A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság teljes ülése bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában – Dr. Balsai István, Dr. Dienes-Oehm Egon, Dr. Juhász Imre, Dr. Pokol Béla és Dr. Salamon László alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzése és az Országos Választási Bizottság 41/2012. számú, a Kúria végzésével helybenhagyott határozata alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
I n d o k o l á s I.
[1] A Lehet Más a Politika (székhelye: 1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 37.; a továbbiakban: indítványozó) 2012. május 31-én alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzése, illetve az Országos Választási Bizottság 41/2012. számú határozata ellen, s kérte azok megsemmisítését.
[2] Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 2012. március 24-én kelt, 41/2012. számú határozatában megállapította, hogy „a Lehet Más a Politika az aláírás-gyűjtési maraton meghirdetése során tett ajándékok ígéretével megsértette Ve. [a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény] 48. § (3) bekezdésében foglalt tilalmat.” Az OVB az indítványozót a további jogsértéstől eltiltotta.
[3] Az indítványozó 2012. március 26-án a Kúriánál kezdeményezte az Országos Választási Bizottság határozatának felülvizsgálatát. A Kúria 2012. március 28-án kelt, Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzésével az OVB határozatát helyben hagyta.
[4] Az indítványozó azt állította, hogy a Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzése, illetve az OVB 41/2012. számú, a Kúria végzésével helybenhagyott határozata ellentétes az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésével. Szerinte az OVB, illetve a Kúria a Ve. 48. § (3) bekezdését, ami megtiltja a választók illetéktelen befolyásolását közvetve az aláírásgyűjtés kapcsán is, olyan tágan értelmezte, amelynek révén indokolatlan módon korlátozta az indítványozó által kezdeményezett aláírásgyűjtést. Az indítványozó sérelmezte, hogy az OVB, illetve a Kúria értelmezésében még az aláírásgyűjtésért adott vagy ígért olyan előny is tilos, amelyről az aláíró jellemzően nem is tudott, illetve amely az ő befolyásolására nem is volt alkalmas. Így az indítványozó szerint a sérelmezett döntések indokolatlanul korlátozták az aláírásgyűjtéshez, illetve ezen keresztül az Alaptörvényben biztosított népszavazáson való részvételhez való jogot.
[5] Az indítványozó alapvetően tehát a Kúria végzésében foglalt, a bírói döntést érdemben befolyásoló jogértelmezést tartotta alaptörvény-ellenesnek. Kérte ugyanakkor, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság úgy ítélné meg, hogy a Kúria a Ve. 48. § (3) bekezdésének egyetlen helyes értelmezését fogadta el, akkor az Alkotmánybíróság az Abtv. 28. § (2) bekezdése szerinti eljárásban állapítsa meg, hogy a Ve. 48. § (3) bekezdése sérti az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdését.
II.
[6] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezése:
„B) cikk (3) A közhatalom forrása a nép.
(4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.”
„VIII. cikk (3) Pártok az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek. A pártok közreműködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában. A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak.”
„8. cikk (1) Legalább kétszázezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés országos népszavazást rendel el. A köztársasági elnök, a Kormány vagy százezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés országos népszavazást rendelhet el. Az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.”
„28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”
„XXIII. cikk (7) Mindenkinek joga van országos népszavazáson részt venni, aki az országgyűlési képviselők választásán választó. Mindenkinek joga van helyi népszavazáson részt venni, aki a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó.”
[7] 2. Az indítvány benyújtását követően hatályon kívül helyezett Ve.-nek az alapügyben alkalmazott rendelkezése:
„48. § (3) Az ajánlásért az ajánlónak vagy rá tekintettel másnak előnyt adni vagy ígérni, valamint az ajánlásért előnyt kérni, illetőleg előnyt vagy annak ígéretét elfogadni tilos.”
„118. § (2) Az aláírásgyűjtésre a 46. § (2) és (4) bekezdése, a 48. §, az 50. § (1) bekezdésének c) pontja és (2) bekezdése, valamint az 54. §, az 59. § és a 60. § rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell.”
III.
[8] Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz befogadható-e, vagyis megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.
[9] 1. A befogadhatóság formai feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott:
[10] 1.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése alapján az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve kell benyújtani. Az ügyben első fokon eljárt bíróság, a Kúria az eljárást befejező végzését 2012. március 28-án hozta. Az alkotmányjogi panaszt 2012. május 8-án nyújtották be a Kúriához, azaz 60 napon belül, ezért a panasz határidőben beérkezettnek tekinthető.
[11] 1.2. A panasz megfelel továbbá az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott formai követelményeknek, mivel
[12] – megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (az Abtv. 27. §-át),
[13] – megjelöli továbbá az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [XXIII. cikk (7) bekezdés],
[14] – megjelöli a támadott bírói döntést (a Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzése, illetve az OVB 41/2012. számú, a Kúria végzésével helybenhagyott határozata),
[15] – tartalmazza a bírói döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést,
[16] – kifejezett kérelmet a Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzése, illetve az OVB 41/2012. számú, a Kúria végzésével helybenhagyott határozata megsemmisítésére.
[17] 2. A befogadhatóság tartalmi feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg: Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti tartalmi követelményeket. Az Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[18] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a és az 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultnak tekinthető, nyilvánvalóan érintett, hiszen a jelen ügyre okot adó jogvitában félként szerepelt. Azt állította, hogy a Kúria, valamint az OVB támadott döntése az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdését, s ennek részeként az aláírásgyűjtéshez való jogát sértette. Így az Abtv. 27. § a) pontja alapján az indítványozási jogosultságát alátámasztotta, mivel az általa kezdeményezett aláírásgyűjtést korlátozó, s a rá nézve tilalmat megállapító döntéseket az Alaptörvényben biztosított jogával ellentétesnek tartotta.
[19] 2.2. Az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségét kimerítette, s ezáltal megfelelt az Abtv. 27. § b) pontjában foglaltaknak.
[20] 2.3. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítvány megfelelt az Abtv. 29. §-ában foglalt mindkét, vagylagos természetű feltételnek. Az indítvány alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel, s az egyúttal a bírói döntés érdemét érinti.
[21] Az Alkotmánybíróság a kifejtettek alapján az alkotmányjogi panaszt befogadta és érdemben bírálta el.
IV.
[22] Az alkotmányjogi panasz megalapozott.
[23] Az Alaptörvény indítvánnyal érintett XXIII. cikk (7) bekezdése szerint mindenkinek joga van országos népszavazáson részt venni, aki az országgyűlési képviselők választásán választó.
[24] 1. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvényben biztosított jog tartalmát mindenekelőtt az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdése alapján, annak céljára, a Nemzeti hitvallásra és a történeti alkotmány vívmányaira tekintettel értelmezte.
[25] Az 1949. évi kommunista alkotmány nem ismerte el alanyi jogként az országos népszavazáson való részvételhez való jogot. E jog az 1994. évi LXI. törvény révén 1994. október 7-től vált az Alkotmány részévé. Az érintett jog értelmezéséhez, miután az országos népszavazáson való részvételhez való jogot először az Alkotmány, illetve az Alaptörvény ismerte el, a hagyományos értelemben vett – 1949 előtti – történeti alkotmány nem szolgáltat érdemi szempontokat.
[26] A fentieket követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy milyen alkotmányos követelményeknek kell érvényesülniük az alapjog korlátozásakor, s ennek kapcsán figyelembe vette az alábbiakat: „Az Alkotmánybíróság az újabb ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések kapcsán felhasználhatja a korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az Alaptörvény adott szakaszának az Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya, és szükségesnek mutatkozik azoknak a meghozandó döntése indokolásába történő beillesztése.” {13/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [32]}
[27] A jelen esetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az országos népszavazáson való részvétel jogának vonatkozásában a korábbi Alkotmány 70. § (1) bekezdése és az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdése, továbbá a választói kezdeményezés alapján elrendelendő országos népszavazás vonatkozásában a korábbi Alkotmány 28/C. § (2) bekezdése és az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése között szövegszerű egyezés mutatható ki. Az Alaptörvény az alapjog, illetve a választói kezdeményezés alapján elrendelendő országos népszavazás szinte változtatás nélküli átvételével a korábbi alkotmánybírósági gyakorlat által kimunkált elvi tételek fenntartása mellett döntött. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság tartalmi vagy szövegszerű megjelenítéssel hivatkozhatja, illetve idézheti a korábbi határozataiban foglaltakat.
[28] Az Alkotmánybíróság szerint a „népszavazás alkotmányos joga” a népfelség elvén alapul (987/B/1990/3. AB határozat, ABH 1991, 527, 528–529.) Az Alkotmánybíróság 2/1993. (I. 22.) AB határozatában a népszavazást érintően leszögezte, hogy az a „népszuverenitás gyakorlásának” olyan formája, amely „a parlamentáris rendszerben a hatalom képviseleti gyakorlásának kiegészítésére, befolyásolására irányul, tehát komplementer jellegű.” (ABH 1993, 33, 37.) Az Alkotmánybíróság 52/1997. (X. 14.) AB határozatában ugyanakkor azt is megállapította: „[a] közvetlen hatalomgyakorlás a népszuverenitás gyakorlásának kivételes formája, amely azonban kivételes megvalósulása eseteiben a képviseleti hatalomgyakorlás fölött áll.” (ABH 1997, 331.) Mindezt figyelembe véve a népszavazásban való részvételhez való jog céljaként rögzíthető, hogy a közhatalom – közvetlen formában történő – gyakorlását biztosítsa. A jog tartalmát ezzel összhangban az Alkotmánybíróság az 52/1997. (X. 14.) AB határozatában úgy határozta meg, hogy az „mint alanyi jog kiterjed a népszavazás kezdeményezésére, támogatására, (beleértve az aláírást és aláírások gyűjtését), illetve a szavazásban való részvételre.” (ABH 1997, 331, 344.) Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény érintett rendelkezése kapcsán rámutatott: „A népszavazás intézménye a népszavazás kezdeményezését, támogatását és magát a szavazási eljárást foglalja magában. [52/1997. (X. 14.) AB határozat, ABH 1997, 331, 344.]” {3160/2013. (VII. 24.) AB végzés, Indokolás [23]; 3161/2013. (VII. 24.) AB végzés, Indokolás [24]; 3162/2013. (VII. 24.) AB végzés, Indokolás [24]}
[29] 2. Az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdése az országos népszavazáson való részvételre vonatkozó jogot garantálja. E rendelkezés fentiekben kifejtett céljára figyelemmel az Alaptörvény a választókat azzal az alanyi joggal ruházza fel, hogy a népszavazás útján történő hatalom-gyakorlásra [Alaptörvény B) cikk (3)–(4) bekezdés] irányuló eljárási folyamatot megindítsák, azt akaratukkal befolyásolják, lehetővé téve, hogy az eljárás – az előírt feltételek teljesítése esetén – eljuthasson a kezdeményezéstől a népszavazás megtartásáig. Ennek értelmében az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jog a választók számára biztosított alanyi jogként kiterjed a népszavazás kezdeményezésére, támogatására (beleértve az aláírást és aláírások gyűjtését), illetve nyilvánvalóan a szavazásban való részvételre is. Az országos népszavazáson való részvételre vonatkozó jog értelmezése ilyen módon összhangban áll az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdésével, ami bár közvetlenül az Országgyűlés kötelezettségét szabályozza, de közvetve a választók országos népszavazás kezdeményezéséhez való jogát is magában foglalja, hiszen ennek gyakorlásától teszi függővé az adott rendelkezés a népszavazás kötelező elrendelését: „[l]egalább kétszázezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés országos népszavazást rendel el.”
[30] Az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdése alanyi jogon a választók számára biztosítja az országos népszavazás kezdeményezésére, támogatására (beleértve az aláírást és aláírások gyűjtését), illetve a szavazásban való részvételre vonatkozó jogot. Az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdése szerint azonban a törvény által létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak. Ebből kiindulva az országos népszavazáson való részvételre vonatkozó jog mint politikai részvételi jog, legalábbis annak egyes elemei nem pusztán a választók individuális jogát képezik. Az országos népszavazáson való részvételre irányuló jog részeként az aláírásgyűjtéshez való jog jellemzően nem kizárólag „emberre” vonatkoztatható, azt tehát az Alaptörvény a választók szervezete számára is biztosítja. Az, hogy szervezetek jogaként is funkcionálhat, következik az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdéséből is, amely az országos népszavazás elrendelését nagy számú, kétszázezer választópolgár támogatásától teszi függővé (ennek megszerzését az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 3. § (3) bekezdése szoros határidőhöz köti). Ezáltal az Alaptörvény nem csak a kezdeményezés jogát biztosítja, de a kezdeményezés (határidőhöz kötött) jelentős mértékű támogatását feltételként szabva a szervezett formát öltő, a választók szervezetét megillető aláírásgyűjtéshez való jogot is szükségszerűen elismeri. E politikai részvételi jog alanyai a szervezetek közül különösen a pártok lehetnek, hiszen az Alaptörvény VIII. cikk (3) bekezdése szerinti alkotmányos feladatuk, hogy közreműködjenek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában, amely kiváltképpen a közvetlen hatalomgyakorlás egyes formáin, mindenekelőtt országos népszavazáson keresztül történhet.
[31] 3. Az Alkotmánybíróság ezt követően vizsgálta a Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzését, illetve az OVB 41/2012. számú, a Kúria végzésével helybenhagyott határozatát.
[32] 3.1. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti eljárását az Alaptörvény 28. cikkére figyelemmel folytatta le. Az Alaptörvény 28. cikke értelmében a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz alapján a támadott bírói döntésnek, s az abban foglalt bírói jogértelmezésnek az Alaptörvénnyel való összhangját – az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésének fentiekben kifejtett értelmezésére figyelemmel – vizsgálta.
[33] Az Alkotmánybíróságnak az indítvány alapján így arról kellett állást foglalnia, hogy a Kúria, illetve az OVB korlátozta-e az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdése által a népszavazáshoz való jog részeként biztosított aláírásgyűjtéshez való jogot, s ha igen, akkor a korlátozás megfelelt-e a szükségesség és arányosság követelményének. Sértette-e az aláírásgyűjtéshez való jogot, hogy a Ve. 48. § (3) bekezdésében szereplő „rá tekintettel” szövegfordulat alkalmazásával megtiltották, hogy az indítványozó az általa kezdeményezett népszavazás támogatásához szükséges aláírások összegyűjtéséért – az aláírást adó választók befolyásolására nem alkalmas – előnyt adjon vagy ígérjen.
[34] 3.2. A Ve. 48. § (3) bekezdése szerint: „[a]z ajánlásért az ajánlónak vagy rá tekintettel másnak előnyt adni vagy ígérni, valamint az ajánlásért előnyt kérni, illetőleg előnyt vagy annak ígéretét elfogadni tilos.” E rendelkezés a Ve. 118. § (2) bekezdésén keresztül az országos népszavazási kezdeményezés támogatására szolgáló aláírásgyűjtésre is alkalmazandó volt. Alapvetően arra volt hivatott, hogy a választási, illetve a népszavazási eljárás tisztaságának biztosítása érdekében kizárja az illetéktelen befolyás gyakorlását az ajánlás-, illetve az aláírásgyűjtés során, s ebben az értelemben az aláírásgyűjtéshez való jogot korlátozza. A rendelkezés az ajánlás-, illetve az aláírásgyűjtés díjazását önmagában véve ugyanakkor nem tiltotta. Az ajánlás-, illetve az aláírásgyűjtést végző személyek – szimbolikus, aránytalannak nem minősülő – díjazása ugyanis a választás, illetve a népszavazási eljárás tisztaságát általában nem érinti, hiszen a választópolgári döntésre nincs hatással az a tény, hogy az ajánlást, illetve az aláírást gyűjtő személy kap-e – munkaviszonyban vagy megbízási viszonyban – juttatást a gyűjtést kezdeményező és koordináló szervezettől, párttól.
[35] A Ve. 48. § (3) bekezdése szerinti tilalom tehát a népszavazási kezdeményezésre vonatkoztatva alapvetően az aláíró, illetve az aláíró személyével közvetlen vagy közvetett összefüggésben álló harmadik személy díjazására vonatkozott, de általában véve az aláírásgyűjtést végző személy díjazására nem terjedt ki. A tilalmat tartalmazó rendelkezésnek ez az értelmezése áll összhangban az Alaptörvénnyel: a korlátozás ilyen értelemben egyeztethető össze az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésével, azaz az országos népszavazásban való részvételre vonatkozó jog részét képező aláírásgyűjtéshez való jog garantálásával. Továbbá az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdésének az országos népszavazás kezdeményezésére jogot biztosító, valamint e jog gyakorlását jelentős mértékű választói támogatáshoz (aláíráshoz) kötő, tehát annak szervezett összegyűjtését is biztosító rendelkezésével.
[36] 3.3. Az OVB, illetve a Kúria a Ve. 48. § (3) bekezdésére hivatkozással megengedhetetlennek tartotta az aláírást gyűjtő személy díjazását. Az OVB, illetve a Kúria ilyen módon korlátozta az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdése által a népszavazáshoz való jog részeként a választók számára alanyi jogon biztosított aláírásgyűjtéshez való jogot, s közvetve az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdésén keresztül a választók szervezetének aláírásgyűjtéshez való jogát. A korlátozásra anélkül került sor, hogy arra valóban szükség lett volna. Indokolatlan ugyanis a választók számára az Alaptörvény szerint alanyi jogon biztosított jogot olyan módon leszűkíteni, hogy elfogadható ok nélkül kizárják a jog gyakorlásából az aláírásgyűjtést kezdeményező szervezet (párt) díjazásában részesülőket. Ezért az ilyen, megfelelő indok nélküli korlátozás az alapjog szükségtelen korlátozását jelenti, amely az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésével ellentétes.
[37] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzése, illetve az OVB 41/2012. számú határozata alaptörvény-ellenes, ezért azokat az Abtv. 43. § (1) bekezdésére figyelemmel megsemmisítette.
[38] Az Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét az Abtv. 44. § (1) bekezdés második mondata alapján rendelte el.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
Dr. Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró különvéleménye
[39] Nem értek egyet a határozat rendelkező részével és annak indokolásával.
[40] Álláspontom szerint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (Ve.) 48. § (3) bekezdésében foglalt tilalom abszolút vagy relatív hatálya kérdésében való döntés – bármelyik változat elfogadása esetén – közömbös abból a szempontból, hogy az az indítvány alapjául szolgáló ügyben bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását eredményezhesse.
[41] Egyfelől azért, mert az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésével biztosított alapjog, a népszavazáson való részvétel joga és az aláírásgyűjtés, illetőleg annak díjazása között hiányzik az az összefüggés, ami egy ilyen döntést elméletileg megalapozhatna.
[42] Másrészt pedig azért nem vetődhet fel az itt tárgyalt kérdéskörben a Ve. 48. § (3) bekezdése mikénti alkalmazása kérdésében fogalmilag sem az Alaptörvény hivatkozott rendelkezésének a sérelme, mivel a jogosultság alanya csak a természetes személy választópolgár lehet.
Budapest, 2013. október 21.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.
alkotmánybíró Dr. Juhász Imre alkotmánybíró különvéleménye
[43] Nem értek egyet a többségi határozattal az alábbiakban kifejtettek szerint:
[44] 1. A határozat Indokolása [29]–[30] bekezdései rögzítik, hogy a népszavazáshoz való jog az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdése alapján a választókat megillető alanyi jog. Ezzel a megállapítással egyetértek, azonban az erre épülő további következtetéssel – figyelemmel az indokolás hiányosságaira és kidolgozatlanságára is – nem tudok maradéktalanul azonosulni. A többségi határozat szerint a népszavazáshoz való jog a választók szervezeteit is megilleti. Nem vitatom, hogy ezek a szervezetek is szereplői a választási/népszavazási eljárásnak. Meglátásom szerint azonban a határozat nem kellő mélységében tárja fel, hogy ezek a szervezetek (ez esetben politikai pártok) – melyek jellemzően a képviseleti hatalomgyakorlás szervezetrendszerébe tartoznak – milyen szerepet töltenek be a közvetlen hatalomgyakorlás során, illetve a népszavazáshoz való jog, mint alanyi jog egyáltalán értelmezhető-e vonatkozásukban.
[45] 2. A határozat megállapítja a Kúria Kvk.II.37.215/ 2012/2. számú végzésének, valamint az Országos Választási Bizottság 41/2012. számú határozatának alaptörvény-ellenességét tekintettel arra, hogy azok korlátozták a népszavazáshoz való jogot. A többségi határozat szerint ugyanis az OVB és a Kúrai is tévesen értelmezte a Ve. 48. § (3) bekezdésének „rá tekintettel” fordulatát. Magam is úgy vélem, a Ve. 48. § (3) bekezdése értelmezési problémákat vet fel, vitatom azonban, hogy ez egyúttal sértené az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdését. Mind az OVB, mind a Kúria az aláírásgyűjtés díjazását, pontosabban annak módját találta jogsértőnek, és így kizárólag ennek gyakorlásától tiltotta el az indítványozót, ez azonban nem jelenti az aláírásgyűjtés – tágabb értelemben a népszavazáshoz való jog – korlátozását. Alá kívánom húzni, hogy eljárása során bizonyos magatartást (tényeket) értékelt a Kúria és ezt a szerepet az Alkotmánybíróság egyébként sem veheti át, mivel nem tekinthető hagyományos jogorvoslati fórumnak, a bírói szervezetrendszer felett álló szuperbíróságnak, amely következik egyébként az Alaptörvény 28. cikkéből is.
[46] Álláspontom szerint – élve az Abtv. 28. cikke által biztosított lehetőséggel – az Alkotmánybíróság további feltételek fennállta esetén (formailag, ha lett volna erre irányuló indítvány; tartalmilag, ha a bíróságok eltérő jogértelmezése nem lenne feloldható az ítélkezési gyakorlat során) legfeljebb arra irányuló vizsgálatot folytathatott volna, hogy a Ve. 48. § (3) bekezdése sérti-e a normavilágosság követelményét, és ezáltal az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését. Ilyen tartalmú indítvány hiányában azonban az Alkotmánybíróságnak – tekintettel az indítványhoz kötöttségre – az alkotmányjogi panaszt el kellett volna utasítania.
[47] Összességében, mindezekre tekintettel, nem tudom elfogadni a többségi határozatot.
Budapest, 2013. október 21.
Dr. Juhász Imre s. k.
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla alkotmánybíró különvéleménye
[48] Nem tudom elfogadni a többségi határozatot, mert az Alaptörvény előírásaival szemben állva került meghozatalra. Alkotmányjogi panaszt az egyes ember (állampolgár) nyújthat be, ha Alaptörvényben biztosított jogának sérelme merül fel, és szervezet (törvény alapján létrehozott jogalany) csak abban az esetben, ha a vitatott alapvető jog természeténél fogva nemcsak az emberre vonatkoztatható (lásd I. cikk (4) bekezdés).
