A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.333/2022/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A jogi képviselővel (Mayer M. Balázs Ügyvédi Iroda, meghatalmazott ügyvéd: dr. Mayer M. Balázs) eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Kúria Pfv.I.21.333/2022/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése érdekében.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az elsőfokon eljáró Kecskeméti Járásbíróság a 3.P.20.539/2021/20. számú ítéletében egyetemleges jelzálogjog, valamint vételi jog törlésére vonatkozó alperesi jognyilatkozat pótlásáról döntött, a következő tényállás alapján és indokolás szerint.
[3] A magánszemély alperes indítványozó (a továbbiakban: indítványozó) 2008. augusztus 28-án kötött kölcsönszerződés értelmében 32 millió forint kölcsönt nyújtott a felperes gazdasági társaságnak (a továbbiakban: felperes) 2008. október 28. napjáig történő visszafizetési határidővel, késedelem esetén havi 10 % mértékű késedelmi kamattal. A felek egyidejűleg jelzálogszerződést kötöttek, továbbá vételi jogot alapítottak a felperes három termőföld ingatlanára. A vételi jog az indítványozót a megjelölt ingatlanokra 2008. október 28. napjától 2013. október 28. napjáig illette meg. Az illetékes földhivatal az egyetemleges jelzálogjogot és vételi jogot mindhárom ingatlanra bejegyezte.
[4] A felperes a kölcsönszerződésből eredő tartozását az indítványozónak nem fizette meg. A felperessel szemben 2010. május 27-én indult felszámolási eljárásban az indítványozó hitelezői igényt jelentett be, amit a bíróság elutasított, mivel annak díját határidőben nem fizette meg. A felszámolási eljárást a Törvényszék 2017. július 12-én jogerőre emelkedett végzésével megszüntette, a felszámolási eljárás alatt ugyanis valamennyi hitelezői igény kielégítést nyert. A felperes jogutód nélküli megszüntetésére nem került sor és az indítványozó jelzálogjogával terhelt ingatlanok a tulajdonában maradtak.
[5] A felperes az indítványozóval szemben több eljárást is kezdeményezett.
[6] Elsőként a kölcsönszerződésből eredő kamat mérséklése és a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított pert (a továbbiakban: előzményi per). A bíróság a kereseti kérelmet érvényesíthető jog hiányában elutasította. Indokolása szerint az indítványozó a felperessel szemben folyt felszámolási eljárásban hitelezői igényét joghatályosan nem jelentette be, ezért az alapul fekvő szerződésből eredő jogait elvesztette és ebből következően a szerződésből származó érvényesíthető joggal már nem rendelkezik.
[7] A felperes felszólította az indítványozót, hogy a kölcsönszerződés biztosítékául szolgáló ingatlanokra bejegyzett egyetemleges jelzálog és vételi jog törléséhez járuljon hozzá. Az alperes a törléshez nem járult hozzá.
[8] A felperes ezt követően keresetében az egyetemes jelzálogjog, valamint vételi jog törlését engedélyező jognyilatkozat pótlását kérte a Kecskeméti Járásbíróságtól. Kérelmét arra alapította, hogy az indítványozó a felperessel szemben folyamatban volt felszámolási eljárásban joghatályosan hitelezői igényt nem jelentett be, így követelést a továbbiakban vele szemben nem érvényesíthet. Mivel követelése megszűnt, a jelzálog szerződésből fakadó érvényesíthető joggal nem rendelkezik, ezért a felperes felhívására köteles lett volna késedelem nélkül a zálogjog törléséhez hozzájárulni.
[9] Az indítványozó elsődlegesen a peres eljárás megszüntetését kérte, mert megítélése szerint a perrel megegyező ténybeli alapból származó, a perrel megegyező jog iránt indított előzményi perben a per tárgyát már jogerősen elbírálták, ezért a kereset visszautasításának lett volna helye. Érdemben a kereset elutasítását kérte, álláspontja szerint téves az az alkalmazott jogértelmezés, mely általános jelleggel mondja ki, hogy a 180 napos határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Azzal, hogy hitelezői igénye a felszámolási eljárásban nem került nyilvántartásba vételre nem a felperessel kötött kölcsönszerződésből fakadó joga veszett el, csupán ezen jognak a felszámolási eljárásban való érvényesíthetősége. Megjegyezte, hogy a felszámolási eljárást követően a felperes tulajdonában maradtak a tárgyi ingatlanok, azaz a felszámolási eljárás az ingatlanok értékesítése nélkül történt, amiből következik, hogy az indítványozó egyetemleges zálogjoga nem szűnt meg, a zálogjog alapján továbbra is kielégítésre lenne jogosult.
[10] A Kecskeméti Járásbíróság megállapította, hogy a peres eljárás megszüntetésének feltétele nem állt fenn, mert az előzményi perben nem a jelen perben érvényesített jogot bírálták el. A jognyilatkozat pótlása törvényi feltételeinek meglétéhez a jelzálogjoggal és vételi joggal biztosított kölcsönszerződésből folyó érvényesíthető jog létéről a fenti tényállás alapján – a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 37. §-ára és a Kúria joggyakorlatára figyelemmel – azt állapította meg, hogy az indítványozó a kölcsönszerződésből eredő anyagi jogosultságait a regisztrációs díj megfizetése jogvesztő határidejének elmulasztása folytán elveszítette, a szerződésből folyó érvényesíthető joggal nem rendelkezik, zálogjoga megszűnt. Ezért köteles lett volna késedelem nélkül – a felperes felszólítására – a zálogjog törléséhez hozzájárulni. A vételi jogot alapító okirat értelmében, amennyiben a jogosult 2013. október 28. napjáig vételi jogát nem gyakorolja, a vételi jog az ingatlannyilvántartásból törlésre kerül. Mivel az indítványozó ezen időpontig vételi jogát nem gyakorolta, következésképp a vételi jog bejegyzésének alapjául szolgáló feltételek már nem álltak fenn, ezért az indítványozó alaptalanul tagadta meg az annak törléséhez szükséges jognyilatkozatát. Mindezekre tekintettel a felperes által kérelmezett jognyilatkozatokat pótolta.
[11] 1.2. Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró Kecskeméti Törvényszék a 2.Pf.20.955/2022/6. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az egyetemleges jelzálogjog törlésére vonatkozó jognyilatkozat pótlására irányuló kereseti kérelmet elutasította. Indokolása szerint a Csődtv. vonatkozó, 45/A. §-a szerinti szabályozásból az következik, hogy a felszámolási eljárás megszüntetése esetén az adósnak valamennyi olyan igénnyel rendelkező jogosult felé ki kell egyenlítenie a tartozását, aki valamilyen módon, akár e törvény szerinti hitelezői igénybejelentéssel, akár a behajthatatlansági igazolás kérésével vagy - mint a perbeli esetben - a hitelezői igényének a szabálytalan bejelentésével fellépett az adóssal szemben. Ebben a speciális esetben a jogalkotó ugyanis úgy rendelkezett, hogy mindenkit ki kell elégítenie az adósnak, akár hitelező, akár nem. A követelések tehát nem szűnnek meg az eljárás megszüntetésével, ha az adós – mint jelen esetben a felperes – tovább folytatja a tevékenységét. Ilyen esetben ugyanis a Csődtv. általános szabályai nem érvényesülnek, tehát nem következett be a Csődtv. 37. § (3) bekezdése szerinti jogvesztés, vagyis az indítványozó alanyi (anyagi) joga nem szűnt meg. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett zálogjog, mint biztosíték is csak akkor szűnt volna meg, ha az a követelés megszűnik, aminek a kielégítését a zálogjog biztosítja. Ez nem következett be, így a kereset a jelzálogjog törléséhez kapcsolódó alperesi jognyilatkozat pótlását illetően alaptalan.
