A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.601/2015/3. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.021/2014/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az ügyvéd által képviselt alapítvány (a továbbiakban: indítványozó) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.601/2015/3. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.021/2014/3. számú ítélete ellen terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt 2015. szeptember 17-én, a Fővárosi Törvényszék útján az Alkotmánybírósághoz. Az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróságra 2015. szeptember 29-én érkezett be. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására 2015. november 19-én kiegészítette, majd 2016. február 15-én ismételten kiegészítést terjesztett elő. A panaszbeadvány a támadott bírói döntéseket az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével tartotta ellentétesnek.
[3] 2. Az alkotmányjogi panaszból és a mellékletként csatolt dokumentumokból megállapítható, hogy az indítványozó egy alapítvány, kiemelten közhasznú szervezet. Az indítványozóról a 444.hu internetes hírportálon 2014. február 10-én cikk jelent meg, melynek számos közlését az indítványozó sérelmesnek találta, ezért helyreigazítási kérelemmel fordult az internetes hírportál szerkesztőségéhez. A közzétenni kért helyreigazító közlemény a cikkben foglalt azon állításokat kívánta kijavítani – az indítványozók által helyesnek ítélt tartalommal –, amelyek azt részletezték, hogy egyes kórházak, valamint az ott kezelt betegek egy meghatározott időszakban dokumentálhatóan mikor és mennyi adományt kaptak az indítványozótól. Az internetes hírportál szerkesztősége a helyreigazítási kérelemnek nem tett eleget, ezért az indítványozó sajtó-helyreigazítás iránti pert indított.
[4] 2.1. A Fővárosi Törvényszék 2014. április 30-án kelt, 31.P.21.320/2014/5. számú elsőfokú ítélete az indítványozó keresetét kisebb részben alaposnak találta, és az alperes internetes hírportált helyreigazítás közzétételére kötelezte az indítványozó által két egészségügyi intézménynek juttatott támogatás pontos mértéke kapcsán. Az ítélet indokolása kitért rá, hogy a gyermekonkológiai központok az indítványozó adományairól adatokat szolgáltattak az Emberi Erőforrások Minisztériumának, amely adatok egy országgyűlési képviselő kérdésére adott válaszként megismerhetővé is váltak. Az internetes hírportál ezen adatokat elemezte és kommentálta a kifogásolt cikkben. A bíróság hivatkozott a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 12. §-ára és a PK 12. sz. állásfoglalásra, továbbá áttekintette az Alkotmánybíróság relevánsnak tartott gyakorlatát is. Az egyes sérelmezett közlések megítélése kapcsán az adott cikk egészéből és az átlagolvasó értelmezéséből indult ki. A tényállás megállapítása kapcsán rögzítette a bíróság, hogy csak azokat a támogatásokat ítélte bizonyítottnak, amelyekről az indítványozó és a kórházak egyező nyilatkozatot tettek, illetve amelyekről támogatási szerződések és ezek teljesítését alátámasztó dokumentumok is rendelkezésre álltak. A bíróság nem fogadta el az alperes azon védekezését, mely szerint nincs helye helyreigazításnak, mivel hivatalos tájékoztatóról számolt be, ezért nem az ő tévedésére vezethető vissza, ha az adatok nem pontosak. A PK 12. sz. állásfoglalásra hivatkozással azonban azt is kimondta a bíróság, hogy „lényegtelen pontatlanságok” helyreigazítása ellentétes volna a sajtó-helyreigazítás rendeltetésével. Ezt követően a bíróság egyesével megvizsgálta a cikk indítványozó által sérelmezett pontjait, és úgy határozott, hogy egyes, az adományok pontos összegével kapcsolatos tévedések a nagyságrendjüket tekintve csak „lényegtelen pontatlanságnak” minősülnek, és ezért korrekciót sem igényelnek; két esetben eredményesen igazolt lényegesen nagyobb összegű adományozást az indítványozó – ezek tekintetében elrendelte a bíróság a helyreigazítást –; más esetekben pedig a kifogásolt állítások a véleménynyilvánítás szabadsága körébe tartoztak.
[5] 2.2. Az elsőfokú ítélet ellen az indítványozó és az alperes is fellebbezést nyújtott be. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2014. december 4-én kelt, 2.Pf.21.021/2014/3. számú ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezéssel érintett részét részben megváltoztatta, és a helyreigazítás szövegének egyik pontját – az elsőfokú bíróság által elrendelt két helyreigazítás egyikét – mellőzni rendelte, mivel az abban közölni előírt adomány-összeget a kifogásolt cikk más helyen már tartalmazta, ezért valótlan közlés nem volt megállapítható.
[6] 2.3. A jogerős bírói döntéssel szemben a felperes – az indítványozó – felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő a Kúriához. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a 2015. június 10-én kelt, Pfv.IV.20.601/2015/3. számú ítéletével a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartotta.
[7] 3. A Kúria ítéletével szemben az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be, és kérte – a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.021/2014/3. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal – a döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, az Alaptörvény fent hivatkozott cikkei alapján.
[8] 3.1. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírói döntések a sajtó szabadságát a jó hírnévhez való jog [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés] kárára részesítették előnyben. A helyreigazítani kért közléseket valótlan tényállításoknak tartja, és kifogásolja, hogy a bíróság az adományok összegével kapcsolatban néhány millió, esetleg tízmillió forint eltérést „lényegtelen pontatlanságnak” minősített. Sérelmezi azt is, hogy a bíróság által végül elrendelt helyreigazítás túl rövid, „nem lépi át az átlagolvasó ingerküszöbét”, és nem tartalmazza az egyes támogatási szerződések részleteit. Kifejtette, hogy egyesével a bíróság ugyan nem tartotta jelentősnek az adományokkal kapcsolatos tévedéseket, de összességében a cikk „hemzseg a tárgyi tévedésektől”.
[9] Összegezve, az indítványozó szerint az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében foglalt jó hírnévhez való joga azért sérült, mert róla a kifogásolt cikkben számos valótlan tényállítás, híresztelés jelent meg, amelyek a társadalomban kialakult képet hátrányosan befolyásolják, ezek helyreigazítását azonban nem rendelte el minden tekintetben a bíróság, mert egyes közléseket a szerkesztőség értékítéletének, illetve „lényegtelen pontatlanságnak” tekintett. Az indítványozó szerint ezzel a bíróság túlzottan kiterjesztően értelmezte a „lényegtelen pontatlanságnak” minősíthető közlések körét, ami a jó hírnévhez való jog sérelméhez vezetett. Az alkotmányjogi panasz szerint a jó hírnevet valós tények elferdítésével, helytelen értékítélet közlésével is meg lehet sérteni; jelen esetben is ez történt, a kifogásolt cikknek ugyanis már a címe is azt sugallta, hogy az indítványozó mint kiemelten közhasznú szervezet, nem arra fordítja az adományozók pénzét, mint amire hivatkozással azt elkéri tőlük. Az indítványozó szerint „ezen a ponton az internetes újság szerkesztőségét természetesen megillető véleménynyilvánítás szabadsága korlátba ütközik, mivel ezen Alaptörvényben biztosított jog nem járhat azzal, hogy mások személyiségi jogainak védelme kiüresedjen”.
[10] 3.2. Az indítványozó a tisztességes tárgyaláshoz való jogát is sértőnek tartotta a támadott ítéleteket. Véleménye szerint az Alaptörvény ezen alapjogot garantáló XXVIII. cikk (1) bekezdését a 28. cikkben foglalt, a bíróságokra vonatkozó értelmezési szabállyal együtt kell érvényre juttatni. Ez alapján kifogásolja, és a józan ésszel ellentétesnek tartja a bíróság azon értelmezését, amely az adományok pontos összegével kapcsolatos tévedéseket „lényegtelen pontatlanságnak” ítélte a PK 12. sz. állásfoglalás alapján, és úgy mérlegelt, hogy emiatt nincs szükség korrekcióra. Az indítványozó gazdálkodása kapcsán azért is indokoltnak tartotta volna a helyreigazítást, mert a cikkek hatására a Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozást is folytatott hűtlen kezelés vétsége miatt az indítványozó alapítvány elnöke ellen (ezt aztán az ügyészség megszüntette); ilyen körülmények között pedig minden egyes valótlan tényállítás korrekcióra szorul.
[11] Összefoglalva, az indítványozó szerint azért sérült a tisztességes tárgyaláshoz való joga – összekapcsolva az Alaptörvény 28. cikkével –, mert a bíróság nem juttatta érvényre maradéktalanul az Smtv. 12. §-át, egyes kérdésekben nem ítélt meg sajtó-helyreigazítást annak ellenére, hogy az indítványozó az adott állítás valótlanságát (az adományozott összegek pontatlanságát) alátámasztotta. Ezen sérelmezett állítások „lényegtelen pontatlanságnak” minősítése az indítványozó szerint bírói jogalkotást jelent, mert nem lehet helye mérlegelésnek akkor, ha egy állítás objektíven nem felel meg a tényeknek. Az indítványozó által tévesnek tartott állítások ráadásul alkalmasak lehetnek a közvélemény befolyásolására, figyelemmel arra, hogy ellene „lejárató kampány zajlott a médiában”. Ilyen körülmények között – meglátása szerint – nem lényegtelen semmilyen pontatlanság az adományozási tevékenységgel összefüggésben.
[12] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel az Abtv. 47. § (1) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1) és (2) bekezdéseire – tanácsban eljárva dönt. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel a törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek, különösen az Abtv. 26–27. és 29–31. §-aiban foglalt feltételeknek. Ezeken kívül az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt kritériumoknak.
[13] Jelen esetben a panasz nem felel meg ezeknek a követelményeknek, az alábbiak miatt.
[14] 5. Az alkotmányjogi panasz tartalmazza azt a törvényi rendelkezést – nevezetesen az Abtv. 27. § szakaszára történő hivatkozást –, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont].
[15] Az indítvány kitér az eljárás megindításának indokaira, és tartalmaz okfejtést Alaptörvényben biztosított jog (a jó hírnévhez való jog és a tisztességes tárgyaláshoz való jog) sérelmének lényege kapcsán [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az Alkotmánybíróság megjegyzi azonban, hogy az alkotmányjogi panasz indokolása lényegében azt kritizálja, hogy az ügyben eljárt bíróságok hogyan mérlegelték az indítványozó gazdálkodásával, az általa egyes egészségügyi intézményeknek, valamint az ott kezelt betegeknek juttatott adományok pontos összegével kapcsolatos dokumentumokat, bizonyítékokat; ezek közül melyeket fogadtak el, és az így megállapított tényállás alapján mely alperesi közléseket ítéltek helytállónak, és melyeket nem. Az alkotmányjogi panasz általánosságban hivatkozik arra is, hogy nem juttatta maradéktalanul érvényre a bíróság az Smtv. 12. §-át, továbbá, hogy az elrendelt helyreigazítás túl rövid.
[16] Az indítvány megjelöli az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést: a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.601/2015/3. számú ítéletét, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.021/2014/3. számú ítéletét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont].
[17] Az indítvány az Alaptörvény megsértett rendelkezéseként a VI. cikk (1) bekezdésére és a XXVIII. cikk (1) bekezdésére hivatkozik [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont].
[18] Az indítvány tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a támadott bírósági döntést miért tartja ellentétesnek az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az indokolás azonban – a fent írtak szerint – az eljárt bíróságok bizonyíték-értékelését és általánosságban az Smtv. 12. §-ának mikénti alkalmazását kifogásolja.
[19] Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[20] Az alkotmányjogi panasz benyújtása az Abtv. 53. § (1)–(2) bekezdésének megfelelően történt.
[21] 6. Az Abtv. 29. §-a szerint: „[a]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.” Az alkotmányjogi panasz az ügyben eljárt bíróságok mérlegelését kritizálja, amely alapján – értékelve a rendelkezésre bocsátott bizonyítékokat – nem rendeltek el minden, az indítványozó által sérelmesnek tartott közlés kapcsán helyreigazítást, mivel egyeseket csak „lényegtelen pontatlanságként” ítéltek meg.
[22] Ennek kapcsán hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy következetes gyakorlata szerint „tartózkodik annak vizsgálatától, hogy a bírósági döntések indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére, azonban nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára, így a bizonyítékok felülmérlegelésére, a tényállás megállapítására vagy a jogvitát lezáró határozat kizárólag szakjogi tartalmú kritikájára {3212/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [11], 3024/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [29]}” {3081/2016. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [10]}.
[23] Ebből következően az indítvány nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadási feltételnek.
[24] 7. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva – az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró |
. |