Hungarian
Ügyszám:
.
III/00980/2014
Első irat érkezett: 07/23/2013
.
Az ügy tárgya: a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvénnyel összefüggő egyedi normakontroll
.
Eljárás típusa: Bírói kezdeményezés (egyedi normakontroll eljárás)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 05/16/2014
.
Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó bíró - az Abtv. 25. § alapján - a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Törvény) alaptörvény-ellenességének megállapítását és teljes, a hatályba lépésére visszamenő hatállyal történő megsemmisítését indítványozta.
Az indítványozó álláspontja szerint a Törvény egyes rendelkezései sértik az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében biztosított vállalkozáshoz való jogot, a XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot, a XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot és a XXVIII. cikk (7) bekezdésében garantált jogorvoslathoz való jogot, a XV. cikkben megfogalmazott diszkrimináció tilalmát. Az indítványozó a jogállamiság követelményének szempontjából aggályosnak tartja, hogy az érintetteket nem vonták be a jogalkotási folyamatba, és a jogalkotó nem biztosított kellő felkészülési időt. Kifejti továbbá, hogy a Törvény által megvalósított jogkorlátozásnak nincs alkotmányos indoka, ezáltal sérti az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését..
.
Támadott jogi aktus:
    a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvénnyel összefüggő egyedi normakontroll
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
M) cikk (1) bekezdés
VIII. cikk (2) bekezdés
VIII. cikk (5) bekezdés
XII. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
III_980_0_2014_inditvany.anonim.pdfIII_980_0_2014_inditvany.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3192/2014. (VII. 15.) AB határozat
    .
    ABH oldalszáma: 2014/2211
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: bírói kezdeményezés elbírálásának feltételei; felhatalmazás közjogi érvénytelenség; ítélt dolog; közjogi érvénytelenség; res iudicata
    .
    A határozat kelte: Budapest, 07/07/2014
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    26. cikk (1) bekezdés
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2014.06.30 10:30:00 Teljes ülés
    .

    .
    A határozat szövege (pdf):
      .
      A határozat szövege:
      .
      A határozat szövege:
        Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában – dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő
        h a t á r o z a t o t:

        1. Az Alkotmánybíróság a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény 15. § (4) bekezdés 2013. szeptember 1. és december 31. között hatályos a) pontja, valamint 19. § (3) bekezdés 2013. július 12. és november 29. között hatályos c) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.

        2. Az Alkotmánybíróság a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény közjogi érvénytelenségének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, valamint a törvény 1. § (1) bekezdés t) pontja, a 15. § (7) bekezdés a) pontja és (11)–(12) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés tekintetében indult eljárást megszünteti.

        3. Az Alkotmánybíróság a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény 11. § (1) bekezdésével, 15. § (2)–(3) és (17) bekezdésével, 19. § (2) bekezdés a)–b) pontjával, 15. § és 20. § (12) bekezdésével összefüggésben előterjesztett, továbbá a 15. § (4) bekezdésével összefüggésben mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítására, valamint a törvény egésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.
      I n d o k o l á s
      I.

      [1] 1. Az Veszprémi Törvényszék – hitelintézet közgyűlési határozatai hatályon kívül helyezésére irányuló kereset tárgyában eljáró – bírája az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján az 1.G.40.062/2013. és az 1.G.40.074/2013. számú per felfüggesztése mellett egyedi normakontroll eljárást kezdeményezett a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvényt (a továbbiakban: Tv.) érintően.