[12] 1.3. A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a Pfv.I.21.333/2022/4. számú ítéletében a felperes felülvizsgálati kérelme alapján a másodfokú jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletének az egyetemleges jelzálogjog törlésével kapcsolatos jognyilatkozat pótlására vonatkozó rendelkezését helybenhagyta.
[13] A Kúria indokolásában kifejtette, hogy a felszámolási eljárás célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a Csődtv.-ben meghatározott módon kielégítést nyerjenek, ezért a hitelezőknek követeléseiket be kell jelenteniük a felszámolónak. A nyilvántartásba vétel feltétele a nyilvántartásba-vételi díj befizetése. A felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) válik. A követelések bejelentésére meghatározott 180 napos határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Az igénybejelentési határidő – a jogintézmény természeténél fogva – anyagi jogi határidőnek minősül. A felszámolás megindulása korlátozza a követelések érvényesítésére vonatkozó rendes szabályok érvényesülését, így a Csődtv. 37. § (1)–(3) bekezdése szerinti jogvesztő határidőn belüli igényérvényesítés hiánya a követelés megszűnésére vezet. A töretlen bírósági gyakorlat szerint a 180 napos jogvesztő határidő elmulasztásának jogkövetkezménye az anyagi jogi jogvesztés. A Csődtv. 37. § (3) bekezdése a jogvesztés tartalmát, anyagi jogi jogkövetkezményeit nem határozza meg, ugyanakkor azt a joggyakorlat és a jogirodalom egységesen úgy értelmezi, hogy a jogvesztés az alanyi (anyagi) jog, a követelés végleges megszűnését (elenyészését) jelenti, vagyis a követelés még naturális obligációként sem marad fenn. A 4/2003. PJE jogegységi határozat indokolásának VI/2. pontja alapján az érvényesíthetőség létszakába jutott igény idővetületét szabályozó anyagi jogi természetű határidő elmulasztásának a jogkövetkezménye a határidő utolsó napjának elteltével áll be.
[14] A Csődtv. 37. § (3) bekezdése nem áll az általános és a speciális viszonyában a felszámolási eljárás befejezésének egyes eseteivel, így az egyezséggel (Csődtv. 41. §), valamint a tartozások megfizetésén alapuló felszámolási eljárás megszüntetésével (Csődtv. 45/A. §). A Csődtv. 41. § (1) bekezdésének utolsó fordulata egyezség esetén nem jogvesztésről, hanem az igényérvényesítési lehetőség megszűnéséről – természetes kötelemmé válásáról – rendelkezik azoknak a követelésével kapcsolatban, akik nem jelentkeztek be hitelezőként a felszámolási eljárásba. Ennek indoka, hogy egyezséget a felszámolás közzétételétől számított 180 napon belül is lehet kötni [Csődtv. 41. § (1) bekezdés első fordulat], így az ekkor – a jogvesztő határidő elteltét megelőzően – megkötött egyezség jogkövetkezménye eltérő lehet, ilyenkor ugyanis nem az alanyi jog, hanem a követelés igényállapota szűnik meg. A tartozások megfizetésén alapuló felszámolási eljárás megszüntetése iránti kérelmet azonban az adós csak a jogvesztő határidő leteltét követően adhatja be [Csődtv. 45/A. § (2) bekezdés, 46. § (5) bekezdés c) pont], ekkor a szabályszerűen be nem jelentett követelésekre már bekövetkezett a jogvesztés. A Csődtv. 45/A. § (1) bekezdése ezért a nyilvántartásba vett, a felszámoló által elismertnek vagy nem vitatottnak minősített tartozások megfizetéséhez, valamint a felszámoló által vitatottnak minősített követelésekre vonatkozó biztosíték nyújtásához köti a felszámolási eljárás megszüntetését. A Csődtv. 45/A. § (1) bekezdésében – az eljárás megszüntetésének feltételeként megfizetendő tartozások között – szabályozott 46. § (8) bekezdésébe azok a követelések tartoznak, amelyeket határidőben bejelentettek, azokat a felszámoló elismerte, de a jogosult nem kívánta igényét a felszámolási eljárásban érvényesíteni, ezért behajthatatlansági igazolást kért. A jelen ügyben az indítványozó nem tartozott a Csődtv. 45/A. § (1) bekezdésében meghatározott egyik esetkörbe sem, így a felszámolási eljárás megszüntetését megelőzően nem kellett számára a tartozást megfizetni és nem kellett a követelésére biztosítékot nyújtani, mint ahogy ez ténylegesen nem is történt meg. A jogvesztő határidő utolsó napjának elteltével pedig az indítványozó követelése megszűnt.
[15] 2. Az indítványozó a Kúria Pfv.I.21.333/2022/4. számú ítélete alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdéséből következő szerződési szabadság és a XIII. cikk (1) bekezdésében védett tulajdonhoz való jog korlátozása, a XV. cikk (1) bekezdésében előírt törvény előtti egyenlőség és a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelme miatt. Kérte továbbá a Kecskeméti Járásbíróság felhívását a 3.P.20.539/2021/20. számon meghozott és a támadott kúriai ítélet által helybenhagyott rendelkezés végrehajtásának felfüggesztésére.
[16] Az indítványozó a Kúria támadott döntésén túl a Kúria eljárását is vitatta, amely megítélése szerint az alkotmányosság szintjén is értelmezhető eljárási jogsértés, mivel olyan Alaptörvényben elismert jogok által védett jogviszonyokba – szerződési szabadság és tulajdonhoz való jog – avatkozott be, amely csak az Alaptörvénnyel összhangban, az érintett jogok korlátozására irányadó követelmények érvényesülése mellett, a törvény előtti egyenlőség követelményének feltétlen tiszteletben tartásával történhet.
[17] 2.1. Az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdéséből levezethető szerződési szabadság sérelmét az indítványozó abban látja, hogy a jogvesztés jogkövetkezményeinek értelmezése során az eljáró bíróságok arról döntöttek, hogy a per eldöntésekor a peres felek között fennállt-e még szerződéses kötelem, vagy az már megszűnt a hitelezői igény nyilvántartásba vételi díjának megfizetésére nyitva álló határidő utolsó napjának elteltével. A jogvesztésnek – az általa túlzottan kiterjesztőnek ítélt – értelmezésével a bíróság szerződéses jogok megszűnését állapította meg, és ezzel olyan kérdésben is döntött, amely a szerződési szabadság védelme alatt áll. Megítélése szerint a Kúria nem adta észszerű indokát annak, hogy a jogvesztés miért nem szorítkozott a felszámolási eljáráson belüli igényérvényesítésre. A bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség így szerinte abban áll, hogy a támadott ítélet a szerződési szabadságot észszerű indok nélkül korlátozza. Az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdésének állított megsértésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként merül fel, hogy milyen alkotmányos keretek között mozog a jogalkalmazó, amikor a pacta sunt servanda elvét áttörő anyagi jogi jogvesztés tartalmát, jogkövetkezményeit értelmezi.
