      [35] A támadott döntés arra következtetett, hogy ezt a kérdést nem a cikk egyes mondatai alapján, hanem a szöveg egészére figyelemmel, annak kontextusában kell megítélni. Ennek alapján az a következtetés vonható le, hogy a sérelmes közlés nem általában vonatkozott az indítványozóra, hanem a szerző a cikk tárgyát képező könyvvel szoros összefüggésben (a kettőt egy mondatban) kritizálta. A sarkos véleményt tartalmazó vélemény nem általánosságban az indítványozóra, hanem pusztán a könyvvel kapcsolatos tevékenységére vonatkozott, így nem állapítható meg, hogy a támadott döntés az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének figyelmen kívül hagyásával döntött úgy, hogy a konkrét ügyben a véleménynyilvánítási szabadságot részesíti előnyben a jó hírnév védelmével szemben.
      [36] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke
          .
          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          alkotmánybíró

          Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Miklós s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Márki Zoltán s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szabó Marcel s. k.,
          alkotmánybíró
          .
          Dr. Handó Tünde s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Horváth Attila s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Patyi András s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Varga Réka s. k.,
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          01/31/2023
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. Pfv.IV.20.448/2022/16 of the Curia (violation of personality right)
          Number of the Decision:
          .
          3408/2023. (X. 11.)
          Date of the decision:
          .
          09/26/2023
          Summary:
          The Constitutional Court rejected the constitutional complaint aimed at establishing the conflict with the Fundamental Law and annulling the contested judgement of the Curia in the subject matter of the violation of personality right. In the case underlying the proceedings, the main activity of the applicant association was to promote the visibility of lesbian and bisexual women. An article about a children's publication published by the petitioner as a publisher was published on the website of a press product, in which the author states that the anthology of tales in question should be judged upon similarly to paedophilia and the petitioner should be considered as a paedophile organisation. Following that article, the applicant brought an action for the infringement of its reputation, which was upheld by the Budapest-Capital Regional Court acting as the court of first instance. The Budapest-Capital Regional Court of Appeal, sitting at second instance, reversed the judgement of the judgement of the court of first instance and dismissed the petitioner's action, while the Curia upheld the final judgement. In the petitioner's view, the judgements of the court of second instance and the Curia unconstitutionally extend the limits of the lawfulness of protected speech for the purpose of discussing public affairs, since not even a non-governmental organisation operating as a public figure is not obliged to tolerate a stigmatising classification used without any basis. In its decision, the Constitutional Court found that the communication challenged in the underlying case concerned primarily the assessment of the book, which the author of the post compared to paedophile content. In this respect, the Constitutional Court shares the position of the Curia: regardless of the value and style of the communication, regardless of whether this position is in line with the majority opinion, the communication enjoys the protection of the freedom of expression. No right can be derived from the Fundamental Law to prohibit the criticism of the content or ideology of a book, since intellectual products do not have any rights of personality. The fact that the author of the post has expressed a negative value judgement not only on the book but also on the petitioner is a different matter. However, the opinion, which contained an unfavourable statement, did not relate to the petitioner in general but only to its activities in relation to the book, and it cannot therefore be concluded that the contested decisions favoured freedom of expression over the protection of reputation in a manner contrary to the Fundamental Law.
          .
          .