Hungarian
Ügyszám:
.
III/00064/2016
Első irat érkezett: 01/14/2016
.
Az ügy tárgya: a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 46. § b) pontja, 184. § (2) bekezdése, valamint 373. § II. d) pontja elleni bírói indítvány (a gyanúsított védő jelenléte hiányában történő kihallgatása a nyomozás során)
.
Eljárás típusa: Bírói kezdeményezés (egyedi normakontroll eljárás)
.
Indítványozók típusa:bíró
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 01/21/2016
.
Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó bíró az Abtv. 25. §-a alapján - az előtte folyamatban lévő büntetőeljárás felfüggesztése mellett - a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 46. § b) pontja, 184. § (2) bekezdés első mondatának "jelen lehet" szövegrésze, valamint 373. § II. d) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezések lehetőséget teremtenek arra, hogy a gyanúsítottat a nyomozás során védő jelenléte nélkül is ki lehessen hallgatni, amely szabályozás az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésében, XXIV. cikk (1) bekezdésében és XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt általános jogegyenlőségi szabályba ütközik, továbbá ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikk 3. b) pontjában és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikk 14. 3. b) pontjában foglaltakkal.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott szabályozás a védelem jelenléti jogát illetően különbséget tesz a nyomozati és a tárgyalási szak között, ezért az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseibe ütközik..
.
Támadott jogi aktus:
    a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 46. § b) pont, a 184. § (2) bekezdés első mondatának "jelen lehet" szövegrésze, valamint a 373. § II. d) pont
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (3) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
III_64_0_2016_inditvany.pdfIII_64_0_2016_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3073/2016. (IV. 18.) AB határozat
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: bírói kezdeményezés elbírálásának feltételei; diszkriminációtilalom; egyenlőség mint egyenlő bánásmód követelménye; hátrányos megkülönböztetés tilalma; ítélt dolog; res iudicata; védelemhez való jog; védelemhez való jog és a védői jelenlét
    .
    A döntés kelte: Budapest, 04/12/2016
    .
    .
    Összefoglaló a döntésről:
    Összefoglaló a döntésről:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa április 12-én elutasította a büntetőeljárásról
    szóló 1998. évi XIX. törvény 184. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének
    megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést. Az
    indítványozó szerint a támadott rendelkezés lehetőséget teremt arra, hogy a
    gyanúsítottat a nyomozás során védő jelenléte nélkül is ki lehessen hallgatni,
    ami az általános jogegyenlőségi szabályba ütközik. Az Alkotmánybíróság nem
    találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. A testület nem osztotta az
    indítványozó azon érvelését, hogy az Alaptörvényben biztosított védelemhez való
    joggal kizárólag az a jogalkotói megoldás van összhangban, amelyik a nyomozás
    során – a kötelező védelem eseteiben – a terhelt szabályszerű kihallgatásához
    azt is megköveteli, hogy a védő minden esetben jelen is legyen a nyomozati
    cselekményen. Azért, hogy a bűnüldöző szervek eleget tehessenek a nyomozások
    gyors és időszerű teljesítésében testet öltő kötelezettségüknek a kötelező
    védelem eseteiben sem alaptörvény-ellenes a támadott rendelkezés, amely csak
    lehetőségként szabályozza a védő részvételét a terhelt kihallgatásán.
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.04.12 15:00:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
      .
      A döntés szövege:
      .
      A döntés szövege:
        Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
        h a t á r o z a t o t:

        Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 184. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
        I n d o k o l á s

        I.


        [1] 1. A Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája 13.B.V.10.083/2014/68. számú végzésében az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján a bírósági eljárás felfüggesztése mellett a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 184. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál.
        [2] Az indítványozó bíró tanácsa előtt folyamatban lévő büntetőügyben a bírói kezdeményezésben kifejtett alkotmányjogi probléma alapjául szolgáló tényállás szerint az ügyben a bizonyítás szempontjából különös jelentőséggel bíró vallomást a 2011. november 2. napján 23 óra 29 perckor foganatosított kihallgatásakor fogvatartásban lévő II. rendű terhelt olyan körülmények között tette, hogy a kihallgatásán nem volt jelen védő, valamint a védő szabályszerű értesítése sem történt meg.

        [3] 2. A bírói kezdeményezésben az indítványozó bíró kifejtette, hogy a Be. támadott rendelkezése – ami csak lehetőségként (és nem kötelező előírásként) biztosítja a védő jelenlétét a gyanúsítotti kihallgatáson – az Alap­törvény XV. cikk (1) és (2) bekezdéseibe, XXIV. cikk (1) bekezdésébe, valamint XXVIII. cikk (3) bekezdésébe ütközik.

        [4] 2.1. Érvelése szerint a támadott jogszabályi rendelkezés azért minősül diszkriminatívnak, mert a védelemhez való jog kötelező védői jelenlétet megkövetelő aspektusa tekintetében különbséget tesz a büntetőeljárás nyomozati és bírósági szakasza között. Míg a Be. támadott rendelkezése előbbi esetben akkor sem teszi kötelezővé a védő gyanúsítotti kihallgatáson való jelenlétét, ha egyébként a büntetőeljárásban a védő részvétele kötelező, addig a Be. más rendelkezése szerint a tárgyalási szakaszban a kötelező védői részvétel magában foglalja a tárgyaláson való kötelező megjelenést is. Az indítványozó érvelése szerint a terhelt ugyanakkor a nyomozati szakaszban a legkiszolgáltatottabb, hiszen a tárgyalási szakaszban már a rendelkezésére áll a teljes bizonyítási anyag, így a nyomozati szakaszban még indokoltabb lenne a védő eljárási cselekményeken való kötelező jelenlétét biztosítani.

        [5] 2.2. Az indítványozó bíró hivatkozott továbbá arra, hogy a kihallgatáson való kötelező védői jelenlét a védelemhez való (és ezen keresztül a tisztességes eljáráshoz való) jog olyan részelemének tekinthető, amely abszolút jellegű és korlátozhatatlan. Álláspontja szerint, míg a védelemhez való jog fegyveregyenlőséget érintő oldala ésszerű és logikus módon korlátozás alá eshet, addig az eljárási cselekményeknél való védői jelenlét a kötelező védelem eseteiben (például a fogvatartott gyanúsítottkénti kihallgatásánál) ilyen ésszerű indok a korlátozás mellett nem hozható fel. Mindebből következik, a védő puszta jelenléte a hivatkozott esetekben nem csak, hogy kívánatos, de jogállami követelmény, a büntetőeljárás egészének garanciális eleme.
        [6] Mindezekre figyelemmel az indítványozó bíró a hatályos Btk. 184. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

        II.


        [7] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:

        „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.
        (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.”

        „XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.”

        „XXVIII. cikk (3) A büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.”

        [8] 2. A Be. indítvánnyal érintett rendelkezése:

        „184. § (2) Ha a gyanúsítottat az ügyész vagy a nyomozó hatóság kihallgatja, a védője a kihallgatáson jelen lehet.”

        III.


        [9] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy a bírói kezdeményezés megfelel-e a törvényben előírt feltételeknek.

        [10] 2. Az Abtv. 25. §-a szerint a bíró – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – abban az esetben kezdeményezi az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását, ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította.
        [11] Az egyedi utólagos normakontroll eljárást kezdeményező bírói indítványnak az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerinti határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha tartalmaz az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét, az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit és megfelelő indokolást is tartalmaz. Ezenkívül megjelöli a sérelmezett jogszabályi rendelkezést és kifejezetten kérik annak megsemmisítését.

        [12] 3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírói kezdeményezés megfelel az Abtv. 25. §-ában foglalt, valamint Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban meghatározott feltételeknek.
        [13] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 209/B/2003. AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) már vizsgálta a Be. 184. § (2) bekezdésének alkotmányosságát az Alkotmány 57. § (1) és (3) bekezdéseiben garantált tisztességes eljáráshoz való joggal és a védelemhez való joggal összefüggésben, ezért az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e „ítélt dolognak.” Az Abtv. 31. § (1) bekezdése értelmében, ha alkotmányjogi panasz vagy bírói kezdeményezés alapján az alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással – ha a körülmények alapvetően nem változtak meg – nincs helye az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panasznak, valamint bírói kezdeményezés alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló vizsgálatának. Tekintettel arra, hogy az Abh.-ban az Alkotmánybíróság az említett jogszabályi rendelkezést nem az Alaptörvénnyel összefüggésben vizsgálta, hanem a rendelkezésnek az Alkotmánnyal való összhangjáról döntött, így res iudicata megállapításának jelen ügyben nincs helye.

        IV.


        [14] A bírói kezdeményezés az alábbiak szerint nem megalapozott.

        [15] 1. Az indítványozó bíró álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés elsősorban az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdéséből eredeztethető, valamint a XXVIII. cikk (3) bekezdésében nevesített védelemhez való jogot sérti, ezért az Alkotmánybíróság áttekintette a védelemhez való jogra vonatkozó gyakorlatát. Figyelemmel arra, hogy a 8/2013. (III. 1.) AB határozatban az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében biztosított védelemhez fűződő jog értelmezésekor irányadónak tekinti az Alkotmányon alapuló alkotmánybírósági gyakorlatban kimunkált alkotmányos tételeket, ezért jelen ügyben is felhasználta a védelemhez való joggal kapcsolatos – különösen az Abh.-ban kidolgozott, illetve megerősített – alkotmányossági összefüggéseket, érveket.

        [16] 1.1. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a védelemhez való jog egyik – számos más jogosultság mellett érvényesülő – és jelen ügy megítélése szempontjából relevanciával bíró eleme annak a lehetőségét biztosítja a büntetőeljárás alá vont terhelt számára, hogy védő segítségét vehesse igénybe. {25/1991. (V. 18.) AB határozat, ABH 1991, 414, 415.; Abh., ABH 2008, 1926, 1938.; 8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [26]} Ugyanakkor a törvényes vád megalapozottságát szolgáló nyomozás és a büntető felelősség kérdésében a jogerős döntés meghozatalára hivatott bírósági eljárás – alkotmányos alapjogok szempontjából is jelentős – eltérései [lásd például 14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101; 14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 264–267.; 42/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 516–525.] indokolttá teszik a védelemhez való jog részletszabályainak differenciált meghatározását. Ennek következtében a védelemhez való jog alkotmányos tartalmából nem következik, hogy a törvényalkotónak a személyes védekezés és a professzionális védelem szabályait a büntetőeljárás valamennyi szakaszában egységesen kell meghatároznia. (Abh., ABH 2008, 1926, 1939.) A fentiek előrebocsátását követően állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy a nyomozások ésszerű időn belül történő befejezésének alkotmányos követelményére figyelemmel „[n]em jelenti a védelemhez való jog szükségtelen és aránytalan korlátozását, és nem ellentétes a tisztességes eljáráshoz való jog követelményeivel, hogy a törvényalkotó a nyomozási szakaszban még a kötelező védelem eseteiben (Be. 46. §) is csak lehetőségként szabályozza a védő jelenlétét az eljárási cselekményeknél.” {Abh., ABH 2008, 1926, 1939., megerősítve: 8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [30] és 3193/2015. (X. 7.) AB végzés, Indokolás [16]}

        [17] 1.2. Döntésének indokolása során arra is rámutatott az Alkotmánybíróság, hogy a védői jelenlét lehetőségként történő biztosításának ellensúlyozásaként a büntetőeljárási szabályok számos – a védelem jogát erősítő – garanciát tartalmaznak. Így a terhelt kihallgatásáról a nyomozó hatóság olyan időben köteles intézkedni, hogy a terhelt megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való felkészülésre. [lásd Be. 43. § (2) bekezdés c) pont és Be. 179. § (4) bekezdés] Fel kell hívni a terhelt figyelmét arra, hogy védőt választhat, illetőleg védő kirendelését kérheti, illetve – amennyiben az eljárásban védő részvétele kötelező – arra is, hogy védő meghatalmazásának hiányában a büntető ügyben eljáró hatóság rendel ki védőt. Az eljáró hatóság védőt rendel abban az esetben is, ha a terhelt a védő kirendelését azért kéri, mert a jövedelmi viszonyai miatt nem tud védelméről gondoskodni. A fogva tartott terhelt részére a védőt legkésőbb a terhelt első kihallgatásáig szükséges kirendelni, és a kirendelő határozatban tájékoztatni kell a terhelt fogva tartásának helyéről, valamint kihallgatásának tervezett helyéről és idejéről [lásd Be. 179. § (2) bekezdés és Be. 48. § (1) és (2) bekezdései]. A Be. szabályaiban foglalt kötelezettségeket részletezi, illetve egészíti ki a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló, a legfőbb ügyésszel egyetértésben alkotott 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet (a továbbiakban: Rendelet). A Rendelet 6. §-a értelmében a fogva lévő terhelt első kihallgatását megelőzően biztosítani kell, hogy védőt hatalmazhasson meg. A Rendelet 9. § (2) bekezdése pedig előírja, hogy a védőt kellő időben, legkevesebb huszonnégy órával korábban, a hely és időpont megjelölésével szükséges értesíteni azokról az eljárási cselekményekről, amelyeken az eljárási törvény alapján jelen lehet {Abh., ABH 2008, 1926, 1942–1943.; 8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]}.

        [18] 1.3. A 8/2013. (III. 1.) AB határozatban elvi éllel szögezte le továbbá az Alkotmánybíróság, hogy a védő meg nem jelenése csak abban az esetben egyeztethető össze a védelemhez való joggal, ha a nyomozást folytató hatóság képes igazolni, hogy kellő időben megtette mindazokat az intézkedéseket, amelyek alapján a védőnek lehetősége lett volna részt venni a kihallgatáson. Ezért az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelményként fogalmazta meg, hogy a Be. 48. § (1) bekezdésének alkalmazásakor a terhelt érdekében kirendelt védőt a terhelti kihallgatás helyéről és időpontjáról igazolható módon, olyan időben kell értesíteni, hogy a kirendelt védőnek lehetősége legyen az eljárási törvényben foglalt jogait gyakorolni és a terhelti kihallgatáson részt venni. Ilyen értesítés elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítékként nem értékelhető {lásd 8/2013. (III. 1.) AB határozat, Rendelkező rész 1. pont és Indokolás [45]}.

        [19] 1.4. Az Alkotmánybíróság a védelemhez való joggal kapcsolatban kialakított gyakorlatát alapul véve nem osztotta az indítványozó bíró azon érvelését, hogy az Alaptörvényben biztosított védelemhez való joggal kizárólag az a jogalkotói megoldás van összhangban, amelyik a nyomozás során – a kötelező védelem eseteiben – a terhelt szabályszerű kihallgatásához azt is megköveteli, hogy a védő minden esetben jelen is legyen a nyomozati cselekményen. Azért, hogy a bűnüldöző szervek eleget tehessenek a nyomozások gyors és időszerű teljesítésében testet öltő kötelezettségüknek – a 1.2. és 1.3. pontban meghatározott garanciális követelmények betartása mellett – a kötelező védelem eseteiben sem alaptörvény-ellenes a Be. 184. § (2) bekezdésének azon rendelkezése, amely csak lehetőségként szabályozza a védő részvételét a terhelt kihallgatásán.
        [20] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést – az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésének sérelmét állító részében – elutasította.

        [21] 2. Az indítványozó bíró álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés azért ütközik a diszkrimináció tilalmába, mert csak lehetőségként biztosítja a védő jelenlétét a gyanúsítotti kihallgatáson a kötelező védelem eseteiben is, ezzel szemben a büntetőeljárás tárgyalási szakaszában a kötelező védelem eseteiben a tárgyalást – így a vádlott kihallgatását – védő jelenléte nélkül nem lehet megtartani. Az indítványozó bíró álláspontja szerint az említett megkülönböztetés mellett semmilyen ésszerű indok nem hozható fel, az teljes mértékben önkényes.
        [22] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Be. 184. § (2) bekezdésének első mondata – abban a körben, amelyre vonatkozóan rendelkezést tartalmaz (tehát a büntetőeljárás nyomozati szakasza tekintetében) – egységesen szabályozza a védő részvételének feltételeit {Szintén egységesen – bár más tartalommal, a kötelező védelem eseteiben a kötelező jelenlét megkövetelésével – szabályozza a Be. a tárgyalási szakban a védő részvételének feltételeit [Lásd Be. 240. § (3) bekezdés]}. Ennek eredményeként büntetőeljárás során minden terheltre azonos szabályok vonatkoznak, így a támadott jogszabályi rendelkezés nem tartalmaz semmilyen – a terhelteket érintő – megkülönböztetést. Az indítványozó bíró által sérelmezett eltérés ugyanis egyfelől nem önmagában a támadott jogszabályi rendelkezésből adódik, másfelől nem is a terheltek meghatározott csoportjai között áll fenn (már csak azért sem, mert főszabályként a tárgyaláson kihallgatott terheltet korábban a nyomozás során is kihallgatták), hanem abban áll, hogy – jellemzően ugyanazon – terhelt vallomása bizonyítékként történő figyelembevételéhez más – a védői jelenlétre vonatkozó – feltételek szükségesek, illetve elégségesek a büntetőeljárás eltérő szakaszaiban. Ezek a feltételek az adott eljárási szakaszban azonban minden terheltre azonos módon irányadóak, ezért a diszkrimináció tilalma és a Be. 184. § (2) bekezdésének első mondata között alkotmányjogilag értékelhető kapcsolat nem áll fenn.
        [23] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést – az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdéseinek sérelmét állító részében is – elutasította.
            Dr. Szívós Mária s. k.,
            tanácsvezető,
            előadó alkotmánybíró
            .
            Dr. Balsai István s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Stumpf István s. k.,
            alkotmánybíró
            Dr. Pokol Béla s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Varga Zs. András s. k.,
            alkotmánybíró

            .
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            01/14/2016
            .
            Number of the Decision:
            .
            3073/2016. (IV. 18.)
            Date of the decision:
            .
            04/12/2016
            .
            .