Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00381/2014
Első irat érkezett: 02/26/2014
.
Az ügy tárgya: a Szegedi Törvényszék 2.Pf.22.182/2013/3. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (szerződés érvénytelensége)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 03/24/2014
.
Előadó alkotmánybíró: Balsai István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Szegedi Törvényszék 2.Pf.22.182/2013/3. számú ítélete, valamint a Szegedi Járásbíróság 11.P.21.863/2012/24. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Kéri továbbá a az ítéletek végrehajtásának felfüggesztését.
Előadja, hogy szántó és legelő művelősi ágú ingatlanai kizárólag egy olyan önkormányzati közúról voltak megközelíthetőek, amelyeket az illetékes önkormányzat adásvételi szerződéssel egy magánszemélynek értékesített. Ennek során ingatlanai közlekedésre alkalmas közúton megközelíthetetlenek lettek. Az indítványozó pert indított, keresetét arra alapította, hogy a helyi közutak forgalomképtelenek, és a forgalomképtelen dolgok elidegenítése semmis, ígya szerződés érvénytelen. A keresetet az elsőfokú bíróság elutasította, amelyet a másodfokú bíróság helybenhagyott. A bíróság indokolása szerint az indítványozónak nem volt keresetindítási jogosultsága, mivel közvetlen jogi érdek csak akkor állhat fenn, ha a szerződés érvénytelensége következtében harmadik személy jogot szerez vagy kötelezettségtől szabadul.
Álláspontja szerint a támadott ítéletek sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti bírósághoz fordulás jogát, mivel a bíróság a keresetét érdemben nem vizsgálta, döntését kizárólag a perbeli legitimáció hiányára alapította. Ezzel sérült - véleménye szerint - az Alaptörvény XXIV. cikk szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való joga is, továbbá a XXIV. cikk (2) bekezdése kártérítéshez való joga, mivel semmilyen módon nem kárpótolták azért, hogy ingatalanai értéke nyilvánavlóan csökkent. .
.
Támadott jogi aktus:
    Szegedi Törvényszék 2.Pf.22.182/2013/3. számú ítélete, a Szegedi Járásbíróság 11.P.21.863/2012/34. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
XXIII. cikk (1) bekezdés
XXIII. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_381_2014_inditvany_anonim.pdfIV_381_2014_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3236/2014. (IX. 22.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/2494
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §)
    .
    A határozat kelte: Budapest, 09/15/2014
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2014.09.15 9:00:00 1. öttagú tanács
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Szegedi Törvényszék 2.Pf.22.182/2013/3. számú, valamint a Szegedi Járásbíróság 11.P.21.863/2012/24. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
    [2] Alkotmányjogi panaszában az indítványozó a Szegedi Törvényszék 2.Pf.22.182/2013/3. számú, valamint a Szegedi Járásbíróság 11.P.21.863/2012/24. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, illetve az ítéletek végrehajtásának felfüggesztését kérte az Alkotmánybíróságtól.
    [3] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó mint felperes szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított keresetet. Kereseti kérelmét a Szegedi Járásbíróság – keresetindítási jog hiányára tekintettel – elutasította, amely döntést a Szegedi Törvényszék jogerős ítéletében helybenhagyott. Az indítványozó szerint az első- és másodfokú ítélet sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, a XIII. cikk (1) és (2) bekezdését, a XXIV. cikk (1) és (2) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdését.
    [4] Az indítvány alapjául szolgáló perben – a bíróság által megállapított tényállás szerint – Szatymaz Község Önkormányzata mint I. rendű alperes 2001. június 14. napján kelt adásvételi szerződés alapján eladta az indítványozó szomszédságában lévő, korábban út, azonban 2005 októberétől legelővé átminősített ingatlant a II. rendű alperesnek. A felperes indítványozó egy 2011. évben folyt birtokvédelmi eljárásig az eladásra és átminősítésre került ingatlanon közelítette meg saját ingatlanjait, amely viszont villanypásztor telepítése által lehetetlenné vált.
    [5] Ezt követően az indítványozó keresetet nyújtott be az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. Álláspontja szerint a szerződéskötéskor hatályos, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 79. § (2) bekezdés a) pontja alapján forgalomképtelenek voltak a helyi közutak és műtárgyaik, ugyanakkor az akkor hatályos Ptk. 173. § (2) bekezdése szerint a forgalomképtelen dolgok elidegenítése semmis, a Ptk. 234. § (1) bekezdése szerint pedig a semmis szerződés érvénytelenségére bárki, határidő nélkül hivatkozhat.
    [6] Az első fokon eljáró Szegedi Járásbíróság ítélete az indítványozó által hivatkozott Ptk. 234. § (1) bekezdése tekintetében – figyelemmel a Pp. 3. § (1) bekezdésére – megállapította, hogy a „kialakult következetes bírói gyakorlat szerint azonban a hivatkozott jogszabály alapján ez nem jelent egyben keresetindítási jogosultságot is. Semmisséggel kapcsolatos perbeli legitimációt ugyanis csak jogi érdekeltség vagy perlési jogosultságot biztosító jogszabályi felhatalmazás alapozhat meg.” Az elsőfokú bírói döntés szerint „önmagában tehát az a kereseti hivatkozás, hogy az eredeti állapot helyreállításával a területen történő átjárás lehetővé válna, nem alapozza meg a keresetindítási jogosultságot”. A keresetet a Szegedi Járásbíróság – a keresetindítási jog hiányára tekintettel – elutasította.
    [7] Az indítványozó felperes fellebbezése után a másodfokon eljáró Szegedi Törvényszék – az alkotmányjogi panasszal támadott – ítélete szerint „az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes olyan közvetlen jogi érdekeltséget, ami a fenti kritériumoknak megfelel, a per tárgyát képező szerződéssel összefüggésben bizonyítani nem tudott. Nem minősül ilyen érdeknek a fellebbezésben hivatkozott a közúttal kapcsolatos használati jog, illetőleg a szántó és legelő földterület használati joga sem, hiszen e jogokat közvetlenül a szerződés érvényessége vagy érvénytelensége nem érinti.”
    [8] A jogerős ítélet megállapította, hogy „[…] a jogi érdek bizonyításához annak igazolása szükséges, hogy a jogi igény más jogi eszközzel nem érvényesíthető. Amennyiben a felperesi ingatlan megfelelő közúttal nem lenne összekötve, úgy telki szolgalom alapítása iránt kezdeményezhetne eljárást a felperes.” A másodfokú döntés tehát az elsőfokú bíróság ítéletét – a tényállásnak az ügy érdemét nem érintő megváltoztatása mellett – helybenhagyta.
    [9] Az indítványozó szerint a támadott bírósági ítéletek sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített bírósághoz forduláshoz való jogát, azáltal, hogy a bíróság a perbeli legitimáció hiánya miatt érdemben nem vizsgálta a szerződés érvényességét. Álláspontja szerint az, hogy keresetét „önkényes és alaptörvény-ellenes jogértelmezéssel elutasították” sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát.
    [10] A panasz alapján az ingatlanok „közúttól való megfosztása” az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdéséből fakadóan sérti tulajdona birtoklásához és használatához való jogát, az ebből adódó kárt pedig a bíróság nem küszöbölte ki, tehát a XXIV. cikk (2) bekezdése szerinti kártérítéshez való jog is sérelmet szenvedett.
    [11] Az indítványozó előadta, hogy az önkormányzat azon intézkedése, amely más megfelelő közút biztosítása nélkül ingatlanait megfosztotta a megközelíthetőséget szolgáló közúttól, ellentétes volt a jogállamiság és a jogbiztonság követelményével, ezen oknál fogva ugyancsak az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütköznek a bíróság erre vonatkozó keresetét elutasító határozatai is.

