Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02021/2015
Jelen ügyhöz egyesítve lett(ek) a következő ügy(ek): IV/02023/2015, IV/02025/2015, IV/02026/2015,
.
Első irat érkezett: 07/02/2015
.
Az ügy tárgya: a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 83. § (1a) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (magánnyugdíjpénztár megszűnése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (2) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 07/13/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók – az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján - a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 83. § (1a) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól.

Az Mpt. támadott rendelkezése szerint a magánnyugdíjpénztár jogutód nélkül végelszámolással megszűnik, ha a tagdíjfizető tagok száma a megelőző hat hónap átlagában legalább kettő hónapon keresztül a taglétszám hetven százaléka alá csökken.

Az indítványozók előadják, hogy az Mpt. támadott rendelkezését 2015. szeptember 30-át követően kell az ezt megelőző hat hónap vonatkozásában először alkalmazni, vagyis 2015. április 1-én indult először az a hathónapos referenciaidőszak, amelyben vizsgálni kell a tagdíjat nemfizető magánynyugdíjpénztári tagok arányát. A legalább 70%-os tagdíjfizetési aránytól ezt követően bármely hathónapos időszak átlagában legfeljebb egy hónapig lehet elmaradni, ellenkező esetben a magánnyugdíjpénztár - a törvény erejénél fogva - megszűnik. Amennyiben bármely hathónapos időszak átlagában a tagok legalább 70 %-a tagdíjat fizet, a magánnyugdíjpénztár tovább működhet.

Álláspontjuk szerint a de facto kötelező tagdíjfizetés törvényi előírása, másrészt nemfizetés esetére a magánnyugdíjpénztár automatikus megszűnésének kimondása aránytalan és indokolatlan beavatkozást jelent a tagok egyesülési jogába, valamint a tulajdonhoz való jogba és a magánélethez való jogba, továbbá sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.

Az indítványozók álláspontja szerint az önkéntes nyugdíjpénztárak működését szabályozó Öpt. nem tartalmaz az Mpt. támadott rendelkezése szerinti előírást, ezért az indítványozók magánnyugdíjpénztári tagságuk okán hátrányos elbánást szenvednek el az önkéntes nyugdíjpénztár tagokkal szemben, akik nem tagjai magánnynugdíjpénztárnak.

Álláspontjuk szerint az Mpt. szerinti megszűnés esetén, azt követően, hogy az az utolsó magánnyugdíjpénztárat érinti, ezen tagok esetében nem biztosított a tulajdonukat képező követelésnek más, még működő magánnyugdíjpénztárba történő átvitele, vagyis esetükben az állami nyugdíjrendszerbe történő visszalépés az egyetlen lehetőség..

.

Támadott jogi aktus:
    a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény
    83. § (1a) bekezdés
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
VI. cikk (1) bekezdés
VIII. cikk (2) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
24. cikk (2) bekezdés c) pont
24. cikk (3) bekezdés a) pont

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2021_0_2015_inditvany.pdfIV_2021_0_2015_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3264/2015. (XII. 22.) AB végzés
    .
    Az ABH 2015 tárgymutatója: érintettség (alkotmányjogi panasz eljárásban)
    .
    A határozat kelte: Budapest, 12/14/2015
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2015.12.14 12:30:00 3. öttagú tanács
    .
    A határozat szövege (pdf):
    3264_2015_végzés.pdf3264_2015_végzés.pdf
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 83. § (1a) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat vissza­utasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján több indítványozó kérte a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 83. §-a 2015. január 1-jén hatályba lépett (1a) bekezdésének alaptörvény-ellenessége megálla­pítását és semmisítését a hatályba lépésre visszamenőleges hatállyal, mivel a rendelkezés sérti az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését, VIII. cikk (2) bekezdését, XIII. cikk (1) bekezdését, valamint XV. cikk (2) bekezdését.

      [2] 1.1. Az Alkotmánybírósághoz több azonos szövegű indítvány érkezett, ezeket az Alkotmánybíróság az Ügyrend 34. §-a alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

      [3] 1.2. Az indítványozók – jogi képviselőjük útján – előadták, hogy az Mpt.-t a Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló 2014. évi XCIX. törvény 244. §-a módosította, amely rendelkezés 2015. január 1-jén lépett hatályba, így az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti száznyolcvan napos határidő az indítvány előterjesztésére ezen időponttól számítandó.
      [4] Az indítványozók által támadott Mpt. 83. § (1a) bekezdése szerint, ha a tagdíjfizető tagok száma a megelőző hat hónap átlagában legalább kettő hónapon keresztül a taglétszám hetven százaléka alá csökken, a magánnyugdíjpénztár jogutód nélkül, végelszámolással megszűnik.

      [5] 1.3. Az Alaptörvény VI. cikkében foglalt magánélet tiszteletben tartásához való jog az indítványok szerint a személyes autonómiához való jogot is magában foglalja. Az indítványozók ezen jogát sérti, hogy a magánnyugdíjpénztárak tagságának 30 százalékát meghaladó aránnyal előidézheti a pénztár megszűnését a tagság formális döntése nélkül. Ezáltal a tag személyes sorsa feletti rendelkezést mások kezébe tette a jogalkotó, s az időskorra való felkészülés lehetőségét korlátozta. A cél, amelyre tekintettel korlátozta a jogalkotó a személyes autonómiához való jogot, enyhébb eszközzel is biztosítható lett volna, ezért a támadott rendelkezés sérti az Alaptörvény VI. cikkét.

      [6] 1.4. Az Alaptörvény VIII. cikkében foglalt egyesülési jog kapcsán az indítványok kifejtették, hogy a magánnyugdíjpénztárakat a tagok tartják fenn, ezért létük alapja a tagok szabad akaratból történt társulása abból a célból, hogy nyugdíj célú megtakarításokat gyűjtsenek. A magánnyugdíj-pénztárak önkormányzatisággal rendelkező magánjogi jogalanyok, közhatalmi funkciót nem látnak el. Ezért az indítványok szerint megfelelnek az egyesülési jog szerinti kritériumoknak. Ebből következően az egyesülési joguk korlátozásának a szükségesség és arányosság követelményének kell megfelelnie. Jelenleg négy magánnyugdíjpénztár működik Magyarországon, amelyek közül három – az indítványok szerint – a támadott rendelkezés hatályba lépése előtt nem szedett tagdíjat, azonban az Mpt. 83. § (1a) bekezdésének hatályba lépése értelmében tagdíjfizetésre kellett kötelezni tagjaikat. A tagdíj-fizetési kötelezettség, amelynek elmaradásához a magánnyugdíjpénztár automatikus megszűnését mint jogkövetkezményt fűzte a jogalkotó, sérti az egyesülési jogot. A meglévő magánnyugdíjpénztári vagyon védelme ugyanis alkotmányosan nem megfelelő indok az alkalmazott korlátozást illetően. A magánnyugdíjpénztári vagyon védelme emellett enyhébb eszközökkel is biztosítható lett volna (különösen az automa­tikus megszűnés helyett).

      [7] 1.5. A tulajdonhoz való jogot (Alaptörvény XIII. cikk) illetően az indítványok rámutattak, hogy a pénztártagi követelés „létező vagyon”. A tulajdon – Alaptörvény által védett – békés élvezetét sérti a támadott rendelkezés, mivel azt más tagok tagdíjfizetésétől tette függővé a jogalkotó. E tekintetben lényegtelen szempont, hogy a megszűnés esetére másik magánnyugdíjpénztárba való átlépést írt elő az Mpt., hanem annak van jelentősége, hogy túl magas (70 százalékos) tagdíjfizetési arányt írt elő a jogalkotó. A tulajdonhoz való jog korlátozása tekintetében is a jogalkotó nem a legenyhébb eszközt választotta, ezért az sérti az Alaptörvényt.

      [8] 1.6. Az indítványok szerint a támadott rendelkezés sérti továbbá az Alaptörvény XV. cikkét is. A magánnyugdíj-pénztári tagok az önkéntes nyugdíjpénztárak tagjaival vannak összehasonlítható alkotmányjogi helyzetben. Mindkét személyi körre igaz ugyanis az, hogy tagok szabad akaratból társulnak abból a célból, hogy időskori ellátási célú megtakarításokat gyűjtsenek. E két személyi kör között azonban a jogalkotó – a támadott rendelkezéssel – különbségtételt alkalmazott. Az önkéntes nyugdíjpénztárakra vonatkozó szabályozás nem tartalmaz az Mpt. 83. § (1a) bekezdésében foglalthoz hasonló megszűnési okot. A különbségtételnek azonban nincs alkotmányosan elfogadható racionális indoka (s a jogalkotó sem fogalmazott meg ilyen indokot).

      [9] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.

      [10] 2.1. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha a jogsérelem az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be, és a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás nincs biztosítva, vagy az indítványozó már kimerítette a jogorvoslati lehetőségeit.
      [11] Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az érintettség akkor állapítható meg, ha a támadott jogszabályi rendelkezés folytán az indítványozó alapjoga sérült közvetlenül. Eszerint nem állapítható meg az indítványozó érintettsége akkor, ha a támadott jogszabályi rendelkezés az indítványozó alapjogát csak közvetetten vagy potenciálisan érinti, a jogsérelem nem következett be, hipotetikus vagy bírói aktus alapján érvényesül. Az érintettség feltételei konjuktívak, vagyis a közvetlen, személyes és aktuális érintettségnek együttesen kell érvényesülnie annak érdekében, hogy az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti indítvány érdemben elbírálható legyen.
      [12] Nem állapítható meg az indítványozó érintettsége akkor, ha a támadott jogszabályi rendelkezés az indítványozóval szemben nem került alkalmazásra, vagy annak hatályosulása őt közvetlenül nem érintette (vagyis a jogsérelem nem következett be, nem aktuális). Így az Alkotmánybíróság visszautasította az indítványt, ha a támadott jogszabályi rendelkezés olyan jogosultságot vagy kötelezettséget szabályoz, amelynek jövőbeni alkalmazása merül csak fel az indítványozóval szemben, így a jogsérelem is csak a jövőben következhet be (hipotetikus jogsérelem). Kivételt jelent ez alól, ha – bár a jogszabály alkalmazására, érvényesítésére szolgáló cselekményekre még nem került sor – a „jogszabály erejénél fogva olyan jogi helyzet keletkezett, amelyből egyértelműen következik, hogy a panaszolt jogsérelem közvetlenül belátható időn belül kényszerítően bekövetkezik”. {33/2012. (VII. 17.) AB határozat, Indokolás [66]} Ezt alapul véve a 3244/2014. (X. 3.) AB határozat fogadta be három közjegyző indítványát a közjegyzői szolgálat megszűnésének módosításával összefüggésben. Az Alkotmánybíróság úgy értelmezte, hogy bár az időtartam, amelyen belül a jogsérelem (közjegyzői szolgá­lati viszony megszűnése) bekövetkezik tágabb, ám arra pusztán időmúlással kényszerítően sor kerül. (Indokolás [19])

      [13] 2.2. Az indítványok nem felelnek meg az Abtv. 26. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek, mivel a támadott rendelkezések tekintetében az indítványozók érintettsége nem állapítható meg.
      [14] Az indítványozók magánnyugdíj-pénztári tagok. A pénztár megszűnésének támadott szabálya azonban őket aktuálisan nem érinti, mivel az a körülmény, hogy a magánnyugdíjpénztár, és így a tagok tagsági viszonya megszűnhet, feltéve, hogy az Mpt. 83. § (1a) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek, nem minősül „közvetlenül belátható időn belül kényszerítően bekövetkező jogsérelemnek” az indítványozó vonatkozásában. A támadott jogszabályi rendelkezésből ugyanis csak az következik kényszerítően, hogy a törvényben megjelölt határidőtől kezdődően a magánnyugdíj-pénzárakat az Mpt. szerinti Felügyelet az Mpt. 83. § (1a) bekezdésében foglalt feltételekre tekintettel is ellenőrzi. Csak a feltételek fennállása esetén teheti meg a Felügyelet az Mpt. szerint szükséges intézkedéseket, és kerülhet sor végső soron az Mpt. 83. § (1a) bekezdésének alkalmazására. Vagyis nem pusztán az idő múlása alapján következhet be jogsérelem, hanem meghatározott törvényi feltételek fennállása esetén, továbbá annak bekövetkezése nem kényszerítő, hiszen ha a törvényi feltételek nem állnak fenn, a pénztár jogutód nélküli megszűnésére sem kerülhet sor. Így az indítványozók érintettsége nem állapítható meg.
      [15] Mindezekre figyelemmel az Abtv. 56. § (2)–(3) bekezdése, 26. § (2) bekezdése és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
          Dr. Szalay Péter s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          07/02/2015
          .
          Number of the Decision:
          .
          3264/2015. (XII. 22.)
          Date of the decision:
          .
          12/14/2015
          .
          .