      [2] 1.1. A bíró a vállalkozáshoz való jog [Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdés] sérelmét állítja a Tv. 11. § (1) bekezdésével, 15. § (2)–(3) bekezdésével, (4) bekezdés a) pontjával, (7), (11), (12) bekezdésével, a 19. § (2) bekezdés a)–b) pontjával, (3) bekezdés c) pontjával összefüggésben. Indokolása szerint e rendelkezések sértik a perbeli alperes gazdálkodási autonómiáját, mert egy olyan új létesítő okirat elfogadására kötelezik a tagokat, amelynek a tartalmába nincs beleszólásuk. Az állam jogszabállyal szerződések tartalmát csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén változtathatja meg, mint amelyek a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 226. § (2) bekezdésében találhatók, e feltételek azonban jelen ügyben nem teljesülnek: nincs szó arról, hogy az alapszabály az elfogadását követően megváltozott körülmények folytán a részvényesek lényeges, jogos érdekét sértené, sem pedig arról, hogy az alapszabály módosítása társadalmi méretű igényt elégítene ki. A Tv. továbbá olyan jogokat biztosít az SZHISZ és a Takarékbank részére, melyek a jogalanyisággal rendelkező bankot illetik meg, tehát elvonja a szervezettől és részvényeseitől a szervezet tevékenységét befolyásoló alapvető döntések meghozatalának a jogát.

      [3] 1.2. A bíró szerint a Tv. 11. § (1) bekezdése, 15. § (2)–(3) bekezdése, (4) bekezdés a) pontja, (7) bekezdés a) pontja, (11), (12) bekezdése, a 19. § (2) bekezdés a)–b) pontja, (3) bekezdés c) pontja] a tulajdonhoz való jogot [Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés] is sértik, meglátása szerint ugyanis ezek az előírások megszüntetik a Tv. hatálya alá tartozó hitelintézetek jogi, gazdálkodási és működési önállóságát, illetve a tagok/részvényesek vállalatirányítással kapcsolatos jogait. Az állam a gazdaságpolitika kialakítása során meghatározhatja a gazdasági tevékenység folytatásának feltételeit és szabályait, de e joga nem terjedhet ki arra, hogy a gazdasági társaságok döntési szabadságát elvonja.

      [4] 1.3. A tisztességes eljáráshoz [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés] és a jogorvoslathoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés] sérelmét jelenti a bíró szerint, hogy Tv. [15. § (4) bekezdés, (17) bekezdés és 20. § (12) bekezdés] nem biztosít jogorvoslatot a Takarékbank és az SZHISZ döntéseivel szemben. A jogorvoslathoz való jog biztosítása nem kerülhető meg azzal, hogy az állam egy magánjogi intézményt ruház fel olyan döntések meghozatalának a jogával, amelyek lényegesen kihatnak a szövetkezeti hitelintézetek (üzleti) tevékenységére, létére – szól az érvelés.

      [5] 1.4. Diszkriminatívnak – az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdésébe ütközőnek – tartja a bíró, hogy a Tv. hatálya kiterjed azokra a nem szövetkezeti formában működő hitelintézetekre is, amelyeknek a szövetkezeti hitelintézeti szektorral való egyetlen kapcsolata az, hogy valamely önkéntes takarékszövetkezeti intézményvédelmi alap tagjai [Tv. 1. § (1) bekezdés t) pont].

      [6] 1.5. A bíró végezetül a Tv. közjogi érvénytelenségét [az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmét] is állítja amiatt, hogy az érintettek nem vehettek részt a Tv. előkészítésében, illetve, hogy számukra a jogalkotó nem biztosított kellő felkészülési időt a jogszabály hatályba lépése előtt.
      [7] Mindezek alapján az indítványozó bíró a Tv. egészének visszamenőleges hatályú megsemmisítését kezdeményezte.

      [8] 2. Az Alkotmánybíróság által kibocsátott hiánypótlási felhívásra a bíró a Tv. és a folyamatban lévő bírósági eljárás kapcsolatát a következők szerint foglalta össze.
      [9] A felperesi kereseti kérelem előterjesztésére az 1.G.40.074/2013. sz. perben az adott alapot, hogy a hitelintézet a Tv. „egyes rendelkezései által előírt közgyűlési határozatokat hozott”. A bíró rámutat, hogy a keresettel támadott közgyűlési határozat meghozatalára kizárólag azért került sor, mert a Tv. személyi hatálya – a Tv. 1. § (1) bekezdés t) pontja (illetve e) és q) pontjai) alapján – kiterjed a szóban forgó hitelintézetre (bankra). A Tv. 19. § (3) bekezdés c) pontja alapján a bank köteles volt egy olyan új alapszabályt elfogadni, melynek szövegét a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetének igazgatósága állapította meg. A közgyűlési határozat, mely a Veszprémi Törvényszék előtt folyamatban lévő per tárgya, ennek az új alapszabálynak az elfogadásáról szól. A bíróság továbbá az új alapszabály vizsgálatakor megállapította, hogy annak egyes rendelkezései megfelelnek a Tv. 15. § (4) bekezdésének, (7) bekezdés a) pontjának, valamint (11)–(12) bekezdésének.
      II.

      [10] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:

      „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”

      „XII. cikk (1) Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.”

      „XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.”

      „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.
      (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.”

      „XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.”

      „XXVIII. cikk (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”

      [11] 2. A Tv. támadott, a hitelintézet közgyűlési határozatának meghozatalakor hatályos rendelkezései:

      „1. § (1) Fogalmak
      […]
      t) szövetkezeti hitelintézet: a takarékszövetkezet, a hitelszövetkezet és minden olyan egyéb hitelintézet is, amelynek működését, vagy amelynek betéteit 2013. január 1-jén Önkéntes takarékszövetkezeti intézményvédelmi alapok valamelyike védte, ideértve a nem szövetkezeti hitelintézeteket is, de ide nem értve a Folyamatban lévő engedélykérelemmel rendelkező hitelintézetet;”

      „15. § (7) Amennyiben a szövetkezeti hitelintézet vagy a szövetkezeti hitelintézetek egy csoportja a Takarékbank Zrt. igazgatósága szerint válsághelyzetben van, akkor
      a) a Takarékbank Zrt. igazgatósága dönthet a szövetkezeti hitelintézet vezető tisztségviselői megbízatásának a felfüggesztéséről legfeljebb 180 napra, mely felfüggesztést legfeljebb további 180 napra meghosszabbíthat vagy – különösen indokolt esetben – dönthet megbízatásuk megszüntetéséről illetve átmeneti időre vezető tisztségviselő vagy tisztségviselők megbízásáról;
      […]
      (11) A szövetkezeti hitelintézet számviteli törvény szerinti beszámolója elfogadásához a Takarékbank Zrt. előzetes jóváhagyása kell, amely döntését a legalább 45 nappal a tervezett közgyűlés előtt a rendelkezésére bocsájtott, könyvvizsgálói jelentéssel ellátott mérleg alapján hozza meg.
      (12) A szövetkezeti hitelintézet vezető tisztségviselőinek kinevezéséhez 2013. december 31-ig az Integrációs Szervezet, 2014. január 1-től a Takarékbank Zrt. igazgatósága előzetes hozzájárulása szükséges. A Takarékbank Zrt. vezető tisztségviselőinek kinevezéséhez 2013. december 31-ig az Integrációs Szervezet előzetes hozzájárulása szükséges. Az Integrációs Szervezet igazgatósága illetve a Takarékbank Zrt. igazgatósága kezdeményezheti, hogy a Takarékbank Zrt. szövetkezeti hitelintézet részvényesénél illetve az Integrációs Szervezet szövetkezeti hitelintézet tagjánál tartsanak közgyűlést, ahol napirendi pont a tisztújítás a vezető tisztségviselők vonatkozásában. Az érintett szövetkezeti hitelintézetnél a jogszabály által megengedett legrövidebb időn belül kell a fenti tárgyú közgyűlést tartani. Az átmeneti időre az Integrációs Szervezet által kinevezett vezető tisztségviselői kinevezéséhez nem szükséges a Felügyelet engedélye.”

      „19. § (3) A 3. § (2) bekezdésétől eltérően a jelen törvény hatályba lépésekor működési engedéllyel rendelkező szövetkezeti hitelintézet az e törvénynek megfelelően és a jelen bekezdés d) pontja szerinti határidőben szerzett működési engedélye kiadásának feltétele, hogy előzetes kötelezettségvállaló nyilatkozatot tegyen egy darab C sorozatú elsőbbségi részvény átvételére a Takarékbank Zrt.-ben. A működési engedéllyel rendelkező szövetkezeti hitelintézet köteles az alábbi határidőkben az alábbiakra és arról a határidőn belül értesíteni a Felügyeletet a d) pontban írt kivétellel és az Integrációs Szervezetet:
      […]
      c) e törvény hatálybalépése után 45 napon belül elfogadni új alapszabályukat vagy alapító okiratukat az Integrációs Szervezet igazgatósága által meghatározott szöveggel,”

      [12] 3. A Tv. támadott, 2013. szeptember 1-jén hatályba lépett rendelkezése:

      „15. § (4) Amennyiben a szövetkezeti hitelintézet nem tesz eleget az utasításnak vagy nem jogszabályoknak vagy a szabályzatoknak megfelelően működik:
      a) a Takarékbank Zrt. igazgatósága dönthet a szövetkezeti hitelintézet vezető tisztségviselői megbízatásának a felfüggesztéséről legfeljebb 180 napra, mely felfüggesztést legfeljebb további 180 napra meghosszabbíthat vagy – különösen indokolt esetben – dönthet megbízatásuk megszüntetéséről illetve átmeneti időre vezető tisztségviselő vagy tisztségviselők megbízásáról;
      b) a Takarékbank Zrt. Igazgatóságának kezdeményezése alapján vagy saját kezdeményezéséből az Integrációs Szervezet igazgatósága dönt a szövetkezeti hitelintézet Integrációs Szervezeti tagságának a felfüggesztéséről vagy – indokolt esetben – a szövetkezeti hitelintézet Integrációs Szervezetből történő kizárásáról.”
      III.

      [13] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy a bírói kezdeményezés megfelel-e a törvényi feltételeknek.
      [14] Az Abtv. nem teszi lehetővé a bíró számára, hogy utólagos absztrakt normakontrollt kezdeményezzen, a bírói kezdeményezés nem actio popularis, hanem az egyedi – konkrét – normakontroll eljárás egyik fajtája, mellyel a bíró akkor élhet, ha „az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli […]” [Abtv. 25. § (1) bekezdés]. Az eljáró bíró tehát csak azon jogszabály, illetve jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására tehet indítványt, melyet a konkrét ügy elbírálása során kifejezetten alkalmaznia kell(ene). Ebből következően alapvető feltétel a támadott norma és a folyamatban lévő egyedi ügy közötti közvetlen összefüggés. Amennyiben a bírói kezdeményezés olyan jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést támad meg az Alkotmánybíróság előtt, mely az előtte folyamatban lévő (az Alkotmánybírósághoz fordulás miatt felfüggesztésre került) üggyel nem áll összefüggésben, annak elbírálása során nyilvánvalóan nem kerül alkalmazásra, akkor érdemi alkotmányossági vizsgálatnak nincs helye. A bírói kezdeményezéseket ugyanis az különbözteti meg az utólagos absztrakt normakontroll eljárástól, hogy ebben az esetben a támadott jogszabályt egy konkrét ügyben alkalmazni kell(ene).
      [15] Az alkalmazandó jog megállapítása a rendes bíróság – a konkrét perben eljáró bíró – hatásköre, az Alkotmánybíróság általában tartózkodik attól, hogy e mérlegelésbe beavatkozzon. A bíró feladata és hatásköre ugyanis eldönteni, hogy mely jogszabályok és konkrét jogszabályi rendelkezések alapján, illetve alkalmazásával dönt a benyújtott kereset (előterjesztett vád) tárgyában. Ugyanakkor az Alkotmánybíróságnak alkotmányos funkciójával összefüggésben az Alaptörvényből és az Abtv.-ből fakadó kötelessége, hogy a bírói kezdeményezés törvényi feltételeinek a fennállását megvizsgálja, s azok nyilvánvaló hiánya esetében a kezdeményezést visszautasítsa. {Ld. pl. 3112/2013. (VI. 4.) AB határozat, mely szerint az Alkotmánybíróság nem vizsgálja érdemben a bírói indítványt, ha a rendelkezések „konkrét ügyben történő alkalmazása […] fogalmilag kizárt” (Indokolás [8]); a 33/2013. (XI. 22.) AB határozat ehhez hasonlóan a bírói kezdeményezés egyes elemeit azért utasította vissza, mert egyértelműen megállapítható volt, „a folyamatban lévő büntetőeljárásban a kifogásolt jogszabályi rendelkezések közül az ítélőtáblának nem mindegyiket szükséges alkalmaznia” (Indokolás [9]).}
      [16] Az Alkotmánybíróság a törvényben előírt formai és tartalmi feltételek fennállásának vizsgálatát nem mellőzheti. Tekintettel erre a bírói kezdeményezés csak akkor felel meg az Abtv. 25. § (1) bekezdésében foglaltaknak, illetve a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, ha a bíró a támadott rendelkezések vonatkozásában előadja a vélt alaptörvény-ellenesség indokait, továbbá, ha indítványában kitér a megsemmisíteni kért normák és a folyamatban lévő bírósági eljárás konkrét kapcsolatára is. A bírói kezdeményezés mint normakontroll „egyedi vagy konkrét” jellege az absztrakt utólagos normakontrollhoz képest annyiban szűkebb, hogy az indítványozó bíró csak az ügyben alkalmazott jogszabályt támadhatja meg és részletesen meg kell indokolnia, hogy valóban kell azt az adott ügyben alkalmaznia. Csak ezzel biztosítható ugyanis a kezdeményezés egyedi – konkrét – normakontroll jellege.
      [17] Az Abtv. 52. § (4) bekezdése szerint az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia. Ebből következően, ha a kezdeményező bíró nem is állítja, hogy a támadott normát az ügyben alkalmazni kellene, vagy nem mutat rá az alkotmányellenesnek vélt norma és az egyedi ügy kapcsolatára oly módon, hogy az összefüggés az Alkotmánybíróság számára az indítvány tartalmából egyértelműen megállapítható legyen, az alkotmánybírósági eljárás lefolytatásának nincs helye.
      [18] Az Abtv. 25. § (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban a fentieken túl az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja, hogy rámutasson a következőkre is. Az alkalmazandó norma megtámadásának a lehetőségét a bíró számára azért biztosítja a jogalkotó, hogy megakadályozható legyen, hogy a bíróság a döntését alaptörvény-ellenes norma alkalmazásával legyen kénytelen meghozni. Ennek megfelelően minden olyan anyagi jogi rendelkezés bírói kezdeményezés tárgya lehet, melytől a bíróság előtt fekvő egyedi ügy érdemi eldöntése függ, de olyan eljárási jogi normák is megtámadhatók, melyek ugyan nem közvetlenül az ügyet befejező bírósági döntés alapját képezik, de alkalmazásra kerülve a felek eljárási helyzetét lényegesen befolyásolják.
      [19] Az Abtv. megfogalmazása kifejezetten lehetővé teszi, hogy az indítvány akár egy teljes jogszabályra vonatkozzon, amire elsősorban akkor kerülhet sor, ha a bíró megítélése szerint a szóban forgó jogszabály közjogi érvénytelenségben szenved. Nem kizárt továbbá az sem, hogy egy adott perben egy jogszabály egésze – minden rendelkezése – alkalmazásra kerüljön, erről azonban csak kivételes esetekben lehet szó. Egyes jogszabályi rendelkezések vélt alaptörvény-ellenességére történő hivatkozás egy teljes jogszabály megsemmisítésének kezdeményezéséhez viszont akkor sem elegendő, ha az egyedileg megjelölt rendelkezéseket a folyamatban lévő ügyben alkalmazni kell. Az ilyen indítvány a jogszabály egésze vonatkozásában nem felel meg sem a határozottság követelményének, sem a bírói kezdeményezésre vonatkozó előírásoknak.

      [20] 2. Jelen ügyben a kezdeményező bíró eredeti kérelmében egyrészt a Tv. közjogi érvénytelenségét állította, tehát formai okokból kérte a Tv. megsemmisítését, emellett pedig a Tv. egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességére hivatkozva – tartalmi okokból – is kérte a jogszabály egészének a megsemmisítését.
      [21] Az Alkotmánybíróság hiánypótlási felhívására küldött válaszában a bíró – eredeti kérelmét is teljes egészében fenntartva – a korábban alaptörvény-ellenesként megjelölt rendelkezések közül csak a Tv. 1. § (1) bekezdés t) pontja, 15. § (4) bekezdése, (7) bekezdés a) pontja és (11)–(12) bekezdése, valamint 19. § (3) bekezdés c) pontja vonatkozásában állította, hogy azok a konkrét per eldöntésével összefüggésben állnak, abban alkalmazásra kerülnek. Ebben a vonatkozásban tehát az indítvány elbírálásának nincs akadálya. Érdemi elbírálásra alkalmas továbbá a törvény közjogi érvénytelenségét állító indítványi hivatkozás is.
      [22] A Tv. 11. § (1) bekezdésével, 15. § (2)–(3) bekezdésével, (17) bekezdésével, 19. § (2) bekezdés a)–b) pontjával és 20. § (12) bekezdésével összefüggésben előterjesztett indítvány, továbbá a Tv. egyes rendelkezései miatt a jogszabály egészét támadó kérelem azonban a fent kifejtettek miatt nem felel meg az egyedi – konkrét – normakontroll indítvány Abtv. 25. § (1) bekezdésében írt, illetve a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésébe foglalt feltételeinek. Mindezek miatt az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § c) és d) pontja alapján a bírói kezdeményezést ebben a vonatkozásban visszautasította.

      [23] 3. Az Alkotmánybíróság a Tv. egyes rendelkezései Alaptörvénnyel való konformitását alkotmányjogi panaszok alapján egy másik ügyben [20/2014. (VII. 3.) AB határozatban] már megvizsgálta. Az ügy tehát az Abtv. 31. § (1) bekezdése alapján részben ítélt dolognak (res iudicata-nak) minősül
      [24] Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően a vonatkozó indítványi elemek – a Tv. közjogi érvénytelenségét állító hivatkozás, a 1. § (1) bekezdés t) pontja, a 15. § (7) bekezdés a) pontja és (11)–(12) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés – tekintetében az Abtv. 64. § f) pontja alapján az eljárást megszüntette.

      [25] 4. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok alapján korábban szintén vizsgálta a Tv. bírói kezdeményezéssel is érintett 15. § (4) bekezdés a) pontját és a 19. § (3) bekezdését, és alaptörvény-ellenességet nem állapított meg. E rendelkezések az eljárások alatt módosultak [a Tv. 2013. szeptember 1-jén hatályba lépő 15. § (4) bekezdés a) pontja 2014. január 1-jével módosult, a 19. § (3) bekezdésének a bíró által támadott c) pontja pedig 2013. november 30-i hatállyal – változatlan tartalommal – áthelyezésre került az a) pontba]. Az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására a korábbi ügyben a támadott rendelkezések elbíráláskor hatályos – tehát módosított – szövege vonatkozásában került sor. Mivel azonban a bíróságnak a folyamatban lévő ügyben a támadott rendelkezéseket a módosítások előtti tartalommal kell alkalmaznia, res iudicata megállapítására nem kerülhet sor. Ennek ellenére – tekintve, hogy a módosítások nem érintették a felvetett alkotmányossági problémát – az Alkotmánybíróság a [20/2014. (VII. 3.) AB határozatban] kifejtett indokok alapján a bírói kezdeményezés elutasításáról döntött a rendelkező részben foglaltak szerint. Rámutat az Alkotmánybíróság e körben arra is, hogy az említett határozatban a Tv. 19. § (3) bekezdése alkalmazásával összefüggésben az Abtv. 46. § (3) bekezdése alapján alkotmányos követelményt állapított meg.

      [26] 5. A kezdeményező bíró a Tv. 15. § (4) bekezdésével összefüggésben a jogorvoslat hiányát sérelmezte. Mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására irányuló kérelem előterjesztésére azonban egyik indítványozónak sincs jogosultsága, az Abtv. 46. § (1) bekezdése értelmében – az abban írt feltételek fennállása esetében – az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során hivatalból jogosult erre.
      [27] Az Alkotmánybíróság ezért a Tv. 15. § (4) bekezdésével összefüggő bírói indítványt az Abtv. 64. § b) pontja alapján visszautasította.
      [28] Megjegyzendő e körben ugyanakkor az is, hogy a jogalkotó 2013. november 30. napjával módosította a Tv.-t és a 15. § (3), (20) valamint (21) bekezdésében foglaltak szerint lehetővé tette a szövetkezeti hitelintézetek számára a bírósághoz fordulást.

        Dr. Paczolay Péter s. k.,
        az Alkotmánybíróság elnöke
        .
        Dr. Balogh Elemér s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Bragyova András s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Juhász Imre s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Kovács Péter s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr Lévay Miklós s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Salamon László s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szalay Péter s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Balsai István s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Kiss László s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
        előadó alkotmánybíró

        Dr. Pokol Béla s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Stumpf István s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szívós Mária s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolása

        [29] Egyetértek a határozat rendelkező részével, de nem tudom támogatni az indokolásnak azokat a részeit, melyek nem teszik elvi éllel nyilvánvalóvá, hogy az Alkotmánybíróság értelmezésében a bíráknak az eljárásuk közben alkalmazott jogszabályt csak azokban a jogszabályi rendelkezések vonatkozásában van lehetőségük megtámadni az Alkotmánybíróság előtt, melyeket ténylegesen alkalmaznak az előttük folyó ügy eldöntésére. Ez az értelmezés az Abtv. 25. § (1) bekezdésének szószerinti megfogalmazásához képest szűkítő értelmezést jelent, de a bírák törvényhez kötöttségének alaptörvényi rendelkezése, továbbá ehhez csatoltan a bírói funkció ellátásának politizálástól való elválasztása [26. cikk (1) bekezdés] csak ezt a szűkítő értelmezést teszi lehetővé az Alkotmánybíróság számára.
        [30] Az elmúlt években többször megfigyelhető volt, hogy a majd háromezer hazai bíróból néhány tucat arra használta fel az előtte folyó eljárást, hogy nem a ténylegesen alkalmazott jogszabályi rendelkezést, vagy rendelkezéseket támadta meg az Abtv. 25. § (1) bekezdésében adott felhatalmazásra hivatkozva az alkotmánybírói testület előtt, hanem az országgyűlési politikai küzdelmek érveit is hangoztatva a jogszabály egészét. Ezzel pedig a politikai demokráciákban bevett politikai küzdelmek bírói szférára áttevődése jön létre, mely rövid idő alatt átpolitizálhatja a bírói kart, és eltorzíthatja az igazságszolgáltatást. Az Alkotmánybíróság szűkítő értelmezése ennek szabhat gátat, és ezért nem tudom elfogadni a határozat indokolásának azokat a passzusait, melyek lebegtetik ebben a kérdésben ezt az értelmezést, és lehetővé teszik a politikai aktivitást kifejtő bírák számára, hogy ezekre hivatkozva továbbra is egész jogszabályokat támadjanak meg. Például: „Az eljáró bíró tehát csak azon jogszabály illetve jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására tehet indítványt, melyet a konkrét ügy elbírálása során kifejezetten alkalmaznia kell(ene).” (Indokolás III. rész 1. pont). A politikai aktivista bírák e megfogalmazásra támaszkodva továbbra is feljogosítva érezhetik majd magukat, hogy egész jogszabályokat támadjanak meg, és ezzel mintegy a mindenkori ellenzék szerepébe kerüljenek. Ami nem megy az országgyűlési erőviszonyok miatt a parlamentben, az így a bíró tárgyalótermekbe kerül át, mintegy „perlési politizálást” megvalósítva a valódi igazságszolgáltatás helyett.
        [31] Párhuzamos indokolásomban a rendelkező részi döntésnek ezt az elvi alapját kívántam kiemelni, és az indokolás egyes részeiben az ezt lebegtető megfogalmazások problémájára rámutatni.

        Budapest, 2014. július 7.
        Dr. Pokol Béla s. k.,
        alkotmánybíró
          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          07/23/2013
          .
          Number of the Decision:
          .
          3192/2014. (VII. 15.)
          Date of the decision:
          .
          07/07/2014
          .
          .