[49] A jelen ügyben az alkotmányjogi panasz benyújtója egy politikai szervezet, és a határozat minden érvelés nélkül kiterjeszti a népszavazáson való részvétel jogát az indítványt benyújtó politikai szervezetekre, miközben az Alaptörvény úgy fogalmaz, hogy „Mindenkinek joga van országos népszavazáson részt venni, aki az országgyűlési képviselők választásán választó.” (XXIII. cikk (7) bekezdés). A választójoghoz kötött népszavazáson való részvétel joga „természeténél fogva” nem illetheti meg a politikai szervezeteket, ezek listaállítási joggal rendelkezhetnek a választásokon, ha teljesítik annak előfeltételeit. Így nem lehetett volna befogadni ezt az alkotmányjogi panaszt, és mint nem jogosult által előterjesztett indítványt vissza kellett volna azt utasítani. Különvéleményemben ennek szeretnék hangot adni.
[50] A határozat ezzel szemben azt az érvelési technikát követi, hogy az alkotmánybírósági törvényt idézi meg, melynek 26–27. §-ai az alapvető jogok állampolgárról szervezetre kiterjesztés korlátait már nem ismétlik meg. Ezek azt rögzítik, hogy az Alkotmánybírósághoz „alkotmányjogi panasszal fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet”. Ám az Alkotmánybíróságot – mint az Alaptörvény legfőbb őrét – az Alaptörvény előírásai együtt kötelezik az alkotmánybírósági törvény rendelkezéseivel, így ha egy szervezet fordul hozzá alkotmányjogi panasszal alapvető jogra hivatkozással, akkor az első eldöntendő kérdésnek kell lennie, hogy a meghivatkozott alapvető jog „természeténél fogva” az egyes emberen túl szervezetre is vonatkozhat-e? A jelenlegi többségi határozatban ez a kérdés fel sem merül, és rövidre zárva az érvelést csak az Abtv. 27. §-át idézi meg, miszerint szervezetek benyújthatnak alkotmányjogi panaszokat. Ez a rövidre zárt érvelési mód eltünteti azt a döntő korlátot, melyet az Alaptörvény tartalmaz az I. cikkében a szervezetek vonatkozásában.
[51] Közelebb lépve most már a határozatból kihagyott kérdéshez – a népszavazáson való részvétel alapvető jogának az egyes embereken túl a szervezetekre átvihetőségének lehetőségére – egyértelmű lehet a válasz. A népszavazáson a választójoggal rendelkező állampolgárok vehetnek részt, és ez „természeténél fogva” kizárja a szervezeteket az erre az alapvető jogra való hivatkozásból. Ha egy politikai szervezet a politikai versengés logikájának nyomása alatt egy-egy népszerű téma népszavazásra vitelével szavazatszerzésre kívánja felhasználni a népszavazást, akkor ott állnak számára az Alaptörvény szintje alatti vonatkozó törvényekben biztosított jogok lehetőségei és a bírósági út, de alaptörvényi védelmet ehhez az Alkotmánybíróságtól nem kérhet.
Budapest, 2013. október 21.
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László alkotmánybíró különvéleménye
[52] A határozattal nem értek egyet.
[53] Álláspontom szerint az indítványt az Alkotmánybíróságnak vissza kellett volna utasítania, mert egyfelől az indítványozót a jelen ügyben az alapjogi sérelem esetén sem illette volna meg alkotmányjogi panasz előterjesztésének joga, másfelől a Kúria sérelmes döntése nem sért Alaptörvényben biztosított jogot.
[54] 1. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés az Alaptörvényben biztosított jogát sérti.
[55] A többségi határozat szerint „az országos népszavazáson való részvételre vonatkozó jog, mint politikai részvételi jog, legalábbis annak egyes elemei nem pusztán a választók individuális jogát képezik.” Ezen érv alapján állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy az indítványozó jogosult alkotmányjogi panaszt benyújtani.
[56] Álláspontom szerint az Alaptörvény a szervezeteket nem teszi az említett jog alanyává, így annak egyes elemei tekintetében sem állhat fenn a szervezeteket illető alaptörvényi védelem.
[57] Az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdése az országos népszavazáson való részvétel jogát az országgyűlési képviselők választásán választójoggal rendelkezők részére biztosítja. Az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdése értelmében pedig országgyűlési képviselők választásán a nagykorú magyar állampolgárok rendelkeznek választójoggal. Az előbbiekből következően az országos népszavazáson való részvétel joga a nagykorú magyar állampolgárokat megillető alapvető jog.
[58] Hasonló következtetésre jutott az 52/1997. (IX. 14.) AB határozat, melynek 3. pontja rögzítette, hogy „A választópolgároknak a népszavazással kapcsolatos joga az Alkotmányban biztosított politikai alapjog.” (ABH 1997, 332.) Ugyanezen határozat indokolásában bontotta ki az alapjog tartalmát az Alkotmánybíróság, és megállapította, hogy: „A népszavazáshoz való jog, mint alanyi jog kiterjed a népszavazás kezdeményezésére, támogatására (beleértve az aláírást és az aláírások gyűjtését), illetve a szavazásban való részvételre.” (ABH 1997, 344.) Ez az alkotmánybírósági értelmezés is kifejezetten a választópolgárokat megillető jogról szólt, az alanyi jog részelemeit tekintve az Alkotmánybíróság következetesen csak a választópolgárokat nevesítette, mint az alanyi jog jogosultjait.
[59] A pártoknak a népakarat kialakításában és kinyilvánításában vitt szerepe sem tehet lehetővé olyan kiterjesztő értelmezést, mely a pártokat a választójog alanyainak tekinti. A választójog fogalmilag a szavazati jogot és a választhatóságot (azaz az aktív és passzív választójogot) jelenti, mely csak természetes személyekre vonatkoztatva értelmezhető. A pártok bár szereplői a választásoknak, de a választójognak ettől nem alanyai. Ugyanez vonatkozik a népszavazásra is; a pártok szereplői lehetnek népszavazási kezdeményezéseknek, de a népszavazásban való részvétel jogának – ideértve a népszavazási kezdeményezések aláírásokkal történő biztosítását is – nem alanyai. Az országos népszavazásban való részvétel joga – az aláírás gyűjtésének és az aláírás adásának vonatkozásában is – az országgyűlési választásokon választójoggal rendelkezőket illeti meg.
[60] A fentiekből következően, feltételezve – de meg nem engedve – a népszavazásban való részvétel jogának sérelmét, álláspontom szerint az indítványozót e jogsérelem miatt alkotmányjogi panasz előterjesztésének joga nem illeti meg.
[61] 2. A Kúria döntésével kapcsolatos többségi véleményt magam is osztom. Ugyanakkor az OVB határozata, illetve a Kúria végzése álláspontom szerint nem eredményezi a népszavazásban való részvétel alapjogának sérelmét. Az OVB és a Kúria nem az aláírásgyűjtést tiltotta meg, hanem annak díjazási módját. Az aláírásgyűjtés tevékenysége (és eredményessége), valamint a díjazás módja között olyan közvetlen összefüggés, mely a bírói döntés alkotmányellenességét megalapozná, nem állapítható meg.
[62] Így a bírói döntés nem tekinthető alaptörvény-ellenesnek (Alaptörvényben biztosított jogot sértőnek). Ezért az alkotmányjogi panasz érvényesítésének e tekintetben sem állnak fenn a feltételei.
Budapest, 2013. október 21.
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
[63] A különvéleményhez csatlakozom:
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró . |