A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 190. § (2) bekezdés – 2012. július 1. napjától 2012. december 31. napjáig hatályos – második mondata alaptörvény-ellenességének megállapítása tárgyában előterjesztett bírói kezdeményezést visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája az előtte 5.M.429/2013./4. számon folyamatban levő – Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának hatálytalanítása iránt indított – pert felfüggesztette, és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 190. § (2) bekezdés második mondata – 2012. július 1. napjától 2012. december 31. napjáig hatályos szövegének – alaptörvény-ellenességét, és zárja ki a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő peres eljárásban történő alkalmazhatóságát, illetve tegye meg a szükséges intézkedéseket.
[2] 2. A perbeli tényállás szerint a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (a továbbiakban: munkáltató) 2012. július 9. napján a Kttv. 63. § (2) bekezdés e) pontja alapján bizalomvesztés miatt felmentéssel megszüntette a Kttv. 76. § (2) bekezdésében foglaltakra hivatkozással. A munkáltatói intézkedés ellen a kormánytisztviselő közszolgálati panaszt nyújtott be, amelyben kérte a Kormánytisztviselői Döntőbizottságtól annak megállapítását, hogy a munkáltatói intézkedés jogellenes volt.
[3] A Döntőbizottság a közszolgálati panasznak részben helyt adott, és megállapította, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát. A Döntőbizottság kötelezte a munkáltatót, hogy 15 napon belül fizessen meg a panaszosnak átalány-kártérítés címén 2 havi illetményének megfelelő összeget, továbbá az ügyvédi munkadíjat.
[4] Ezt követően a munkáltató a bírósághoz terjesztett elő keresetet, amelyben kérte, hogy a bíróság a Kormánytisztviselői Döntőbizottság VI-KD/1/18/2012. számú határozatát változtassa meg.
[5] 3. Az eljáró bíró – a per felfüggesztése mellett – az Alkotmánybírósághoz fordult. Indítványában előadta, hogy a Kttv. 190. § (2) bekezdésének – 2012. július 1. napjától 2012. december 31. napjáig hatályos – 2. mondata úgy rendelkezett, hogy „a Kormánytisztviselői Döntőbizottság döntésével szemben a kormánytisztviselő a döntés közlésétől számított harminc napon belül bírósághoz fordulhat.” E rendelkezés nem tartalmazta azt, hogy a döntéssel szemben a munkáltató is a bírósághoz fordulhat. Az indítványozó bíró jelezte, hogy a jogalkotó ezt a hiányosságot később pótolta, – az egyes szolgálati jogviszonnyal összefüggő törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXV. törvény 109. § (2) bekezdésének 18. pontjával – módosította a Kttv. 190. § (2) bekezdését, melynek során kiegészítette azt. A második mondatban a „döntésével szemben a kormánytisztviselő” helyett a „döntésével szemben a kormánytisztviselő, illetve a munkáltató” szövegrész lépett. A kiegészített rendelkezés 2013. január 1-től hatályos.
[6] Az indítványozó bíró szerint a Kttv. 190. § (2) bekezdésének – 2012. július 1. napjától 2012. december 31. napjáig hatályos – második mondata sérti az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdését, mert a felperes részére nem biztosított jogorvoslati lehetőséget, annak ellenére, hogy az alkotmányos alapjog. Utalt arra, hogy a bíróságnak így csak arra van lehetősége, hogy a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, illetve a Pp. 157. § a) pontja alapján a pert megszünteti.
[7] Indítványában megjegyezte azt is, hogy az anyagi jogi szabályozással nem volt összhangban az eljárásra vonatkozó szabályozás. Az eljárásjogi szabályokból arra a következtetésre lehet jutni, hogy a jogalkotó mindkét fél jogorvoslati lehetőségét kívánta biztosítani. Példaként hozta, hogy a Pp. – már 2012. július 24. napjától hatályos – 359. § (1) bekezdése azt tartalmazza, hogy a keresetlevelet az ellenérdekű féllel szemben a Döntőbizottsághoz benyújtva kell előterjeszteni. Hivatkozott a Kormánytisztviselői Döntőbizottságról szóló 168/2012. (VII. 20.) Korm. rendelet 9. § (16) bekezdésére is, mely szerint a Döntőbizottság döntésének rendelkező részében tájékoztatást kell adni arról, hogy az abban érintettek 30 napon belül keresettel fordulhatnak a munkaügyi bírósághoz.
[8] 4. Az Alkotmánybíróság az indítványokat tartalmuk alapján bírálja el.
[9] Az indítványozó bíró a kifogásolt rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását a törvénynek az adott időszakban meglévő – de később pótolt – hiányosságára tekintettel kezdeményezte, mert az a kormánytisztviselő mellett „nem biztosított jogorvoslati lehetőséget” a munkáltató részére. Az indítvány tartalmából következően az indítványozó mulasztásban meglévő alaptörvény-ellenességet állított, és kérte az alaptörvény-ellenesség megállapítását, a folyamatban lévő peres eljárásban történő alkalmazhatóságának kizárását és a „szükséges intézkedések” megtételét.
[10] Az Abtv. 25. § (1) bekezdése szerint, ha a bírónak az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezheti a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptövény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását. Az Alkotmánybíróság már több döntésében megállapította, hogy a bírói kezdeményezés csak jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányulhat, bíró a folyamatban lévő ügyben alaptörvény-ellenes mulasztás kimondását nem indítványozhatja {pl. 3009/2012. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [62]; 3135/2013. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [19]–[20]}.
[11] Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést az indítványozó jogosultságának hiánya miatt az Abtv. 64. § b) pontja alapján visszautasította.
Dr. Kovács Péter s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró |
. |