A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Szegedi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 5.Bv.1066/2018/11. számú végzése, valamint a Szegedi Törvényszék 3.Bpkf.1109/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A saját ügyében személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege a következőképpen foglalható össze: az indítványozó fogvatartottként kártalanítási kérelmet terjesztett elő alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt 2017. június 28. napján, 2000. október 17. napja és 2016. december 31. napja közötti időszak tekintetében a Szegedi Fegyház és Börtönnél.
[3] Kérelmét az indítványozó a jogszabályban előírt élettér hiányára és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülményekre alapította.
[4] A Szegedi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította, ugyanis a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 10/A. § (6) bekezdése szerint a kártalanítás előfeltétele, hogy az elítélt a Bv. tv. 144/B. § szerinti alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panaszt nyújtson be a végrehajtásért felelős szerv vezetőjéhez.
[5] 1.2. Az indítványozó fellebbezését a másodfokon eljáró Szegedi Törvényszék alaptalannak találta és az elsőfokú döntést a 3.Bpkf.1109/2019/2. számú végzésével helyben hagyta. Indokolásában kifejtette, hogy az elítélt a Bv. tv. 144/B. § szerinti panaszt ugyan benyújtotta, de azt a kártalanítási kérelem benyújtásánál későbbi időpontban, 2017. június 29-én.
[6] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a Bv. tv. 144/B. §-a szerinti panasz benyújtása az előfeltétele a kártalanítási kérelemnek [Bv. tv. 10/A. § (6) bekezdés], így legkésőbb azzal együtt panaszt is be kell nyújtani a fogvatartottnak, amelyre azonban a megvizsgált iratok alapján tehát később került sor.
[7] A másodfokú bíróság azt is kiemelte, hogy a Bv. tv. 436. §-ban foglalt átmeneti rendelkezéseket nem lehet alkalmazni, tekintettel arra, hogy az indítványozó esetében a fogvatartás és az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények folyamatosak voltak, 2017. január 1. napja után is folyamatosan tölti szabadságvesztését, tehát a Bv. tv. 144/B. § szerinti panasz benyújtása kötelező előfeltétel a kérelmet megelőzően, vagy legkésőbb azzal egyidejűleg, és az, hogy az elítélt a kérelmezett időszak végét 2016. december 31-ében jelölte meg, nem mentesíti ezen törvényi rendelkezés alól.
[8] 2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Szegedi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 5.Bv.1066/2018/11. számú elsőfokú végzése, valamint a Szegedi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bpkf.1109/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert véleménye szerint azok sértik az Alaptörvény a III. cikk (1) bekezdését, a XXIV. cikk (1) és (2) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését.
[9] 2.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében előadta, hogy a Magyar Állam annak ellenére, hogy ez kötelessége, mégsem biztosított számára utólagos kompenzációt a fogvatartása végrehajtása során elszenvedett és azzal együtt járó sérelmeiért, ezzel megsértve az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésében foglalt kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát.
[10] Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljárás, valamint jogorvoslathoz való jogával kapcsolatban előadta, hogy a támadott bírósági döntések azokat teljes mértékben kiüresítették önkényes jogértelmezésük folytán. A bíróságok figyelmen kívül hagyták a kártalanítási eljárás és a panasz intézményének bevezetésének célját, valamint tévesen értelmezték a Bv. tv. 436. §-ban foglalt átmeneti rendelkezéseket mind rendszertani, mind nyelvtani szempontból azzal, hogy kötelező előfeltételnek értelmezték a Bv. tv. 144/B. § szerinti panasz benyújtását az ügyben. Az indítványozó álláspontja alapján ez rá nem vonatkozik, ugyanis a törvény ezen kötelezettséget 2017. január 1-jével léptette hatályba, a kártalanítási kérelmében megjelölt időszak vége viszont 2016. december 31. napja. Mindezek ennek ellenére, elmondása alapján a Bv. tv. 144/B. § szerinti panaszt a kártalanítási kérelemmel együtt benyújtotta, amely tényt azonban a Büntetés-végrehajtási Intézet nem megfelelően rögzített, így az eljáró bíróságok nem is vették figyelembe az eljárás során, ugyanis azt elkésettnek minősítették a kérelemhez képest. Erre tekintettel tehát sérült a hatékony bírói jogvédelemhez való joga is, amely szintén a tisztességes eljárás garanciális körébe tartozik.
[11] A szerinte okszerűtlen és Alaptörvénybe ütköző (contra constitutionem) értelmezés szembement a hazai bíróságok országosan kialakult gyakorlatával. Téves volt a törvényértelmezése a bíróságnak, amelynek eredménye sem nyelvtani, sem rendszertani úton nem következik a jogszabály szövegéből és annak céljából. Ennek alátámasztásául több korábbi, a Szegedi Törvényszék előtt folyamatban volt kártalanítási eljárás során hozott döntést mutatott be példaként.
[12] Ezekben esetekben az eljáró bíróságok a kérelmet érdemben vizsgálták és az egyéb feltételek fennállása esetén kártalanítást ítéltek meg az azt benyújtók számára a Bv. tv. 144/B. § szerinti panasz megléte nélkül is. Tehát jelen kérelmet az indítványozó álláspontja szerint 2000. október 17-től 2016. december 31-ig terjedő időszak tekintetében érdemben kellett volna vizsgálni.
[13] E körben hivatkozott arra is, hogy – az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján – a bírói út igénybevételének formális biztosítása nem elegendő a tisztességes bírósági eljárás követelményeinek teljesüléséhez, hanem a hatékony bírói jogvédelem követelménye azt jelenti, hogy a bíróság a perbe vitt jogokról érdemben dönthessen.
[14] Ezen érveinek alátámasztásaként az indítványozó több korábbi alkotmánybírósági határozatra és azok indokolására hivatkozott.
[15] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[16] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőben nyújtotta be.
[17] 3.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése vonatkozásában – a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek – az alábbiak szerint – megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, illetve a sérelmezett bírói döntést, indokolja annak Alaptörvénybe ütközését és kifejezetten kéri a megsemmisítését.
[18] Az indítványozó hivatkozott alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXIV. cikk (1) és (2) bekezdésének a sérelmére is. A XXIV. cikk (1) és (2) bekezdése a hatósági eljárás vonatkozásában fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, valamint a hatóságok jogellenes károkozás megtérítését is, így a panasszal támadott bírósági végzések és ezen alaptörvényi rendelkezések között nincs összefüggés. A panasznak ez az eleme így nem bírálható el érdemben.
[19] 3.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése vonatkozásában – az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
[20] Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügyben kártalanítási kérelmet nyújtott be. Megállapítható továbbá, hogy az indítványozónak a támadott határozattal szemben további jogorvoslati lehetősége nem állt fenn.
[21] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[22] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeket annak a kifogásolása, hogy a kártalanításos ügyekben eljáró bíróságok megkövetelik az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panasz előzetes (vagy legalábbis a kérelemmel egyidejűleg történő) előterjesztését a folyamatos – tehát 2017. január 1. napját megelőzően indult, de azt követően is megszakítás nélkül tartó – fogvatartásban lévő elítéltek tekintetében, ha a kártalanítás iránti kérelmet 2017. január 1. napját követően terjesztik elő {lásd például: 3360/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[23] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a fentieken túl az indítványozó alkotmányjogi panasza arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság a büntetőeljárás során beszerzett bizonyítékokat a bíróságtól eltérő módon értékelje. Az Alkotmánybíróságnak ugyanakkor az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető tehát a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálata eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt és az abban biztosított jogokat védi {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének felülbírálatára sem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}.
[24] Megállapítható ennek kapcsán, hogy az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, valamint a jogorvoslathoz való jog vonatkozásában is kizárólag a bíróság szerinte téves törvényértelmezését és a bizonyítékok mérlegelését vitatta.
[25] 4. Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, figyelembe véve az eljáró bíróságok végzésében kifejtett indokolását, hogy az indítványozó panasza a sérelmezett döntésekkel kapcsolatban nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[26] 5. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Handó Tünde
alkotmánybíró helyett
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
előadó alkotmánybíró helyett
. |
. |