Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01533/2015
Első irat érkezett: 05/29/2015
.
Az ügy tárgya: a Kúria Bfv.I.130/2015/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (pótmagánvádas eljárás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 08/31/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §- a alapján - a Kúria Bfv.I.130/2015/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó vádindítványt nyújtott be közokirat-hamisítás bűntette és más bűncselekmények miatt. A vádindítványt az elsőfokú bíróság elutasította. Ezt követően ismételten vádindítványt nyújtott be, amely szintén elutasításra került. A másodfokú bíróság az utóbbi döntést helyenhagyta. Az indítványozó pótmagánvádlóként felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amely elutasításra került azzal, hogy nem a jogosulttól (pótmagánvádló) származik.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság azzal, hogy megfosztotta a jogorvoslathoz való jogától, megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti alapvető jogát, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljárához való jogát..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Bfv.I.130/2015/2. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1553_4_2014_ind_kieg.pdfIV_1553_4_2014_ind_kieg.pdfIV_1533_0_2015_inditvany.pdfIV_1533_0_2015_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3027/2016. (II. 23.) AB végzés
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: alkotmányjogi panasz és a határidők; bírósághoz fordulás joga; jogorvoslathoz való jog
    .
    A határozat kelte: Budapest, 02/16/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.02.09 8:30:00 1. öttagú tanács
    2016.02.16 8:30:00 1. öttagú tanács

    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.I.130/2015/2. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék 28.Bkf.IV.11.394/2013/2. számú végzése és a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 1.B.559/2013/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt, kérve a Kúria Bfv.I.130/2015/2. számú, a Fővárosi Törvényszék 28.Bkf.IV.11.394/2013/2. számú és a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 1.B.559/2013/6. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
      [2] Az indítvány és az Alkotmánybíróság rendelkezésére álló bírósági döntések alapján megállapítható, hogy az alkotmányjogi panasz tárgyát képező alapügyben az indítványozó közokirat hamisítás és más bűncselekmények miatt élt feljelentéssel, amelyet 2013. január 3-án a Budapesti IV. Kerületi Rendőrkapitányság – mivel a cselekmény nem bűncselekmény – elutasított. Az indítványozó ezen határozattal szemben panasszal élt, amit 2013. február 19. napján a Budapesti IV. és XV. Kerületi Ügyészség – mint nem a jogosulttól származó panaszt – indokolás nélkül elutasított. Ezzel a határozattal szemben ismételten panasszal élt az indítványozó. Az ismételt panaszt a Fővárosi Főügyészség ismételten indokolás nélkül utasította el.
      [3] Mindezen előzmények után az indítványozó pótmagánvádlóként 2013. április 26-án kelt vádindítványát benyújtotta a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróságon, melyben ugyanazon – feljelentett – személlyel szemben emelt vádat közokirat-hamisítás és más bűncselekmények miatt. A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 2013. június 13-án kelt, 2013. július 5. napján jogerőre emelkedett végzésével a vádindítványt elutasította, a sértetti jogállás, a kötelező jogi képviselet, a törvényes vád és a vádirati kellékek hiánya okán. Az indítványozó jogi képviselője útján ismételten vádindítványt nyújtott be a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bírósághoz, azonban az ismételten elutasításra került. Utóbbi elutasítást a bíróság azzal indokolta, hogy egyrészről a vádindítvány elkésett, másrészről továbbra is úgy ítélte meg, hogy a vádindítványt nem az arra jogosult személy nyújtotta be, azaz az indítványozó nem minősíthető egyetlen, a vádindítványban megjelölt, bűncselekmény sértettjének sem.
      [4] Utóbbi végzéssel szemben indítványozó fellebbezéssel élt a Fővárosi Törvényszéken, kérve elsősorban a végzés megváltoztatását, másrészről indítványozta a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. A Fővárosi Törvényszék nem találta alaposnak a fellebbezést és – más jogszabályi hivatkozással ugyan, de – helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését.
      [5] A jogerős határozatokkal szemben az indítványozó, mint pótmagánvádló felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjára hivatkozással. A Kúria a felülvizsgálati indítványt arra tekintettel utasította el, hogy az nem jogosulttól származik.

