Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00264/2014
Első irat érkezett: 02/11/2014
.
Az ügy tárgya: a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz (akkreditáció)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (2) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 03/24/2014
.
Előadó alkotmánybíró: Bragyova András Dr.
.
Indítvány befogadás:
.
Indítvány befogadva.
.
Befogadás dátuma:
.
05/05/2014
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján - a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény (Ftv.) 30. § (1) - (2) bekezdései és a 35. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.
A Ftv. 30. §-a alapján az akkreditált intézmény az érvényességi idő lejárta előtt elveszíti korábban megszerzett akkreditációját, ezáltal áfa-mentességét és a pályázatokon való részvételi jogot is.
Álláspontja szerint a rendelkezések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, mert szerzett jogokat vonnak el, és sérül az M) cikk (2) bekezdése (tisztességes gazdasági verseny elve). A rendelkezések által sérül az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdéseiben biztosított törvény előtti egyenlőség és hátrányos megkülönböztetés tilalma, mert a nyelviskolák homogén csoportján belül kétszeres díjfizetésre köteles a törvény hatályba lépése előtt akkreditációt szerzett nyelviskola..
.
Támadott jogi aktus:
    a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény 30. § (1) - (2) bekezdés, 35. § (1) bekezdés
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
M) cikk (2) bekezdés
I. cikk (1) bekezdés
I. cikk (3) bekezdés
I. cikk (4) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_264_0_2014_indítvány_anonim.pdfIV_264_0_2014_indítvány_anonim.pdfIV_264_2_2014_ind_kieg_anonim.pdfIV_264_2_2014_ind_kieg_anonim.pdf
.
A határozat száma: 3196/2014. (VII. 15.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2014/2281
.
Az ABH 2014 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); alkotmánybírósági hatáskör-korlátozás; diszkrimináció tilalom mint egyenlő bánásmód követelménye; egyenlőség mint egyenlő bánásmód követelménye; érintettség (alkotmányjogi panasz eljárásban); felnőttképzés; hatáskör-korlátozás; hátrányos megkülönböztetés tilalma; jogbiztonság mint kellő felkészülési idő; jogbiztonság mint szerzett jogok védelme (bizalomvédelem elve); jogbiztonság mint visszaható hatályú jogalkotás tilalma; közvetlenül hatályosuló norma
.
A határozat kelte: Budapest, 07/07/2014
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
B) cikk (1) bekezdés
M) cikk (2) bekezdés
I. cikk (1) bekezdés
I. cikk (3) bekezdés
I. cikk (4) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
24. cikk (2) bekezdés b) pont
24. cikk (2) bekezdés c) pont
24. cikk (2) bekezdés d) pont
24. cikk (2) bekezdés e) pont
37. cikk (4) bekezdés

.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2014.05.05 8:30:00 1. öttagú tanács
2014.07.07 9:00:00 1. öttagú tanács

.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
    h a t á r o z a t o t:

    1. Az Alkotmánybíróság a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény 30. § (1) és (2) bekezdései alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

    2. Az Alkotmánybíróság a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény 35. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
    I n d o k o l á s
    I.

    [1] Az indítványozó betéti társaság (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt, amelyben kérte a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Fktv.) 30. § (1) és (2) bekezdése, valamint 35. § (1) bekezdése megsemmisítését.
    [2] Az indítványozó a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény (a továbbiakban: előző Fktv.) által felállított követelményeket teljesítette: intézményi és programakkreditációt is szerzett, amelyet az indítvány mellékleteként csatolt dokumentumokkal igazolt. Az akkreditáció birtokában pályázatokon vehetett részt, valamint hallgatói áfa-mentesen vehették igénybe a nyelvi képzéseket.
    [3] Az Fktv. 30. § (1) és (2) bekezdései alapján az akkreditált intézmény – a törvény erejénél fogva – az egyedi engedélyben meghatározott érvényességi idő lejárta előtt veszíti el korábban megszerzett akkreditációját, ezáltal áfa-mentességét és a pályázatokon való részvételi jogot is, hiszen a 2013. január 1-je előtt megszerzett intézményi és programakkreditációk 2014. augusztus 31-én megszűnnek, tekintet nélkül az akkreditációs tanúsítványban szereplő határidőre. Az akkreditáció „elvesztésével” az Fktv. 35. § (1) bekezdésének értelmében az indítványozó elveszíti áfa-mentességre jogosultságát is, valamint a lehetőséget, hogy hazai illetve uniós forrásokból támogatott pályázatokon vegyen részt. Az indítványozó úgy értelmezi továbbá, hogy a már meglévő akkreditációért kétszer kellene fizetnie, ugyanis az Fktv. értelmében újra ki kellene fizetnie az eljárási, szolgáltatási díjat, amit az előző Fktv. alapján már megtett.
    [4] Az indítványozó 2014. február 4-én kelt indítványában röviden kifejtette, hogy az akkreditációk fentiek alapján történő „megszüntetése” szerzett jogot von el, amely ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvével, valamint az M) cikk (2) bekezdésében deklarált tisztességes gazdasági versennyel. A tisztességes gazdasági verseny sérelmét abban látja, hogy a „gazdaság egyes szereplőitől ugyanazon jogok megszerzéséért két alkalommal, míg egyes szereplőktől csak egyszer vár fizetési kötelezettséget”.
    [5] Az Alkotmánybíróság főtitkára 2014. február 20-án kelt levelében indítványa kiegészítésére hívta fel az indítványozót, mert az nem tartalmazott kellő indokolást a tekintetben, hogy a támadott jogszabály rendelkezései miért és mennyiben sértik Alaptörvényben biztosított jogait. Indítványozó 2014. március 3-án kelt kiegészítő indítványában fentieken kívül megjelölte az Alaptörvény Szabadság és Felelősség fejezet I. cikk (1), (3)–(4) be­kezdései, valamint XV. cikk (1)–(2) bekezdései sérelmét is. A kiegészítő indítvány nem tartalmaz indokolást az Alaptörvény I. cikk (1), (3)–(4) bekezdései sérelme vonatkozásában, csupán a XV. cikk (1)–(2) bekezdései sérelmét részletezi. Kifejti az indítványozó, hogy a nyelviskolák „homogén csoportja között” hátrányos megkülönböztetés valósul meg, hiszen az indítványozónak a már megszerzett akkreditációért kétszer kell fizetnie (az előző Fktv. és a jelenleg hatályos alapján is), míg azoknak a nyelviskoláknak, amelyek az új törvény szerint engedélyt szereznek, csak egyszer kell szolgáltatási díjat fizetniük. Azért sérül tehát az indítványozó szerint az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdéseiben biztosított törvény előtti egyenlőség és hátrányos megkülönböztetés tilalma, mert a nyelviskolák homogén csoportján belül kétszeres díjfizetésre köteles a törvény hatályba lépése előtt akkreditációt szerzett nyelviskola.
    [6] Az indítványozó tisztességes versenyhez való joga – álláspontja szerint – azért sérül, mert a korábban megszerzett jogának elvonásával, valamint a hátrányos megkülönböztetés megvalósulásával a többi nyelviskolához képest versenyhátrányba kerül.
    II.

    [7] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:

    „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”

    „M) cikk (2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.”

    „I. cikk (1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.
    (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
    (4) A törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak.”

    „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.
    (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.”

    [8] 2. Az Fktv. indítvánnyal támadott rendelkezései:

    „30. § (1) A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény (a továbbiakban: Fktv.) alapján intézmény-akkreditációval rendelkező intézmények – a 31. § (3) bekezdésében foglalt eltéréssel – a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásában 2013. augusztus 31. napján szereplő képzéseik alapján 2014. augusztus 31-ig, vagy – amenynyiben az intézmény akkreditációja korábbi időpontban veszti hatályát – az intézményakkreditáció hatályának lejáratáig, a 2013. január 1-jét követően intézményakkreditációt szerzett intézmények esetében 2015. március 31-ig a 2013. augusztus 31-én hatályos jogszabályi rendelkezések alapján indíthatnak képzést. A képzés indításának a felnőttképzést folytató intézmény által megtartott első képzési nap minősül. Az e képzéseket végző intézmények felnőttképzési tevékenységével, valamint intézmény-, és programakkreditációjának ellenőrzésével kapcsolatos ügyekben a hatóság jár el a 2013. augusztus 31. napján hatályos jogszabályi rendelkezések alapján.
    (2) A felnőttképzést folytató intézményeknek az akkreditált felnőttképzési programok nyilvántartásában 2013. augusztus 31. napján szereplő képzési programjai 2014. augusztus 31-ig, a 2013. január 1-jét követően programakkreditációt szerzett intézmények esetében 2015. március 31-ig megfelelnek az e törvény szerint a felnőttképzési tevékenység folytatásához szükséges engedély kiadásának feltételeként a képzéshez előírt képzési programnak.”

    „35. § (1) Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 85. § (2) bekezdés b) pontjában a »szervezett és akkreditált« szövegrész helyébe az »engedélyezett és szervezett« szöveg lép.”
    III.

    [9] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell befogadásáról. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel az Abtv. 47. § (1) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1) bekezdésére – tanácsban eljárva dönt.
    [10] Az Fktv. indítványozó által támadott 30. § (1) és (2) bekezdése, valamint 35. § (1) bekezdése 2013. szeptember 1-jén lépett hatályba, a panaszt a 180 napos határidőn belül – az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározottaknak megfelelően – nyújtották be.
    [11] Az alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv. 52. § (1)–(2) bekezdésében támasztott formai feltételeknek is, mivel tartalmazza az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti, az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó hivatkozást, valamint határozott kérelmet és a támadott rendelkezés alaptörvény-elleneségére vonatkozó részletes okfejtést is, továbbá a panasz kifejezett kérelmet fogalmaz meg az alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabály megsemmisítésére.
    [12] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. Az indítványozó közvetlenül érintett, hiszen az indítványhoz csatolt akkreditációs tanúsítványok alapján maga az intézmény és programjai is rendelkeztek akkreditációval, amelyek nagyrészt hosszabb időre szólnak, mint az Fktv.-ben meghatározott határidő (2014. augusztus 31.). Ugyanakkor az indítványozó az Fktv. 30. § (1) és (2) bekezdése azon fordulatai tekintetében minősül csak közvetlenül érintettnek, amelyek a 2013. augusztus 31-ét megelőzően akkreditált intézményekre és programokra vonatkoznak. A 2011. január 14-én kelt intézményakkreditációs tanúsítvány szerint ugyanis az indítványozó intézmény akkreditációja 2011. március 8. és 2015. március 8. között érvényes.
    [13] Az indítványban megjelölt sérelem a támadott jogszabályi rendelkezések [Fktv. 30. § (1)–(2) bekezdés] hatályosulásával közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás. Az akkreditációs tanúsítványokat kiállító Felnőttképzési Akkreditáló Testület (a továbbiakban: FAT) sem kapott hatáskört a felnőttképzést folytató intézmények és a felnőttképzési programok akkreditációjának szabályairól szóló 22/2004. (II. 16.) Korm. rendelet [a továbbiakban: Korm. rendelet1.] alapján már kiadott engedélyek felülvizsgálatára. A Korm. rendelet1. 18–22. §-ai rendelkeztek az intézmény- és program-akkreditációs eljárás közös szabályairól. Az előterjesztett akkreditációs kérelemről közigazgatási hatósági eljárás keretében a FAT döntött. Az előző Fktv. 13. § (1) bekezdése értelmében „[a] FAT döntése ellen a miniszterhez lehet fellebbezést benyújtani”. A FAT tehát független szakmai testület volt, ám az akkreditációs kérelmek elbírálása, valamint a már megadott akkreditáció visszavonása tekintetében hatósági jogkörben járt el.
    [14] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Fktv. vizsgálni kért rendelkezései az indítványozó szerint Alaptörvény ellenesen vonnak el jogosultságokat olyan intézményektől, amelyek érvényes akkreditációs tanúsítvánnyal (hatósági engedéllyel) rendelkeznek, mindezt a szükségesség-arányosság követelményével ellentétesen teszik.
    [15] A vizsgálni kért törvényi rendelkezések alaptörvény-ellenességét az indítványban hivatkozott alaptörvényi rendelkezések vonatkozásában az Alkotmánybíróság még nem vizsgálta, ezért megfelel az Abtv. 31. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
    [16] Az indítvány határozott kérelmet tartalmaz, megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének.
    [17] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a panaszt befogadta, és az Ügyrend 31. § (6) bekezdése szerint érdemben elbírálta.
    IV.

    [18] Az indítvány részben nem megalapozott, részben érdemi elbírálásra alkalmatlan.
    [19] Az Alkotmánybírság elsőként áttekintette a felnőttképzés folytatásának feltételrendszerét az előző Fktv., valamint az Fktv. alapján.
    [20] Felnőttképzési tevékenységet folytathatnak iskolarendszerű képzést végző, valamint iskolarendszeren kívüli, egyéb jogi személyek illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetek. Az indítványozó érintettsége okán utóbbi intézményekre vonatkozó szabályozást vizsgálta az Alkotmánybíróság. Az előző Fktv. alapján a felnőttképzés minőségbiztosítási rendszerének két szintje létezett: a nyilvántartásba vett és az akkreditált felnőttképzést folytató intézmények.
    [21] A felnőttképzési tevékenység megkezdésének feltétele volt a felnőttképzést folytatni kívánó intézmények nyilvántartásba vétele. E nyilvántartást az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (a továbbiakban: OKÉV) vezette. A nyilvántartásba vétel feltételeit, valamint eljárási szabályait a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásba vételének részletes szabályairól szóló 48/2001. (XII. 29.) OM rendelet [a továbbiakban: OM rendelet] tartalmazta. Az OM rendelet 7. § (1) és (2) bekezdései alapján a nyilvántartásba vételi eljárás során tizenhárom ezer forint eljárási díjat kellett fizetnie a kérelmezőknek, az OM rendelet 7. § (7) bekezdése alapján kivételt képeztek ez alól a személyes illetékmentességet élvezők.
    [22] Az OKÉV a nyilvántartásba történő bejegyzésről az OM rendelet 4. § (2) bekezdése alapján értesítést küldött a kérelmezőnek. A nyilvántartásba történő bejegyzést megtagadó, valamint a nyilvántartásból törlő OKÉV döntés ellen jogorvoslattal lehetett élni, amelynek elbírálására az Oktatási Minisztérium rendelkezett hatáskörrel.
    [23] Az előző Fktv. 12. §-a szerint a minőségbiztosítási rendszer második eleme az intézményi akkreditáció volt. A nyilvántartásba vétellel ellentétben az akkreditáció fakultatív volt, hiszen az előző Fktv. 12. § (1) bekezdése értelmében a „nyilvántartásban szereplő felnőttképzést folytató intézmények külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján kérhetik akkreditálásukat”. Az előző Fktv. az akkreditációs eljárás alapfeltételeként határozta meg, hogy a felnőttképzést folytató intézmény legalább egy, általa már megvalósított akkreditált képzési programmal rendelkezzen, továbbá hogy a képzés mellett felnőttképzési tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatást is nyújtson. A Korm. rendelet1. részletesen szabályozta az intézmény- és programakkreditációs eljárást, míg a részletszabályokat az akkreditációs eljárás és követelményrendszer részletes szabályairól szóló 24/2004. (VI. 22.) FMM rendelet [a továbbiakban: FMM rendelet] tartalmazta. Az FMM rendelet 1. számú melléklete sorolta fel azokat a személyi és tárgyi feltételeket, amelyekkel rendelkeznie kellett a kérelmezőnek.
    [24] Ezeken kívül az FMM rendelet 7. § (1) bekezdés a) pontja alapján a kérelmezőnek rendelkeznie kellett nyilvánosságra hozott minőségpolitikával, b) pontja alapján pedig tárgyévre szóló minőségcélokkal; valamint az FMM rendelet 7. § (2) bekezdésében és 8. § (1) bekezdésében részletesen meghatározott minőségirányítási, és önértékelési rendszerrel. Kötelezőként írta elő továbbá az FMM rendelet 9. § (1) bekezdése olyan vevőszolgálat működtetését, amely a hallgatókkal történő kommunikációt segíti. Az intézményi akkreditáció elvégzésére, valamint az akkreditált felnőttképzési intézmények ellenőrzésére a FAT rendelkezett hatáskörrel. A kiadott intézményakkreditáció négy évre szólt, ennek elteltével hatályát vesztette. Mind a nyilvántartásba vételi, mind az akkreditációs eljárás során a kérelmezőnek eljárási díjat kellett fizetnie.
    [25] A jogszabályok az intézményi akkreditációtól elválasztva szabályozták a képzési programok akkreditációját. Az előző Fktv. 16. §-a szerint felnőttképzést csak képzési program alapján lehetett folytatni. Programakkreditációt csak a nyilvántartásban szereplő intézmények kérhettek, amely hatálya kettőtől öt évig tarthatott. Az előző Fktv. 19. § (1) bekezdése így határozta meg a programakkreditáció célját: „a képzésben részt vevő felnőttek és egyéb érintettek érdekében a képzési program biztosítsa a megszerezni kívánt kompetenciának az akkreditációra vonatkozó külön jogszabályban meghatározott magasabb minőségi követelmények szerint történő elsajátítását”.
    [26] Az előző Fktv. 21. §-ában meghatározott állami, valamint európai uniós forrásokból kizárólag olyan intézmények részesülhettek, amelyek a támogatás teljes időtartamára rendelkeztek intézményakkreditációs tanúsítvánnyal.
    V.

    [27] Az Fktv. átalakította a felnőttképzési rendszert. Tárgyi hatálya a következő képzésekre terjed ki: az Országos Képzési Jegyzékbe (a továbbiakban: OKJ) foglalt szakképesítések megszerzésére felkészítő; a nyelvi képzések; valamint azok a tanfolyamok, amelyekhez állami vagy európai uniós forrásból támogatást kap a résztvevő. Az Fktv. alapján felnőttképzési tevékenységet a Nemzeti Munkaügyi Hivatal (a továbbiakban: hatóság) által kiadott engedéllyel lehet végezni, amely határozatlan időre szól. Az engedéllyel rendelkező intézményekről a hatóság vezet nyilvántartást. A felnőttképzési tevékenység folytatásához szükséges engedélyezési eljárásra és követelményrendszerre, a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásának vezetésére, valamint a felnőttképzést folytató intézmények ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról szóló 393/2013. (XI. 12.) Korm. rendelet [a továbbiakban: Korm. rendelet2.] 11. § (1) bekezdése alapján az engedély megadásáról szóló hatósági határozat jogerőre emelkedésével a hatóság felveszi az intézményt a nyilvántartásba.
    [28] A hatóság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény alapján folytatja le az eljárást, döntését szakértői bizottság [Felnőttképzési Szakértői Bizottság] véleménye alapján hozza meg.
    [29] A felnőttképzési tevékenység folytatásának engedélyezési eljárása során fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékéről, befizetésének és felhasználásának szabályairól, valamint a felnőttképzést folytató intézmények ellenőrzése során kiszabott bírság befizetésének rendjéről szóló 56/2013. (XII. 4.) NGM rendelet 2. § (1) bekezdése szerint: „[a] felnőttképzési tevékenység határozatlan időre szóló engedélyének kiadására, módosítására, kiegészítésére irányuló eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj (a továbbiakban: díj) mértéke – a (2) be­kezdésben foglalt eltéréssel – az engedély
    a) kiadására és módosítására irányuló,
    aa) az Fktv. 1. § (2) bekezdés a)–c) pontja szerinti képzési kört érintő kérelem benyújtása esetén 103 000 forint összegű alapdíj és a kérelemhez mellékelt képzési programonként 68 000 forint összegű kiegészítő díj,
    ab) az Fktv. 1. § (2) bekezdés d) pontja szerinti képzési kört érintő kérelem benyújtása esetén 23 000 forint,
    b) kiegészítésére irányuló,
    ba) az Fktv. 1. § (2) bekezdés a)–c) pontja szerinti képzési kört érintő kérelem benyújtása esetén 63 000 forint összegű alapdíj és a kérelemhez mellékelt képzési programonként 68 000 forint összegű kiegészítő díj,
    bb) az Fktv. 1. § (2) bekezdés a)–d) pontja szerinti képzési kört érintő bejelentés benyújtása esetén képzési körönként 12 000 forint”.
    [30] Az engedély megszerzéséhez az intézménynek rendelkeznie kell: 1. képzési programmal; 2. meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel; 3. minőségbiztosítási rendszerrel; 4. felnőttképzési információs rendszer működtetéséhez szükséges feltételekkel; 5. ügyfélszolgálati és panaszkezelési rendszer működtetéséhez szükséges feltételekkel; 6. tartalmilag ellenőrizhető, számszerűsíthető minőségcélokkal; 7. meghatározott vagyoni biztosítékkal. Ezeket a Korm. rendelet2. részletesen meghatározza.
    [31] Az Fktv. 10. § (2) bekezdése értelmében a támogatott egyéb képzést folytató intézményeknek nem szükséges minőségbiztosítási keretrendszerrel, felnőttképzési információs rendszerrel, minőségcélokkal, valamint vagyoni biztosítékkal rendelkeznie. Ezen kívül az Fktv. 10. § (3) bekezdése további engedményt ad: központi költségvetési szervnek sem kell vagyoni biztosítékkal rendelkeznie.
    [32] Az Fktv. külön rendelkezik az OKJ-n kívüli, támogatott egyéb szakmai képzés, valamint nyelvi képzések programkövetelményeiről; a cél itt is egységes követelményrendszer kialakítása. A felnőttképzési szakmai programkövetelményekről szóló nyilvántartást a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (a továbbiakban: kamara) vezeti a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamarával együttműködve. Felnőttképzési szakmai programkövetelmények nyilvántartásba vételére vonatkozó javaslatot bármely jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, egyéni cég, egyéni vállalkozó benyújthat a kamarához. A javaslat elutasítása esetén a javaslatot benyújtó az elutasításról szóló értesítés kézhezvételétől számított öt munkanapon belül az indok megjelölésével írásbeli kifogást nyújthat be a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszterhez, aki tíz munkanapon belül dönt; döntése ellen további kifogásnak helye nincs.
    [33] Az Fktv. 19. § (1) bekezdése alapján a felnőttképzési nyelvi programkövetelmények elektronikus nyilvántartását a hatóság vezeti; nyelvi programkövetelmények nyilvántartásba vételére vonatkozó javaslatot bármely jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, egyéni cég, egyéni vállalkozó benyújthat.
    [34] A Korm. rendelet2. részletezi a Fktv. által, engedélyezési feltételként előírt vagyoni biztosítékok részletes szabályait. Az intézményeknek vagyoni biztosítékkal kell rendelkezniük az engedélyezett felnőttképzési tevékenység folytatásának teljes időtartamára, és felnőttképzési tevékenysége megszűnését követő hat hónapig, az előlegként befizetett képzési díj azon részének a visszafizetése céljából, amelyre a képzés bármely okból történő ellehetetlenülése miatt az intézmény már nem nyújtott szolgáltatást. Ez két formában állhat a rendelkezésre: biztosítási szerződésként, vagy hitelintézetnél lekötött és zárolt pénzeszköz formájában. Az összeg felhasználásához vagy a biztosíték megszüntetéséhez a hatóság jóváhagyása szükséges. E vagyoni biztosíték mértéke az üzleti év időszakára vonatkozóan a felnőttképzést folytató intézmény üzleti évét megelőző évnek a felnőttképzésből származó, a számvitelről szóló törvény szerint elszámolt, tényleges értékesítési nettó árbevétele kettő százaléka, de legalább ötszázezer forint.
    [35] A Korm. rendelet2. vagyoni biztosíték mértékére vonatkozó szabályait módosította a felnőttképzési tevékenység folytatásához szükséges engedélyezési eljárásra és követelményrendszerre, a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásának vezetésére, valamint a felnőttképzést folytató intézmények ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról szóló 393/2013. (XI. 12.) Korm. rendelet módosításáról szóló 136/2014. (IV. 24.) Korm. rendelet 23. §-a és 28. § a) pontja. A módosítást megelőzően eltérő szabályozás vonatkozott azon intézmények vagyoni biztosítékának mértékére, amelyek adott évben kezdték a felnőttképzést: nekik ugyanis a felnőttképzési tevékenységből származó, tárgyévben tervezett árbevétel kettő százaléka, de legalább ötszázezer forint volt a vagyoni biztosíték mértéke. A főszabály pedig az üzleti év időszakára vonatkozóan a felnőttképzést folytató intézmény üzleti évét megelőző évnek a felnőttképzésből származó, a számvitelről szóló törvény szerint elszámolt, tényleges értékesítési nettó árbevétele kettő százaléka, de legalább egymillió forint volt.

    VI.

    [36] 1. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta meg, hogy az indítványozónak az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésével, valamint I. cikk (1),(3)–(4) bekezdéseivel összefüggő hivatkozása megfelel-e az indítvánnyal szemben támasztott tartalmi követelményeknek. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerint az indítványozó köteles megindokolni, hogy az általa támadott jogszabályi rendelkezések miért és mennyiben ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az indítványozó azonban indokolási kötelezettségének az Fktv. támadott rendelkezései vonatkozásában nem tett eleget, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt e tekintetben az Abtv. 64. § c) pontja alapján visszautasította.

    [37] 2. Az indítványozó szerint a „nyelviskolák egyébként homogén csoportja között hátrányos megkülönböztetés valósul meg”, tehát az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdései sérülnek, mert „az indítványozónak kétszer, míg más nyelviskoláknak, akik korábban nem rendelkeztek akkreditációval, de az új törvény alapján engedélyt szereznek, csak egyszer kell díjat fizetniük”.
    [38] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Fktv. támadott rendelkezései és az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdései között az indítványozó indokolása alapján nincs alkotmányjogi szempontból értékelhető összefüggés, hiszen a „homogén csoportba” belépő, azaz a nyelvoktatással a jövőben foglalkozni kívánó intézménynek az előző Fktv. alapján is kellett nyilvántartásba vételt, valamint akkreditációt kérnie és ezért szolgáltatási díjat fizetnie. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi {3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [24]}, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben elutasította.

    [39] 3. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban az indítványozónak az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alapított – szerzett jog elvonása – kérelmét vizsgálta. Indítványozó álláspontja szerint az Fktv. támadott 30. § (1) és (2) bekezdései „2013. augusztus 31. napjától automatikusan elvonják a nyelviskoláktól, köztük az indítványozótól a korábban megszerzett és kifizetett akkreditációkat (intézményi és program) függetlenül attól, hogy azok a törvényben meghatározott időpontot követően járnak le”.

    [40] 3.1. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a „jogállamiság egyik legfontosabb alkotóeleme a jogbiztonság, amely – egyebek között – megköveteli, hogy a jogalanyoknak meglegyen a tényleges lehetőségük arra, hogy magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely magatartást visszamenőleges hatállyal ne minősítsenek jogellenesnek. A jogbiztonság ezen alapvető követelményével ellentétes jogalkotás az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelmét eredményezi. [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 172.; 31/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 675, 679.]
    [41] „Az Alkotmánybíróság az újabb ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések kapcsán felhasználhatja a korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az Alaptörvény adott szakaszának az Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya […]” {13/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [32]}. A jogállamisági klauzulát az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével azonos módon tartalmazza. {3208/2013. (XI. 18.) AB határozat [57]–[58]} Ez a feltétel ebben az esetben teljesült, így az Alkotmánybíróság az idézett megállapításokat továbbra is irányadónak tekinti.

    [42] 3.2. Az Fktv. támadott 30. § (1) és (2) bekezdései átmeneti rendelkezéseket tartalmaznak, lehetővé téve és megkönnyítve a jogalkalmazók számára az új felnőttképzési rendszerre történő átállást. Az előző Fktv. alapján intézményi, valamint programakkreditációval rendelkező intézményeknek ugyanis 2014. augusztus 31-ig ad haladékot a jogalkotó, azaz már megszerzett akkreditációjuk eddig érvényben marad. Az Fktv. 2013. szeptember 1-jén lépett hatályba, tehát az érintett intézményeknek egy év állt, illetve áll rendelkezésükre az új rendszerre áttérésre. Azoknak az intézményeknek pedig, amelyek 2013. január 1-jét követően szereztek akkreditációt, 2015. március 31-ig érvényben marad a megszerzett akkreditációjuk. Ez utóbbi az indítványozót nem érinti.
    [43] Az indítványozó nem sérelmezte az Fktv. által felállított felnőttképzési rendszer egy elemét sem, közte a személyi és tárgyi feltételeknek való megfelelést, az engedélyezési eljárás egyszerűsítését, a hatáskörrel rendelkező hatóság kijelölését és eljárását. Így az Alkotmánybíróság csak a már meglévő intézményi, valamint programakkreditáció támadott „elvonását” (megszűnését) vizsgálta. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján „[s]zerzett jog sérelme viszont csak akkor állapítható meg, ha a jogalkotó egy szerzett jogot korlátozó jogszabályt visszamenő­legesen léptet hatályba, vagy ha a hatálybalépés nem visszamenőlegesen történt, de a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybelépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell” [57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.].
    [44] Az Alkotmánybíróság a 3208/2013. (XI. 18.) AB határozatban a következőképpen foglalt állást: „[a] reklámtáblák közúti elhelyezésének egyszer meghozott szabályai nem keletkeztetnek módosíthatatlan jogokat, az egyszer kialakított feltételrendszer nem tekinthető megváltoztathatatlannak. Amennyiben a jogalkotó mérlegelésének eredményeképpen a szabályozás módosul, e változás – megfelelő felkészülési idő biztosítása mellett – a már kihelyezett reklámokra is vonatkozhat, s e tény nem minősül visszaható hatályú jogalkotásnak. Mindezek alapján az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelme ebben a vonatkozásban nem állapítható meg.” {Indokolás [60]–[61]}
    [45] Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a jogállamiság követelménye, hogy a jogszabály hatálybalépése előtt kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. A jogbiztonság követelménye a jogszabály hatálybalépése időpontjának megállapítására vonatkozóan azt a kötelezettséget hárítja a jogalkotóra, hogy kellő időt biztosítson: 1. a jogszabály szövegének megismerésére; 2. a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez; 3. a jogszabállyal érintett szervek és személyek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy annak vizsgálatát, hogy a felkészülési idő megfelelő-e, illetve, hogy sérti-e a jogbiztonság követelményét, a szabályozás tartalmi változásaira figyelemmel kell elvégeznie. Az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy az alkotmányellenesség csak a jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya miatt állapítható meg {összefoglalóan: 6/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [233]–[238], [241]}.
    [46] Az indítványozó nem állítja, hogy az Fktv. szabályai helyzetét terhesebbé tennék, olyan szabályok sérelmére sem hivatkozik, amelyek számára hátrányosabb feltételeket, kötelezettségeket állítanának fel.
    [47] Mindezek alapján az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelme nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság az Fktv. 30. § (1) és (2) bekezdései megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.

    [48] 4. Az Fktv. indítványozó által szintén támadott 35. § (1) bekezdése már nem hatályos 2013. szeptember 2-től. Az Fktv. e szakasza tartalmazta azt a rendelkezést, amely szerint az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 85. § (2) bekezdés b) pontjába a „szervezett és akkreditált” szövegrész helyére „engedélyezett és szervezett” szövegrész kerüljön. Az Alkotmánybíróság ezért nem az indítványozó által kifogásolt Fktv. 35. § (1) bekezdésére nézve folytatta le a vizsgálatot, hanem az így módosított Áfa tv. 85. § (2) bekezdés b) pontjára.
    [49] Az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdése értelmében mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a 24. cikk (2) bekezdés b)–e) pontjaiban foglalt hatáskörében a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg. Az indítványozó az Áfa tv. Fktv.-val módosított, 85. § (2) bekezdés b) pontja „engedélyezett és szervezett” szövegrészének alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezi. Az Áfa tv. 85. § (1) bekezdése taxatív felsorolást tartalmaz arról, mely tevékenységek, szolgáltatások élveznek adómentességet közérdekű jellegükre tekintettel. Ennek j) pontja szerint adómentességet élvez „az a szolgáltatásnyújtás, amelyet óvodai, tanári, oktatói, nevelői tevékenységet végző – ilyen minőségében – teljesít a köz- és felsőoktatás, továbbá a (2) bekezdésben meghatározott egyéb oktatás keretében, ideértve az előzőekben felsoroltakhoz kapcsolódó magánóraadást is”. Az „egyéb oktatás” fogalmát pedig az Áfa tv. 85. § (2) bekezdése definiálja: „[a]z egyéb oktatás körébe tartoznak: a) a felnőttképzésből az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképesítést adó oktatás, képzés, továbbképzés, vizsgára való felkészítés és vizsgáztatás; b) a felnőttképzésről szóló törvény alapján engedélyezett és szervezett, illetőleg egyéb jogszabály alapján szervezett oktatás, képzés, továbbképzés, vizsgára való felkészítés és vizsgáztatás; c) az államilag, illetőleg nemzetközileg elismert nyelvvizsga-bizonyítvány kiadásának alapjául szolgáló vizsgáztatás; d) a tanulmányi és tehetséggondozó verseny szervezése, lebonyolítása”.
    [50] Az indítványozó által támadott legális definíció az áfa-mentesség alapját képezi – tehát adótényállási elem –, ezért az Alaptörvény 37. § (4) bekezdésében megjelölt jogszabálynak minősül.
    [51] Az Áfa tv. alkotmányjogi panasszal támadott 85. § (2) bekezdés b) pontja „engedélyezett és szervezett” szövegrésze csak akkor vizsgálható felül az Alaptörvény alapján, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg. Az indítványozó nem hivatkozott a fenti jogok egyikének a sérelmére sem. Az Alkotmánybíróságnak ezért nincs hatásköre az indítvány érdemi elbírálására.
    [52] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a panasz ezen részét az Abtv. 64. § a) pontja alapján visszautasította.
        Dr. Kiss László s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Balsai István s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Juhász Imre s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Bragyova András s. k.,
        előadó alkotmánybíró

        Dr. Kovács Péter s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        02/11/2014
        .
        Number of the Decision:
        .
        3196/2014. (VII. 15.)
        Date of the decision:
        .
        07/07/2014
        .
        .