A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
1. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 49.Pkf.634.237/2022/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény 22/D. § (2) bekezdés a) és b) pontjai szövegrésze, (3) bekezdés első mondata, (4) bekezdés második mondata, (5) bekezdés második mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Galambos Károly ügyvéd) útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Pesti Központi Kerületi Bíróság 42.Pk.500.057/2022/7. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 49.Pkf.634.237/2022/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alaptörvény I. cikk (1)–(3) bekezdése; II. cikke; IV. cikk (1) bekezdése; XV. cikk (1)–(2) és (5) bekezdése; XVI. cikke; XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése sérelmére hivatkozással. Valamint ezen eljárással összefüggésben az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban: Bnpt.) 22/D. § (2) bekezdés a) pont „megkeresi a gyámhatóságot a gyermek védelmében szükséges intézkedések megtétele érdekében”, a b) pont „a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban Vht.) 174. § c) pontja szerinti pénzbírságot szab ki.” szövegrésze, a (3) bekezdés első mondata: „A bíróság a végrehajtásnak a (2) bekezdésben felsorolt azt a módját köteles elrendelni, amely – az ügy körülményeit figyelembe véve – a leghatékonyabban mozdítja elő a kötelezettség teljesítését.”, a (4) bekezdés második mondata: „Ha a kérelmezett a pénzbírságot kiszabó végzésben megállapított határidő alatt sem teljesítette a kötelezettségét, a pénzbírság ismételten kiszabható”, valamint az (5) bekezdés második mondata: „A végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.” alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[3] Az alkotmányjogi panaszban támadott bírósági végzés tárgya kapcsolattartás végrehajtási ügyben jogkövetkezmény alkalmazása. Az alkotmányjogi panasszal támadott másodfokú bírósági végzésben a fellebbezés alapjául rögzített tényállás szerint a Pesti Központi Kerületi Bíróság (továbbiakban: PKKB) a 42.Pk.500.231/2020/21. számú végzésével a PKKB 2017. június 7. napján kelt 26.P.101.326/2016/3 l. számú - és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 54.Pf.637.421/2017/12. számú ítélete folytán 2018. február 5. napján jogerőre emelkedett - ítélete alapján megállapította, hogy a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltakat a kérelmezett felróhatóan megszegte; elrendelte 26.P.101.326/2016/31. sorszámú ítélet végrehajtását és kötelezte a kérelmezettet, hogy a 2020. június 4. napján 16 órától 19 óráig esedékes elmaradt kapcsolattartást legkésőbb 2021. április 29. napjáig biztosítsa. A bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban: Bpnt.) 22/C. § (3) bekezdése alapján figyelmeztette a kérelmezettet a végzésben foglalt felhívás önhibából történő nemteljesítése Bpnt. 22/D. §
(2) bekezdése szerinti jogkövetkezményeire. A kérelmező 2021. május 21. napján értesítette a bíróságot, hogy a kérelmezett nem tett eleget a végrehajtást elrendelő végzésben foglaltaknak. A bíróság kötelező közvetítői eljárás igénybevételét rendelte el és az eljárást a közvetítői eljárás befejezéséig, de legfeljebb két hónapra felfüggesztette; majd az eljárást folytatta. Az elmaradt kapcsolattartás pótlására ez idő alatt sem került sor.
[4] Ezért az elsőfokú bíróság a 2022. május 24-i 42.Pk.500.057/2022/7. számú végzéssel a PKKB 2017. június 7. napján kelt 26.P.101.326/2016/31. számú, a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 54.Pf.637.421/2017/12. számú ítélete folytán 2018. február 5. napján jogerőre emelkedett ítélete alapján a 42.Pk.500.231/2020/20. számú végzésével elrendelt és a Fővárosi Törvényszék 5 l.Pkf.632.946/2021/6. számú végzésével helybenhagyott, a 2020. június 4. napján 16 órától 19 óráig esedékes elmaradt folyamatos kapcsolattartás végrehajtásának elmaradása miatt a kérelmezettel szemben 50 000 forint pénzbírságot szabott ki. Felhívta a kérelmezettet, hogy a 42.Pk.500.231/2020/20. sorszámú végzésben meghatározott kötelezettségét – az ott meghatározott kapcsolattartás pótlását – a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb 2022. július 30. napjáig teljesítse. Egyúttal felhívta a kérelmezőt, hogy a fenti határidő eltelte után 30 napon belül a teljesítésről vagy annak elmaradásáról értesítse a bíróságot. Kötelezte a kérelmezettet 19.050 forint ügyvédi munkadíjból álló perköltség megfizetésére. Rendelkezett arról, hogy a végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. Indokolása szerint a bíróság először a felfüggesztés iránti kérelmeket vizsgálta; azokat nem találta alaposnak, rámutatott, hogy a kapcsolattartás vonatkozásában kereseti kérelem nem került előterjesztésre, a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti per nem azonos a Bpnt. 22/E § (1) bekezdés b) pontja szerinti kapcsolattartás megváltoztatása, korlátozása, vagy megvonása iránti eljárással.
[5] A Ptk. 4:178. § (4) bekezdésében foglaltakra, a bíróság kivételesen indokolt esetben, a gyermek érdekében azt a szülőt is feljogosíthatja a gyermekkel való kapcsolattartásra, akinek a szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette, ezért a Bpnt. 22/E. § (1) bekezdés b) pontja alapján az eljárás felfüggesztésének nincs helye. A közvetítői eljárás tekintetében a bíróság felfüggesztette az eljárást, majd a meghatározott idő elteltével az eljárás folytatásáról rendelkezett, így ezen kérelmezetti felfüggesztési kérelmet döntés meghozatalakor már nem kellett vizsgálnia. Kitért a bíróság arra, hogy jelen esetben sincs helye a nemperes eljárás felfüggesztésének hiszen ebben a második szakaszban a bíróság kizárólag azt vizsgálja, hogy a kérelmezett a végrehajtást elrendelő végzésben foglaltakat önhibájából nem teljesítette-e. Mindezek alapján a bíróság a kérelmezett eljárás felfüggesztése iránti kérelmeit elutasította. Azon kérelmezetti hivatkozást illetően, hogy a hat hónap elteltére figyelemmel a pótlás jogalapja a Ptk. 4:182. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel megszűnt, így a kérelmező pótlási igénye elenyészett, a bíróság kifejtette, hogy az eljárás jelen szakaszában a pótlás megengedhetőségét a kérelmezett már nem vitathatja; a Fővárosi Törvényszék a végrehajtást elrendelő határozatot végzésével jogerősen elbírálta.
[6] A bíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a kérelmezett esetében megállapítható-e az önhiba a kapcsolattartás elmaradása tekintetében. Az első fokon eljáró bíróság hangsúlyozta, hogy ezen eljárásban kizárólag azt kell vizsgálni, hogy van-e olyan körülmény, amely alapján a végrehajtást elrendelő végzésben foglalt pótlási kötelezettség megszegése nem jelent önhibát a kérelmezett részéről. Ezt meghaladóan a kérelmezett kizárólag azon érveket adta elő, hogy a gyermek nem kíván a kérelmezővel kapcsolatot tartani, és a bántalmazó kérelmezői magatartást; melyeket már a végrehajtás elrendelését megelőzően is közölt, melyeket a bíróság a végrehajtás elrendelése során elbírált. A bíróság megállapította, hogy a kérelmezett a végrehajtást elrendelő végzésben foglaltakat a kitűzött határidő eltelte alatt önhibájából – ismételten – nem teljesítette.
[7] A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzését részben megváltoztatta, a pénzbírság összegét 30 000 forintra leszállította. Egyebekben helyben hagyta a végzést azzal a kiegészítéssel, hogy jogerőre emelkedését követően az első fokon eljáró PKKB külön intézkedéssel megkeresi az illetékes gyámhatóságot, hogy a család- és gyermekjóléti intézményrendszer bevonásával mozdítsa elő a kérelmezett teljesítését. A kérelmezett a jelen nemperes eljárásban arra hivatkozott, hogy a gyermek számára a kérelmezővel való kapcsolattartás lelki, illetve fizikai sérüléssel, megrázkódtatással jár, ezért nem erőltette a kapcsolattartás megvalósulását. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy ezzel a kérelmezett lényegében a kapcsolattartás megváltoztatására irányuló igényét juttatta kifejezésre, ami azonban nem képezhette a konkrét nemperes eljárás tárgyát, mivel az csak a kapcsolattartás megváltoztatására, vagy a szülői felügyeleti jog gyakorlásának újra szabályozása iránti peres eljárásban érvényesíthető. A pénzbüntetés összegét illetően úgy ítélte meg, hogy a csökkentett mérték is betölti a bűntető illetve a preventív szerepet. Ezen túlmenően a másodfokú bíróság nem látta indokoltnak a sérelmezett jogszabályi rendelkezések tekintetében az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezését.
[8] Az ezt követően előterjesztett – hiánypótlási felhívásra kiegészített – alkotmányjogi panaszban az indítványozó álláspontja szerint a jogerős végzés a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét okozza és alaptörvény-ellenes, mert a nemperes eljárásban az érdekelt gyermek nem vehetett részt annak ellenére, hogy a kapcsolattartásra vonatkozó joggal a Ptk. alapján rendelkezik, és 14. életévét betöltötte, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kérelmező jelen alkotmányjogi panasza a gyermek fellebbezésének visszautasítására nem terjed ki (indítvány-kiegészítés 8. oldal). Sérelmezi továbbá, hogy a kapcsolattartás azért nem valósult meg, mert az apa molesztálta a gyermeket; a bíróság ennek ellenére az anya önhibájaként értékelte a kapcsolattartás elmaradását, és ezek ellenére rendelte el a kapcsolattartást.
[9] A sérelmezett rendelkezések alaptörvény-ellenességét – a bírósági végzésekkel szembeni kifogásaival egyezően, azzal együttesen előadva – abban látja, hogy azok a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga sérelmét okozzák, mert a Bpnt. 22/D. § (2) bekezdés d) pontja értelmében a fellebbezést ugyanaz a bíróság bírálja el, ahova a pénzbírság befolyik, a kizárási szabályokat ugyanakkor a pénzbírság tekintetében a másodfokú bíróság nem vette figyelembe. A pénzbírság alkalmazása egyébként sem szolgálja a gyermek javát és mindenek feletti érdekét. Végül a (4) bekezdés második mondata a Ptk. 4:182. § (2) bekezdésében foglalt anyagi jogi jogvesztő rendelkezésével ellentétes, az (5) bekezdésben a halasztó hatály kizárása pedig a jogorvoslathoz való joga sérelméhez vezet.
[10] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés szerint a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[11] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírósági döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[12] Az indítványozó az alapul szolgáló ügyben kérelmezett volt, így az Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pontja értelmében érintettsége fennáll, az alkotmányjogi panasz tekintetében indítványozói jogosultsággal rendelkezik, jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alapul szolgáló nemperes eljárásban a sérelmezett jogszabályi rendelkezések alkalmazásra került, így a jelen alkotmányjogi panasz tekintetében ezen törvényi feltétel teljesült.
[13] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Fővárosi Törvényszék 49.Pkf.634.237/2022/5. számú végzés átvételét igazoló letöltési igazolás szerint azt az indítványozó jogi képviselője 2023. február 10-én vette át. A jogi képviselővel eljáró indítványozó 2023. április 11-én, – elektronikus úton, űrlapon – határidőben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. Az ügyben rendkívüli jogorvoslati eljárás nincs folyamatban.
[14] Az Abtv. 27. § szerint csak az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés ellen lehet alkotmányjogi panasszal élni. Az alkotmányjogi panasszal támadható érdemi döntésnek minősülő bírósági döntések körét az Abtv. taxatíve nem határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak esetről-esetre, a konkrét ügy egyedi körülményeire tekintettel kell vizsgálnia, hogy a támadott bírósági döntés az Abtv. 27. § tárgyi hatálya alá tartozik-e, azaz az ügy érdemében hozott, vagy a bírósági eljárást – egyéb határozattal – befejező bírói döntések körébe tartozik-e {3002/2014. (I. 24.) AB végzés, Indokolás [13]; 3168/2018. (V. 16.) AB végzés, Indokolás [40]; 3364/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [21]–[25]}.
[15] Az indítványozó beadványában azt sérelmezte, hogy az elmaradt folyamatos kapcsolattartás végrehajtásának ismételt elmaradása miatt, mint kérelmezettel szemben pénzbírságot szabtak ki, és szerinte nem kellően értékelték a bíróságok a kapcsolattartás elmaradásának indokait.
[16] A végrehajtási eljárás alapvetően az alapügyhöz kapcsolódó járulékos jelleggel bír. Célja valamely döntés végrehajtásának a kikényszerítése. A jelen nemperes eljárás lényegét tekintve a kapcsolattartást rendező ítélet nem teljesítése esetén kezdeményezhető végrehajtási eljárás, megindításának előfeltétele a végrehajtható okirat, amely a jogi kérdés – a kapcsolattartás mikénti rendezése – tekintetében a jogerős érdemi döntést tartalmazza. Az Alkotmánybíróság az érdemi határozatok körének megállapításakor – a végrehajtási eljárás terén – korábban például a végrehajtási kifogás intézményével foglalkozott, és megállapította, hogy mivel az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panaszt csak az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés – azaz csak a jogalkotó által meghatározott döntések, és nem minden döntés – ellen lehet előterjeszteni, az általában nem kifogásolható alkotmányjogi panasz útján {3179/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [9]; 3252/2014. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [5]; 3168/2018. (V. 16.) AB végzés, Indokolás [43]; 3364/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [24]}.
[17] A jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyet illetően a kapcsolattartás végrehajtása iránti nemperes eljárásban kiszabott pénzbírságról szóló végzés alkotmányjogi panasszal támadhatósága vonatkozásában az Alkotmánybíróság osztja az eljáró bíróságok által elfoglalt azon álláspontot, miszerint a kapcsolattartás végrehajtása iránti nemperes eljárásban hozott végzés során nem vizsgálható az ügy érdemére tartozó kérdés, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasz tekintetében megállapította, hogy az indítványozó kötelezettségét gyermeke különélő szülővel való kapcsolattartására vonatkozóan nem a jelen panasszal támadott végzések határozták meg, az eljáró bíróságok csak – a Bnpt. által biztosított hatáskörben eljárva – az indítványozó mulasztásának jogkövetkezményét vonták le, azaz pénzbírság megfizetésére kötelezték. A jelen esetben ennek a bírságnak a célja a kötelezettség teljesítése kikényszerítése. A nemperes eljárásban kibocsátott, pénzbírság kiszabásáról rendelkező végzés következtében az eljárás nem fejeződött be, az a kapcsolattartás módjára, részleteire, vagyis az indítványozóra vonatkozó kötelezettségekre nincs hatással, viszont ismételten kiszabható, amennyiben a kapcsolattartás ismét meghiúsul. Ezért a jelen esetben a nemperes eljárásban pénzbírságot kiszabó végzés ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdésének, így érdemi vizsgálata nem lehetséges {3422/2022. (X. 21.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}.
[18] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában a sérelmezett jogszabályi rendelkezések tekintetében nem terjesztett elő önálló indokolást, „a megsemmisíteni kért bírósági végzések, valamint a megsemmisíteni indítványozott törvényi rendelkezések” vonatkozásába előadott érvei túlnyomórészt a bírósági nemperes eljárásban benyújtott beadványaiból idéz, hangsúlyos részben a gyermek eljárásjogi poziciójának hiányát kifogásolva, holott a kiegészített indítványában határozottan leszögezte, hogy jelen alkotmányossági vizsgálatnak ez nem képezi tárgyát. Megjelölte az Alaptörvény szerinte sérülni vélt cikkeit, valamint idézett a relevánsnak tartott alkotmánybírósági döntésekből, azonban a tekintetben, hogy a konkrét nemperes eljárás során a Bnpt. sérelmezett rendelkezései hogyan és mennyiben váltottak ki a személyét közvetlenül érintő alaptörvény-ellenességet nem terjesztett elő alkotmányossági szempontból értékelhető érvelést.
[19] Az indítvány így a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeknek csak részben tesz eleget. Indokolás hiányában viszont a kérelem nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, és annak érdemi elbírálására nincs lehetőség {34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]; legutóbb például: 3446/2021. (X. 25.) AB végzés Indokolás [6]; 3165/2023. (IV. 6.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}.
[20] 3. A fentiekre tekintettel, az alkotmányjogi panaszt – mivel részben nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában, valamint 52. § (1b) bekezdés e) pontjában rögzített törvényi feltételnek – az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
. | Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |