A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 1.Bpk.404/2019/4. számú végzése és a Fővárosi Ítélőtábla Beüf.10.463/2019/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó saját ügyében személyesen eljárva az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] 1.1. Az indítványozó összesen három, végrehajtandó szabadságvesztés büntetést tartalmazó jogerős ítéletének (a továbbiakban: alapítélet) az összbüntetésbe foglalására tett indítványt. A Fővárosi Törvényszék
1.Bpk.404/2019/4. számú végzésével az indítványozó indítványát elutasította, indokolásának lényege szerint a 10/2018. (VII. 18.) AB határozatban foglaltak alapján – a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény (a továbbiakban: Btkátm.) 3. §-ának megsemmisítését követően – arról, hogy az összbüntetési eljárásban a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) vagy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) rendelkezéseit kell-e alkalmazni, a töretlen bírói gyakorlat ad iránymutatást. E szerint, ha az összbüntetésbe foglalandó alapítéletek közül akárcsak egy is az összbüntetésbe foglalás szabályait módosító rendelkezés hatálybalépését követően emelkedett jogerőre, a módosított szabályokat kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy az összbüntetésbe foglalás iránti kérelemben megjelölt egyik ítélet a Btk. 2013. július 1-jei hatálybalépését követően emelkedett jogerőre, az összbüntetési eljárás során a Btk. rendelkezéseit kellett alkalmazni. Figyelemmel arra – szólt az elsőfokú bíróság érvelése –, hogy a szóban forgó alapítéletek közül kettő esetében már korábban megtörtént az összbüntetésbe foglalás, így tehát az alapítéletek összbüntetésbe foglalására a Btk. 93. § (4) bekezdés a) pontjában írt tilalom folytán nem volt lehetőség.
[3] 1.2. Az elsőfokú végzés ellen az indítványozó fellebbezést jelentett be, amelyben – egyebek mellett – azt is kifogásolta, hogy az összbüntetésbe foglalás feltételeit az eljáró bíróságok a Btk. és nem régi Btk. rendelkezései alapján vizsgálták, így aránytalanul súlyos büntetést kell kiállnia. A fellebbezés folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla a Beüf.10.463/2019/3. számú végzésével helybenhagyta az elsőfokú végzést. A másodfokú bíróság indokolásában kifejtette, hogy – figyelemmel a Kúria 2/2019. büntető jogegységi határozatában (a továbbiakban: BJE) foglaltakra is – az elsőfokú bíróság helyesen döntött a Btk. alkalmazása mellett és helyesen alkalmazta az összbüntetésbe foglalás feltételeit, így tehát törvényesen utasította el az indítványozó indítványát.
[4] 2. Az indítványozó a fentieket követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz az említett bírósági döntésekkel szemben. Panaszában és annak – az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlási felhívására történt – kiegészítésében előadta, hogy a kifogásolt döntések következtében az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében, a XV. cikk (1) bekezdésében és a XXVIII. cikk (4), (5), (6) és (7) bekezdéseiben biztosított jogai sérültek. Az indítványozó előadta továbbá, hogy az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták a 10/2018. (VII. 18.) AB határozatban foglaltakat. Az indítványozó panasza kiegészítéseként azt is indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság a BJE alaptörvényellenességét is állapítsa meg, mert az is a felsorolt alaptörvényi rendelkezésekbe ütközik.
[5] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[6] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőben nyújtotta be.
[7] 3.2. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. értelmében alkotmányjogi panasz esetén az indítvány akkor tekinthető határozottnak, ha az – egyebek mellett – egyértelműen megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének a lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdése b) pont].
[8] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány egyáltalán nem tér ki az Alaptörvényben biztosított jog(ok) sérelmének a lényegére.
[9] 4. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panasza nem teljesítette az Abtv. 52. § (1b) bekezdése b) pontjában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[10] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szalay Péter
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
előadó alkotmánybíró helyett
. |
. |