      [6] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria és a Fővárosi Törvényszék döntése alaptörvény-ellenességének megállapítását indítványozta, valamint kérte, hogy panasza részletes kifejtésére póthatáridőt biztosítson számára az Alkotmánybíróság.
      [7] Az Alkotmánybíróság főtitkára 2015. július 9-én kelt levelében hiánypótlásra szólította fel az indítványozót, tájékoztatást nyújtva arról is – az Abtv. kapcsolódó rendelkezéseire is hivatkozva –, hogy alkotmányjogi panaszának mely Abtv. szerinti előírásoknak kell megfelelnie az alkotmánybírósági eljárás megindításához.
      [8] Az indítványozó 2015. augusztus 15-én kelt panasz-kiegészítésében a Kúria Bfv.I.130/2015/2. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 28.Bkf.IV.11.394/2013/2. számú végzése mellett már a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 1.B.559/2013/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozó panasza kiegészítésében részletesen ismertette panaszügyének előzményeit és elsősorban az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének, azaz a jogorvoslathoz való jognak a sérelmében, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésének (bírósághoz fordulás joga és tisztességes eljáráshoz való jog) és a XXV. cikknek (petíciós jog) a megsértésében látja alaptörvény-ellenesnek a bírósági döntéseket.
      [9] Az indítványozó álláspontja szerint mind a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság, mind pedig a Fővárosi Törvényszék jogorvoslathoz való jogának sérelmét eredményező jogértelmezést alkalmazott. Mind az elsőfokú, mind pedig a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a Be. 53. § (1) bekezdését és a Be. 231. § (2) bekezdés c) pontját, amely téves jogértelmezés elzárta az indítványozót a hatékony jogorvoslat lehetőségétől.
      [10] Az indítványozó úgy ítélte meg továbbá, hogy a Fővárosi Törvényszék „szűkítően értelmezte és alkalmazta a Be. 231. § (3) bekezdését”, amely téves jogértelmezéssel a jogalkalmazó nem tette lehetővé az indítványozó számára a jogorvoslathoz való jog gyakorlását.
      [11] A Kúria végzésével összefüggésben az indítványozó – hivatkozva a Be. vonatkozó rendelkezéseire [Be. 417. § (1), 423. § (2)] –, szintén a jogalkalmazó téves jogértelmezését jelölte meg az alapjogsérelem és a végzés megsemmisítésének indokaként. Ez az értelmezés az indítványozó szerint kizárta a jogorvoslathoz való jog gyakorolhatóságát. Az indítványozó által megjelölt jogszabályhelyek bíróság általi téves értelmezése – megítélése szerint – „közvetlenül befolyásolja (akadályozza) a jogorvoslathoz való jog hatékony és tényleges érvényesülését”.

      [12] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek.

      [13] 3.1. Az Alkotmánybíróság először a Kúria Bfv.I.130/2015/2. számú végzése vonatkozásában értékelte az alkotmányjogi panasz formai és tartalmi megfelelőségét.
      [14] A formai követelményeket az Abtv. 51–52. §-ai tartalmazzák. Az Alkotmánybíróság ezen rendelkezésekben foglaltak teljesülésének vizsgálata során a rendelkezésre álló dokumentumok alapján arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó és a jogi képviselője is 2015. február 27-én vették át a Kúria támadott végzését. Az indítványozó a Kúria végzésével (valamint a Fővárosi Törvényszék és Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság végzéseivel) szemben az első fokon eljárt Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróságon terjesztette elő alkotmányjogi panaszát, amely panasz 2015. április 29-én érkezett a bíróságra. Megállapítható, hogy a panasz az első fokon eljárt bíróságra a támadott határozat kézhezvételétől számított 61. napon érkezett, ugyanakkor mivel a bíróság által szolgáltatott dokumentumok nem tartalmaznak adatot az alkotmányjogi panasz előterjesztésének módját (azaz postai feladás vagy személyes benyújtás) illetően, ezért az Alkotmánybíróság a panaszt – az Abtv. 30. § (1) bekezdésre figyelemmel – határidőben előterjesztettnek tekintette. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az alkotmányjogi panasz megfelelt az Abtv. szerinti további formai követelményeknek.
      [15] Az Alkotmánybíróság ezt követően a tartalmi követelmények vizsgálatát folytatta le a kúriai végzés vonatkozásában. Az indítványozó a Kúria végzésével szemben azt kifogásolta, hogy a felülvizsgálati eljárás során alkalmazott helytelen jogértelmezés elzárta őt a hatékony jogorvoslat lehetőségétől.
      [16] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog követelménye mindenkinek jogot biztosít ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében a jogorvoslathoz fűződő jog annyit és csak annyit jelent, hogy az érintett jogát vagy jogos érdekét befolyásoló határozat felülvizsgálata érdekében legyen lehetőség más szervhez, vagy azonos szerv magasabb fórumához fordulni. {3157/2014. (V. 23.) AB határozat, Indokolás [32]} Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozó nyilvánvalóan élt a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségekkel, amelyre nézve a bíróság végzéssel határozott.
      [17] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó által a jogorvoslathoz való joggal kapcsolatban felvetettek nem hozhatók összefüggésben az Alkotmánybíróság ezen – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt – alapvető joggal kapcsolatos álláspontjával. Mindezek okán pedig az indítvány, ezen panaszelem vonatkozásában, nem vetett fel bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, így az nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek.

      [18] 3.2. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 28.Bkf.IV.11.394/2013/2. számú és a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 1.B.559/2013/6. számú végzések kapcsán elsőként szintén azt értékelte, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. 51–52. §-aiban foglalt formai feltételeknek.
      [19] A fentiekben már hivatkozott Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítését követő hatvan napon belül lehet előterjeszteni. Az Abtv. 30. § (3) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság olyan alkotmányjogi panasz tárgyában is dönthet, amelyet az indítványozó rajta kívül álló elháríthatatlan okból történő akadályoztatása folytán a határidő eltelte után nyújtott be, és az akadály megszűnésétől számított tizenöt napon belül – az elbírálásra alkalmas indítvány előterjesztésével egyidejűleg – igazolási kérelmet nyújt be. Az Alkotmánybíróság Ügyrendje 28. § (1) bekezdése alapján a beadványt a benyújtásra nyitva álló törvényi határidőben kell személyesen benyújtani, vagy ajánlott küldeményként postára adni. Az Abtv. 30. § (4) bekezdése szerint a döntés közlésétől számított száznyolcvan nap elteltével alkotmánybírósági eljárás megindításának nincs helye.
      [20] A rendelkezésre álló dokumentumok alapján egyértelműen megállapítható, hogy az indítványozó mindkét végzéssel összefüggésben elkésetten terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. Az ügyben igazolási kérelem benyújtására sem volt lehetőség, hiszen az indítványozó a másodfokú bírósági döntés kézhezvételéhez képest – amelyre az indítványozó állítása szerint 2014. június 4-én került sor – több mint 180 napon túl terjesztette elő panaszát az első fokon eljárt bíróságon.
      [21] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy nem bír jelentőséggel a határidő megítélése kérdéskörével összefüggésben azon tény, hogy az indítványozó a másodfokú végzéssel szemben a Kúriához felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 32. § (1) bekezdése értelmében: „Az Abtv. 26. § (1) bekezdés b) pontjában, 27. § b) pontjában és 56. § (2) bekezdésében foglalt jogorvoslati lehetőség kimerítésének kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz akkor is benyújtható, ha törvény felülvizsgálati kérelem vagy indítvány benyújtását is lehetővé teszi.”
      [22] Az Alkotmánybíróság egyebekben megjegyzi, hogy az indítványozó oly módon állította az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének és a XXV. cikknek sérelmét, hogy azokat pusztán szó szerint idézte panaszában, de semmilyen módon nem indokolta.
      [23] A fentiekben kifejtettek alapján megállapítható, hogy az indítvány nem felel meg az Abtv. 29. §-ában előírt befogadási feltételeknek és az Abtv. 30. § (1) bekezdésének, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és d) pontja alapján visszautasította.
      [24] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz visszautasítására tekintettel az indítványozó beadványában megfogalmazott – az alkotmánybírósági eljárásban való személyes részvételre, az egyéb bírósági iratok beszerzésére, a bírósági iratokba való betekintés biztosítására, továbbá a büntetőügyben az általa feljelentett személy költségekben való marasztalására vonatkozó – egyéb indítványi elemeket érdemben nem vizsgálta.

        Dr. Sulyok Tamás s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Balsai István s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Juhász Imre s. k.,
        előadó alkotmánybíró
        Dr. Czine Ágnes s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Kiss László s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        05/29/2015
        .
        Number of the Decision:
        .
        3027/2016. (II. 23.)
        Date of the decision:
        .
        02/16/2016
        .
        .