Az indítvány lényege:
Az indítványozó országgyűlési képviselők - az Abtv. 24. § (1) bekezdése alapján előterjesztett indítványukban – a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 31. §-a (a továbbiakban: Bjt) alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérik az Alkotmánybíróságtól. Másodlagosan az Abtv. 46. § (1) bekezdése alapján annak megállapítását kérik, hogy a Bjt. szabályozatlansága miatt, a bérezés tekintetében bekövetkezett, beadványban tárgyalt probléma mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő. Harmadlagos kérelmük arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 46. § (3) bekezdése alapján hivatalból állapítsa meg azt, hogy az Alaptörvény jogállamiság-klauzulájából és a 26. cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény, hogy a bírói hatalmi ágban foglalkoztatottak függetlenségét – a munkakörük figyelembevételével – egységes bérezés alapján szükséges garantálni, amely nem lehet más hatalmi ág(ak) döntésétől feltételes módon függő.
A Bjt. 31. §-a rendelkezik a bírók más szolgálati helyre való kirendelésének főbb szabályairól, emellett a 186. § tartalmaz a kirendeléssel összefüggő díjazásra vonatkozó egyes rendelkezéseket. Az indítványozók szerint a Bjt. nem tartalmaz részletes, garanciális rendelkezéseket a bírák illetményének védelme, a kirendelés miatti esetleges illetmény csökkenés esetére, szemben például az ügyészek hasonlóan szabályozott kirendeléséhez képest. Kiemelik, hogy a Bjt. nem rendelkezik a beosztási pótlékról abban az esetben, amennyiben a kirendelt bíró magasabb szintű bíróságon teljesít szolgálatot, mint az eredeti beosztása szerinti szolgálati hely.
Az indítványozó országgyűlési képviselők az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, a C) cikk (1) bekezdésének és a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét állítják.
A bírók szakmai, személyi és szervezeti függetlensége nem alapjog, ugyanakkor az Alaptörvény által biztosított jogként értelmezhető. Az Alkotmánybíróság gyakorlatából világosan kitűnik, hogy a bírói függetlenség nem csupán a bírák érdekeit védi, hanem közvetlenül kapcsolódik az igazságszolgáltatás megbízhatóságához. A függetlenség sérelme ezért nemcsak a bírók jogállását, hanem a társadalom igazságszolgáltatásba vetett bizalmát is aláássa. A bírák javadalmazásának bármilyen csökkentése a függetlenség közvetlen sérelmét eredményezi. Amennyiben egy bíró a kirendelés során kevesebb jövedelemhez jut, mint amennyi a szolgálati helye szerint egyébként neki járna, az egyrészt az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat és a bírói munkavégzés autonómiáját veszélyezteti.
Álláspontjuk szerint az ügyészi szolgálati jogviszonyban és a bírói hatalmi ágban foglalkoztatottak közötti megkülönböztetésnek nincsen alkotmányos alapja sem a szükségességi-arányossági, sem az ésszerűségi teszt alapján, tehát a szabályozás önkényes, mely privilegizálja az ügyészeket a bírókhoz képest. .
. |