A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Szegedi Törvényszék 3.K.700.038/2020/6. számú ítélete, valamint a Kúria Kfv.I.35.353/2020/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (dr. Szabó Noémi ügyvéd) útján a Szegedi Törvényszék 3.K.700.038/2020/6. számú ítélete, valamint a Kúria Kfv.I.35.353/2020/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján. Kérte továbbá a támadott bírósági döntésekkel felülvizsgált közigazgatási határozatok, így a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) Bács-Kiskun Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága 2015. június 25-én kelt 3827055598/2015. számú és a 2015. szeptember 28-án kelt 2010114420/2015. számú határozattal módosított 2015. augusztus 14-én kelt 3827057921/2015. iktatószámú határozat, valamint a NAV Dél-alföldi Regionális Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága 2015. szeptember 29-én kelt 3849721479 számú és a 2015. november 16-án kelt 3849808110/2015. iktatószámú határozat alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is. Kérte továbbá a 3.K.700.038/2020/6. számú ítélet végrehajtásának felfüggesztését is. Az indítványozó szerint a támadott végzések sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (1) bekezdését, valamint a 25. cikk (2) bekezdését.
[2] 2. Az indítványozó az ügy előzményeként a következőket adta elő. Az indítványozó alkohol regeneráló engedély alapján 2013 májusában kezdte meg tevékenységét. Engedéllyel rendelkezett továbbá denaturált alkoholtermék beszerzésére és felhasználására, amely alapján jogosult volt denaturált alkoholtermékből szélvédőmosó-folyadék nem jövedéki termék előállítására üzemében. Az indítványozó 2013 folyamán több alkalommal szerzett be szennyezett, magas alkohol tartalmú (3825 49 00 vámtarifaszámú) vegyes oldószer hulladékot, amelyet lepárlást követően részlegesen tisztított. Az indítványozó előadása szerint ezt a veszélyes hulladékot a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény alapján adóraktárában kezelte, majd regenerálással 2207 20 00 vámtarifaszámú anyagot, annak felhasználásával és metil-etil-keton alkalmazásával hatósági felügyelet mellett 3820 00 00 vámtarifaszámú ablakmosó folyadékot állított elő. Az így előállított terméket az indítványozó az adóraktári engedéllyel rendelkező Nógrádi Vegyipari Zrt. részére értékesítette: tehát ezzel az indítványozó előadása szerint adóraktárból adóraktárba került a termék.
[3] A NAV álláspontja szerint a 3820 00 00 vámtarifaszámú termék nem volt közvetlenül előállítható a felhasznált termékekből (3825 49 00, 2207 20 00), ezért azokat előbb teljes mértékben denaturálni kellett volna a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 13. § (3) bekezdés h) pontja és a Jöt. végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 60. § (1) bekezdése alapján. A NAV álláspontja szerint mivel ez a teljes denaturálás elmaradt, ezért a végleges mentesülés feltételei nem álltak fent, vagyis az indítványozónak adófizetési kötelezettsége keletkezett a termék szabadforgalomba kerülésével. A NAV Bács-Kiskun Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága 2015. június 25-én kelt 3827055598/2015. számú határozata 226 632 000 Ft jövedéki adót, 226 632 000 Ft adóbírságot, 10 000 Ft mulasztási bírságot és 4169 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Az elsőfokú határozattal szemben az indítványozó fellebbezett. A NAV Dél-alföldi Regionális Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága 2015. szeptember 29-én kelt 3849721479 számú határozatával a fellebbezést elutasította és az elsőfokú hatóság döntését helybenhagyta.
[4] A NAV Bács-Kiskun Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága 2015. szeptember 28-án kelt 2010114420/2015. számú határozatával módosított 2015. augusztus 14-én kelt 3827057921/2015. iktatószámú határozata további 107 893 188 Ft jövedéki adó kötelezettséget állapított meg az indítványozó terhére. Az indítványozó fellebbezéssel élt. A NAV Dél-alföldi Regionális Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága 2015. november 16-án kelt 3849808110/2015. iktatószámú határozata a fellebbezést elutasította.
[5] A két másodfokú hatósági döntés bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte az indítványozó. A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az ügyeket egyesítette és egy eljárásban bírálta el és 4.K.27.702/2016/55. számú ítéletével az első- és másodfokú hatósági határozatokat hatályon kívül helyezte és új eljárásra utasította az elsőfokú vámhatóságot azzal, hogy jövedéki adó és adókülönbözet megállapításának az új eljárásban nincs helye. A döntés ellen a NAV felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amely alapján eljárva a Kúria Kfv.I.35.570/2018/8. sz. ítéletével hatályon kívül helyezte a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.702/2016/55. számú ítéletét és új eljárásra utasította a bíróságot.
[6] A megismételt eljárásban a Szegedi Törvényszék 3.K.700.038/2020/6. számú ítéletével elutasította az indítványozó keresetét. Az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján eljárva a Kúria Kfv.I.35.353/2020/7. számú ítéletével az elsőfokú bírósági döntést hatályában fenntartotta.
[7] 3. Az indítványozó ezt követően fordult Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Szegedi Törvényszék 3.K.700.038/2020/6. számú ítélete és a Kúria Kfv.I.35.353/2020/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
[8] 3.1. Az indítványozó eredeti indítványában az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésére, XXIV. cikk (1) bekezdésére, valamint 25. cikk (2) bekezdésére hivatkozással kérte a Szegedi Törvényszék 3.K.700.038/2020/6. számú ítélete alkotmányossági vizsgálatát.
[9] Az indítványozó azzal érvelt, hogy irreleváns a nyilvántartásba vett felhasználói engedélye, illetve hogy az alapján mikor, miből, mit és milyen eljárással állított elő terméket. Álláspontja szerint a Szegedi Törvényszék támadott ítélete törvénysértő volt, amikor – hasonlóan az ügyében hozott hatósági határozatokhoz – megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (4) bekezdését, 2. § (3) bekezdését, 50. § (1) és (6) bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III, törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését. Ezen törvénysértéseken keresztül sérült az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint 25. cikk (2) bekezdése.
[10] Az indítványozó szerint a támadott döntések részrehajlók és törvénysértők voltak. Az eljárt hatóságok figyelmen kívül hagyták a Jöt. 34. § (4) bekezdését, ami felhatalmazást ad arra, hogy az adóraktár engedélyese jóhiszeműen szerzett jogát gyakorolva az előállított jövedéki terméket adóraktárban felhasználhassa, más terméket szabadon előállíthasson. Továbbá az indítványozó szerint a Jöt. 34. § (4) bekezdése elhatárolja a jövedéki termékek előállítását és az előállított jövedéki termékek más termék előállításához való felhasználását. A támadott hatósági határozatok és a Szegedi Törvényszék ítélete szembe megy ezzel az értelmezéssel.
[11] Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy az ügyben két igazságügyi szakértőt hallgatott meg a bíróság. Az indítványozó hivatkozott a régi Pp. 163. § (1) bekezdésére és 164. § (1) bekezdésére, amely szerint a bíróság köteles számot adni arról, hogy miért fogadott vagy utasított el egyes bizonyítékokat, a bíróság azonban megsértette ezeket a rendelkezéseket, amely részrehajló döntéshozatalt eredményezett, s ezért is sérültek az indítványban megjelölt alaptörvényi rendelkezések.
[12] Az indítványozó kifogásolta, hogy a bíróság tényként állapította meg, hogy az előállított termék nem került a Nógrádi Vegyipari Zrt. adóraktárába. Az indítványozó szerint a bíróság ebben a körben a bizonyítékok értékelésével, illetve megfelelő bizonyítás mellőzésével jutott erre a következtetésre, amivel megsértette a régi Pp. 163. § (1) bekezdését, 164. § (1) bekezdését, 206. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését, ami a bíróság részrehajló döntéshozatala miatt a hivatkozott alaptörvényi rendelkezések sérelmét eredményezte.
[13] A hivatkozott alaptörvényi rendelkezések sérelmét eredményezte az indítványozó szerint az is, hogy a Jöt. 13. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazhatósága kérdését nem vizsgálták az eljáró hatóságok és bíróság. A bíróság az állapította meg, hogy a termék nem került a Nógrádi Vegyipari Zrt. adóraktárába, hanem szabadforgalomba és ezáltal adókötelessé vált. Ezzel kapcsolatban az indítványozó szerint nem került sor megfelelő bizonyítás lefolytatására, s ez vezet alaptörvény-ellenességre.
[14] A bíróság továbbá arra hivatkozott, hogy az indítványozónak tudnia kellett volna, hogy az e-TKO okmány nem tölthető ki az általa előállított termékre. Az indítványozó szerint a Jöt. 7. §-a alapján biztosított minden jövedéki adóval terhelt jövedéki termékre biztosított, hogy adófelfüggesztéssel tárolja másik adóraktárban. Ezért nem volt elvárható az indítványozótól, hogy előzetesen megvizsgálja az e-TKO szakszerűségét, ami sérti a régi Pp. 163. § (1) bekezdését és 164. § (1) bekezdését, s ezáltal a megjelölt alaptörvényi rendelkezések sérelmét eredményezi.
[15] Összességében az indítványozó szerint az eredményezte az Alaptörvény sérelmét, hogy bár az indítványozó jóhiszeműen szerzett jog (engedély) birtokában végezte tevékenységét, ezt az eljárás során nem vették figyelembe. A Ket. alapelvi rendelkezéseinek sérelme kihatott az eljárás egészére, s így sérült az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jog. A bíróság jogszabálysértő döntése miatt sérült az alaptörvény 25. cikk (2) bekezdése is. Az indítványozó szerint a jogszabályi környezet is ellentmondásos, ami szintén alapjogi sérelmet eredményezett [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése], mert ezt az indítványozó hátrányára nem lehetett volna figyelembe venni.
[16] 3.2. Az Alkotmánybíróság főtitkársága hiánypótlásra hívta fel az indítványozót. Felhívta az indítványozó figyelmét, hogy az általa támadott Szegedi Törvényszék 3.K.700.038/2020/6. számú ítéletét az indítványozó 2020. május 12-én vette kézhez, míg indítványát 2021. január 21-én terjesztette elő, vagy a döntés kézhezvételét követő 254. napon, ezért felhívta az indítványozót, hogy az indítványát a kúriai döntésre is terjessze ki. Emellett a főtitkárság az indítvány további kiegészítésére is felhívta az indítványozót: tájékoztatta, hogy indítványa nem tartalmaz alkotmányjogi szempontú indokolást, továbbá, hogy a sérelmezett bírósági döntéssel szembeni törvényességi kifogás nem lehet érdemi elbírálás alapja. Tájékoztatta az indítványozót, hogy az alaptörvény R) cikke nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak. Az Alaptörvény XXIV. cikkével kapcsolatos indítványi kérelem kapcsán arra hívta fel az indítványozó figyelmét, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában a hatósági tisztességes eljáráshoz való jog (XXIV. cikk) és a bírósági tisztességes eljáráshoz való jog (XXVIII. cikk) nem esik azonos megítélés alá, így „érdemes lehet megjelölni” az Alaptörvény XXIV. cikke mellett az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését is.
[17] 3.3. Az indítvány-kiegészítésében az indítványozó – főbb érvei és eredeti indítványa érvelési logikájának és tartalmának fenntartása mellett – az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére, valamint 25. cikk (2) bekezdésére hivatkozott, és a Szegedi Törvényszék eredeti indítványban támadott döntése mellett a Kúria Kfv.I.35.353/2020/7. számú ítéletének alkotmányossági vizsgálatát is kezdeményezte.
[18] A tisztességes eljáráshoz való joga sérelme körében arra hivatkozott, hogy az ügyében eljárt hatóságok és bíróságok nem ismerték el, hogy engedély birtokában folytatta tevékenységét, ezért nem történt jogsértés. Ezzel jóhiszeműen szerzett jogát sértették meg. Emellett a bíróságok ebben körben nem vettek figyelembe bizonyítékot. Az indítványozó szerint a NAV nem tett eleget ellenőrzési feladatának, annak ellenére, hogy az indítványozó kezdeményezte, továbbá hivatkozott a jogszabályi környezet ellentmondásosságára, ami miatt a javára kellett volna döntenie az eljárt hatóságoknak és bíróságoknak.
[19] Az indítványozó szerint a bíróságok mérlegelési joga nem jelenti azt, hogy a bíróságok irreleváns adatokat vegyenek fel bizonyítékként, míg más körülményeknek nem tulajdonít jelentőséget, így annak, hogy az indítványozónak volt engedélye. Így sérültek a Ket. és a régi Pp. egyes rendelkezései, s a törvénysértő eljárás a tisztességes eljáráshoz való joga sérelmét eredményezte.
[20] A szakértő kirendelésével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a Szegedi Törvényszék nem vette figyelembe az indítványozó szerint a két szakértő véleményét, továbbá a szakértők kirendelésével kapcsolatban a Kúria pusztán azt állapította meg, hogy a Jöt. értelmezése nem szakkérdés.
[21] Az adóraktárba történt átszállítás kérdésében megismételte, hogy a hatóságok és a bíróságok nem folytattak le bizonyítást, hanem tényként fogadták el, hogy a terméket az indítványozó a Nógrádi Vegyipari Zrt.-nek szállíttatta át. A támadott bírósági döntések ezért az alaptörvény 25. cikk (2) bekezdését és XXVIII. cikk (1) bekezdését sértették, mivel törvénysértő módon és részrehajlóan jártak el.
[22] A Jöt. 13. § (1) bekezdése alkalmazhatósága kérdésében azzal egészített ki eredeti indítványát, hogy az ezen kérdéskörben a bizonyítás mellőzése az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (1) bekezdését és 25. cikk (2) bekezdését sértette.
[23] Az e-TKO alkalmazhatósága kérdésében az indítványozó eredeti indítványával ellentétben arra hivatkozott, hogy a támadott döntésekben ezzel összefüggésben elkövetett törvénysértés az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése és 25. § (2) bekezdése sérelmét eredményezte.
[24] Végül az indítványozó ismételten hivatkozott arra, hogy a Ket. alapelveinek sérelme az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, továbbá XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét eredményezte. A Kúria döntését illetően azt adta elő az indítványozó, hogy annak indokolása elnagyolt és csak azt fejtette ki, hogy a Szegedi Törvényszék ítéletét miért tartotta helyesnek. Az indítványozó szerint azonban ténylegesen nem lehet megállapítani, hogy a Kúria miért tartotta helyesnek a Szegedi Törvényszék ítéletét.
[25] Mivel pedig az eljáró bíróságok az indítványozó terhére vették figyelembe az indítványozó szerint az ellentmondásos jogszabályi környezetet, sérült az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése, valamint 25. cikk (2) bekezdése.
[26] 4. Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg az Abtv. 56. § (1) és (2) bekezdésének megfelelően.
[27] 4.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panasz előterjesztésének a sérelmezett döntés közlésétől számított 60 napon belül terjeszthető elő. Az indítványozó a Szegedi Törvényszék 3.K.700.038/2020/6. számú ítéletét 2020. május 12-én, a Kúria Kfv.I.35.353/2020/7. számú ítéletét 2020. november 26-án vette kézhez.
[28] Az alkotmányjogi panaszt az indítványozó 2021. január 21-én nyújtotta be az elsőfokon eljárt bíróságon. Ebből következően a Kúria ítéletének kézhezvételétől számított 60 napon belül került benyújtásra az indítvány, vagyis az indítvány benyújtására a törvényi határidőn belül került sor.
[29] 4.2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-ára alapított indítványi kérelmek megfelelnek-e az Abtv. és az Ügyrend szerinti befogadási feltételeknek. Az indítványozó a támadott bírósági döntés kapcsán az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére (hatósági tisztességes eljáráshoz való jog), a XXVIII. cikk (1) bekezdése (tisztességes eljáráshoz való jog) és 25. § (2) bekezdése sérelmét állította.
[30] 4.3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja alapján alkotmányjogi panaszt Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet alapítani. Az Abtv. 29. §-a értelmében a törvényi elvárásoknak egyébként megfelelő alkotmányjogi panasz érdemben akkor vizsgálható, ha az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmaz, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel.
[31] Alkotmányjogi panasz előterjesztésének feltétele az Abtv. 27. §-a értelmében, hogy az indítvánnyal támadott bírói döntés az Alaptörvényben szabályozott valamely alapjog sérelmét valósítsa meg. Az Alaptörvény 25. cikkére, mivel nem alapjogról rendelkezik, nem lehet érvényesen alkotmányjogi panaszt alapítani. Erre tekintettel az indítvány ezen rendelkezések sérelmére hivatkozó részében érdemben nem bírálható el.
[32] Az indítvány egy részét illetően azt állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy ugyan megjelölte a támadott bírósági döntést és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, az indítványozó által vélt alaptörvény-ellenességet nem indokolta kellően. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt egyes követelmények alapján megállapította, hogy – az egyébként határidőben érkezett, megfelelő kellékekkel ellátott indítvány – az Alaptörvényben biztosított jog sérelmeként kizárólag jogszabálysértésre és hibás jogértelmezésre hivatkozott. Az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseinek megsértését azzal indokolta, hogy a Szegedi Törvényszék és a Kúria – szerinte – törvénysértő módon értelmezte az ügyben alkalmazott jogszabályokat, és ez vezetett az indítványozó pervesztésére.
[33] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmével összefüggésben az indítványozó indokolást nem adott elő, az indítvány ugyan hivatkozott rá, de a jogorvoslathoz való jog sérelmére vonatkozó indokolást nem adott elő.
[34] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése kapcsán az indítványozó elkülönült, önálló indokolást nem adott elő, az indítvány ezzel összefüggésben is a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére vonatkozó indokolást tartalmaz, így az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése körében értékelte ezeket az indítványi kérelmeket.
[35] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogról rendelkezik. Ezzel összefüggésben az indítványozó részben azt kifogásolta, hogy a bíróság a régi Pp. 163. § (1) bekezdésével, 164. § (1) bekezdésével, 206. § (1) bekezdésével és 221. § (1) bekezdésével, illetve a Ket. 1. § (4) bekezdésével, 2. § (3) bekezdésével, 50. § (1) és (6) bekezdésével, valamint a Jöt. 7. és 13. §-ával ellentétesen járt el, vagyis eljárása törvénysértő volt. Ez a törvénysértő jogalkalmazás az indítványozó szerint tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmére vezetett.
[36] Az Alkotmánybíróságnak nem áll hatáskörében a támadott bírósági döntéseket felülbírálni, mivel azáltal bújtatottan az ügyben legutolsó fórumként eljárt bíróság helyett maga válna legutolsó fórummá. Az indítványban felvetett probléma – hogy a bíróság megfelelően alkalmazta-e a régi Pp., a Ket. és a Jöt. egyes rendelkezéseit – egyértelműen jogértelmezési kérdés, melynek felülbírálatára az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel {3063/2017. (III. 31.) AB határozat, Indokolás [44]; 3187/2018. (VI. 8.) AB végzés, Indokolás [16]}.
[37] A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]}.
[38] Az indítványozó szerinti vélt vagy valós jogszabálysértés nem szolgálhat alapul az Alkotmánybíróság eljárására, ezért az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével kapcsolatos indítványi elem vonatkozásában az alkotmányjogi panasz befogadására és érdemi elbírálására nincs lehetőség.
[39] Az indítvány a kifejtettekre tekintettel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt egyes követelményeknek nem felel meg.
[40] 5. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság – figyelemmel az Abtv. 27. §-ára és 52. § (1b) bekezdésére, 52. § (2) és (3) bekezdésére – az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Salamon László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szabó Marcel
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |