A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.37.357/2021/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó – jogi képviselője (dr. Váczi Péter ügyvéd) útján – 2021. december 15-én az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.357/2021/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel az véleménye szerint ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével.
[2] 2. Az indítványozó egy ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgálata iránti közigazgatási per felperese volt; az ítélet alapjául szolgáló tényállás a következő volt.
[3] Az I. rendű alperesi érdekelt, vagyis a perbeli, tulajdonjog bejegyzését elrendelő közigazgatási határozat alapjául szolgáló engedményezési (opciós jogot átruházó) szerződés engedményezője, egyben a felperes által biztosított polgári jogi opciós jog eredeti jogosultja a felperessel (az opciós jogot az I. rendű érdekeltre átruházó későbbi panaszossal) három ingatlan vonatkozásában külön-külön opciós (vételi jogot alapító) szerződéseket kötött, egy közöttük létrejött kölcsönügylet biztosítása érdekében. A felperes és az I. rendű alperesi érdekelt közötti opciós megállapodások tartalmazták, hogy a vételi jog gyakorlására az I. rendű érdekelt a felperes hozzájárulása nélkül is jogosult maga helyett más személyt állítani. 2009. november 25-én az I. rendű érdekelt a II. rendű alperesi érdekeltet a perbeli ingatlanok tekintetében a vételi jog gyakorlására kijelölte. Rögtön ezt követően, még ugyanezen a napon a II. rendű érdekelt írásban úgy nyilatkozott, hogy a vételi jogot gyakorolni kívánja, egyúttal a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet nyújtott be az illetékes földhivatalhoz (mellékelve ahhoz előbbi írásos nyilatkozatát), továbbá tértivevényes levelet küldött a felperesnek arról, hogy az opciós jogot lehívta, és mellékelte számára a közte és az I. rendű érdekelt közötti, erről szóló megállapodást. 2009. december 14-én a II. rendű érdekelt becsatolta az elsőfokú hatóság felé a vételi jog gyakorlásáról szóló nyilatkozatoknak a felperes részére történő kézbesítését igazoló tértivevények másolatát és azok közjegyzővel hitelesített példányát. A tértivevények szerint a küldemények „nem kereste” jelzéssel érkeztek vissza a feladóhoz. Az elsőfokú ingatlanügyi hatóság ez alapján 2009. december 17-én hozott egyszerűsített határozatával mind-három érintett ingatlanra bejegyezte a II. rendű érdekelt tulajdonjogát.
[4] A felperes fellebbezett az elsőfokú határozattal szemben, majd igazolta, hogy a Fővárosi Bíróság előtt polgári pert indított a vételi jog gyakorlása érvénytelenségének megállapítása és az eredeti állapot helyreállítása iránt, amelyre tekintettel az alperes Budapest Főváros Kormányhivatala jogelődje végzésével a fellebbezési eljárást felfüggesztette a polgári per jogerős befejezéséig. A Fővárosi Törvényszék 7.G.41.044/2011/447. számú ítéletében a későbbi indítványozó felperes keresetét elutasította, a marasztalásra irányuló keresetek vonatkozásában a pert megszüntette. Egyebek mellett megállapította, hogy a jelen alkotmányjogi panaszeljárás alapjául szolgáló közigazgatási per II. rendű érdekeltje kijelöléssel megszerezte az opciós jog gyakorlásának jogát. A Fővárosi Ítélőtábla a 3.Pf.20.703/2019/10/II. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítélete nem fellebbezett részét nem érintette, a felperes vonatkozásában az elsőfokú bíróság döntésével érdemben egyező döntést hozott. A jogerős polgári döntéssel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján lefolytatott felülvizsgálati eljárásban a Kúria Pfv.V.20.352/2020/1-2. számú ítéletében a jogerős ítélet felülvizsgálattal nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálattal támadott részében a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a pert e körben megszüntette, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolásban többek között kiemelte, hogy a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a vételi jog gyakorlására kijelölés a felperes által is ismert opciós szerződéseken alapult, amelyek az opciós vételárakat valamennyi ingatlan tekintetében összegszerűen tartalmazták. Az opciós szerződések jogszerűek és a vételi jog lehívására szolgáló nyilatkozat is jogszerű.
[5] A másodfokú közigazgatási hatóság a polgári bírósági döntést követően a közigazgatási eljárás felfüggesztését végzéssel megszüntette, érdemi határozatában pedig az elsőfokú egyszerűsített határozatot helybenhagyta, annak okán, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárásban nem vizsgálható, hogy a vételi jog gyakorlására történő kijelölésről a vételi jog jogosultja értesítette-e annak kötelezettjét, avagy sem. Az irányadó polgári anyagi jogi jogszabály rendelkezései a kijelölést lehetővé tették, a kijelölés megtörténtét a földhivatali eljárásban okirattal igazolták. Amennyiben a vételi jog kötelezettje sérelmezi a kijelölést vagy az ebből eredő joggyakorlást, úgy polgári bíróságtól kérheti a bejegyzés törlését és az eredeti állapot helyreállítását, azonban e kereseti kérelmét a polgári bíróság – éppen a közigazgatási hatósági eljárás felfüggesztésére alapot adó eljárásban – nem találta megalapozottnak. A polgári bírósággal egyetértve leszögezte, hogy a bejegyzési engedélyt a vételi jogot alapító megállapodások mindhárom esetben tartalmazták; továbbá a bejegyzési engedély „kiterjesztése” a kijelölt új jogosultra lehetséges. Végül pedig az irányadó bírói gyakorlat szerint a földhivatali eljárásban a vételi jog gyakorlása esetén az egyoldalú nyilatkozat megtétele igazoltnak tekinthető, ha a szabályosan címzett iratot a postai szolgáltató „nem kereste” jelzéssel küldi vissza a feladónak, ami jelen esetben megtörtént.
[6] E másodfokú közigazgatási határozattal szemben az indítványozó felperesként keresetet nyújtott be a bírósághoz, azt azonban a közigazgatási perben eljáró Fővárosi Törvényszék 19.K.705.827/2020/32. számú ítéletével elutasította, megállapítva, hogy a közigazgatási eljárásban az ügy érdemére kiható eljárási vagy anyagi jogi jogszabálysértés nem történt. Két eljárási szabálysértés történt, melyek azonban sem az ügy érdemére nem hatottak ki, sem a felperesi joggyakorlást és nyilatkozattételt nem zárták ki, ezért a támadott közigazgatási, a II. rendű érdekelt tulajdonát bejegyző határozat megsemmisítésére vagy megváltoztatására nem kerülhetett sor. Jelezte a törvényszék, hogy a közigazgatási hatóság regisztratív szerv, mely a tulajdonjog bejegyzésének elrendeléséről szóló döntése során nem értékelheti az alapul fekvő polgári jogi jogviszonyokat, így a vételi jogot alapító szerződés jogszerűségét, illetve létrejöttét, és az opciós jog eredeti jogosultjának mint engedményező, valamint az általa az opciós jog gyakorlására kijelölt engedményezett közötti megállapodásának a jogszerűségét sem. A felperes eljárási jogszabálysértésre alapított érveit sem találta a jogerős döntést meghozó elsőfokú bíróság megalapozottnak, így a keresetet elutasította.
[7] A törvényszéki döntéssel szemben a felperes nyújtott be felülvizgsálati kérelmet; a Fővárosi Törvényszék ítéletét azonban a Kúria Kfv.III.37.357/2021/8. számú, jelen alkotmányjogi panaszeljárásban sérelmezett ítéletével hatályában fenntartotta. A Kúria kiemelte, hogy az elsőfokú ingatlanügyi hatóság a döntését regisztratív jogkörben eljárva hozta meg, így kötve volt a rendelkezésére álló polgári jogi szerződésekkez és egyoldalú jognyilatkozatokhoz, melyeket csak polgári eljárásban lehetett kétségessé tenni. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem tudott olyan indokot megjelölni, amely bizonyítottság esetén annak megállapításához vezethetne, hogy az elsőfokú hatóság által elkövetett eljárási szabályszegések az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással voltak. A két eljárási szabálysértés az ügy érdemére nem hatott ki; az Inytv. 27/A. §-ának és 52. § (1) bekezdés c) pontjának sérelme nem alapozza meg a támadott határozatok megsemmisítését vagy hatályon kívül helyezését, mert a szabályszegések az ügy érdemére lényeges kihatással nem voltak. Hivatkozott a közigazgatási eljárás korábbi felfüggesztését eredményező előzményi polgári perben született ítéleti megállapításokra is. Eszerint az opciós jog gyakorlása esetére alkalmazandó vételár rögzítve volt; a vételi jog eredeti jogosultjának kiértesítése a kijelölésekről nem bír jelentőséggel, a kijelölések hatályosulásához ugyanis a felperesek tudomásszerzésére nem volt szükség; végül az opciós jog gyakorlásáról szóló értesítés „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza, noha a szerződő feleket, így a felperest is a szerződés teljesítése körében általános együttműködési kötelezettség terheli, és a felperes e kötelezettségével nem egyeztethető össze az a magatartás, amellyel a másik szerződő fél jogszerű szerződéses nyilatkozata hatályosulásának meghiúsítására törekedett.
[8] A földhivatal, illetve a másodfokon eljáró kormányhivatal mint regisztratív szerv a törvényi feltételek meglétét köteles vizsgálni, az alapul fekvő polgári jogi jogviszonyok értékelésére nem jogosult; ennek megfelelően nem sértett jogszabályt a Fővárosi Törvényszék azzal, hogy közigazgatási perben a másodfokú közigazgatási hatóságot nem kötelezte a polgári jogi jogviszonyok vizsgálatára, és nem bírálta felül az e hatóság határozatának alapjául szolgáló azon tényeket, melyeket az az előzményi polgári perben döntő bíróság ítélete alapján, illetve a szabályszerűen becsatolt vagy egyébként az irattárában rendelkezésére álló dokumentumok alapján állapított meg.
[9] 3. Ezt követően az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz a Kúria Kfv.III.37.357/2021/8. számú ítélete ellen, mivel az véleménye szerint ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal.
[10] Az alkotmányjogi panasz szerint a támadott kúriai döntésben az egyes tényálláselemek nem állnak logikai kapcsolatban az egyes bizonyítékokkal, az indokolásból nem követhető, hogy mi alapján állapította meg a bíróság a tényállást, milyen bizonyítékokra alapított egy-egy adott tényt. A Kúria az indítványozó szerint azért nem bírálta felül az eljárás során szerinte elkövetett törvénytelenségeket, mert arra a Kúria egy másik tanácsa az érdemi ítéletében megállapításokat tett. Érvelése szerint az előzményi polgári perben született ítéletet jelen közigazgatási perben nem lehetett volna alkalmazni, ehhez képest a közigazgatási eljárásban többször hivatkoztak rá, és e közigazgatási hatósági eljárást a Kúria nem minősítette jogellenesnek. Mindezzel a Kúria összességében tisztességtelen eljárást folytatott le, és az indokolt bírói döntés követelményének sem tett eleget.
[11] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az 56. § (2) bekezdése értelmében a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ok szerinti feltételeket. Megállapítható, hogy az indítvány határidőben érkezett, a konkrétan megjelölt és sérelmezett bírósági döntés alkotmányjogi panasszal támadható, az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, az indítványozó érintettnek és jogosultnak minősül, illetve a panasz Alaptörvényben biztosított jog sérelmére vonatkozik. Az alkotmányjogi panasz azonban érdemi elbírálásra alkalmatlan, ennek alapján nem fogadható be.
[12] A panasz a támadott bírói döntés tartalmi kritikáját foglalja magában, és a Kúria jogértelmezési tevékenységét sérelmezi. A panasz tartalma szerint a bírósági jogértelmezés és jogalkalmazás megváltoztatására, a polgári jogi jogviszonyok jogszerűségének közigazgatási perben történő felülértékelésére, összességében egy más tartalmú, a felperes pernyertességét eredményező ítélet meghozatalára irányul; érdemi alkotmányjogi okfejtést nem tartalmaz. Ennek okán az indítvány nem veti fel annak a lehetőségét, hogy akár a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, akár hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó, így a panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételnek.
[13] A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése, ezen belül az alkalmazandó jogszabályok értelmezése a bíróságok, ezen belül is elsősorban a Kúria, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés. Az Alkotmánybíróság továbbá már a 3325/2012. (XI. 12.) AB végzésben kifejtette, ezzel kapcsolatos gyakorlata pedig azóta is töretlen, hogy „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. […] [A]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban […] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[14] 5. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.37.357/2021/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
előadó alkotmánybíró helyett
. | Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |