A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Debreceni Ítélőtábla Pk.II.20.762/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó 2014. október 30. napján alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Debreceni Ítélőtáblánál (a továbbiakban: ítélőtábla) az Alkotmánybírósághoz címezve az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. § (1) bekezdése alapján. Indítványában elsődlegesen kéri a Debreceni Ítélőtábla Pk.II.20.762/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, másodlagosan Balkány Helyi Választási Bizottsága (a továbbiakban: HVB) 66/2014. (X. 17.) számú, és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Választási Bizottság (a továbbiakban: TVB) 99/2014. (X. 22.) számú határozatai megsemmisítését. Az indítványozó szerint az ítélőtábla döntése sérti az Alaptörvény R) cikkét, I. cikkét, IX. cikkét, XV. cikk (1)–(2), (4) bekezdését, XXIV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (7) bekezdését, valamint 28. cikkét.
[2] 2. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy az indítványozó a Ve. 208. §-a alapján kifogást nyújtott be HVB-hoz, melyben a polgármester-választás érvénytelenségét állította, és annak megismétlését kérte, mert szerinte a választás eredményét törvénysértő módon állapították meg. Balkány Helyi Választási Bizottsága 66/2014. (X. 17.) számú határozatával a kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasította arra hivatkozva, hogy az nem tartalmazza a jogszabálysértés bizonyítékait, az indítványozó által tanúként megjelölt személyek pedig szavazatszámláló bizottsági tagok, akik a szavazóköri jegyzőkönyveket egyébként aláírásukkal hitelesítették.
[3] Az indítványozó a HVB határozata ellen fellebbezést nyújtott be a TVB-hoz, melyben arra hivatkozott, hogy a HVB a kifogását jogszabálysértő módon utasította el érdemi vizsgálat nélkül, hiszen a Ve. 215. §-a kimerítően felsorolja azokat az eseteket, amikor érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani a kifogást, azonban szerinte az általa benyújtott kifogás nem tartozik ebbe a körbe. Indokolásul arra is hivatkozott, hogy a www.valasztas.hu oldalon fellelhető 195/4. számú választási kézikönyvvel (a továbbiakban: választási kézikönyv) is ellentétesek az általa is felsorolt jogsértések, melyek a választás tisztaságának és a jelöltek esélyegyenlőségének sérelméhez vezettek.
[4] A TVB 99/2014. (X. 22.) számú határozatával az indítványozó fellebbezését elutasította, és a HVB támadott határozatát helybenhagyta. Határozata indokolásában rámutatott, hogy az indítványozó beadványában több feltételezést előadott, azonban ezek alátámasztására nem csatolt be megfelelő bizonyítékokat.
[5] Az indítványozó a TVB határozata ellen bírósági felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, kérve az önkormányzati választás eredményének megsemmisítését, illetve a választás megismétlésének elrendelését. Kérelmében sérelmezte, hogy a TVB nem tett eleget indokolási kötelezettségének, a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte, ezzel megsértve az Alaptörvény 28. cikkét és XXIV. cikk (1) bekezdését.
[6] Az ítélőtábla az indítványozó bírósági felülvizsgálat iránti kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a kérelem érdemi vizsgálatát meg kell, hogy előznie a kérelem arra való alkalmasságának vizsgálata. A Ve. meghatározza a kérelem benyújtásának kógens formai és tartalmi követelményeit, ezek bármelyikének hiánya az érdemi vizsgálat nélküli elutasítást eredményezi. A választási eljárásban hivatalból bizonyítás felvételére lehetőség nincs, ennek megfelelően a választási ügyekben kezdeményezett bírósági felülvizsgálat során a kérelmezőt terheli az a kötelezettség, hogy felülvizsgálati kérelmét valamennyi formai és tartalmi kelléknek eleget téve terjessze elő, így – már a kérelmében – igazolja azt is, hogy a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére jogosult érintettnek minősül. Az ítélőtábla hivatkozott a Kúria több döntésére, ezek szerint az érintettség csak akkor állapítható meg, ha az állított jogsérelem a kérelmező saját jogaira és/vagy kötelezettségeire közvetlenül kihat, önmagában a kifogás elutasítása nem alapozza meg az ügy érdemével kapcsolatos érintettséget. Az ítélőtábla végzésében megállapította, hogy a kérelmező a kérelem benyújtására a Ve. 222. § (1) bekezdése és 223. § (2) bekezdése alapján nem jogosult: a kérelmező egyrészt a szavazatszámláló bizottság tagja volt, másrészt az ügyben érintett természetes személynek sem minősül, erre maga a kérelmező sem hivatkozott, és az iratokból sem lehetett erre vonatkozó következtetést levonni.
[7] 3. Az indítványozó ezt követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint az ítélőtábla döntése sérti az Alaptörvény R) cikkét, I. cikkét, IX. cikkét, XV. cikk (1)–(2), (4) bekezdését, XXIV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (7) bekezdését, valamint 28. cikkét.
[8] Alkotmányjogi panaszában megismétli a korábbi beadványaiban (kifogás, fellebbezés) megfogalmazottakat, arra hivatkozik, hogy az általa megjelölt jogsértések ellentétesek a választási kézikönyvben, valamint a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán, valamint a nemzetiségi önkormányzati képviselők választásán a választási irodák hatáskörébe tartozó feladatok végrehajtásának részletes szabályairól és a választási eljárásban használandó nyomtatványokról szóló 4/2014. (VII. 24.) IM rendeletben (a továbbiakban: IM rendelet) foglaltakkal.
[9] Az indítványozó érintettségével kapcsolatban előadja, hogy szemben az ítélőtábla végzésében szereplő indokolással, nem a választási bizottság tagjaként, hanem magánemberként nyújtotta be felülvizsgálati (és az azt megelőző) kérelmét, hivatalos tevékenységére nem is hivatkozott. Előadja ugyanakkor, hogy a szavazatszámláló bizottság tagjaként tapasztalt szabálytalanságokat ő is és más kifogást tevők is jelezték a HVB elnökének, aki azonban nem intézkedett a kivizsgálásukról. Álláspontja szerint egy magánszemély, aki nem ismeri az IM rendeletben, vagy a választási kézikönyvben foglaltakat, nem is lehet abban a helyzetben, hogy a választás során előfordult szabályszegésekről nyilatkozzon.
[10] Az indítványozó alaptörvény-ellenesnek tartja azt, hogy az ítélőtábla végzésében a Ve. jogorvoslati rendszerére vonatkozóan megfogalmazott jogértelmezés kizárja jogorvoslati jogot a választási bizottság tagjaként észlelt jogszabálysértések esetén, amennyiben azok ellen érintettnek nem tekinthető magánszemélyként nyújt be kifogást. Az indítványozó szerint a bírósági jogértelmezésből az következik, hogy a Ve. kizárólag a jelölteknek biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét, ami szerinte a jogorvoslathoz való jog korlátozását jelenti. Úgy véli, a választási bizottság tagjának jogos érdekét is sértheti, ha az észlelt szabálytalanságok kivizsgálására megfelelő jogorvoslati eljárás során nem kerül sor.
[11] Az indítványozó szerint a Ve. 2. § (1) bekezdése felsorolja a választás alapelveit, köztük a választás tisztaságának megóvását, a jelöltek, jelölő szervezetek esélyegyenlőségét és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, ezek megsértésére tekintettel a támadott végzés ellentétes az Alaptörvény 28. cikkével is, mert nem felel meg a józan észnek és a közjónak.
[12] 4. Az alkotmányjogi panaszra a jelen ügyben – bizonyos kivételekkel – az Abtv. rendelkezései irányadók, vagyis az Alkotmánybíróság csak annyiban része a választási eljárásnak, amennyiben Alaptörvényben biztosított jogok sérelméről van szó, rendes bíróság döntését követően.
[13] A Ve. 233. § (1) bekezdése szerint a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be az Alkotmánybírósághoz. A (2) bekezdés kimondja, hogy az Alkotmánybíróság a Ve. alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panaszról az Abtv. 56. §-a szerint a beérkezésétől számított három munkanapon belül, a befogadott alkotmányjogi panaszról további három munkanapon belül dönt.
[14] 5. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[15] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a határidőben érkezett alkotmányjogi panasz nem fogadható be az alábbiak szerint.
[16] 5.1. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése alapján az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az 52. § (1b) bekezdése pedig meghatározza, mikor tekinthető a kérelem határozottnak: az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerint meg kell jelölni az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, az e) pontnak megfelelően pedig indokolást kell előadni arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
[17] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelölte az Alaptörvény több rendelkezését, így R) cikkét, I. cikkét, XV. cikk (1)–(2), (4) bekezdését, XXIV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (7) bekezdését, valamint 28. cikkét, azonban indokolást kizárólag a jogorvoslathoz való jog és az Alaptörvény 28. cikke tekintetében adott elő. Az Alkotmánybíróság a 3034/2014. (III. 3.) AB végzésében megállapította: az Alkotmánybíróságnak a Ve. 233. § (3) bekezdése alapján hiánypótlási eljárás lefolytatására nincs lehetősége, ugyanakkor a felsorolt hiányok miatt a panasz e rendelkezésekkel összefüggésben érdemben nem bírálható el.
[18] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – az Alaptörvény R) cikke, I. cikke, IX. cikke, XV. cikk (1)–(2), (4) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése tekintetében – az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
[19] 5.2. Az indítványozó ellentétesnek tartja az ítélőtábla végzését az Alaptörvény 28. cikkével is. Ennek értelmében a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 28. cikkével összefüggésben kimondta, hogy annak címzettjei a bíróságok, ez a cikk nem fogalmaz meg olyan jogot, amelyre alkotmányjogi panaszt lehetne alapítani. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a „jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel nem orvosolható” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13], megerősítette többek között: 3231/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [7]}.
[20] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt ebben a részében is visszautasította.
[21] 5.3. Az indítványozó hivatkozik arra is, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogát sérti az ítélőtábla határozata, mert a TVB határozata ellen nem élhet felülvizsgálati kérelemmel, mivel érintettnek nem tekinthető.
[22] Az Alkotmánybíróság az indítványozó jogorvoslattal összefüggő joga sérelmére történő hivatkozása tekintetében megállapította, hogy a Ve. 222. § (1) bekezdése szerint az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet bírósági felülvizsgálati kérelemmel élhet. Az indítványozó panaszában az ítélőtábla végzésében az ügyben való érintettségével összefüggő megállapításokat, a Ve.-nek a bíróság által végzett értelmezését sérelmezte.
[23] Az Alkotmánybíróság 3082/2014. (IV. 1.) AB végzésében megállapította, hogy a Ve. a jogorvoslat szabályai között az adott ügyben való érintettség fogalmát nem határozza meg, az érintettség fogalom használatával az eljárásban részes felekhez képest más résztvevői körre utal – mely elvi síkon lehet többek között akár az, akinek jogát, jogos érdekét, jogi helyzetét az ügy érinti –, ezt azonban mindig az adott ügyben, esetről esetre a jogorvoslati kérelmet elbíráló szerv – jelen esetben az ítélőtábla dönti el {lásd 3082/2014. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [16]}.
[24] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. A bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz során az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényben elismert jogokat oltalmazza {erről lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}.
[25] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével összefüggésben megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogilag értékelhető indokolással állításait nem támasztotta alá, hanem kizárólag az ítélőtábla eljárását és jogértelmezését kifogásolta, a panaszban megjelölt aggályok az ítélőtábla döntését érintően nem tartalmaznak kifejezetten olyan érvelést, amely alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatát megalapozná.
[26] Az Alkotmánybíróság ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére – az alkotmányjogi panaszt ebben a részében is visszautasította.
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró |
Dr. Varga Zs. András s. k., s. k.,
alkotmánybíró
. |