[18] 2.2. Az indítványozó elismerve azt, hogy nem minden vagyoni értékű jog élvezi a tulajdonhoz való jog védelmét, álláspontja szerint a jelen ügyben a megszűntnek nyilvánított zálogjog a tulajdonhoz való jog védelme alatt áll. Idézi a 25/2015. (VII. 21.) AB határozatot, ahol az Alkotmánybíróság a jogalkotóval szemben már megfogalmazta azt az elvárást, hogy a tulajdonhoz való jogot érintő szerződésmódosítások (megszüntetések) során, amennyire lehet, mindegyik fél méltányos érdekeit figyelembe kell vennie, vagyis érdekegyensúlyra kell törekednie. A jogalkotói beavatkozás felelősséggel jár, az nem okozhat a céljával nem indokolható hátrányokat. Álláspontja szerint ezt az alkotmányos elvárást nemcsak a törvények megalkotásakor kell szem előtt tartani, hanem azok értelmezésekor is. A bírói beavatkozás ezért éppúgy felelősséggel jár, mint a jogalkotói. Ezt juttatja kifejezésre az Alaptörvény 28. cikkében szereplő követelmény is, amely elvárja a bíróságoktól, hogy a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék.
[19] Megjegyzi, hogy indítványában éppen azért nem támadja a Csődtv. egyetlen rendelkezését sem, mert megítélése szerint jogainak sérelmét nem a releváns jogszabályi rendelkezések, hanem azok hibás értelmezése okozza.
[20] Kiemeli, hogy a Kúria indokolása nem tért ki arra, milyen érdeket véd a Csődtv. 37. § (3) bekezdése szerinti jogvesztés kiterjesztőbb, a szerződéses jogviszonyba mélyebben beavatkozó értelmezése. Megítélése szerint a Kúria jogértelmezése során egyáltalán nem kereste az érdekegyensúlyt a felek között. Ez a szempont nem jelenik meg az indokolásban, a támadott ítélet pedig – az előnyök és hátrányok szempontjából – teljesen aszimmetrikus jogi pozíciót eredményez a felek között. Az ítélet értelmében ugyanis a fizetőképesnek mutatkozó felperes teljesítés hiányában, mindenféle jogkövetkezmény nélkül szabadulhatott egy zálogjoggal biztosított kötelemből. A bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában abban áll, hogy a támadott ítélet az indítványozó tulajdonhoz való jogát alkotmányosan nem megengedett módon korlátozta.
[21] 2.3. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése szerinti egyenlőséghez való jog sérelmét az indítványozó értelmezésében az okozza, hogy a támadott ítéletben a Kúria teljesen egyformán kezelte a tényszerűen különböző helyzetben lévő hitelezőket, amikor indokolásában leszögezte, hogy a Csődtv. 37. § (3) bekezdés szerinti jogkövetkezmény alkalmazása szempontjából irreleváns, hogy a felszámolási eljárás milyen eredménnyel zárul. Mindezt anélkül, hogy indokolásában a tárgyilagos mérlegelés szerinti észszerű indokkal szolgált volna arra, hogy a ténylegesen eltérő helyzetű személyek miért esnek egységes jogi megítélés alá.
[22] Idézi az Alkotmánybíróság gyakorlatát, miszerint hátrányos megkülönböztetést nem csak azonos csoportba tartozó személyek eltérő kezelése valósíthat meg, hanem az is, ha ténylegesen különböző helyzetben levőket kezelnek azonosan. A diszkrimináció tilalma tehát egyfelől azt követeli meg, hogy a különbözőeket különbözően, másfelől azt, hogy az azonosakat azonos módon kezelje a jog. Az alapügyben az indítványozó mindegyik bírósági fórum előtt hangsúlyozta, hogy a felszámolási eljárás kivételes – a Csődtv. 45/A. § szerinti – kimenetelére tekintettel helyzete nem összehasonlítható azoknak a hitelezőknek a helyzetével, akiknek az adósa a felszámolási eljárás eredményeként megszűnik. Ezzel szemben a támadott kúriai ítélet szerint azért nem kell tekintettel lenni az eltérő helyzetben lévők közötti különbségekre a jogvesztés jogkövetkezményeinek meghatározása során, mert a jogvesztés már a felszámolási eljárás során beállt, így nincs jelentősége annak, hogy utána mi történt, mi lett a felszámolási eljárás kimenetele. Ezzel az indokolással a Kúria csak formálisan igazolta a különböző helyzetben lévők tekintetében fennálló azonos bánásmódot, valójában nem adta annak észszerű indokát. Igazolás helyett az ítélet éppen azzal érvelt, ami igazolásra szorul, vagyis hogy a jogvesztés véglegesen beállt. Elfogadható indok hiányában az indítványozónak hátrányt okozó diszkrimináció önkényes, amely sérti az indítványozó azon jogát, hogy a törvény szemében mindenki mással egyenlőként kezeljék. A bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek minősíti azt, hogy a támadott ítélet önkényes módon kezeli egyformán a lényeges és releváns szempontból különböző helyzetben lévő hitelezőket.
[23] 2.4. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését illetően az indítványozó kifejti, hogy bár a contra legem jogértelmezés és jogalkalmazás önmagában nem alapozza meg az alkotmányellenességet, de a contra constitutionem jogalkalmazás már felveti a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét. Az, hogy a hibás bírói jogalkalmazás mikor tekinthető contra constitutionem jogalkalmazásnak, a gyakorlatban esetről esetre dönthető el, de az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján ilyennek ítéli az Alaptörvény 28. cikkében szereplő jogértelmezési szabály figyelmen kívül hagyását. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Ennek kapcsán hivatkozik arra, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a bíróságok jogszabályokat értelmező tevékenysége nem válhat egyszerű mechanikus jogszabály-alkalmazássá, hanem – éppen az Alaptörvény 28. cikkében foglalt értelmezési szabályból következően – meg kell hogy feleljen a józan ész követelményének is. Az indítványozó úgy véli, hogy a hivatkozott Alaptörvényben biztosított jogainak sérelme abból következik, hogy a Kúria nem merült el az alapügy lényegi kérdésében, abban, hogy milyen indok szól az indítványozó felszámolási eljárásban beállt jogvesztésének véglegessége mellett. Ezt a perdöntő kérdést a Kúria érdemben nem vizsgálta, így következtetésének indokairól ebben a vonatkozásban nem is adott számot, amiből okszerűen következik, hogy a Kúria nem vizsgálta meg az értelmezett törvényi rendelkezés [Csődtv. 37. § (3) bekezdés] célját, annak ellenére sem, hogy a felülírt jogerős döntés és az indítványozó ellenkérelme is elsősorban erre alapozta jogértelmezését. Mindezek eredményeként a jogértelmezés olyan eredményre vezetett, amely megítélése szerint a józan ész követelményébe ütközik. Nem felel meg ugyanis a józan ész követelményének az, hogy egy fizetőképesnek bizonyult adós mindenféle jogkövetkezmény nélküli szabadulhat egy zálogjoggal is biztosított kötelemből, pusztán azért, mert a hitelező nem vett részt az adóssal szemben megindult, de végül megszüntetett felszámolási eljárásban.
[24] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel az Abtv. 47. § (1) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1) és (2) bekezdéseire – tanácsban eljárva dönt. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel a törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek, különösen az Abtv. 26-27. és 29-31. §-aiban foglalt feltételeknek. Ezeken kívül az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) – f) pontjaiban foglalt kritériumoknak. Az Abtv. 56. § (3) bekezdés értelmében a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[25] 3.1. Az alkotmányjogi panasz a törvényi feltételeknek az alábbiak szerint felel meg:
[26] Az indítványozó által 2023. november 10. napján kézhez vett kúriai ítélet ellen 2023. december 20. napján az elsőfokú bírósághoz benyújtott alkotmányjogi panasz – az Abtv. 30. § (1) bekezdésére és az Ügyrend 28. § (1) bekezdésére figyelemmel – határidőben érkezett.
[27] A jogi képviselő a meghatalmazását csatolta.
[28] Az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek eleget tesz. Tartalmazza: a) a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait (az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvényben védett szerződési szabadságot és tulajdonhoz való jogot korlátozza, valamint a törvény előtti egyenlőséget és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sérti a támadott kúriai ítélet), c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést (a Kúria Pfv.l.21.333/2022/4. számú ítélete); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [Alaptörvény M) cikk (1) bekezdése, XIII. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése]; e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével; valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a bírói döntést.
[29] Az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette.
[30] Az indítványozó az alkotmányjogi panasz benyújtására az Abtv. 27. § (1) bekezdésében meghatározott indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll, tekintettel arra, hogy az alapügy alperese volt.
[31] 3.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg továbbá, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. {lásd: 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]}.
[32] Az Alkotmánybíróság először is emlékeztet arra, hogy az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A 24. cikk (2) bekezdés d) pontja teszi lehetővé, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. A bírói döntéseknek csak az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe. A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz azonban nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban a bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adnak alapot alkotmányjogi panasznak, különben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság kizárólag az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható {lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13] – [14]}.
[33] Az indítványozó álláspontja szerint ügyében az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdéséből következő szerződési szabadságot korlátozta, a XIII. cikk (1) bekezdésében védett tulajdonhoz való jog, a XV. cikk (1) bekezdésében előírt törvény előtti egyenlőség, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét okozta a Kúria a Csődtv. téves és túlterjeszkedő értelmezésére alapított határozatával. Ezzel ugyanis olyan, az Alaptörvényben elismert jogok által védett jogviszonyokba – szerződési szabadság és tulajdonhoz való jog – avatkozott be, amely csak az Alaptörvénnyel összhangban, az érintett jogok korlátozására irányadó követelmények érvényesülése mellett, a törvény előtti egyenlőség követelményének feltétlen tiszteletben tartásával történhet.
[34] Az indítványozó többször – kifejezetten vagy tartalmát tekintve – maga utal arra, hogy az alkotmányos jogok sérelme kizárólag a bíróságok jogértelmezéséből származik, emiatt az alkalmazott jogszabályi rendelkezések alkotmányossági vizsgálatát nem is kérte. Alkotmányjogi panaszában végső soron – a tisztességes bírósági eljárás megsértésén keresztül – a Kúria jogértelmezésének és jogalkalmazásának helytállóságát vitatja, ami az állított alaptörvényi rendelkezések sérelmét okozta.
[35] Az Alkotmánybíróság ezért ebben az ügyben is hangsúlyozza, nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a bíróságok jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon {lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}. Az Alkotmánybíróság a bírói jogértelmezés állított hibájára alapított alkotmányjogi panaszt kivételesen vizsgálja érdemben. Következetes gyakorlata szerint három feltétel együttes fennállását követeli meg annak megállapíthatóságához, hogy a bíróság contra legem jogalkalmazása eléri az alkotmányossági sérelem szintjét. Ezek: a) ha a bíróság a jogkérdésre nyilvánvalóan vonatkozó jogi normákat nem veszi figyelembe; b) jogalkalmazását az indokolási kötelezettséget sértő módon nem indokolja meg és c) ha az Alaptörvény 28. cikkében foglalt jogértelmezési szabályokat kifejezetten figyelmen kívül hagyja {lásd: 20/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [29]}.
[36] Ebben az ügyben a Kúria a támadott döntését részletesen megindokolta, kiemelve, hogy melyek voltak az adott jogkérdésben alkalmazott rendelkezések, azokat milyen értelmezéssel és milyen korábbi irányadó kúriai gyakorlat szerint alkalmazta. Az Alkotmánybíróság önmagában azt a tényt, hogy az indítványozó a Kúria jogértelmezésével és gyakorlatával nem ért egyet, és ennek tulajdonítja az állított alaptörvényi rendelkezések sérelmét, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyének megalapozására nem találta elegendőnek, és úgy ítélte meg, hogy az indítványban foglaltak nem vetnek fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem, amely az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.
[37] 4. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ban meghatározott feltételek teljesülésének hiányában nem fogadható be, ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
. | Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |