A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
1. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szabályainak – a 2011. évi CLVI. törvénnyel történő módosítását megelőző – az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem adózása szabályai egységes értelmezéséről szóló 3/2013. Közigazgatási-munkaügyi jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában alkotmányjogi panasz alapján indult eljárást megszünteti.
2. Az Alkotmánybíróság a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.213/2013/16. számú ítélete és a Kúria Kfv.I.35.788/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panasz indítványt terjesztett elő az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontjára, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdésére, valamint 27. és 28. §-ára hivatkozással. Az indítványozó panaszában kérte a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szabályainak – a 2011. évi CLVI. törvénnyel történő módosítását megelőző – az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem adózása szabályai egységes értelmezéséről szóló 3/2013. Közigazgatási-munkaügyi jogegységi határozat (továbbiakban: KJE), valamint a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.213/2013/16. számú ítélete és a Kúria Kfv.I.35.788/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] 1.1. A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.213/2013/16. számú ítéletével az indítványozónak mint felperesnek a Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a keresetet elutasította. A per előzménye az volt, hogy az indítványozónál folytatott ellenőrzés alapján az adóhatóság megállapította, hogy az indítványozó internetes aukciós portálon keresztül 2008-ban 729 alkalommal, míg 2009-ben 1.061 esetben végzett ingóértékesítést, e tevékenységének adóhatósági bejelentése nélkül. Az adóhatóság – figyelembe véve az értékesítés folyamatosságát, gyakoriságát és az értékesített tételek mennyiségét –, az indítványozó tevékenységét rendszeresen és üzletszerűen végzett termékértékesítésnek minősítette, ezért – az általános forgalmi adó különbözet megállapításán túl – a személyi jövedelemadó tekintetében az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint állapította meg az indítványozó személyi jövedelemadó, valamint egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségét. A bíróság a kereset elutasítását azzal indokolta, hogy az alperes határozata nem volt jogszabálysértő, mert az indítványozónak nem volt választási lehetősége az adóhatóságnál történő bejelentkezés mérlegelését illetően, még azon az alapon sem, hogy az alanyi adómentes határon belül nem kívánt adólevonási jogot gyakorolni. A személyi jövedelemadó és az egészségügyi hozzájárulás tekintetében a bíróság hivatkozott a KJE rendelkező részében és indokolásában foglaltakra és megállapította, hogy üzletszerűnek minősül és ez által nem különadózó, hanem összevont adózás alá tartozó jövedelem az a bevétel, amit az adóalany (jelen esetben az indítványozó) rendszeresen, ellenérték fejében végzett tevékenységből szerzett, akkor is, ha – noha kötelessége lett volna – az általános forgalmi adó hatálya alá nem jelentkezett be.
[3] 1.2. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Kfv.I.35.788/2014/5. számú ítéletével a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.213/2013/16. számú ítéletét hatályában fenntartotta. A Kúria ítéletének indokolásában hangsúlyozta, hogy az indítványozó felülvizsgálati kérelmében már nem vitatta, hogy olyan gazdasági tevékenységet végzett, amely után jövedelemadó fizetési kötelezettségének nem tett eleget, kérelmében kizárólag a tevékenység után fizetendő általános forgalmi adó számítás módjával, illetőleg az általános forgalmi adó levonás jogával kapcsolatos elsőfokú bírósági álláspontot vitatta. A Kúria – egyebek mellett a KJE-re is hivatkozó – megállapítása szerint azonban helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság az általános forgalmi adó fizetés tekintetében, ugyanis az indítványozó által végzett gazdasági tevékenység önmagában létrehozta a fizetési kötelezettséget, az alól az indítványozó nem mentheti ki magát azon az alapon, hogy nem jelentkezett be az általános forgalmi adó hatálya alá. Leszögezte a Kúria az ítéletében továbbá azt is, hogy a törvény az alanyi adómentesség vonatkozásában az adóalany választási lehetőségét írja elő, az adóhatóságnak ilyen lehetőséget egyetlen esetben sem biztosít, amelyből az következik, hogy az alanyi adómentesség értékhatára nem alkalmazható, hiszen az indítványozó elmulasztotta a bejelentési kötelezettségét, az adóhatóság és a bíróság pedig nem veheti át a magánszemély döntési jogosultságát, így az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség a gazdasági tevékenység objektív elemeinek megvalósulásakor bekövetkezik.
[4] 1.3. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában – mind a KJE, mind a támadott ítéletek vonatkozásában – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének, valamint a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmét állította. Ezen túlmenően kérte, hogy az Alkotmánybíróság a KJE döntését „vesse össze” a már említett alaptörvényi rendelkezéseken túl, az Alaptörvény R) cikkének (2) bekezdésével, T) cikkének (1) bekezdésével, I. cikkének (1) és (3) bekezdésével, XV. cikkének (1) bekezdésével, XXIV. cikkének (1) bekezdésével, XXX. cikkének (1) bekezdésével, 25. cikkének (1)–(3) bekezdésével, 26. cikkének (1) bekezdésével, és 28. cikkével. Az indítványozó személyes érintettsége kapcsán előadta, hogy amennyiben keresete benyújtását követően nem születik meg a KJE, úgy „nagyságrendekkel” kevesebb adót kellett volna fizetnie. Indítványozói állítás szerint a Kúria két korábbi – a KJE meghozatalának indokául szolgáló – döntése annyiban közös volt, hogy az alanyi adómentes határig nem üzletszerű az ingóértékesítés. Az indítvány szerint a KJE tehát nem egységesítette a kialakulóban lévő kúriai gyakorlatot, hanem szembe ment vele, ráadásul a Legfőbb Ügyész álláspontját is figyelmen kívül hagyta, mindez pedig sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését. Az alkotmányjogi panasz részletes levezetést tartalmaz a vitatott szabályozást megelőző időszakról, kiemelve, hogy az adóhatóság következetesen ragaszkodott vizsgálatai során a 2004-es törvényszöveghez és „nem volt hajlandó tudomásul venni” a 2005-ben bekövetkezett – az üzletszerűséget a szabályszerű bejelentkezéstől is függővé tevő – törvénymódosítást. Tartalmazza e levezetés azt is, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 58. § (8) bekezdése szövegének 2005. január 1-től hatályos megváltoztatására alkotmányos okokból került sor, ugyanis a jogalkotó egy alkotmánybírósági indítvány benyújtását követően észlelte az alkotmány-ellenességet, ezért módosította a törvényhely szövegét. Az indítványozó szerint a KJE valójában arról rendelkezett, hogyha fennállnak a jogrendből 2005-től már kikerült 2004-es Szja tv. 58. § (8) bekezdése szerinti feltételek, akkor nem lehet alkalmazni az Szja tv. 58. § (8) bekezdésének 2005-től hatályos szövegét. Mindezzel pedig a jogegységi tanács – az indítvány szerint – beleavatkozott a jogalkotó hatáskörébe, a jogszabály megalkotására jogosult hatalmi ág területére tévedt, hiszen a KJE hatályon kívül helyezett egy törvényi rendelkezést. Az indítvány állította, hogy a KJE rendelkezése az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközik, mert a jogrendszer szabályaival szembeni elvárás, hogy világosak, egyértelműek, kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára előre láthatóak legyenek, amelyből az következik, hogy visszamenőleges hatályú jogi szabályozásra csak korlátozottan és kivételesen van lehetőség. A KJE alaptörvény-ellenességét támasztja alá az indítványozó szerint az is, hogy a jogalkotó a 2012-es adótörvény módosítások kapcsán – a törvényjavaslathoz fűzött indokolásból megismerhetően –, kinyilvánította akaratát az üzletszerűség kérdésében, egyértelművé téve azt is, hogy az önálló tevékenységre vonatkozó szabályokat nem lehet alkalmazni, ha az értékesítő nem jelentkezik be áfa-alanyként, vagy ha bejelentkezik ugyan, de alanyi mentességet választ.
[5] Mindezek alapján kérte az indítványozó, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a KJE-t és annak következményeként a Kúria Kfv.I.35.788/2014/5. számú ítéletét a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.213/2013/16. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal.
[6] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben meghatározott formai követelményeknek.
[7] 2.1. Az indítványozó jogi képviselője a Kúria 2015. április 30-án hozott ítéletét 2015. július 27-én vette kézhez, az indítványt a bíróság tájékoztatása szerint 2015. július 9-én – az Abtv. 30. § (1) bekezdését figyelembe véve határidőn belül – nyújtotta be.
[8] 2.2. Az indítványozó a jogalkotó hatáskörének elvonására és a visszaható hatályú jogalkotás tilalmára hivatkozva részletesen indokolta a KJE alaptörvény-ellenességét, mivel azonban az Alkotmánybíróság a tárgyi alkotmányjogi panasz benyújtását követően, a 2/2016. (II. 8.) AB határozatával a KJE-t megsemmisítette, az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított indítvány az Abtv. 59. §-a és az Ügyrend 67. § (2) bekezdésének e) pontja alapján okafogyottá vált.
[9] 2.3. Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére hivatkozva kérte a támadott ítéletek megsemmisítését, azonban az ítéletek alaptörvény-ellenességére a panasz indokolást nem tartalmaz, ezért e vonatkozásban az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti feltételeknek nem felel meg.
[10] 3. Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve az eljárás tárgyát képező, az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján előterjesztett indítvány ügyében az eljárást az Ügyrend 67. § (1) bekezdése alapján megszünteti, míg az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszt, mivel nem felel meg a befogadási feltételeknek, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasítja.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |