Az indítvány lényege:
Az indítványozók - az Abtv. 27. §-a és 26. § (1) bekezdése alapján - a Kúria Pfv.VI.20.623/2024/4. számú ítélete és a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa 9/2023. számú Jogegységi határozata (Jpe.IV.60.038/2023/12. szám) a végrehajtási záradékkal ellátható közjegyzői okiratba foglalt követelés elévüléséről alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérik az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozók előadása szerint az elsőfokú bíróság a keresetüknek helyt adott, melyet a másodfokú bíróság megváltoztatott és a keresetet elutasította. A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta. A véleményük szerint jogszabálysértő a Kúria ítélete.
A deviza alapú jelzálog kölcsönök esetében a kölcsönszerződést közjegyzői okiratba foglalták. Ennek következtében a Vht. 23/C. §-a alapján közvetlen végrehajtás rendelhető el. A végrehajtási záradék kibocsátása során a közjegyző nem vizsgálhatja azt, hogy a kölcsönszerződés érvénytelen-e. Az érvénytelen kölcsönszerződés alapján kibocsátott végrehajtás csak úgy szüntethető meg, ha ezt megelőzően külön peres eljárásban megállapításra kerül a kölcsönszerződés érvénytelensége, mely eljárást a kölcsönszerződés megszüntetését követően 5 éven belül kérheti az adós. Az adós fogyasztó azonban információs hátrányban van a szolgáltatóval szemben és ennek következtében nem biztos, hogy fel tudja ismerni a kölcsönszerződés felmondását követő 5 éven belül a kölcsönszerződés tisztességtelenségét, így nem tudja megtenni a Ptk. 327. § (1) bekezdésében foglalt intézkedéseket, melyek az elévülést megszakítanák. Ennek következtében az indítványozók álláspontjuk szerint a közvetlen végrehajtással szemben semmilyen jogvédelemben nem részesülhetnek, annak ellenére, hogy ez ellentétes a Vht. 56. § (1) bekezdésével és az EUB C-415/11. számú ítéletével.
A Kúria minden előzmény nélkül, a több évtizedes bírói gyakorlattal ellentétben 2023. év végén elfogadta a 9/2023. JEH határozatot, amely szerint a deviza alapú kölcsönszerződés felmondása után sem alkalmazható a Ptk. 327. § (3) bekezdése az elévülés megszakadása tekintetében, hanem ebben az esetben is a Ptk. 327. § (1) bekezdése alkalmazandó. Ennek következtében egy egyszerű szolgáltató által kiküldött írásbeli felszólítás is megszakítja a követelés és a végrehajtási jog elévülését. Ezen jogegységi határozattal gyakorlatilag minden bíróságra kötelezően visszaható hatállyal megváltoztatta a Kúria a Ptk. 327. § (3) bekezdésének a tartalmát, és alkalmazni rendelte azt a már folyamatban lévő eljárásokban is.
Emiatt számtalan olyan per van folyamatban, ahol elsőfokon a bíróság megállapította az elévülést de másodfokon a 9/2023. JEH határozatra figyelemmel az elsőfokú ítéletet megváltoztatták.
A fentiek alapján a szolgáltató a követelését közvetlen végrehajtás útján minden bírósági eljárás nélkül, bármikor, határidő nélkül, akár a kölcsönszerződés felmondását követő évtizedekben érvényesíteni tudja, míg az adós a fogyasztói felmondást követő 5 év eltelte után még akkor sem tud a kölcsönszerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt keresetet előterjeszteni, ha csak ekkor szerez tudomást a szerződés tisztességtelenségéről.
Az indítványozók álláspontja szerint a Kúria ítélete és a JEH határozat az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát sérti. Ezen felül a C) cikk (1) bekezdésének sérelmét eredményezte az, hogy a Kúria elvonta a törvényhozói ág hatalmi jogkörét.
Az indítványozók kiemelik, hogy ez a helyzet csak a deviza alapú kölcsönszerződések esetében áll fenn, így sérül az Alaptörvény T) cikkében foglalt jogegyenlőség, és a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti bírósághoz fordulás joga. .
. |