A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 4.Bpkf.171/2023/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Budapest Környéki Törvényszék 4.Bpkf.171/2023/2. számú végzésének alaptörvény-ellenességét, és az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján semmisítse meg azt.
[2] 2. Az indítványra okot adó ügy előzménye, hogy az indítványozót a vallási közösségének bírói tanácsa kizárta a közösségből. Az indítványozó a tanács egy tagjával szemben feljelentést tett közfeladati helyzettel való visszaélés miatt, melyet mind a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság, mind a panasz alapján eljáró Ráckevei Ügyészség elutasított. Ezt követően az indítványozó – mint pótmagánvádló – jogi képviselője útján vádindítványt nyújtott be.
[3] Az első fokon eljáró Ráckevei Járásbíróság a 40.B.51/2022/2. számú végzésében a vádindítványt elutasította.
A bíróság álláspontja szerint az állam és egyház elválasztásából következően a bíróságnak nincs alkotmányos lehetősége vizsgálni valamely vallási közösség döntésének tartalmát vagy eljárását. A másodfokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék a támadott döntésben az elsőfokú bíróság döntését az ügy érdemében helybenhagyta, annak helyes indokai alapján.
[4] A másodfokú bíróság döntésével szemben az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdésére alapított panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint a bírósági döntések sértették az Alaptörvény XV. cikk (1)–(3) bekezdéseit, 28. cikkét, XXIV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (1) bekezdését és VII. cikk (1) bekezdését.
[5] Az indítványozó az Alaptörvény különböző rendelkezéseinek sérelmét elsődlegesen abban látta, hogy álláspontja szerint az Alaptörvény VII. cikkéből nem következik az, hogy állami bíróság a vallási közösségek döntéseit nem vizsgálhatja felül. Ez, álláspontja szerint diszkriminatív helyzetet eredményez (XV. cikk), mivel nem egyenlően kerülnek jogalanyok elbírálásra, téves jogértelmezésen alapul (28. cikk), továbbá ellentétesek a tisztességes hatósági eljáráshoz való, illetve a jogorvoslathoz való joggal (XXVIII. cikk), mivel a vallási közösségek döntéseivel szemben gyakorlatilag kizárttá teszik a hatékony bírói jogorvoslatot.
[6] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[7] 3.1. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján az „alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva”.
[8] Az indítványozó saját ügyében jár el, megjelölte az indítványozói jogosultságát, valamint az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását. Az Abtv. 30. § (1) bekezdéséből következően az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani. Az indítványozó a támadott döntést 2023. március 10-én vette át, az alkotmányjogi panaszt pedig 2023. május 8-án – határidőben – adta postára.
[9] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, melynek részleteit az (1a) és (1b) bekezdések szabályozzák.
[10] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. További feltétel, hogy az indítvány részletes indokolást tartalmazzon, kifejtve az Alaptörvényben foglalt jog sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó kifejezetten kérte a vonatkozó bírói döntés megsemmisítését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[11] Megállapítható az is, hogy a támadott döntéssel szemben nem állt további jogorvoslat az indítványozó rendelkezésére.
[12] 3.2. Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[13] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti hatáskörében az Alkotmánybíróságnak arról kell döntenie, hogy a bírói döntés sértette-e az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát.
[14] Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata értelmében az egyházak önállóságából, államtól különvált működéséből az következik, hogy az állam nem avatkozik a vallási közösségek belső ügyeibe {lásd 6/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [142]}. Ez nem csupán a hittételekről való állásfoglalásra vonatkozik, hanem általánosan vonatkozik minden olyan döntésre és eljárásra, amelyben a világnézeti szempontnak jelentősége van. Az a kérdés, hogy valaki egy adott közösség tagja lehet-e, vagy tagja maradhat-e az egyházi autonómiába tartozó kérdés; e döntés felülvizsgálatára állami szervnek nincs alkotmányos lehetősége.
[15] Erre tekintettel nem veti fel az Alaptörvény hátrányos megkülönböztetés tilalmáról, vallásszabadságról és tisztességes eljáráshoz való jogról szóló rendelkezéseinek a sérelmét, hogy az eljáró bíróságok nem vizsgálták tartalmilag azt a döntést, amely az indítványozót a vallási közösségből kizárta. Az Alaptörvény egyéb hivatkozott rendelkezései pedig nem állnak okozati összefüggésben az indítványozó állított alapjogsérelmével.
[16] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem felel meg az Abtv. 29. §-ában rögzített követelménynek, ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
. | Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |
. |