A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VII.30.223/2019/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Hetzmann Albert ügyvéd, Hetzmann Ügyvédi Iroda) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése sérelmére hivatkozással a felülvizsgálati jogkörben eljáró Kúria Gfv.VII.30.223/2019/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 33/A. §-a alapján eljárás indult az indítványozó felelősségének a megállapítására, aki tagja és vezető tisztségviselője volt egy felszámolás alá került gazdasági társaságnak. A perben a bíróság megállapította, hogy az indítványozó a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona meghatározott összeggel csökkent. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a Kúria Gfv.VII.30.223/2019/7. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
[3] Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, azt állítva, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelemben írtak ellenére figyelmen kívül hagyta a Csődtv. 33/A. §-ára és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. §-ára vonatkozó hivatkozását. Az indítványozó szerint a Pp. 3. §-ára való általános hivatkozás értelemszerűen magába foglalta a 3. § (1), (2) és (5) bekezdését is, ezzel szemben a kúriai ítélet csak a Pp. 3. §-ának kifejezetten is megjelölt (3) bekezdése vonatkozásában tartalmaz indokolást. Ehhez hasonlóan a Kúria nem foglalkozott érdemben a Csődtv. 33/A. § (5) bekezdésében rögzített vélelem alkalmazhatatlanságára vonatkozó hivatkozással, a 33/A. § (4) bekezdésébe foglalt kimentési okok fennállásával, valamint nem vizsgálta a 33/A. § (1) bekezdése tekintetében „a hitelezői érdekek megsértésére vonatkozó indítványozói magatartás hiányát és a hitelezői érdekek megsértésével összefüggő felperesi hivatkozás bizonyítatlanságát és okszerűtlenségét”. A felülvizsgálati kérelmében foglaltak elbírálatlansága – amely a Kúria iratellenes hivatkozásain alapszik – a tisztességes eljáráshoz [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés], valamint a jogorvoslathoz való jogának [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés] a sérelmét eredményezte az indítványozó álláspontja szerint.
[4] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megvizsgálva a befogadhatóság feltételeit, jelen ügyben a következőket lehetett megállapítani.
[5] 2.1. A támadott kúriai ítéletet az indítványozó – a rendelkezésre álló elektronikus letöltési igazolás szerint – 2020. január 17-én vette kézhez, a panaszt 2020. március 13-án – az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőn belül – nyújtotta be, a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette. A Kúriának a jogerős döntést hatályában fenntartó ítélete az ügy érdemében hozott döntés, amely alkotmányjogi panasszal támadható. Az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, és a per alpereseként érintettnek minősül. A jogi képviselő a meghatalmazását csatolta.
[6] A kérelem a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek eleget tesz: a) tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait (az indítványozó felülvizsgálati kérelmét a Kúria elutasította); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést (a Kúria Gfv.VII.30.223/2019/7. számú ítélete); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés]; e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírósági döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel, valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria ítéletének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt.
[7] 2.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát.
[8] Az Abtv. 29. §-ában írt első feltételt illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van az indítványozó által felhívott mindkét alaptörvényi rendelkezés – a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése – tartalmát érintően {lásd például: 3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [46]–[51]; 3373/2019. (XII. 19.) AB határozat, Indokolás [25]–[26]}. Jelen alkotmányjogi panasz – amelynek lényege szerint a Kúria iratellenesen minősítette tartalmilag hiányosnak a felülvizsgálati kérelmet, ezért annak elutasítása a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog sérelmét eredményezte – ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.
[9] Az Abtv. 29. §-a szerinti másik – a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre vonatkozó – befogadhatósági feltételt illetően az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá.
[10] Az alkotmányjogi panasz – amely szerint a felülvizsgálati kérelmet a Kúria részben nem bírálta el érdemben – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből levezetett indokolt bírói döntéshez való joggal áll összefüggésben, amely az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a bíróság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]}. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor csak azt vizsgálja, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálta-e és ennek értékeléséről döntésében számot adott-e. Az indokolt bírósági döntéshez való jog csak azt a kötelezettséget támasztja az eljáró bírósággal szemben, hogy az indokolás az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre terjedjen ki {3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]}, az indokolás hossza pedig önmagában nem alkotmányossági kérdés {3312/2018. (X. 12.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[11] Az Alkotmánybíróság a felülvizsgálati ítélet indokolását értékelve jelen esetben arra a következtetésre jutott, hogy a Kúria nem hagyta figyelmen kívül a felülvizsgálati kérelembe foglalt lényeges kérdések vizsgálatát, egyértelműen megindokolta, hogy mely kérdéssel nem foglalkozhatott a felülvizsgálati eljárás keretei között és ennek indokait is megjelölte. Rámutatott, hogy a felülvizsgálati kérelemben elengedhetetlen a megsértett jogszabályhely megjelölése, amelyet konkrétan, a „jogforrás, a paragrafusszám, az esetleges bekezdések és pontok számának megadásával kell meghatározni”. A tévesen megjelölt jogszabályhelytől csak akkor lehet eltérni, ha „nyilvánvaló, azonosítható elírás történt” (Kúria Gfv.VII.30.223/2019/7. számú ítélet, Indokolás [24]–[25], [29]). Következésképpen a „jogszabálysértés szöveges körülírásának megfelelő jogszabályhely megjelölésének elmaradása” volt az a tartalmi hiányosság, amely a felülvizsgálati kérelem vizsgálatának akadályát képezte. E hiányosság pedig nem csupán a Csődtv. 33/A. §-át és a Pp. 3. §-át érintette, a Kúria ítélete szerint azért sem volt mód az érdemi vizsgálatra, mert a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértésként nem hivatkozott a Pp. 206. §-ára (Kúria Gfv.VII.30.223/2019/7. számú ítélet, Indokolás [26], [28]).
[12] Az Alkotmánybíróság más ügyben hozott döntésével összhangban jelen ügyben is utal arra, hogy a Kúria által hivatkozott régi „Pp. 272. § (2) bekezdése kifejezetten tartalmazza, hogy a felülvizsgálati kérelemben a megsértett jogszabályhelyet is meg kell jelölni, e tekintetben az 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja tartalmazza, hogy a megsértett jogszabályhelyet konkrétan szükséges megjelölni” {3010/2018. (I. 22.) AB végzés, Indokolás [18]}. Következésképpen nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, „hogy a Kúria a perjogi szabályokba ütközően előterjesztett hivatkozásokat nem tartotta alkalmasnak a jogerős ítélet felülvizsgálatára” {3010/2018. (I. 22.) AB végzés, Indokolás [18]}.
[13] Mindemellett megállapítható az is, hogy az indítványozó ügyében kétségkívül gyakorolták a jogorvoslathoz való jogot, amely az Alkotmánybíróság gyakorlatában a rendes jogorvoslatokra vonatkozik. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből nem következik a rendes jogorvoslati formákon felüli, egyéb jogorvoslati lehetőségek biztosítása, csak az, hogy „a jogalkalmazás során a jogalkotó által megnyitott jogorvoslat lehetőségének az Alaptörvényből levezethető követelményeknek megfelelően, így hatékonyan és ténylegesen is érvényesülniük kell” {3080/2018. (III. 5.) AB határozat, Indokolás [28]}. Önmagában az, hogy a Kúria a perjogi szabályok alkalmazásával tartalmi szempontból részben hiányosnak és ezért érdemi vizsgálatra alkalmatlannak találta a felülvizsgálati kérelmet, a jogorvoslathoz való jog alkotmányjogi értelemben vett tartalmával nem áll kapcsolatban. A Kúria felülvizsgálati döntése ebben az értelemben a szóban forgó alapjog védelmi körén kívül áll {vesd össze: 3373/2019. (XII. 19.) AB határozat, Indokolás [42]}.
[14] Összefoglalva: az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.
[15] 3. A fentiek szerint az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Szalay Péter s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Dienes-Oehm Egon
alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Salamon László
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Szalay Péter s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szabó Marcel
alkotmánybíró helyett
. |
. |