Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01347/2016
Első irat érkezett: 07/21/2016
.
Az ügy tárgya: A Kúria Gfv.VII.30.192/2015/11. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (tisztességtelen piaci magatartás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 09/01/2016
.
Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. § alapján - a Kúria Gfv.VII.30.192/2015/11. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.487/2014/14/III. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 15.G.41.499/2010/26. számú ítélete és a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.284/2009/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó - perbeli felperes gazdasági társaság - építési norma- és egységárgyűjtemények készítésével foglalkozó vállalkozás. Az indítványozó keresetében kérte annak megállapítását, hogy a perbeli alperes minisztérium pályázati feltételek meghatározásával megsértette a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 2. és 7. §-ait, diszkrimiatív eljárásukkal pedig a Ptk. 76. §-ában foglalt egyenlő bánásmód követelményét. Az elsőfokú bíróság az indítványozó keresetét elutasította, a másodfokon eljárt bíróság azonban megállapította, hogy a perbeli alperes az indítványozó sérelmére tisztességtelen piaci magatartást tanúsított. A felülvizsgálatot követő megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság az indítványozó keresetét ismételten elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztette elő, azonban a Kúria a jogerős döntést hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések sértik a törvény előtti egyenlőség elvét, a diszkrimináció tilalmát, a tulajdonhoz való jogot és a tisztességes eljáráshoz való jogot..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Gfv.VII.30.192/2015/11. számú ítélete
    Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.487/2014/14/III. számú ítélete
    Fővárosi Törvényszék 15.G.41.499/2010/26. számú ítélete
    Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.284/2009/7. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk (4) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1347_0_2016_inditvany_anonimizált.pdfIV_1347_0_2016_inditvany_anonimizált.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3266/2016. (XII. 14.) AB végzés
    .
    A határozat kelte: Budapest, 12/06/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.11.21 15:30:00 3. öttagú tanács
    2016.12.06 15:00:00 3. öttagú tanács

    .
    A határozat szövege (pdf):
      .
      A határozat szövege:
      .
      A határozat szövege:
        Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
        v é g z é s t:

        Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VII.30.192/2015/11. számon hozott ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.487/2014/14/III. számon hozott ítélete, a Fővárosi Törvényszék 15.G.41.499/2010/26. számon hozott ítélete, valamint a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.284/2009/7. számon hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
        I n d o k o l á s

        [1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, melyben az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Gfv.VII.30.192/2015/11. számon hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Egyúttal kérte, hogy az Alkotmánybíróság az alapul fekvő, a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.487/2014/14/III. számon hozott ítéletét, a Fővárosi Törvényszék 15.G.41.499/2010/26. számon hozott ítéletét, valamint a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.284/2009/7. számon hozott ítéletét is mint alaptörvény-ellenes bírói döntéseket, semmisítse meg. Előadta, hogy megítélése szerint a megjelölt bírói határozatok az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdésére utalással a XV. cikk (1) és (2) bekezdésével, a XIII. cikk (1) bekezdésével, továbbá a XXVIII. cikk (1) bekezdésével ellentétesek.
        [2] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozónak egy korábbi, a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.487/2014/14/III. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 15.G.41.499/2010/26. számú ítélete, valamint a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.284/2009/7. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszát a 3008/2016. (I. 25.) AB végzéssel (a továbbiakban: Abv.) visszautasította. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.284/2009/7. számú ítélete ellen előterjesztett panasz kapcsán kifejtette, hogy az nyilvánvalóan elkésett (Indokolás [12]). A többi bírói döntéssel összefüggésben pedig arra a következtetésre jutott, hogy a panasz nem elégítette ki az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt követelményeket, ezért érdemi elbírálásra alkalmatlan volt.
        [3] A Kúriának a jelen eljárásban támadott ítélete a korábbi alkotmányjogi panaszeljárásban kifogásolt bírói döntések ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján született, az alkotmánybírósági végzés meghozatalát és közzétételét követően (2016. február 9.). A Kúria a jogerős ítéletet a per főtárgya tekintetében (vagyis a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.487/2014/14.III. számú ítéletét) hatályában fenntartotta, ezt meghaladóan hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet a perköltség vonatkozásában az indítványozóra kedvező módon megváltoztatta (a megfizetendő perköltség összegét csökkentette).
        [4] Az indítványozó amiatt állította, hogy a kúriai, s annak nyomán a többi megjelölt ítélet sérti a tulajdonhoz való jogát, mert „jelen időben vizsgálva kára keletkezett, mivel a diszkriminatív pályázati kiírás miatt minden pályázó konkurense programjának megvételére kényszerült. A sérelem nem egy majdani, nehezen meghatározható bevétel […], annak mértéke itt és most konkretizálható a piaci arányok és a pályázók számának ismeretében”. Véleménye szerint „elszenvedett kára a jogos váromány sokkal szorosabb tárgykörébe esik, mint egy homályos jövőbeli gazdasági érdek”.
        [5] A támadott bírói döntések azért ellentétesek a diszkrimináció tilalmával, mert „az indítványozót egyértelműen hátrányos helyzetbe hozta konkurenséhez képest az egyoldalú, diszkriminatív pályázati kiírás”, ennek szükségességét pedig semmilyen más alkotmányos jog vagy alkotmányos érték nem igazolta, s arányos sem volt.
        [6] A tisztességes eljáráshoz való jog kapcsán az indítványozó egyrészt azt kifogásolta, hogy a Fővárosi Törvényszék hivatalból szerzett be bizonyítékot a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól (mely az ellenérdekű fél és felettes szerve, a Vidékfejlesztési Minisztérium, nyilvánvaló szakmai összefonódása miatt nem tekinthető elfogulatlannak és kiegyensúlyozottnak), méghozzá jogkérdésben (nevezetesen az állami támogatás tartalmát illetően), mellyel megsértette a fegyverek egyenlőségének elvét. Sérelmezte azt is, hogy az ő indítványait ezzel szemben „sorra lesöpörték az eljáró fórumok”. Kiemelte, hogy többször kezdeményezte, a bíróságok forduljanak az ­Európai Unió Bíróságához (a továbbiakban: EUB) az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSz) 267. cikke alapján, ezt a kérelmét azonban egyik fórum sem hallgatta meg. Álláspontja szerint a Kúria eljárásával jogellenesen meggátolta, hogy az arra hatáskörrel rendelkező bírói fórum, az EUB ítélhesse meg az ügyet. Úgy vélte, hogy a teljes eljárás tisztességességét sértette, hogy a Kúria megtámadhatatlan döntésében, az EUMSz rendelkezéseinek ellentmondva nem tett eleget törvényi kötelezettségének, és elutasította az indítványozó kérelmét. Az indítványozó kifogásolta, hogy „a bíróság a Minisztériumtól beszerzett »vélemény« hiányosságaira egyáltalán nem reflektált”. A hiányosság abból adódott, hogy a Fővárosi Törvényszék által feltett egyik kérdésre, nevezetesen hogy mennyi pályázat érkezett a kiírásra, az érintett osztály egyáltalán nem válaszolt, holott ez lett volna az egyetlen mód arra, hogy az indítványozó a kárát számszerűsíteni tudja, de azt legalábbis a piaci részesedés arányához viszonyítva „meg lehessen saccolni”.

        [7] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
        [8] Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az alábbi ok miatt nem fogadható be.
        [9] Az Alkotmánybíróság korábbi és jelenlegi felfogása értelmében is az Abtv. 27. § b) pontjában és 56. § (2) bekezdésében foglalt jogorvoslati lehetőség kimerítésének kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra, így alkotmányjogi panasz akkor is benyújtható, ha törvény felülvizsgálati kérelem vagy indítvány benyújtását is lehetővé teszi [Ügyrend 32. § (1) bekezdés]. Az indítványozó az első, az Abv.-vel elbírált alkotmányjogi panaszát még akkor nyújtotta be, amikor az Alkotmánybíróság értelmezésében és ügyrendjében megfogalmazottak szerint párhuzamosan folyhatott panaszeljárás az Alkotmánybíróság és felülvizsgálati eljárás a Kúria előtt. A most hatályos szabályok [Ügyrend 32. § (3) bekezdés] alapján ugyanakkor az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasz benyújtásának nincs helye, ha a Kúria a felülvizsgálati kérelmet, illetve indítványt még nem bírálta el. Ebben az esetben a benyújtott alkotmányjogi panasz soron kívül, az egyéb feltételek vizsgálata nélkül is visszautasítható. A hatályos Ügyrend azt is előírja [32. § (2) bekezdés a) pontja], hogy az Abtv. 27. §-a alkalmazásában az ügy érdemében hozott, vagy a bírósági eljárást befejező döntésnek minősül és alkotmányjogi panasszal megtámadható a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott olyan döntése is, mely a megtámadott határozatot hatályában fenntartja, feltéve, hogy az indítványozó a jogerős döntést az Alkotmánybíróság előtt nem támadta meg, vagy a jogerős döntés ellen benyújtott panaszt az Alkotmánybíróság a Kúria folyamatban lévő eljárására tekintettel utasította vissza.
        [10] Az Ügyrend 32. § (2) bekezdésében megfogalmazott azon feltétel, hogy a Kúriának a jogerős ítéletet hatályában fenntartó ítélete alkotmányjogi panasszal csak akkor támadható meg, ha az indítványozó a jogerős döntést az Alkotmánybíróság előtt nem támadta meg, a korábban (2016. június 22-ig) hatályos Ügyrendben is szerepelt. Az Alkotmánybíróság Ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozat módosításáról szóló 1005/2016. (VI. 22.) AB Tü. határozat 3. §-a csak a második fordulattal (feltétellel) egészítette ki a követelményeket.
        [11] Az Alkotmánybíróság a 3006/2014. (I. 31.) AB végzésében az Ügyrend korábban hatályos, de ezen feltétel tekintetében azonos tartalmú rendelkezése kapcsán a következő megállapításokat tette. „Az Ügyrend ezen szakasza nem differenciál aszerint, hogy a jogerős döntést támadó panasz ügyében miként döntött az Alkotmánybíróság. A Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott, a támadott határozatot hatályában fenntartó döntése ellen irányuló alkotmányjogi panasz benyújtásának egyetlen feltétele, hogy az indítványozó a jogerős döntést az Alkotmánybíróság előtt nem támadta meg korábban” (Indokolás [5]). „Az eljárási keretek szétfeszítéséhez vezetne, ha egy ügyet ismételten megvizsgálna az Alkotmánybíróság, azt követően, hogy az arra irányuló alkotmányjogi panaszt egyszer már visszautasította” (Indokolás [11]).
        [12] A jelen esetben az indítványozó korábbi alkotmányjogi panaszát az Alkotmánybíróság részben elkésettség, részben az indítvány hiányossága miatt utasította vissza. A Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.284/2009/7. számon hozott ítélete elleni alkotmányjogi panasz továbbra is elkésettnek tekintendő. A kúriai ítélet, azon keresztül pedig a jogerős ítélőtáblai ítélet és az elsőfokú ítélet ellen irányuló panasz érdemi elbírálásának pedig az Ügyrend 32. § (2) bekezdése állja útját.
        [13] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (3) bekezdésére és az Ügyrend 32. § (2) bekezdése figyelemmel az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) és h) pontja alapján visszautasította.
            Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
            tanácsvezető,
            előadó alkotmánybíró
            .
            Dr. Czine Ágnes s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Sulyok Tamás s. k.,
            alkotmánybíró
            Dr. Salamon László s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Szalay Péter s. k.,
            alkotmánybíró

            .
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            07/21/2016
            .
            Number of the Decision:
            .
            3266/2016. (XII. 14.)
            Date of the decision:
            .
            12/06/2016
            .
            .