Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján - kérte a Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló 2015. évi XXXIX. törvény egésze (továbbiakban: Quaestor törvény) alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
Az indtványozó a Befektető-védelmi Alap (továbbiakban: BEVA) tagja, mely alapján a Quaestor törvény alapján kötelezettsége áll fenn a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapjába való befizetésre, a befizetés erejéig. A befizetés fedezetét megteremtő forrás tekintetében tulajdonjoga elvonásra kerül.
Az indítványozó álláspontja szerint a jogalkotó visszaható hatályú jogalkotással, a Quaestor törvény megalkotásával egy olyan új jogintézményt hozott létre, a kárrendezés jogintézményét, amellyel megsértette az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét, a jogbiztonság részét képező jogintézményi kiszámíthatóságot. A jogalkotó a bírósági út kizárásával a tényleges felelős helyett helytállásra kötelez olyan tetszőlegesen kiválasztott jogalanyokat, akik nem felelősek az esetlegesen beálló kárért. Továbbá a jogalkotó az érvénytelenség, és a kockázatközösség jogintézményének sajátosságait visszamenő hatállyal, alkotmányos indok nélkül, az indítványozó tulajdonjogának sérelmével változtatta meg.
A törvény továbbá sérti az Alaptörvény XV. cikkének (1) és (2) bekezdésébe foglalt diszkrimináció tilalmát, mert a Quaestor törvény a kibocsátó-befektető jogviszonyán kívül álló harmadik személyre kívánja telepíteni a kibocsátó fizetésképtelenségét, és a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapjába előleget csak a BEVA tagok kötelesek fizetni, a hitelintézetek számára ilyen kötelezettség nincsen előírva.
Sérült továbbá a XII. cikk (1) bekezdésébe foglalt vállalkozás szabadságához való joga, valamint a XIII. cikk (1) és (2) bekezdésébe foglalt tulajdonhoz való joga, amikor az indítványozó előlegfizetési kötelezettsége teljesítésével a tulajdonát, azon belül a rendelkezési jogát elvonja a saját forrásai felett. .
. |