A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály és bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217/B. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Gyulai Törvényszék 2.Pkf.25.612/2013/2. számú jogerős végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) 217/B. §-a és a Gyulai Törvényszék 2.Pkf.25.612/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában. Az indítványozó álláspontja szerint a Vht. hivatkozott rendelkezése sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését, míg az általa megjelölt törvényszéki végzés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését.
[2] 2. Az önálló bírósági végrehajtóként dolgozó indítványozó álláspontja szerint a Vht. 217/B. §-a diszkriminatív, mivel a végrehajtási feladatot ellátó szervek közül csak az önálló bírósági végrehajtókat sújtja objektív szankció, sem a törvényszéki végrehajtót, sem a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, sem más közigazgatási hatóság végrehajtó szerveit ilyen joghátrány nem érheti, annak ellenére, hogy a törvényszéki végrehajtó eljárhat az önálló bírósági végrehajtó ügyeiben, továbbá az önálló bírósági végrehajtó eljárhat közigazgatási és adó-végrehajtási ügyben.
[3] A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét eredményezi a jogszabálysértés pontosan meg nem határozott volta mellett az, hogy a végrehajtási kifogás elbírálása során fegyelmi jellegű büntetés kerül kiszabásra, de a felróhatóság vizsgálata és a fegyelmi eljárás garanciái nélkül, ráadásul az úgynevezett csatolt ügyekben a szankció többszörösen – akár minden ügyben külön-külön is – kiszabható. Az indítvánnyal támadott Vht. 217/B. § alapján panaszosi vélemény szerint arra sincs szükség, hogy a végrehajtó intézkedése alapján tényleges érdeksérelem következzen be, a szankció annak hiányában is alkalmazható.
[4] Végül az indítványozó állította, hogy a Vht. 217/B. §-a sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot, mivel, ha az önálló bírósági végrehajtó intézkedésével szemben benyújtott végrehajtási kifogást első fokon eljáró bíróság elutasítja, de másodfokú bíróság helyt ad neki, a másodfokon kiszabott szankcióval szemben fellebbezési lehetőség nincs, annak ellenére, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 233/A §-a alapján pénzbírságot kiszabó végzésekkel szemben fellebbezésnek van helye.
[5] 3. Az indítványozó szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljárásához való jogának sérelmét eredményezte az, hogy a Gyulai Törvényszék 2.Pkf.25.612/2013/2. számú végzésével az indítványozó, mint önálló bírósági végrehajtó intézkedéseit megsemmisítette és kötelezte őt munkadíja 20%-ának a végrehajtói letéti számlára történő befizetésére. Az indítványozó álláspontja szerint a végrehajtás szünetelését megállapító jegyzőkönyv hiánya miatt a végrehajtást kérő joga, illetve jogos érdeke nem sérült lényegesen, ezt azonban a törvényszék nem is vizsgálta a végzés meghozatala során.
[6] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján előterjesztett indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai követelményeknek.
[7] A panasszal érintett ügyben első fokon eljárt Szarvasi Járásbíróság értesítése szerint az indítványozó a Gyulai Törvényszék 2.Pkf.25.612/2013/2. számú végzését 2013. szeptember hó 20. napján vette át, beadványát – a két panaszt külön íven szövegezve, de egy küldeményként – 2013. november hó 20. napján adta postára, a beadvány 2013. november 21-én érkezett meg a járásbíróságra. Az indítványozó – annak ellenére, hogy 2013. november hó 19. napja munkanap volt – igazolási kérelmet nem terjesztett elő.
[8] 5. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 26. § (1) bekezdése és az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani. Ezen határidő az Alkotmánybíróság Ügyrendje 28. § (2) bekezdése alapján a kézbesítést követő napon kezdődik, és ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le. Ennek alapján a postai feladás utolsó napja 2013. november hó 19-e lehetett volna.
[9] Az Alkotmánybíróság tanácsa megállapította, hogy a jogi képviselővel eljáró indítványozó panaszát elkésetten, a sérelmezett jogerős törvényszéki végzés kézhezvételét követő 61. napon adta postára, ezért a tanács az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (1) bekezdése és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja alapján visszautasította.
Dr. Kovács Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró |
. |