English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01538/2022
Első irat érkezett: 06/30/2022
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.III.37.978/2021/10. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (adatvédelmi ügy, sajtószerv adatkezelése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 08/03/2022
.
Előadó alkotmánybíró: Schanda Balázs Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Kfv.III.37.978/2021/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását, és a Fővárosi Törvényszék 104.K.701.309/2021/15. számú ítéletére és a NAIH 2020/1154/9. számú határozatára kiterjedő hatállyal történő megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó egy gazdasági-üzleti témájú sajtótermék magyarországi kiadója, mely az általa kiadott lapban 2019. évben a leggazdagabb magyarokat, majd a legnagyobb hazai családi vállalkozásokat bemutató listát tett közzé. Ezen listán szeplő család tagja (négy magánszemély) a személyes adataik védelméhez való joguk sérelmét állították. A NAIH eljárást indított, melynek során hozott 2020/1154/9. számú határozatával a kérelmezők kérelmének részben helyt adott. Megállapította, hogy az indítványozó adatkezelése jogszerű volt, ugyanakkor megállapította, hogy az indítványozó tévesen végezte el az előzetes érdekmérlegelést, illetve elmulasztotta az előzetes érdekmérlegelés kapcsán az érintettek előzetes tájékoztatását. A NAIH megállapította, hogy az indítványozó mint adatkezelő a GDPR több rendelkezését megsértette, melynek következtében 2 M Ft adatvédelmi bírságot szabott ki.
Az indítványozó az adatvédelmi hatóság határozatának bírósági felülvizsgálata iránt nyújtott be keresetet. A Fővárosi Törvényszék 104.K.701.309/2021/15. számú ítéletével a keresetet elutasította. A Kúria jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a bírósági döntésben foglalt jogértelmezés a sajtószabadság kiüresedéséhez vezet, vagyis az indítványozó sajtószabadságának aránytalan, alaptörvény-ellenes korlátozását idézi elő. Az ítélet érdemben befolyásolja az indítványozónak a jogorvoslathoz való jogát, mert hatályban tartotta a NAIH határozatnak a bíróságok által jogsértőnek minősített részét. A jogorvoslathoz való jog sérelmét véli továbbá abban, hogy az eljáró bíróságok olyan új, a NAIH által meg nem állapított jogsértéseket állapítottak meg, amelyek ellen ennélfogva nem állt az indítványozó rendelkezésére jogorvoslati lehetőség..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Kfv.III.37.978/2021/10. számú ítélete
    Fővárosi Törvényszék 104.K.701.309/2021/15. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
IX. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1538_0_2022_indítvány.anonim.pdfIV_1538_0_2022_indítvány.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3189/2023. (IV. 12.) AB végzés
    .
    Az ABH 2023 tárgymutatója: sajtószabadság
    .
    A döntés kelte: Budapest, 03/28/2023
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2023.03.28 9:30:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3189_2023 AB végzés.pdf3189_2023 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.978/2021/10. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője útján (dr. Hüttl Tivadar ügyvéd) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszában az indítványozó a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.978/2021/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte (a Fővárosi Törvényszék 104.K701.309/2021/15. számú ítéletére, valamint a NAIH/2020/1154/9. számú határozatára kiterjedően) az Abtv. 43. § (1) bekezdésére figyelemmel. Álláspontja szerint a kifogásolt kúriai döntés sérti az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében foglalt sajtószabadságot, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát.

      [2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege a következőképpen foglalható össze.
      [3] Az indítványozó egy médiatartalom-szolgáltató (a továbbiakban: I. rendű felperes). Egyik, gazdasági-üzleti ­témájú sajtótermékének a nyomtatott és online változatában 2019 szeptemberében megjelent, a legnagyobb magyar családi vállalkozásokat tartalmazó összeállítása (a továbbiakban: Adatkezelés1.), továbbá 2019 decemberében megjelent 50 leggazdagabb magyart tartalmazó kiadványa nyomtatott és online változatban (a továbbiakban: Adatkezelés2.). Az Adatkezelés1. során a nyomtatott változatban megjelenésre került a család neve, az érdekeltségükben álló vállalkozás neve, a vállalkozás becsült értéke, központja, alapításának éve, valamint a vállalkozásban érdekelt generációk száma. Az online kiadványból a Fővárosi Törvényszék döntésének következtében eltávolításra került a család neve, helyette a vállalkozás tulajdonosa kifejezés olvasható. A II–IV. rendű felperesek (akik a listán szereplő család tagjai, négy magánszemély) neve sem az online, sem a nyomtatott változatban nem került feltüntetésre. Az Adatkezelés2. során a nyomtatott változatban a II. rendű felperes neve, életkora, becsült vagyonának összege, valamint a vagyon forrása szerepeltek. Továbbá az MNB növekedési kötvényprogramjának célját leíró keretes szócikk szintén tartalmazta a II. rendű felperes nevét, valamint a ki­bocsátás volumenét. Az I. rendű felperes a fent említett adatkezelések kiadásához a II–IV. rendű felperesek, továbbá egy fő, a perben nem álló, de a NAIH (a továbbiakban: alperes) eljárásában a II–IV. rendű felperesekkel együtt jogot érvényesítő közeli hozzátartozójuk vonatkozásában a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016. április 27-i 2016/679 rendelete (a továbbiakban: GDPR) 4. cikk 2. pontja szerint adatkezelést végzett. Az I. rendű felperes előzetesen tájékoztatta a II–IV. rendű felpereseket az adatkezelésről, visszajelzést kért az általa mellékelt módszertani számítások szerint végzett vagyonbecslés pontosságáról. A II–IV. rendű felperesek a személyes adataik keze­lése ellen írásban tiltakoztak, kérve azok megjelenésének mellőzését a sajtótermékekben, amelynek az I. rendű felperes nem tett eleget.
      [4] Ez alapján a kérelemre indult eljárásban az alperes NAIH/2020/1154/9. számú határozatában megállapította, hogy az I. rendű felperes azzal, hogy a fentiek szerinti adatkezelése során az érdekmérlegelést nem megfelelően végezte el és saját, illetve harmadik fél jogos érdekeiről, valamint annak a II–IV. rendű felperesek érdekeivel való összemérésének eredményéről előzetesen nem tájékoztatta a II–IV. rendű felpereseket, megsértette a GDPR 6. cikk (1) bekezdése f) pontját. A határozat megállapította továbbá, hogy az I. rendű felperes azzal, hogy a fent megjelölt adatkezelések vonatkozásában nem nyújtott megfelelő tájékoztatást a II–IV. rendű felperesek részére az adatkezelés valamennyi lényeges körülményéről, a személyes adatok kezelése elleni tiltakozáshoz való ­jogukról, valamint az érintetti joggyakorlásra irányuló kérelmeikre adott válaszaiban nem nyújtott tájékoztatást a jogérvényesítési lehetőségeikről, megsértette a GDPR 5. cikk (1) bekezdés a) pontját, az 5. cikk (2) bekezdését, a 12. cikk (1) és (4) bekezdéseit, a 14. cikkét, a 15. cikkét és a 21. cikk (4) bekezdését. Az alperes a jogellenes adatkezelés miatt az I. rendű felperest elmarasztalta és utasította a tájékoztatási kötelezettségről, valamint az érdek­mérlegelés során figyelembe vett fennálló érdekekről, az érdekmérlegelés eredményéről, a tiltakozáshoz való jogról és a jogérvényesítési lehetőségről szóló tájékoztatás pótlására. Megállapította továbbá, hogy amennyiben az I. rendű felperes a jövőbeni tervezett adatkezelések során a jogos érdeket mint jogalapot ­kívánja felhasználni, akkor a jogszabályoknak megfelelően és a határozatában foglaltak figyelembevételével végezzen érdekmérlegelést, beleértve a tiltakozást követő második, egyedi érdekmérlegelést is. Kötelezte továbbá az I. rendű felperest, hogy alakítsa át az előzetes tájékoztatással kapcsolatos gyakorlatát. Az alperes az adat­védelmi bírság kiszabására vonatkozó kérelmet elutasította, ugyanakkor az I. rendű felperest hivatalból a jog­sértések miatt 2 000 000 Ft adatvédelmi bírság megfizetésére kötelezte. Egyidejűleg elutasította a II–IV. rendű felperesek kérelmének az adatkezelés korlátozására, személyes adataik törlésére, illetve az I. rendű felperes személyes adataik kezelésétől történő eltiltására vonatkozó kérelmét, továbbá a II–IV. rendű felpereseknek az ideiglenes intézkedéssel történő adatkezelési korlátozás és a személyes adatok közzétételére vonatkozó el­tiltás iránti kérelmét szintén elutasította.
      [5] Az I. rendű felperes, valamint a II–IV. rendű felperesek eljárási- és anyagi jogi jogsértésekre hivatkozással az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát kérték. A Fővárosi Törvényszék 104.K.701.309/2021/15. számú ítéletével a kereseteket elutasította. A jogerős ítélet ellen az I. rendű felperes és a II–IV. rendű felperesek felülvizsgá­lati kérelemmel, míg az alperes felülvizsgálati ellenkérelemmel éltek. A Kúria Kfv.III.37.978/2021/10. számú ítélete a felperesek felülvizsgálati kérelmeit alaptalannak találta, ezért a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. A kúriai ítélet hangsúlyozta, hogy a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 120. § (5) bekezdése értelmében a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján döntött. A Kúria megállapította, hogy az eljáró bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból összességében helytálló jogi következtetéseket vont le, az ítéleti indokolás nagyobb részben megfelelő jogértelmezésen lapult, a kifejtett jogi álláspontot nagyobb részben osztotta.
      [6] A kúriai döntés részletesen vizsgálta a felperesek eljárásjogi, valamint anyagi jogi kifogásait. Utóbbi körében a részletes indokolás kitért az adatkezelés jogalapjára, az érdekmérlegelésre, vizsgálta a tiltakozás jogát, a tájékoztatás(i kötelezettsége)t, foglalkozott a profilalkotással, a személyes adatok kezelésének pontosságával, az adatok korlátozásával és törlésével, továbbá részletes vizsgálat alapján megállapította, hogy többletjogsértés nem történt, végül indokolásában vizsgálatát levezetve kitért a közigazgatási bírság jogszerűségére és összegszerűségére. Emellett elvi jelleggel megállapította, hogy a GDPR 6. cikk (1) bekezdés e) pontjában foglalt jogalap szerint akkor lehet jogszerűnek tekinteni az adatkezelést, ha az közérdekű vagy az adatkezelőre ruházott közhatalmi jogosítvány gyakorlásának keretében végzett feladat végrehajtásához szükséges. A sajtó tevékenységének és ezáltal a sajtótermékeknek a sokszínűsége okán az ezen jogalapnak való megfelelést nem lehet álta­lános­ság­ban a sajtó tevékenységére értelmezni, hanem azt mindig konkrétan a személyes adatok kezelésére vonatkozó elvek érvényre juttatása mellett szükséges vizsgálni.
      [7] Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz előterjesztett, az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy nézete szerint a kifogásolt kúriai döntés sérti az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében biztosított sajtószabadságot és az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való ­jogot. Az adott pertörténeti tényállás, valamint az alkotmányjogi panasz befogadhatósági feltételei fennállására vonatkozó érvelését követően az indítványozó hivatkozása szerint a sajtószabadság alanyaként megilleti az az alapvető jog, amely alapján a tájékoztató funkciója ellátása érdekében közérdekű, illetve közérdeklő­désre számot tartó cikkek elkészültéhez szükséges kutatómunkát folytasson és ilyen cikkeket jelentessen meg, akkor és oly módon, amikor és ahogyan ő kívánja.
      [8] Érvelése szerint a cikkek témájáról és tartalmáról, a közéleti relevanciájú természetes személyekkel kapcsolatos információkat, adatokat is beleértve csakúgy, mint azok megjelentetéséről, annak idejéről és módjáról a szabadságjog alanyának a kompetenciája dönteni. Bár e szabadságjog korlátozható, annak azonban meg kell felelnie az alapjog-korlátozás alaptörvényi követelményeinek. Nézete szerint a kúriai döntés a sajtószabadság ­utólagos kontrollját valósítja meg. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az a sajtószabadságot nem közvetlenül a médiatartalmak megjelentetésével kapcsolatban korlátozza, nem azt állapítja meg, hogy valamilyen információ ne jelenhetett volna meg a lapban, sőt azt kifejezetten jogszerűnek ítélte, hanem a cikkek megjelentetését megelőző újságírói munkát korlátozza, azt a folyamatot, amelynek eredményeként létrejönnek azok a médiatartalmak, amelyek a lapban megjelenhetnek. Álláspontja szerint a kúriai döntés a cikkek elkészültéhez szükséges adatkezelésekre nézve olyan kötelezettségeket állapít meg, amelyek között kétséges, hogy az adott cikkek arányos korlátok között készíthetők. Kifejtette, hogy a kúriai döntés a hazai demokratikus jogállam történetében példátlan mértékű és terjedelmű dermesztő hatást gyakorol a közügyekről történő tájékoztatást feladatának tekintő magyar sajtóra.
      [9] A jogorvoslati jog sérelmét az indítványozó két – a kúriai döntésben általa vélt – eljárásjogi szabálysértés tekintetében állította. Egyrészt részletes érvelést fejtett ki az alperesi határozatnak a profilalkotással kapcsolatos ­tévedései korrigálásának a hiányával összefüggésben. Eszerint az alperesi határozattal szembeni jogorvoslat során a bíróságok az indokolásban ugyan megállapították az alperesi határozatnak a profilalkotással és az azzal összefüggő tájékoztatási kötelezettség téves voltát, azonban álláspontja szerint a jogsérelmet nem orvosolták, az alperesi határozatot a tévedésen alapuló részében nem semmisítették meg. Így ennek folytán – a sajtó­szabadság korlátozását is állítva – álláspontja szerint sérült a jogorvoslati jog hatékony jogvédelmet előíró eleme, miután a bíróság a jogsérelmet nem reparálta a határozat megfelelő részének a megsemmisítésével.
      [10] Emellett kifejtette, hogy a támadott bírósági döntések az alperesi határozaton történő túlterjeszkedésük miatt sértik az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdését, valamint a jogorvoslathoz való jogát is. Kiemelte, hogy az al­peresi határozat egyfokú közigazgatási eljárása ellen a bírósági felülvizsgálat az egyetlen jogorvoslati lehetőség. A szintén egyfokú bírósági felülvizsgálatot jelentő közigazgatási perben a bíróság döntése jogerős, azzal szemben csak rendkívüli jogorvoslati lehetőség van. A támadott bírósági határozatok azzal sértik – érvelése szerint – a jog­orvoslati jogát, hogy az alperesi határozat jogsértésein túl új jogsértéseket állapított meg, úgy, hogy ezekkel szemben nem biztosított jogorvoslatot az indítványozó számára. Utalt továbbá arra, hogy az ­eljáró bíróságok határozatai alaptörvény-ellenessége abban áll, hogy az alperesi határozaton túlmutató ­jogsértés nem egyeztethető össze az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság elvével, az Alap­törvény C) cikk (1) bekezdése szerinti hatalommegosztás elvével, továbbá az Alaptörvény 25. cikk (3) bekez­dése szerinti közigazgatási bíráskodás alkotmányos funkciójával. Emellett nézete szerint a Kúria nem alapjog-­konform döntést hozott, mivel nem ismerte fel az alapjogi konfliktust, sértve ezzel az indítványozó sajtószabadságát és véleménynyilvánítási jogát.

      [11] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése, valamint az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján jelen ügyben tanácsban jár el. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt, ennek során a tanács megvizsgálja az alkotmányjogi panasz be­fogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
      [12] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az indítvánnyal szemben támasztott törvényi követelményeknek. Erre nézve a következőket állapította meg.

      [13] 3.1. Az Abtv. 27. §-a alapján az „alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott ­döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biz­tosítva”.
      [14] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a határidőben benyújtott indítványában (az indítványozó jogi képviselője a Kúria ítéletét a letöltési igazolás alapján 2022. április 21-én vette át, míg az alkotmányjogi panaszt 2022. június 17-én terjesztette elő) az Abtv. 27. §-a alapján a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.978/2021/10. számú ítéletének a bírósági eljárást befejező, jogorvoslattal nem támadható döntésének alkotmányossági vizsgálatát kérte, amely ellen fellebbezésnek vagy további felülvizsgálatnak nincs helye, továbbá az indítványozó részben az Alaptörvényben biztosított joga sérelmére hivatkozott, ezért az alkotmányjogi panasz e tekintetben is megfelel az Abtv. 27. §-ában előírt követelményeknek. Az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, és érintettsége, mivel a közigazgatási jogvita iránt indított ügyben I. rendű felperes [27. § (2) bekezdés a)–c) pontjai] volt, fennáll.

      [15] 3.2. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának sérelmére hivatkozzon.
      [16] Az indítványozó panasza – többek között – állítást tartalmazott a kifogásolt bírói döntések folytán az Alap­törvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság elvének, a C) cikk (1) bekezdése szerinti hatalommegosztás elvének, továbbá az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése szerinti közigazgatási bíráskodás alkotmányos funkciójának sérelmére nézve.
      [17] Az Alkotmánybíróág az Alaptörvény hatályba lépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, mely szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog, hanem alapelv így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén – lehet alapítani {3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]}. Mivel jelen esetben az indítvány ilyen irányú indokolást nem, sőt valójában indokolást egyáltalán nem tartalmazott, ezért a B) cikk (1) bekezdésének sérelme ­érdemben nem vizsgálható.
      [18] Az indítványozó hivatkozott továbbá az Alaptörvény C) cikke (1) bekezdésében foglalt hatalommegosztás alkotmányos elvének sérelmére is. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ugyanakkor az Alaptörvény e szabálya szintén nem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak, így ennek vélt sérelmére alkotmányjogi panasz szintén nem alapítható {ezzel egyezően lásd: 3062/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [17]–[23]}.
      [19] Az Alaptörvény 25. cikke értelmében a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el, amelynek keretében bíróság dönt büntetőügyben és magánjogi jogvitában, így a szabadalmi ügyekben is. Míg az Alaptörvény 25. cikkének (3) bekezdése a Kúria feladatköreként rögzíti a (2) bekezdésben meghatározottak mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. Ezért az Alaptörvény 25. cikke szintén nem tartalmaz az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jogot, ezért arra alkotmány­jogi panaszt alapítani az indítványozónak nincs lehetősége {lásd például: 3258/2020. (VII. 3.) AB végzés, Indokolás [6]; 3248/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [9]}.

      [20] 3.3. Az indítványi kérelem a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt további követelményeinek az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése, valamint a XXVVIII. cikk (7) bekezdése vonatkozásában tett eleget. Az indítvány tartalmazza: a) azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatás­körét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokát (az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt kúriai döntés és a jogerős ítélet az Alaptörvényben biztosított jogát sérti); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést; d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [IX. cikk (2) bekezdése, továbbá XXVIII. cikk (7) bekez­dése]; valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírósági döntés alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt.

      [21] 3.4 Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további fel­tétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fenn­állása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság az Abtv. 29. §-ában foglalt követelmények teljesülését az egyes indítványi elemek és alaptörvényi rendelkezések kapcsán az alábbiak szerint értékelte.
      [22] Az indítványozó a támadott kúriai döntés folytán az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésének sérelmét több szempontból is állította. Ugyanakkor maga a kérelem is hivatkozott arra, hogy az indítványozó által vélt alapjog-­korlátozás magát a konkrét per alapját képező cikkek megjelenését nem akadályozta. Az indítványozó érvelése szerint a kúriai döntés folytán az alapjog-korlátozás általában a cikkek előkészítése során végzett újságírói munka vonatkozásában, mintegy a sajtó dermesztő hatásában jelentkezik.
      [23] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az adott ügyben, az indítványozónak az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszában állított, saját, az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése szerinti alapjogi sérelme az indítványozó által állított fenti okból nem következhetett be, az kizárt, a kúriai döntés tartalma az adott ügyben a konkrét cikkek előkészítésére nem lehetett semmilyen (így dermesztő) hatással sem, mivel a kúriai döntés időben később született, mint a cikk újságírói előkészítése. Míg az indítványozó azon hivatkozása, hogy esetlegesen más sajtótermékek vonatkozásában az indítvány által támadott kúriai döntés más sajtószervek Alap­törvény IX. cikk (2) bekezdése szerinti alapjogára gyakorolna az indítványozó által megfogalmazott „dermesztő”, egyben alapjog-korlátozó hatást, az Alkotmánybíróság az alábbiakat jegyzi meg. Az alkotmányjogi panasz befogadásának egyik elengedhetetlen feltétele, hogy az indítványozó saját Alaptörvényben biztosított jogának sérel­mét állítsa. Más Alaptörvényben biztosított jogának sérelmére az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi ­panasz nem alapítható.
      [24] Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a kúriai döntés nem észlelte az alapjogi konfliktust. Az Alkotmány­bíróság ezzel összefüggésben megállapította, hogy a kúriai döntés erre vonatkozóan is tartalmaz több helyen részletes indokolást
      [25] Megjegyzi ugyanakkor az Alkotmánybíróság, hogy következetes gyakorlata szerint a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi – vélt, vagy valós – jogsérelem orvoslása eszközének, ellenkező esetben az Alkotmány­bíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmány­bíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb eszközzel már nem orvosolható {lásd például: 3145/2015. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [55]}. Önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként részletesen megindokolt, jogi érvekkel alátámasztott kúriai döntés érvelését tévesnek tartja, mivel az nem azonos szakmai álláspontjával, nem alkotmányossági kérdés.
      [26] Az indítványozó a kifogásolt kúriai döntés folytán indítványában a jogorvoslathoz való jogának sérelmét is ­állította.
      [27] Az Alkotmánybíróság a jogorvoslathoz való jog vonatkozásában állandó gyakorlatát – többek között – a 3304/2020. (VII. 24.) AB határozatában összefoglaló jelleggel rögzítette: „Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi, ügydöntő döntések tekintetében követelmény a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségének biztosítása {35/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [16]}. […] További követelményként határozta meg az Alkotmánybíróság a jogorvoslat ténylegességét, vagyis azt, hogy a jogorvoslati fórum képes legyen a jogsérelem orvoslására, amelynek értelmében egyrészt követelmény, hogy a jogorvoslati fórumrendszer igénybevételét ne gátolják jogszabályi előírások, másrészt, hogy milyen a jogorvoslat terjedelme, azaz teljeskörűsége, illetve korlátozottsága {2/2013. (I. 23.) AB határozat, Indokolás [35], [37]; 22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [82]}.” (Indokolás [38]–[39])
      [28] Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy értelmezésében a jogorvoslathoz való alapjog alkot­mányos védelmi köre a rendes, azaz a jogerőre még nem emelkedett határozatokkal szemben igénybe vehető jogorvoslatokra terjed ki. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jog csupán azt a követelményt támasztja, hogy az első fokon meghozott érdemi bírói döntésekkel szemben magasabb fórumhoz lehessen fordulni, illetve a hatósági döntésekkel szemben biztosított legyen a bírói út {lásd 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [60]}. A jogorvoslathoz való jog tehát nem követeli meg a rendkívüli perorvoslati rendszer létét {3202/2017. (VII. 21.) AB végzés, Indokolás [13]}, védelmi köre nem terjed ki a rendkívüli, azaz a jogerős határozatokkal szemben igénybe vehető jogorvoslatokra, így a felülvizsgálatra sem {lásd pl. 3233/2016. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [16]; 3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [24]; 3257/2020. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [20]}.
      [29] Az alapügyben az érdemi döntések tekintetében a magasabb fórumhoz fordulás lehetősége biztosított volt, az indítványozónak a közigazgatási határozattal szemben volt lehetősége bírósághoz fordulni, amellyel élt is. Míg az eljáró bíróságok a perben indokolt döntést hoztak.
      [30] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszban nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, illetve amely a megsemmisíteni kért bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességét vetne fel, ami a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolttá tenné.
      [31] Ezért sem az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése, sem az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése tekintetében nem áll fenn az Abtv. 29. §-ban meghatározott befogadhatósági feltétel.

      [32] 4. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság – tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz nem tett eleget az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a), b) és e) pontja, valamint a 27. § (1) bekezdés a) pontjának az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is – az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
          Dr. Márki Zoltán s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Handó Tünde s. k.,
          alkotmánybíró




          . Dr. Schanda Balázs s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          Dr. Márki Zoltán s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Pokol Béla

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          06/30/2022
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. Kfv.III.37.978/2021/10 of the Curia (data protection case, data processing by an entity of the press)
          Number of the Decision:
          .
          3189/2023. (IV. 12.)
          Date of the decision:
          .
          03/28/2023
          .
          .