A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Pécsi Törvényszék 7.K.701.003/2021/12. számú ítélete alaptörvény-ellenessége megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Litresits András ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján a Pécsi Törvényszék 7.K.701.003/2021/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és az indítványban foglaltak az alábbiak szerint összegezhetők.
[3] 2.1. Az egyéni vállalkozó indítványozóval szemben a rendőrség 2021. január 28-án kelt határozatával, sommás eljárás keretében 400 000 Ft bírságot szabott ki, mert megsértette a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 13. §-ában foglalt rendelkezéseket. A határozat szerint az indítványozó üzemeltetőként olyan személyek számára tette lehetővé a fitneszterem látogatását, akik nem tartoznak az R. által előírt korlátozások alól mentesített személyi körbe, mert nem minősültek versenyszerűen sportolónak.
[4] Az indítványozó a közigazgatási határozat ellen keresetet terjesztett elő, arra hivatkozva, hogy az R. hatályos preambulumában kifejezetten nevesített személyi edzői szolgáltatást a szokott rendben végezhette a kijárási tilalom szabályai mellett. Hivatkozott arra is, hogy a szóban forgó ingatlan nem fitneszteremként funkcionál, ott kereskedelmi tevékenységet nem folytatott, kizárólag az általa egyéni vállalkozóként végzett személyi edzések helyszínéül szolgált.
[5] A Pécsi Törvényszék 2022. január 13-án kelt, 7.K.701.003/2021/12. számú ítéletével a keresetet elutasította. A bíróság megállapította, hogy a felperes fitneszteremként üzemeltette az ingatlant, ahol versenyengedéllyel nem rendelkező sportolók személyi edzése tiltott volt, így ilyen szolgáltatást az indítványozó sem nyújthatott a versenyszerűen sportolónak nem minősülő vendégeknek. A törvényszék vizsgálta és értelmezte mind az R., indítványozó által felhívott preambulumában, mind a határozat alapjául szolgáló 12. § (1) bekezdés c) pontjában, a 12. § (4) bekezdésében és a 13. §-ban foglaltakat. Értelmezése szerint az érintett időszakban az R. alapján az edzőtermek kizárólag a versenyszerűen sportoló személyek számára voltak látogathatók, a személyi edzők kizárólag ilyen személyek számára nyújthatták jogszerűen a szolgáltatásukat fitneszteremben vagy edzőteremben, egyébként más módon, más helyszínen, a kijárási korlátozásokat betartva volt csak lehetőség személyi edzés szolgáltatás nyújtására. Miután a rendőri intézkedés alá vont személyek az intézkedés időpontjában nem minősültek versenyszerűen sportolónak, számukra az edzőterem látogatása tiltott volt. Az R. 13. § alapján a 12. § szerinti védelmi intézkedés betartatásáról az indítványozónak mint üzemeltetőnek kellett gondoskodni, vele szemben jogszerűen került sor bírság kiszabására.
[6] 2.2. Az indítványozó az Alaptörvény T) cikk (2) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése, és 28. cikke sérelmét állítva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt a törvényszék döntésével szemben.
[7] Álláspontja szerint a bíróság tévesen értelmezte, és jogsértő módon figyelmen kívül hagyta az R. preambulumát, ezért iratellenes és okszerűtlen következtetésre jutott. A preambulum ugyanis tartalmazza, hogy az R.-ben nem említett szolgáltatók és szolgáltatások (például: fodrász, masszőr, személyi edző) a szokott rendben működhetnek a kijárási tilalom szabályai mellett. Állítása szerint az ingatlan, ahol tevékenységét folytatja nem edzőteremként, fitneszteremként funkcionál, s ott ő személyi edzőként edzéseket tart. Érvelése szerint a bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, és így döntése összességében a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát sérti.
[8] 3. Az Abtv. 56. § (1)–(2) bekezdései alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek.
[9] 3.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó meghatalmazással eljáró jogi képviselője az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
[10] Az indítványozó – mint az alapügy felperese – jogosultnak és érintettnek is tekinthető, az Abtv. 27. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panaszt saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapító törvényi rendelkezést, a vizsgálandó bírósági döntést, valamint kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírósági döntés alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt. Az indítványozó megjelölte az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, azokhoz indokolást fűzött.
[11] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított jog sérelmére alapítható. Az indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget, ugyanis az Alaptörvény T) cikk (2) bekezdése és a 28. cikke az indítványozó számára közvetlen, az Alaptörvényből származó jogosultságot nem biztosít {lásd például: 3346/2020. (VIII. 5.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[12] A fentiek miatt az alkotmányjogi panasznak csak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított része felel meg az indítványok határozottságával kapcsolatos valamennyi feltételnek.
[13] 4. Az Abtv. 29. §-a alapján az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz akkor fogadható be, ha a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét támasztja alá vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]}.
A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[14] 4.1. Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való sérelmét arra hivatkozással állítja, hogy a bíróság önkényes és szűkítő jogértelmezéssel hozta meg döntését. Indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta az indítványozó érveit az R. preambulumának szerinte helyes értelmezésével kapcsolatban, contra legem terjesztette ki az R.-ben előírt korlátozást a személyi edzőkre.
[15] 4.2. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hangsúlyozza állandó gyakorlatát: „Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van hatásköre, ebbe azonban a bizonyítékok bírói mérlegelésének és a bírósági eljárás teljes egészének felülbírálata nem tartozik bele” {lásd: 3351/2012. (XII. 5.) AB végzés, Indokolás [7]}. A tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást fogalmazza meg, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]}. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie és nem minden egyes részletre {3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]}.
[16] Az Alkotmánybíróság a jogerős ítélet indokolását értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a törvényszék az indítvány által támadott döntését kellően megindokolta. Kitért a preambulummal összefüggésben megfogalmazott érvekre, s arra is, hogy milyen bizonyítékok alapján jutott arra a következtetésre, hogy az indítványozó edző- és fitnesztermet működtetett. Értékelte a döntés azon érveket is, amelyeket az indítványozó a személyi edzői tevékenységével kapcsolatban adott elő. Megjelölte, hogy döntését mely jogszabályi rendelkezésekre alapította és minden releváns körülményre kiterjedő indokolással támasztotta alá, hogy az indítványozó kereseti kérelmét miért utasította el.
[17] Összességében megállapítható, hogy a panasz nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdéseket fogalmaz meg, a bíróság jogértelmezését, jogalkalmazását vonja kritika alá, és a támadott határozatban foglalt döntést magát, illetve annak hátrányos voltát tekinti alapjogi sérelemnek, a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében {vö. pl. 3119/2015. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [21]}.
[18] 5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány nem tartalmaz olyan indokot, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét támasztaná alá, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdéseire azt visszautasította.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Imre
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Horváth Attila s. k.
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.
előadó alkotmánybíró
. |
. |