Ügyszám: IV/00654/2015
.
Első irat érkezett: 02/27/2015
.
Az ügy tárgya: a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (2) bekedése elleni alkotmányjogi panasz (devizahitel)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (2) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján - a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Indokolásul előadja, hogy a sérelmezett jogszabály visszamenőleges hatállyal helyettesíti a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződekben a vételi és eladási árfolyamok használatát, mint tisztességtelen általános szerződési feltételeket a 2/2014. PJE határozatban előírt feltétellel, vagyis az MNB hivatalos deviza árfolyamával. Ez a helyettesítés közvetve megváltoztatja az érintett kölcsönszerződés tárgyát, továbbá a fizetendő törlesztőrészletek összegeit is.
Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezés sérti az alaptörvény M. cikk (2) bekezdése szerinti tisztességes gazdasági versenyhez való jogát.
          .
.
Indítványozó:
    Hunyadi Éva
Támadott jogi aktus:
    a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (2) bekezdés
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
M) cikk (2) bekezdés
.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_654_0_2015_inditvany.pdfIV_654_0_2015_inditvany.pdf
.
A határozat száma: 3084/2015. (V. 8.) AB végzés

Az ABH 2015 tárgymutatója: alkotmányjogi panasz és a jogsérelem

A határozat kelte: Budapest, 05/05/2015
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2015.05.05 15:00:00 3. öttagú tanács
.
A határozat szövege (pdf):
3084_2015_végzés.pdf3084_2015_végzés.pdf
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszauta­sítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
    [2] Az Alkotmánybírósághoz benyújtott kérelmében az indítványozó – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panaszában – a ­Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 3. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A Tv. támadott rendelkezése értelmében az ún. árfolyamrés mint semmis szerződési kikötés „helyébe [...] mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés [...] tekintetében a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép”. A panaszos meglátása szerint ez az előírás több szempontból is inkább a hitelező érdekét szolgálja, mint a fogyasztóét, ezért sérti az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdését.

    [3] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy a kérelem a befogadhatóság feltételeinek megfelel-e.
    [4] Az Abtv. 30. §-a szerint az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a jogszabály hatályba lépésétől számított 180 napon belül kell benyújtani. A Tv. 19. § (2) bekezdése alapján az 1–18. § a kihirdetést követő 8. napon – tehát 2014. július 26-án – lépett hatályba. A kérelmet a postai bélyegző tanúsága szerint 2015. február 24-én – nyilvánvalóan elkésetten – adták postára, tehát az nem befogadható. Az alkotmányjogi panaszt ezért az Alkotmánybíróság – a befogadhatóság egyéb formai és tartalmi feltételei vizsgálatának mellőzésével – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja alapján visszautasította.
    [5] Megjegyzi az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is, hogy a Tv. 3. §-ának alaptörvény-konformitását több szempontból vizsgáló 7/2015. (III. 19.) AB határozat az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésének sérelmére alapított kérelem vizsgálata körében az alábbiakra mutatott rá. „Az alkotmányjogi panasz az Alkotmányban szabályozott alapvető jogok védelmének eszköze, mely alapvető jogok rendeltetése az, hogy az államhatalommal szemben alkotmányos garanciákat teremtsenek az állampolgár, az egyén vagy egy közösség jogainak védelmére, cselekvési autonómiájának biztosítására. [65/1992. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1992, 289, 291.] (Indokolás [7]). Ennek alapján alkotmányjogi panasz – a jogbiztonság egyes elemeinek kivételével – csak Alaptörvényben biztosított jog sérelmére alapítható, valamely államcél vagy egyéb alaptörvényi rendelkezés megsértésének a megállapítása alkotmányjogi panasz keretében nem indítványozható. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjából is következik, hogy alkotmányjogi panaszt csak Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet alapítani. Az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése nem minősül az Alaptörvényben biztosított jognak, a felhívott alaptörvényi szakaszok címzettje nem az indítványozó, nem biztosítanak számára jogot, ezért alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül ezekre az előírásokra alapítani”, ennek megfelelően pedig az idézett határozatban az Alkotmánybíróság „az M) cikk (2) bekezdésének sérelmét állító indítványi elemet – tekintettel arra, hogy a fogyasztóvé­delmi rendelkezés nem Alaptörvényben biztosított jog” érdemi vizsgálat nélkül visszautasította {Indokolás [29]–[30]}.
        Dr. Lévay Miklós s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Salamon László s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
        előadó alkotmánybíró

        Dr. Szalay Péter s. k.,
        alkotmánybíró

        .