A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.Kpk.50.093/2013/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az ügyvéd által képviselt indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §–a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
[2] A rendelkezésre álló iratok szerint az indítványozó ellen kezdeményezett birtokvédelmi eljárásban a jegyző – a felek között folyamatban lévő polgári perre tekintettel – érdemi vizsgálat nélkül elutasította a kérelmet, a kérelmezőt pedig eljárási bírsággal sújtotta. A kérelmező fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság megsemmisítette az eljárási bírságra vonatkozó rendelkezést, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú végzést.
[3] Mind az első-, mind a másodfokon eljárt hatóság kiegészítő végzésben döntött az elsőfokú, illetve a fellebbezési eljárásban felmerült költségek viseléséről, a jegyző végzését a kormányhivatal megváltoztatta. Az eljárási költségek viselése tárgyában hozott jogerős kiegészítő végzések felülvizsgálata iránt az indítványozó és a kérelmező bírósághoz fordult. A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság nemperes eljárásokban hozott végzéseivel hatályon kívül helyezte a kiegészítő végzéseket, és a másodfokú hatóságot az első- illetve másodfokú eljárás költségeinek megállapítása körében új eljárás lefolytatására kötelezte.
[4] Az első fokú közigazgatási eljárás költségeinek megállapítása tárgyában a megismételt eljárásban hozott jogerős végzés felülvizsgálata iránt az indítványozó bírósághoz fordult. A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.Kpk.50.093/2013/6. számú végzésével a kérelmet arra hivatkozással utasította el, hogy az megalapozatlan.
[5] 2. Az indítványozó ezen végzés ellen benyújtott alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése által biztosított tisztességes eljáráshoz való jogával összefüggésben azt sérelmezte, hogy a közigazgatási hatóság végzésének felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárásban a bíróság tárgyaláson kívül hozta meg végzését. Az indítványozó állítása szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi. XVII. törvény (a továbbiakban: Knp.) 3–4. §-ainak, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) XX. fejezete szabályainak helyes értelmezése mellett az eljárás során tárgyalás tartása nem lett volna mellőzhető, ezért a bíróság ezzel ellentétes jogértelmezése miatt az Alaptörvény 28. cikkének sérelmére is hivatkozott. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikk 1. pontjának és 13. cikkének sérelmét is állítva a támadott bírói döntés nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát is kérte az indítványozó.
[6] Az Alaptörvény 28. cikk (1) bekezdésére utalással a Knp. 3–4. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára vonatkozó kérelmet is előterjesztett az indítványozó arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság az általa kifogásolt bírói jogértelmezést mégis helyesnek tartaná.
[7] Az indítványozó a támadott bírói döntésen túlmenően az ügyben hozott – és általa lábjegyzetekben felsorolt – valamennyi hatósági, valamint bírósági döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte az Alkotmánybíróságtól. Indítványában hivatkozott még az I. cikk (1) bekezdése, VI. cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1)–(2) bekezdése, a XXVIII. cikk (7) bekezdése, valamint a 25. cikk (3) bekezdése sérelmére, továbbá kérte, hogy az Alkotmánybíróság döntsön jogi képviselője munkadíjának viseléséről is. Az indítványozó előadása szerint az ügyben eljárt hatóságok és bíróság eljárása, döntései megsértették a 2009. évi CLXIII. törvény, valamint a 2003. évi CXXV. törvény számos – meg nem jelölt – rendelkezését.
[8] Az indítványozó tájékoztatta az Alkotmánybíróságot arról, hogy a támadott bírói döntéssel szemben felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához.
[9] 3. Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[10] Az Abtv. 56. §-a alapján az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva először az alkotmányjogi panasz befogadása kérdésében dönt, ennek során mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi feltételeit.
[11] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint a befogadhatóság egyik formai feltétele, hogy az indítvány határozott kérelmet tartalmaz. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés alapján a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az a)–f) pontokban foglaltakat. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ezeknek a feltételeknek csak részben tesz eleget.
[12] 4. Az Abtv. 52. § (1b) § a) pontja szerint a kérelemben egyértelműen meg kell jelölni azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására. Az indítványozó e körben az Abtv. 27. §-ára hivatkozva a támadott bírói döntés megsemmisítését kérte, ugyanakkor ezt a kérelmét az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben hozott valamennyi hatósági és bírósági döntés megsemmisítésére is kiterjesztette. Az Alkotmánybíróság az indítványozó ilyen formában előterjesztett kérelmével összefüggésben kiemeli, hogy az Abtv. 27. §-a csak bírói döntések alkotmányossági vizsgálatára biztosít hatáskört az Alkotmánybíróságnak, ennél fogva alkotmányjogi panasz tárgya is csak bírói döntés lehet. A konkrét panasz tárgyát jelentő bírói döntésen kívül megjelölt további bírói döntéseket illetően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy azokat korábban az indítványozó alkotmányjogi panasszal már megtámadta, panaszai tárgyában pedig az Alkotmánybíróság már döntött, illetve eljárása folyamatban van.
[13] A jogi képviselővel eljáró indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdésére, és 28. § (1) bekezdésére hivatkozással feltételhez kötött kérelmet terjesztett elő a bíróság által alkalmazott jogszabályi rendelkezések alkotmányossági szempontú vizsgálatára. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a beadványnak ez az eleme az Abtv. által meghatározott egyetlen feltételnek sem felel meg, tartalma alapján ezért azt az Abtv. 28. § (1) bekezdésére való utalásként, és nem önálló indítványi elemként kezelte, ezért befogadhatóságát nem vizsgálta.
[14] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve (Alaptörvény 24. cikk), alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntésnek is az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálhatja, így nincs hatásköre ügyvédi munkadíj viselése, bírói döntés nemzetközi szerződésbe ütközése tárgyában dönteni.
[15] A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a továbbiakban kizárólag a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság támadott végzése elleni panaszként vizsgálta az indítványt.
[16] 5. Mivel alkotmányjogi panaszt csak Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet alapítani, az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja alapján az indítványban meg kell jelölni az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésének, illetve 28. cikkének címzettjei a bíróságok, ezek a rendelkezések nem fogalmaznak meg olyan jogot, amelyre alkotmányjogi panaszt önállóan lehetne alapítani. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a „jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel nem orvosolható” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[17] Az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése az állam kötelezettségét határozza meg az alapvető jogok védelme és biztosítása vonatkozásában, így közvetlenül ezen rendelkezés vonatkozásában nincs helye alkotmányjogi panasznak.
[18] 6. Végül megállapította az Alkotmánybíróság, hogy a tisztességes eljáráshoz, illetve a jogorvoslathoz való jog sérelme vonatkozásában az indítvány alkotmányjogilag értékelhető érvelést, indokolást nem tartalmaz (Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont), mint ahogy a kifejtés teljes mellőzésével hivatkozott az indítványozó a VI. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjogának sérelmére is.
[19] Az alkotmányjogi panasz a fenti okok miatt nem felelt meg a befogadhatóság feltételeinek, ezért a további vizsgálatot mellőzve az Alkotmánybíróság azt – figyelemmel az Abtv. 50. § (1) bekezdésére és 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 5. § (1) bekezdésére – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés f) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Lévay Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |