Az indítvány lényege:
A Fővárosi Ítélőtábla az előtte folyamatban lévő munkavállalói azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményei iránt indított perben, az eljárás felfüggesztése mellett - az Abtv. 25. § (1) bekezdése és 32. § (1)-(2) bekezdése alapján - a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 55. § (1) bekezdés a) pontjának, továbbá 51. § (3) bekezdésének utolsó mondata („A munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának változására tekintettel köteles a munkafeltételeket, a munkaidő-beosztást - a 6. §-ban foglaltak figyelembe vételével - megfelelően módosítani”) alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását, valamint megsemmisítését és alkalmazásának kizárását kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó bíró előadta, hogy az előtte folyamatban levő ügy segédmunkásként dolgozó felperese megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet az illetékes kormányhivatal elutasított arra hivatkozással, hogy a felperes keresőtevékenységet végez és rendszeres pénzellátásban részesül. Az ezt követően született munkaköri alkalmassági vélemény megállapította, hogy a felperes a segédmunkási munkaköre ellátására nem alkalmas, így az alperesi munkáltató továbbiakban nem foglalkoztatta és munkabérét sem fizette ki, a munkaviszonyát pedig pár hónappal később azonnali hatályú felmondással megszüntette.
A felperes kereseti kérelmében a felmentési időre járó távolléti díj, végkielégítés és késedelmi kamatok megfizetését kérte. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmét elutasította, hivatkozással arra, hogy az alperesi munkáltatónak nem volt az Mt. és az Mvt. rendelkezései alapján kötelezettsége a felperes munkáját úgy szervezni, hogy a munkakörét teljes munkaidőben ki tudja tölteni fizikai munka helyett gépi munkával.
Az Mt. 2023. január 1. napjától hatályos szabályozása szerint a munkáltatónak nem kell foglalkoztatnia az alkalmatlan munkavállalót, és emiatt sem munkabért, sem állásidőre járó juttatást nem kell fizetnie neki. Az indítványozó másodfokú bíróság előadása szerint a bírói gyakorlat és a Kúria precedensképes határozatai is ennek megfelelően járnak el.
Az indítványozó bíró szerint az Mt. sérelmezett rendelkezései alaptörvény-ellenesek, ugyanis hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg nem azonos csoportok között, sértik a munkához, szociális biztonsághoz való jogot. A rendelkezés sérti a jogbiztonság követelményét ugyanis alkalmas a végkielégítés szabályainak megkerülésére.
A bíró álláspontja szerint a támadott rendelkezések az 1985. évi 9. törvényerejű rendelettel kihirdetett, Genfben 1983. évi június 20. napján kelt, a szakmai rehabilitációról és a foglalkoztatásról (rokkant személyek) szóló egyezmény 1. cikk (2) és (4) bekezdésébe, 3. és 4. cikkébe, a CRPD Egyezmény 2. cikkébe és 27. cikk (1) bekezdés a), b), e), h) és k) pontjába, valamint a Módosított Európai Szociális Karta 15. cikk (2) bekezdésébe ütközik. .
. |