    [12] 2. A befogadhatóság formai feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott.
    [13] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani. A Kúria határozatát az indítványozó 2014. január 29. napján vette kézhez, az alkotmányjogi panaszt pedig 2014. február 20. napján érkezett az első fokon eljárt bírósághoz, ezért a panasz határidőben beérkezettnek tekinthető.
    [14] A panasz megfelel továbbá az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott formai követelményeknek, mivel megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését, a támadott bírói döntést, tartalmazza a bírói döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, és kifejezett kérelmet a támadott ítéletek megsemmisítésére.

    [15] 3. A befogadhatóság tartalmi feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg:
    [16] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti tartalmi követelményeket.
    [17] Az Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
    [18] Az indítványozó az alapügy felpereseként a jogvitában félként szerepel, így érintettsége nyilvánvaló és az Abtv. 27. §-a, valamint az 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultnak tekinthető.
    [19] Az indítványozó a másodfokon eljárt Szegedi Törvényszék jogerős ítéletét támadja, a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségét tehát kimerítette.

    [20] 4. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további, alternatív jellegű tartalmi feltételeiként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
    [21] Az Alkotmánybíróság e feltételekkel összefüggésben arra emlékeztet, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012 (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}. Az Abtv. 27. §-a úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasszal az egyedi ügyben érintett személy, vagy szervezet akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségét már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz így nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak, ugyanis az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza {erről lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
    [22] Az indítvány alapján megállapítható, hogy a panaszos nem a kereseti kérelemben szereplő adásvételi szerződéssel kapcsolatos aggályai feloldását várja az Alkotmánybíróságtól, hanem éppen azt kifogásolja, hogy az alapügyben eljáró bíróságok perbeli legitimációra vonatkozó jogértelmezésük miatt érdemben nem vizsgálták a szerződés érvényességét és a keresetindítási jog hiányára tekintettel utasították el keresetét.
    [23] A támadott első- és másodfokú bírói ítéletek a felperes keresetindítási jogának hiányát az elbíráláskor hatályban volt Ptk. 234. § (1) bekezdésének a bírói gyakorlatot szem előtt tartó jogalkalmazói értelmezése során állapították meg.
    [24] A Szegedi Törvényszék megerősítette a Szegedi Járásbíróság azon álláspontját, hogy a felperes nem tudott bizonyítani keresetindítási jogosultságot megalapozó közvetlen jogi érdekeltséget a per tárgyát képező szerződéssel összefüggésben. A bíróság leszögezte, hogy „[n]em minősül ilyen érdeknek a fellebbezésben hivatkozott a közúttal kapcsolatos használati jog, illetőleg a szántó és legelő földterület használati joga sem, hiszen e jogokat közvetlenül a szerződés érvényessége vagy érvénytelensége nem érinti.”
    [25] A jogerős ítélet leszögezte, hogy „a per tárgyát képező felperesi ingatlan az N. számú közútról megközelíthető, annak állapota jelen perben irreleváns. Másrészt a közút hiánya önmagában sem volna alkalmas a szerződés érvénytelenségével összefüggésben a perbeli legitimáció megalapozására, hiszen a jogi érdek bizonyításához annak igazolása szükséges, hogy a jogi igény más jogi eszközzel nem érvényesíthető. Amennyiben a felperesi ingatlan megfelelő közúttal nem lenne összekötve, úgy telki szolgalom alapítása iránt kezdeményezhetne eljárást a felperes.”
    [26] Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján eljárva is csak a bírói döntést befolyásoló alapjogi sérelem, alaptörvény-ellenesség alapján jogosult az igazságszolgáltatás mint önálló hatalmi ág hatáskörébe tartozó jogszolgáltató tevékenységbe beavatkozni. A bíró jogszabály-értelmezését csak abban az esetben vizsgálhatja felül, ha az ellentétes az Alaptörvénnyel, illetve az Alaptörvényben biztosított jogok sérelméhez vezet.
    [27] Önmagában az a tény, hogy a szerződés érvénytelenségére irányuló keresetét a bíróság perbeli legitimációja hiányára tekintettel elutasította, nem alapozza meg az indítványban leírt aggályokat és az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel összefüggésben fennálló vélt sérelmeket. Az indítványozó ezen felül nem állított olyan jól körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.

    [28] 5. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági akadályban szenved. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – visszautasította.
        Dr. Kiss László s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Balsai István s. k.,
        előadó alkotmánybíró

        Dr. Juhász Imre s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Bragyova András s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Kovács Péter s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        02/26/2014
        .
        Number of the Decision:
        .
        3236/2014. (IX. 22.)
        Date of the decision:
        .
        09/15/2014
        .
        .