A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint másodfokú bíróság Kf.VII.39.321/2020/4. számú végzése, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VII.37.083/2021/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete, képviseli: dr. Balázs Ildikó főtitkár) útján az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, melyben a Kúria mint másodfokú bíróság Kf.VII.39.321/2020/4. számú végzése, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VII.37.083/2021/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és – utóbbinak a Győri Törvényszék 6.K.700.422/2020/6. számú ítéletére is kiterjedő hatályú – megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott bírósági határozatok sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, továbbá 28. cikkét.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege – a bírósági határozatokban megállapított tényállás és az indítványozó előadása alapján – a következőképpen foglalható össze.
[3] 2.1. Az indítványozó (a bírósági eljárás felperese) rendőrként járőr beosztásban teljesített szolgálatot 2017. júliusától. Szolgálati ideje alatt 2018. szeptember 18-án szolgálati gépkocsival tolatás közben jelzőtáblának ütközött. Az indítványozó felelősségét nem vitatta, így az elsőfokú szerv határozatával egyszerűsített eljárásban 20 000 Ft pénzbírság fenyítést szabott ki rá. A határozat ellen az indítványozó panasszal élt, melyet a másodfokú hatóság (a bírósági eljárás alperese) elutasított.
[4] Az indítványozó a fenyítést tartalmazó, valamint a panaszát elutasító határozattal szemben bírósághoz fordult, keresetét azonban a Győri Törvényszék 6.K.700.422/2020/6. számú ítéletével elutasította. Az ítélet jogorvoslati tájékoztatása szerint az ítélet ellen fellebbezésnek volt helye, melyet az indokolás szerint a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 99. § (1) bekezdése biztosított (lásd: ítélet indokolásának [39] bekezdése). A törvényszék ítélete ellen az indítványozó fellebbezést terjesztett elő, melyben az ítélet megváltoztatását és kereseti kérelmének való helyt adást kérte.
[5] 2.2. A Kúria – az indítványozó által támadott Kf.VII.39.321/2020/4. számú végzésével – az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezést és a per teljes iratanyagát visszaküldte a Győri Törvényszékre azzal, hogy az ítélet téves jogorvoslati kioktatása miatt szükséges intézkedéseket tegye meg.
[6] A végzés indokolása szerint a Kp. 2020. április 1-jétől hatályos 99. § (2) bekezdése meghatározza, hogy mely esetekben van helye fellebbezésnek, azonban az alapul fekvő per nem ilyen, így az elsőfokú bíróság az indítványozónak tévesen biztosított fellebbezési jogot a döntésével szemben, mert az ítélet meghozatalának időpontjában nem volt olyan jogszabályi rendelkezés hatályban, mely a fellebbezést lehetővé tette. A Kúria hangsúlyozta azt is, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének, valamint a Kp. 115. §-ának megfelelően jogorvoslati jogát a fél nem veszítheti el, az Alaptörvény pedig megköveteli, hogy a jogorvoslathoz való jog nyújtotta jogvédelem hatékony legyen. Erre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróságot ítélete jogorvoslati tájékoztatása kijavítására hívta fel, valamint kötelezte az elsőfokú bíróságot, hogy a korábbi téves jogorvoslati kioktatás miatt a peres feleket tájékoztassa arról, hogy az ítélet ellen felülvizsgálatnak van helye.
[7] 2.3. A Győri Törvényszék 6.K.700.422/2020/11. számú végzésével – hivatkozva a Kúria Kf.VII.39.321/2020/4. számú végzésére – felhívta az indítványozót, hogy 15 napon belül nyilatkozzon, hogy fellebbezését felülvizsgálati kérelemként fenntartja-e; továbbá figyelmeztette az indítványozót, hogy amennyiben a felhívásra nem nyilatkozik, úgy tekinti, hogy a beadványát nem kéri felülvizsgálati kérelemként elbírálni. Az indítványozó a fentiekre tekintettel kérte fellebbezése felülvizsgálati kérelemkénti elbírálását.
[8] 2.4. A Kúria Kfv.VII.37.083/2021/3. számú végzésével az indítványozó felülvizsgálati kérelmét visszautasította. Végzése indokolásában a Kp. 3. § (3) bekezdésére, a 115. § (2) bekezdésére, és a 118. § (1) bekezdésére utalva kifejtette, hogy az indítványozó a felülvizsgálat befogadásának indokát nem jelölte meg. Hangsúlyozta, hogy a Kp. megjelölt rendelkezéseinek, valamint a Kúria gyakorlatának is megfelelően a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél kötelessége, hogy megjelölje azt az okot, mely alapján kérelme befogadható; a Kúria a jogerős ítélettel kapcsolatban állított jogszabálysértéseket is csak a befogadási okokkal összefüggésben vizsgálhatja. Mivel az indítványozó a felülvizsgálati kérelmében ilyen okot nem jelölt meg, a Kúria a felülvizsgálati kérelmet visszautasította.
[9] 3. Az indítványozó a fenti előzményeket követően nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, melyben a Kúria mint másodfokú bíróság Kf.VII.39.321/2020/4. számú végzése, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VII.37.083/2021/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és – utóbbinak a Győri Törvényszék 6.K.700.422/2020/6. számú ítéletére is kiterjedő hatályú – megsemmisítését kérte.
[10] Az indítványozó álláspontja szerint a bírósági eljárás során sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, mert a Kúria nem a tartalma szerint bírálta el a felülvizsgálati kérelmét, és mert a törvényszék – a jogorvoslatra vonatkozó téves tájékoztatás után – csak nyilatkozattételre hívta fel őt, hiánypótlásra nem. Nézete szerint a felülvizsgálati kérelem tartalmi szempontú vizsgálata esetén a kérelem érdemi elbírálásának lett volna helye.
[11] A fentieken túl az észszerű időn belüli elbírálás elvével is ellentétesnek tartja az indítványozó a bírósági döntéseket, mert a törvényszék a sérelmezett ítéletet a kereset benyújtását követően 16 hónap elteltével, míg a Kúria az eljárást lezáró végzését a kereset benyújtásához képest 25 hónap elteltével hozta meg.
[12] 4. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[13] Az Alkotmánybíróság vizsgálata eredményeként megállapította, hogy a határidőben érkezett alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint nem fogadható be.
[14] 4.1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy az indítványozó a Győri Törvényszék 6.K.700.422/2020/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte, azonban annak alaptörvény-ellenességére vonatkozóan semmilyen alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem adott elő. E tekintetben tehát az alkotmányjogi panasz a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt kritériumainak nem felel meg, így azt az Alkotmánybíróság a törvényszék ítéletének állított alaptörvény-ellenességét érdemben nem vizsgálhatta.
[15] 4.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {például: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30];, illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[16] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy következetes gyakorlata szerint a tisztességes bírósági eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy a bírósági szervezet felett hagyományos, negyedfokú jogorvoslati fórumként járjon el {3352/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ugyanis nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. A bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak, ugyanis az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza {lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[17] 4.3. Az ismertetett gyakorlatának megfelelően az Alkotmánybíróságnak arra a kérdésre kellett választ adnia az indítvány alapján, hogy a támadott bírósági döntések a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sértik-e azáltal, hogy a nyilatkozattételre felhívó végzésében a törvényszék az indítványozót nem tájékoztatta, hogy fellebbezésként benyújtott beadványa a felülvizsgálati kérelem formai követelményeinek nem tesz eleget, és nem hívta fel hiánypótlásra.
[18] Az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg. A törvényszék nyilatkozattételre felhívó – nem vitásan szűkszavú – végzésében visszautalt a Kúria Kf.VII.39.321/2020/4. számú másodfokú végzésére, mely a kézbesítési igazolás tanúsága szerint az indítványozó részére kézbesítésre került. A végzés indokolása kellő alapossággal tartalmazza a jogorvoslathoz való jog érvényesíthetősége érdekében szükséges tájékoztatást, mely alapján a peres fél tisztában kell, hogy legyen azzal, hogy kérelme felülvizsgálati kérelemként, rendkívüli jogorvoslati eljárás keretében bírálható el. A Kúria felülvizsgálati bíróságként hozott végzésében kiemelte, hogy a törvényszék a téves jogorvoslati kioktatást 2020. december 15-én kelt végzésével kijavította. Az indítványozó panasza indokolásában arra hivatkozott, hogy felülvizsgálati kérelmében – szemben a támadott végzésben foglaltakkal – a Kp. 118. § (1) bekezdésében rögzített befogadási okokat előadta. Az Alkotmánybíróság rámutat: az indítványozó alkotmányjogi panasza indokolásában amellett sorakoztatott fel érveket, hogy a felülvizsgálati kérelmében a Kúria által hiányolt befogadási okok tartalmilag jelen vannak. Az indítvány tehát lényegileg arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság az indítványozó felülvizsgálati kérelmében foglaltakat a Kúria felülvizsgálati eljárás során hozott végzésében megfogalmazott álláspontjától különbözően értelmezze, azaz a Kúriától eltérően értékelje a felülvizsgálati kérelemben foglalt befogadási okokat, azok meglétét vagy hiányát, ezek értékelése azonban a jogalkalmazó, nem pedig az Alkotmánybíróság feladata.
[19] Az Alkotmánybíróság mindazonáltal megjegyzi: a Kp. – a Kúria másodfokú végzésében is hivatkozott – 2. § (3) bekezdésének megfelelően kötelezte a törvényszéket a téves jogorvoslati kioktatás kijavítására. A Kp. a fentieket meghaladó tájékoztatási kötelezettséget azonban kizárólag a jogi képviselő nélkül eljáró fél számára ír elő [lásd: Kp. 2. § (7) bekezdés], azonban a Kp. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a Kúria előtt a jogi képviselet kötelező. A Kp. 3. § (3) bekezdése továbbá előírja, hogy a jogvita elbírálásához szükséges tények feltárása, az alátámasztásukra szolgáló adatok és bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a feleket terheli.
[20] 4.4. Az indítványozó az eljárás elhúzódását is alaptörvény-ellenesnek tartotta. Az Alkotmánybíróság a bírósági eljárások észszerű határidőben való befejezésének követelményével összefüggésben korábban már kifejtette, hogy a számára jelenleg rendelkezésre álló jogkövetkezmények alkalmazása nem nyújt lehetőséget a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog e részkövetelménye sérelmének orvoslására. Ilyen esetekben ugyanis a bírói döntés megsemmisítése csak a bírósági eljárás újrakezdését, ami pedig az eljárás további elhúzódását eredményezné. Éppen ezért amennyiben az Alkotmánybíróság megállapítja az eljárás elhúzódását, az csak morális elégtételt jelenthet az indítványozó számára {elsőként lásd: 3024/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [18]–[20]; továbbá: 3078/2016. (IV. 18.) AB végzés, Indokolás [21]; 3209/2017. (IX. 13.) AB határozat, Indokolás [35]; 3294/2017. (XI. 20.) AB végzés, Indokolás [18]}. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló konkrét ügyet figyelembe véve az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az eljárás elhúzódása és ezáltal a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye az adott eljárásban nem merült fel.
[21] 4.5. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog vélt sérelmén keresztül a vele szemben hozott bírói döntések törvényességi és nem alkotmányossági kritikáját fogalmazta meg. Az Alkotmánybíróság szerint az alkotmányjogi panaszban rögzített érvek nem alkalmasak arra, hogy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét felvessék vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést megalapozzanak.
[22] 5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg
az Abtv. 29. §-ában, valamint az 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglalt követelményeknek, ezért nem fogadható be. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az alkotmányjogi panaszt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |
. |